Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-09-17 / 38. szám

Politika 1997. szeptember 17. 3 Interjú Ralph Johnsonnal, az USA szlovákiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetével „Optimista vagyok” Polák László Ralph Johnson az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­te Szlovákiában. Meglehető­sen változatos diplomáciai pá­lyafutásának eddigi állomá­sai: Guyana (1969-71), Len­gyelország (1973-76), Bolívia (1977-79), 1996-tól pedig Po­zsony. Nagykövet úr, melyik állomás­helye volt a „legbonyolultabb”? A maga nemében minden or­szág egyedülálló kihívást jelent. Nem mondhatnám, hogy bár­melyik is problematikusabb lett volna a többinél. Mielőtt pozsonyi nagykövetté nevezték ki, a Közép- és Kelet- Európának nyújtott segélyprog­ramot koordinálta. Mit jelentett ez? 1990 óta az USA Kongresszusa 1,29 milliárd USD-t fordított Közép- és Kelet-Európa támoga­tására. Ez volt az ün. SEED-Act, amelynek keretében Szlovákia több mint 200 millió dollárt ka­pott. Amíg az e térségnek nyúj­tott támogatás koordinátora voltam, tanúja lehettem a térség példa nélküli történelmi, politi­kai és gazdasági változásainak. Nagykövet úr, ön szépen beszél szlovákul. Egy amerikai diplo­mata számára „házi feladat”, hogy megtanulja az illető or­szág nyelvét? Köszönöm a bókot. Amerikai diplomataként, szerencsémre, lehetőségem nyílt megtanulni azoknak az országoknak a nyel­vét, ahová kiküldtek. Szlovák nyelvtudásomat igyekszem ja­vítani, s megragadni minden al­kalmat, hogy gyakorolhassam. Az ön elődje, Theodore Russel nyilván vegyes benyomásokkal távozott Pozsonyból. Milyen ér­zésekkel jött ön a szlovák fővá­rosba? Derűlátó vagyok Szlovákia jövő­jét illetően. Optimizmusomra a szlovák nép ad okot. Egész Szlo­vákiát bejártam, megismertem lakosait. Minél jobban megisme­rem az embereket, annál inkább meggyőződöm arról, hogy értik a demokrácia lényegét, és képesek felelősséget vállalni érte. Szlovákia polgárainak többsé­Meg akartuk magyarázni a szlovákoknak a Szlovákiához fűződő viszonyunkat Lőrincz János felvétele ge rokonszenwel fogadta az On előadását a madridi NATO-dön- tés után, kisebb hányada Inge­rülten. Ön „no comment”-tel re­agált arra, amikor személyét Cservonyenkóhoz hasonlítot­ták. Nagykövet úr, változatlanul ragaszkodik a „no comment”- hez? Kormányom úgy döntött, meg kell magyarázni a szlovák nép­nek, miért nem támogathatta az USA Szlovákiát a NATO-bővítés első hullámában. De meg akar­tuk magyarázni azt is, hogyan látjuk a Szlovákiához fűződő viszonyunkat, és miért vagyunk hosszú távon optimisták. Nem hajlandó kommentálni azokat a szlovák vádakat sem, hogy ön nem a valóságnak meg­felelően tájékoztatja a szlováki­ai történésekről Albright asz- szonyt? Ezt az illető politikus más szavakkal fejezte ki, de az elemi illendőség szabályai azt kívánják, hogy ne idézzem szó szerint. A szlovákiai helyzetről pontos képet adunk Albright külügymi­niszternek, folyamatosan tájé­kozódunk, rendszeresen talál­kozunk a kormány, a gazdaság, a hadsereg és a nem kormány- szintű szervezetek képviselői­vel. Fontosnak tartom, hogy megismerjem Szlovákia népét és gondolkodásmódját. Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy derűlátó Szlovákia NATO- és EU-csatlakozását illetően, és szurkol országunknak. Mad­rid és Brüsszel után is változat­lanul derűlátó, vagy csak a dip­lomáciai udvariasság mondatja ezt önnel? Derűlátó vagyok Szlovákia jö­vőjét illetően. Az ország makro­gazdasági mutatói a közép-eu­rópai utat jelzik. Az infláció ala­csony, a gazdasági növekedés erőteljes. A szlovák hadsereget a békepartnerségi program egyik legjobb szereplőjének tartják. Megyőződésem, hogy Szlovákia teljes jogú tagja lesz a liberális demokráciák euroat- lanti közösségének. Optimiz­musomnak több oka is van: Szlovákiában sok kormányon kívüli szervezet működik, a he­lyi önkormányzatok azon dol­goznak, hogy javítsák az embe­rek életét, a magánszektor igyekszik kivívni helyét az ex­portpiacon, és mindent megtesz a termékek minőségének javu­lásáért. Miként vélekedik ön a kisebb­ségi kérdés megoldásának le­hetőségéről Szlovákiában? A személyes kapcsolatok szint­jén a szlovákiai magyarokhoz fűződő viszony általában jó. Örömmel vettük tudomásul a Magyarországgal kötött alap- szerződés magyarázatát a kor­mány részéről. Ám azóta né­hány olyan döntés született, amelyek túllépnek a szlovákiai magyar kisebbség kérdésén. A kisebbségi nyelvhasználati tör­vényt közel két éve ígérték meg, de még mindig hiányzik. Az EBESZ aggódik a kisebbségi kul­túra támogatására szánt összeg szétosztása miatt. Reméljük, hogy ezek a kérdések könnyen és gyorsan megoldódnak. Ön azt nyilatkozta, hogy a de­mokrácia több a szabad válasz­tásoknál. Szlovákia esetében mit értsünk „többön”? A tolerancia kulcsfontosságú a szlovákiai demokrácia fejlődé­sében. Akik a kormánnyal ellen­tétes véleményen vannak, azo­kat gyakran szlovákellenesnek kiáltják ki. A jog és a törvény tisztelete fontos szükségszerű­sége a demokrácia fejlődésé­nek. Anélkül, hogy túl sok pél­dát sorolnék, nyugtalanító pél­dául, hogy a kormány félt enge­délyezni a májusi népszavazást. A „Cservonyenko”-esetet köve­tően találgatások jelentek meg a sajtóban, hogy önt esetleg ha­zarendelik konzultációra. Nem gondoltunk ilyen lépésre. Nagykövet úr, megköszönve, hogy időt szakított a Vasárnap olvasóira, röviden: mit üzenne Szlovákia lakosainak és a ma­gyar kisebbségnek? Elsősorban azt, hogy Szlovákia kihagyása a NATO és az EU első hullámából nem kudarc. Mint említettem, Szlovákia lakossá­gának minden oka megvan az optimizmusra a jövőt illetően. Úgy tekintek a jelenlegi helyzet­re, mint ideiglenes sikertelen­ségre, és várom, hogy Szlovákia hamarosan elfoglalja jogos he­lyét az európai és transzatlanti szervezetekben. Bízom benne, hogy Szlovákia állampolgárai olyan politikára fognak töre­kedni, amely a demokrácia erő­sítéséhez, a hatalom decentrali­zálásához szükséges. És ahhoz, hogy erősödjön a szabadság lég­köre, a demokratikus párbe­széd. Visszhang Alkotmány. Bíróság? Miklósi Péter kezett;a frankfurti FÁZ a szlovákiai magyarok asszimi- Közel másfél esztendei vizs- lációjának eszközét látta ben­gálódás után az Alkotmány- ne. A tények között említen­bíróság alapjában véve elve- dő, hogy ugyanekkor Gyime­tette azt a beadványt, amely- si György, a HZDS „magyar” ben a pozsonyi parlament 33 szabadcsapatának elnöke ki­ellenzéki képviselője az ál- jelentette: érthetetlennek lamnyelvről szóló törvény ki- tartja, miért fejtenek ki a lene rendelete, illetve a jog- nyelvtörvény miatt olyan erő­szabály preambuluma alkot- teljes nyomást a szlovák kor­mányos voltának elbírálását mányra. A tények sorába tar­kérte. Igen, elvetette, hiszen tozik az is, hogy a ’95 