Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-09-10 / 37. szám

16 1997. szeptember 10. Sport Pályaszéli terefere Kassán Miloslav Dankóval, a háborús évek villámgyors válogatott balszélsőjével Bukovi Márton örök futballigazsága Gazdag József Kassán a mai focirajongók több­sége elsősorban lelkes szurkoló­ként ismeri az alacsony, ősz, de még mindig fürgén mozgó bá­csit, aki a szlovák mellett ma­gyarul is szinte anyanyelvi szin­ten beszél és olvas. (A Vasárna­pot is, rendszeresen.) A hetven- három éves Miloslav-Milan Danko néhány további nyelven is érvényesül. Általában mind­két 1. ligás helyi csa­pat bajnoki mérkő­zésein ott ül a lelá­tón, a szünetben, vagy a mérkőzés után meg a csapat vezetőivel és játéko­saival diskurál. Ha nem velük, akkor a nézők között talál­ható ismerőseivel cseveg a régi idők meccseiről, sportpá­lyafutásának érde­kes történeteiről, esetleg a mai futballt elemzi. Mert bár a negy­vennyolcas mexikói túrán fo­gyasztott tejtől megbetegedett, s ennek következtében aránylag korán, huszonnégy évesen vég­leg szögre akasztotta a sportci­pőjét, az évekig dédelgetett Szi­geti márkájú csukákat, az addig átélt sportesemények élményei egész életére feltöltötték foci­imádattal. Szobránc mellett, egy kisköz­ségben született, gyerekkorát Hanusfalván töltötte, gimnázi­umba Epeijesen, majd Kassán járt. Miloslav Danko, Eperjes és Kassa egykori 1. ligás labdarú­gócsapatainak villámgyors bal­szélsője az akkori szlovák, majd A túl fizetéssel az átlagos tudásúakból is sztárokat csinálnak. csehszlovák országos váloga­tottban is helyet kapott. Leg­utóbbi találkozásunk során azonban a mai labdarúgásról mondott véleményt:- Akár a szlovákiai, akár a ma­gyarországi futballt nézem, nagyjából egyformák. Vannak ígéretes irányzatok, elemek, s úgy veszem észre, pénz dolgá­ban is igyekeznek felzárkózni az európai élvonalhoz. Anyagiak­ban ma sokkal igényesebb a fo­ci, mint a mi időnk­ben volt. Hogy el- anyagiasodott a sportág, az talán nem is lenne baj, hi­szen így hozta az élet. A baj inkább ott van, hogy a játéko­sok túlfizetésével az átlagos tudásúakból is sztárt csinálnak, _________ és a fizetésével elé­gedett játékos, tisz­telet a kivételnek, kevésbé igyekszik csiszolni a tu­dását. Aztán itt van a szerintem egyre gyengülő tömegbázis. Úgy látom, ma egyre kevesebben fo­ciznak kedvtelésből. Egy további hiba, hogy az utánpódással, a gyerekekkel mintha kevesebbet törődnének a klubok. Az én időmben, de még a hatvanas években is, a ligás mérkőzés előtt a kölyökcsapatok, majd az ifjúságiak szórakoztatták a gyü­lekező nézősereget. A gyerekek­nek élményt jelentett annyi néző előtt játszani. Ma majorette-ek adnak műsort a ligamérkőzés előtt... Azt is hibának tartom, hogy a gyerekek ugyanolyan nagy labdával gyakorolnak, mint a felnőttek. Nekik kis játékszer Az egykori kiváló balszélső já­tékos korában... ... es ma Fotók: archív és a szerző kellene, hogy a lábukkal jól meg­tanulják kezelni, tudjanak zsonglőrködni vele. Ha a kis lab­dával megtanulnak mindent, ak­kor felnőttként nem lesz gond­juk a nagy bőrgolyóval. Mi an­nak idején a grundon maroknyi nagyságú játékszerrel vívtuk a félnapos csatákat, és az eperjesi ifjúsági csapatban is azzal gya­koroltunk. Szinte kérdezni sem kell őt, to­vább folytatja:- Úgy látom, mi jobban imádtuk a sportot, mint a mai focisták. Igaz, más idők voltak