novem- a sok rendelet közül csupán herében született nyelvtör­egyet talált alkotmánysértő- vény a harmadik évezred kü­nek! Nem vagyok jogász, így szöbén konyhanyelvvé zül- nem az én tisztem a döntés lesztette 600 ezer szlovákiai szakmai boncolgatása; ami- magyar anyanyelvét; mint ként a szóban forgó felter- ahogy az is tagadhatatlan, jesztés céhbeli értékelése sem hogy ez a Szlovákiában im­az én dolgom, noha arról az már megfellebbezhetetlen s Alkotmánybíróság elnöke a így hatalmi önkényeskedésre testületi határozat indoklása is lehetőséget nyújtó jogsza­kapcsán megjegyezte: az el- bály azt üzeni nekünk: hiába lenzéki beadvány alkotjuk a Szlo­több pontatlansá- —_ , ..................... vák Köztársaság go t is tartalma- oZlOVUKia- lakosságának 11 zott, és az alkot- Kan minrlia százalékát, nem mánybírósági ha- Dali rniIKilg vagyunk egyen­tározat is merő- akadnak lőek a többséggel, ben más lehetne, ....—.—.............. Az alkotmányos­ba néhány eset- dolgok...........nak minősült be n a beadottól -------------------^----- nyelvtörvény a el térő jogi érveié- amelyek gyakorlatban sza­sen alapult vol- ----rr bad utat nyitott a na... De hát a OSSZe- felvidéki magyar­volnára a vigéc rsPnöPflpTf ság szinte korlát­sem ad, ezért e L-acngcncJX. lan jogi-politikai baljós kimenetelű asszimilációjá­nyelvcsatában is csak a saját nak, önazonosságtudatunk hírlapírói kíváncsiságomra ködösíthetőségének, az anya­hagyatkozhatok. Az furkálja nemzettől elkülönítő köztu­az oldalamat, vajon az alkot- dat erőltetésének, a gyökér­mánybíróság elnöke ezúttal telenség fabrikálásának. Saj- miért érezte szükségét a nos, az Alkotmánybíróság mentegetőzésnek? Miért nyi- döntése hozzájárul ahhoz, latkozta az újságíróknak, hogy Szlovákiában az állam­hogy eleve tudják, sokan elé- nacionalista beszédstílus bel­gedetlenek lesznek ezzel a ügyi dirigálásával olyan ki­döntéssel; hogy az alkot- sebbségi közérzetet és közál­mánybírák is csak emberek, lapotot teremthessenek, akik nem tévedheteüenek; amelyben több a jövő iránti hogy ez ügyben Szlovákiában gyanú és lemondás, mint a jö­már nincs további jogorvos- vőbe vetett hit. Az Alkot­lat, ám Strasbourgba el lehet mánybíróság 16 hónapig fog- vele menni. Száz szónak is lalkozott a nyelvtörvény al­egy a vége: a szlovákiai ma- kotmányossági elbírálásának gyarságot ért nyelvlopás dől- kérdésével. S mit ad isten: gában igyekszem a puszta té- döntését 5 nappal azt követő- nyekre szorítkozni. Mert pél- en hozta nyilvánosságra, dául tagadhatatlan, hogy az hogy Vladimír Meéiar felfed­európai közvélemény az első te az önkéntes lakosságcsere perctől élesen bírálta a szlo- javaslatát. Érdekes, Szlováki­vák nyelvtörvényt. A Le Mon- ában mindig akadnak dói­dé rögvest rámutatott, hogy a gok, amelyek furcsán össze- jogszabály fittyet hány az em- csengenek, bizarrul egybe­beri és kisebbségi jogokat ga- vágnak... Bizonyos szavak, rantáló nemzetközi konven- esetünkben az Álkotmánybí- ciókra; a Die Presse a szlovák róság fogalmának értelmét nacionalizmus diadaláról cik- viszont különválasztják. Vonal alatt Nemzetállami rögeszme Szűcs Béla Ezekben a hetekben gyakran olvasunk arról, hogy a második világháború után Dél-Szlováki- ából Magyarországra kitele­pített családok hazalátogatnak szülőfalujukba, és megemlé­keznek a felvidéki történelem egyik legcsúfosabb fejezetének félévszázados évfordulójáról. Ezek a találkozók nem a gyű­lölködést szítják, hanem a megbékélés szellemében hir­detik: soha többé ilyen ember­telen nemzetiségi „rendezést”! Hál’ istennek a szlovákiai ma­gyarok lojális állampolgárok­ként élik hétköznapjaikat, és ha akadnak is nemzetiségi ösz- szekoccanások, nacionalista túlkapások, komoly villongá­sok nincsenek. A szlovák-ma­gyar alapszerződés is keretet teremt a békés együttélésre. S ebben a feszültségektől nem mentes, de alapjában konszoli­dált légkörben Meciar kor­mányfő a legutóbbi pozsonyi tömeggyűlésen azzal állt elő a lelkesen ujjongó tömegnek, hogy győri találkozóján felve­tette Horn miniszterelnöknek, mit szólna egy önkéntes szlo­vák-magyar lakosságcseré­hez? Ha a nemzeti párt vala­melyik politikusa röppentette volna világgá ezt az agyrémet, talán nem döbbentette volna meg annyira az embert, de a szlovák kormányfő részéről tett ajánlat arról tanúskodik, hogy a magyarellenes rögesz­me nemcsak néhány tucat mélyhazafiban él, hanem Szlo­vákia miniszterelnökében is. Aki, kormánya programja sze­rint, az európai struktúrákba akarja elvezetni az országot, ahol a határok elvesztik jelen­tőségüket, és mindenki ott ta­lálja meg a boldogulását, ahol akarja. Amikor nem lesz aka­dálya annak, hogy a magyar- országi szlovákokat „hazatele­pítsék” a hazafiak. Nem véletlen, hogy Meciar a választások közeledtével húzta elő a magyar kártyát, hogy el­nyerje a mélyszlovák tömegek szavazatait, hogy a nemzet aty­jaként a fajtiszta szlovák állam megteremtésének bajnokát lássák benne. Az állami tévé­ben is rendszeresen folyik a magyarellenes uszítás. A szlo­vák közvéleményt legutóbb az­zal hergelték, hogy a Szlovák Demokratikus Koalíció válasz­tási győzelme esetén állítólag a magyaroknak ígérte az iskola­ügyi és kulturális miniszteri posztot. Ez annyira átlátszó hazugság, hogy szót sem érdemelne, ha a kormánypárti sajtó nem ko­moly problémaként tárgyalná a kitalációt, és nem heccelné olvasóit a magyarok ellen. A szándék átlátszó: megpróbál­ják lejáratni az ellenzéki koalí­ciót, amelyet a legutolsó felmé­rések szerint a választók 32,6 százaléka támogatna, míg a je­lenlegi kormánypártot (DSZM) csupán 23,8 százalék. Kor­mányalakításhoz mindkét párt támogatottsága kevés. Ha vi­szont a Demokratikus Baloldal Pártja 12,2 százalékával és a Magyar Koalíció 9,4 százaléká­val támogatná az ellenzéket, akkor a 150 tagú parlament­ben 55 helyet szerezhetnének Meciarék 41 helyével szemben. Persze, ez még csak előzetes la­tolgatás, mivel a felmérés sze­rint a megkérdezetteknek csu­pán 63,9 százaléka menne el szavazni. A hiányzó közel 40 százalékjócskán megváltoztat­hatná az arányokat. A két tábor között most az ingadozók bi­zalmáért folyik a küzdelem. Azért idéztem ilyen részletesen a felmérést, hogy lássuk, miért akarja a kormánypárt elidege­níteni a választókat az ellen­zéktől, amely együttműködés­re törekszik a magyarokkal. Sajnos elég lassan folynak az egyeztetések és a nemzeti ér­zelmű ellenzéki párttagokje- lentős része legszívesebben a választások utánra hagyná a megegyezést a Magyar Koalíci­óval. Ez azonban nem egyenes do­log, és reméljük, hogy az SZDK vezetősége, amely az utóbbi hetekben memorandumával és készülő gazdasági programjá­val azt bizonygatja, hogy ko­molyan készül a választásokra, megtalálja a közös nevezőt a magyar pártokkal.

Next

/
Thumbnails
Contents