azok. Soha nem felejtem el például, hogyan érkeztem 1943 nyarán Pozsony­ba a szlovák válogatott újonca­ként a Horvátország elleni meccsre. Amint befutott Eperjes­ről a vonatom a fővárosba, szál­lásom keresésére indultam. A táviratban megadott szállodában a személyzet semmit sem tudott rólam. Hogy nem vártak, az nem lett volna baj, de a szállóban nem volt üres szoba. Fogtam magam, kiballagtam az állomásra, fejem alá tettem a szatyorban hordott focidpőmet, és reggelig a váróte­rem egyik padján aludtam. Más­nap reggel elmentem a stadion­ba, ám még a kapun sem tudtam bejutni, csak akkor, amikor jött Davcík edző, és bevitt. Egy ideig ott üldögéltem a kerítésen, mert a rendezők nem ismertek, nem akarták elhinni, hogy meghívást kaptam a válogatottba. Mi ko­rántsem voltunk olyan igényesek, mint a maiak. A harmincas, negy­venes évekből eper­jesi társai közül Biharyt, Grobárt, Madarasát, Gaspa- ríkot említi, a kassai­ak közül Rákóczi Fe­rit, Barna Jancsit, Turbékyt, Vényeit, Andót, s nem utolsó­sorban a későbbi ko­máját, a budapesti Vasasban is játszott Csiszár Palit.- Amikor a háború után állami alkalmazott apámat Kassára he­lyezték, én is átléptem a kassai gimnáziumba, majd rövidesen a kassai SK Jednota csapatában folytattam a labdarúgást. Akkor még nem tudtam magyarul, ám jó nyelvérzékemnek köszönhe­tően, meg annak is, hogy megis­merkedtem ebben a városban egy szép, magyar anyanyelvű kislánnyal, akivel aztán 1947 szeptember végén összeháza­Hiába gyors, erős a játékos, ha nem tud gondolkod­ni a pályán. sodtam, s akivel mindmáig együtt örülök Péter és Pál gyer­mekeinknek meg az unokáknak, aránylag gyorsan és jól megta­nultam ezt a nyelvet. Negyven­hétben például a hollandiai ven­dégszereplésünk során én tol­mácsoltam a válogatott csapat­társamnak, Kubala Lacinak az edző utasításait. Az egykori és mai labdarúgók érték­rendjének összeha­sonlítása közben megjegyezte, annak idején szinte fillére­kért vették meg őt az Eperjestől a kassai­ak, majd a Kassától a pozsonyi SK.- A kassaiaktól ka­pott jutalmak közül a Szigeti márkájú hat és feles focicipő volt szá­momra a legbecsesebb. Olyan csukában abban az időben keve­sen játszottak. Meg is becsül­tem. Tereferénkben visszakanyarod­tunk a mába. Legalábbis félig, mert ő a mát általában a múlt­hoz viszonyítva látja.- Tudja, szerkesztő úr, mikor lesz itt még jobb, még színvona­lasabb, még élvezetesebb a lab­darúgás? Ha egyre többen elfo­gadják az általam is nagyra be­csült Bukovi Márton mester egy­Egy korabeli felvétel az 1946-ban játszott SK Jednota Kosice-Olomouc mérkőzésről. Miloslav Danko (középen) felugorva fejel a kapura. Ebből Is gól született. szerű, de megszívlelendő filozó­fiáját. Ő egyszer azt nyilatkozta, hogy a futballt vállon felül játsz- szák. így igaz. Hiába gyors egy játékos, ha nem tud gondolkod­ni a pályán, ha nem látja a csa­pattársak mozgásának irányát, nem ismeri fel a helyzeteket. Igaza volt a magyar szakember­nek, a focit is ésszel kell játszani, ész is kell hozzá. Egyfajta ráter­mettség, kultúra. Minden tekintetben. A kluboknak nem szabadna megfeledkezniük az egyesület egykori oszlopos tag­jairól, játékosairól, díjmentesen kellene őket beengedni a bajno­ki mérkőzésekre. Mert ugye, ez is része kell, hogy legyen a nagy focinak. Nemde? Névjegykártya Név: Miloslav-Milan Danko Született: 1924. december 18-án, Krcavában Jelenlegi foglalkozása: nyugdíjas Volt egyesületei: SK Slávia Presov (1936-45), SK Jednota Kosice (1945-48), SK Bratislava (1948) Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma: akkor még nem számolták Szereplés a válogatottban: a szlovák tizenegyben há­romszor, a csehszlovákban egyszer lépett pályára Válogatottbeli gólok: egyet szlovák mezben rúgott a horvátoknak, egyet pedig a csehszlovákban Hollandiá­ban a házigazdáknak (2:1), ám a hivatalos statisztikák­ban a győztes találatot (a másik góllal együtt) Kubalának könyvelték el Legnagyobb futballélménye: a negyvennyolcas mexikói vendégszereplés, amelyre szinte kiszökött az SK Bratislava csapata. Óriási eredményeket értek el: nyolc találkozóból ötöt megnyer­tek, kétszer döntetleneztek, és csak egyszer kaptak ki. Ki­váló hírnevet szereztek az akkori pozsonyi focinak. Kedvtelése: gombázás, ker­tészkedés és a focimúlt írásba foglalása. (ígéretet kaptunk tőle, hogy jövőre a mexikói túra ötvenedik évfordulójára megírja lapunknak, milyen viszontagságok közepette ju­tottak el Közép-Amerikába.) Kuriózumkosár Milyen pizzát szeret Kokó és a Szőke Szikla? Budapesten a Hodosi Cukrász- da-Pizzéria a Vasas sportelő­kelőségeinek falatozóhelye. Nem csoda hát, ha a gazdag étlapon egy sereg angyalföldi kiválóság kedvenc eledele sze­repel. Mészöly Kálmán, alias Szőke Szikla, akit kiváló lab­darúgóként ismert meg a vi­lág, s az utóbbi évtizedekben edzőként aratja a babérokat, a pizzát paradicsommal, sajttal, sonkával, gombával és oregánóval feldíszítve szereti. Kovács István, azaz Kokó olimpiai, világ- és Európa-baj- nok öklöző pedig a tenger gyümölcseivel, ananásszal, sajttal, sonkával, oregánóval és friss paradicsommal szokta enni a pizzát. Ne legyenek lobogók és himnuszok! Tony Banks brit sportminisz­ter meghökkentő javaslattal állt elő. A sportvezető ugyan­is azt szeretné, ha a jövőben a válogatott találkozókon mellőznék a nemzeti lobogók és himnuszok használatát. Véleménye szerint mindkettő felesleges a labdarúgó-mér­kőzéseken: „A nemzeti lobo­gók azt a látszatot keltik, mintha a jelenlevők háborúra készülnének. A himnuszok pedig még job­ban felbőszítik a labdarúgást kedvelőket, akiket csupán a mérkőzés érdekel és nem a sport mögött meghúzódó na­cionalizmus” - indokolta meglepő gondolatait Tony Banks a Sunday Telegraphnak nyilatkozva. Mondok Árpi kis porciója Az V. ligás egyházkarcsai fut­ballcsapat februári stupavai edzőtáborában történt. Velük volt az együttes egyetlen, víg kedélyű és arany kezű gyúró­ja, Mondok Árpád is. Aki is­meri a korábban Csallóköz­szerte több egyesületnél tevé­kenykedő szakembert, bizto­san hallotta már, hogy meny­nyire imád enni. Erről tömzsi alakja is messzi­ről árulkodik. Az egyik vacso­ra előtt kitalálták a fiúk, hogy meglepik valamivel gyúróju­kat. Szóltak a szakácsnak, hogy az aznapi menü minden darabjából készítsen miniatűr falatkákat, s azt egy nagy tá­nyérra rakva vitesse Árpi elé. Pukkadoztak a nevetéstől a focisták, mikor feltálalták az ennivalót. A gyúrónak meg felszökött a vérnyomása, dühbe gurult, felugrott és be­vonult a konyhába, ahonnan jól megrakott tányérral tért vissza. Alig birkózott meg a hatalmas adaggal. A hét fotója, avagy szinkronizált toronyugrás európai csúcsszln- ten. Bemutatja a német Hempel-Kühne kontlnensbajnok pá­ros. CTK-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents