Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-09 / 28. szám
1997. július 9. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Lopakodó kaméleonok Fekete Marian ____________ Vá ltoznak az idők. 1989 után tanúi lehettünk, miként alakulnak az új politikai mozgalmak. A pártok osztódással történő szaporodását, az egyes politikusok köré szerveződő csoportok kiválását közvetlen adásban szemlélhettük. Meciar felbomlasztotta a VPN-t. A Demokrata Pártból kivált Peter Bmák csoportja, hogy létrehozza a Maticához talán még a Szlovák Nemzeti Pártnál is közelebb álló, kérészéletű nemzeti pártot. Camogursky Kereszténydemokrata Pártjából távozó politikusok hozták létre a Meciar-barát Keresztény Szociális Uniót. Hasonló Meciar-közeli pártot alapított magyar vonalon az Együttélésből kivilágosított politikus is. Ilyen pártok alakultak „szocdem, paraszt, zöld” színekben is. Tavaly már úgy gondoltuk, befejeződtek az ilyen, Meciarék által pénzelt kezdeményezések, a politikai pártok stabilizálódtak. Az idén ismét találkoznunk kell a jól ismert jelenségekkel. Egyes politikusok kilépnek az ellenzéki pártokból, függetlennek nyilvánítják magukat, sorsdöntő szavazásoknál pedig Meciart támogatják. A független képviselő intézményével vannak már tapasztalataink. Független képviselőként találkozhattunk Hudeccel, aki ma kultuszminiszter, vagy Brnákkal, aki ma a parlament alkotmány- jogi bizottságának az elnöke. Az úgymond függetlenedés nálunk gyorsan bekövetkező Meciar-függőséget jelent. Aki eddig ezt követelte magának, gyorsan és észrevétlenül átlopakodott Meciar mozgalmába, mint a híres lopakodó vadászgép, amely a radarokat kijátszva jut át a határokon. A mi politikusaink azért mégiscsak tökéletesebbek. Ők még a lopakodá- suk előtt kaméleonként változtatták pártjaikat, színüket. Vörösből mentek át barnába, kékbe, zöldbe, fehérbe, hogy végül a legsötétebb vezérnél köthessenek ki. Ezt utánozza Amerika, ha tudja! Vendégkommentár Alkotmányellenes JURAJ HRABKO _____________ Hi hetetlen, de igaz. Meciar miniszterelnöknek és Tótho- vá miniszterelnök-helyettesnek igaza volt, amikor a nyelvtörvény elfogadása után bejelentették, hogy a nemzeti kisebbségek a hivatalos kapcsolatban ott is használhatják az anyanyelvűket, ahol a számarányuk 20 százalék alatti. A nyelvtörvény ugyanis megszüntette ezt a feltételt. A helyzet akkor éleződött ki, amikor Slavkovská oktatási miniszter utasítására a bizonyítványokat kizárólag szlovák nyelven kellett volna kiadni. A kisebbségi nyelvhasználati törvény hiánya azonban ellentétben áll az alkotmánynyal. így döntött az Alkotmánybíróság már tavaly áprilisban, egy polgármester beadványával kapcsolatban, aki kifogásolta, hogy a nyelvtörvény megfosztja a hivatalos érintkezésben az anyanyelv használatának jogától. A polgármester az alkotmánytörvény megsértését vetette fel, amely szerint a község lakosságának törvény szavatolja az anyanyelv használatot. Az Alkotmány- bíróság konstatálta, hogy „A nemzeti kisebbségi vagy etnikai csoport nyelvhasználatát szabályozó törvény hiánya lehetetlenné teszi az alkotmány által garantált jog gyakorlati érvényesítését.” S ebben minden benne van. Az is, hogy Slavkovs-ká lépése nem volt összhangban az alkotmánnyal, s célja az indulatok felkorbácsoíása, a nacionalisták pontszerzése volt. Az anyanyelv használatát a hivatalos kapcsolatban az alkotmány biztosítja, s ezt senki és semmi nem korlátozhatja. Csak egy a kérdés: miért nem közölte az Alkotmánybíróság döntését a Törvénytárban? A Sme-ben megjelent kommentár rövidített változata Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316,52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo A „nagy” költségvetés és a „kicsik” Várhatunk-e javulást? Gaál László lami egészen mást érez. Történetesen azt, hogy egyre nehe- Szlovákia vezető politikusai, zebb a napi megélhetés, hogy legalábbis a kormánypártiak, szinte lehetetlen kijönni a fizegyakran és szívesen hangoztatják, hogy az országnak milyen jók a gazdasági mutatói, s az úgynevezett makroökonó- miai sikereket a külföldi szakemberek sem vonják kétségbe. Ők tudják, mire alapozzák állításaikat. Ugyanakkor az állampolgár a saját z O Jobb lesz a helyzet O Nem várok javulást egyszerű csökkenő ;ebén va- tott. tésből. Ezúttal azt a kérdést tettük fel néhány polgárnak: mikorra várható az életszínvonal növekedése Szlovákiában, illetve hogy a saját, vagy a családja életszínvonala az utóbbi években növekvő vagy tendenciát mutaHogy nyolcszáz koronába kerül? De én nem kaviárt akarok viliázni, csak ganéjt! MS-Rencín Veszprémi Imre, a légi Agrokombinát Földműves Szövetkezet alelnöke: A Szlovákiában akkor fordul ^ majd jobbra az életszínvonal, ha politikusaink a gazdasági politikával fognak foglalkozni. Azokkal a dolgokkal, amelyek befolyásolják az üzemek működését. Munkalehetőségeket kell teremteni, és nem szétrombolni a meglévő vállalatokat. Pénzmozgásnak kell lennie, és akkor nem lesz semmi probléma. Amíg csak politizálunk és nemzetiségi kérdésekkel foglalkozunk, addig itt nem lesz változás. Ami a családom életszínvonalát illeti, erről any- nyit mondhatok, hogy én az- eíőtt is hétfőtől vasárnapig dolgoztam, most ugyanígy teszek, és amire a családnak szüksége volt, azt azelőtt is elő tudtam és most is elő tudom teremteni. Természetesen ehhez jóval többet kell dolgoznom, mint azelőtt. Szerintem akkor lesz változás, ha a parlamentbe olyan emberek kerülnek, akik csak gazdasági kérdésekkel fognak foglalkozni. Gondolom, hogy erre már az állampolgárok is rájöttek, és a következő választásokon eszerint fognak szavazni, mert őket elsősorban nem a politika érdekli, hanem az, hogy mennyibe kerül egy liter tej vagy egy kiló cukor. Farkas Ilona nevelőnő, Somorja: a Hogy mikor lesz jobb, erre konkrét választ nem tudok adni. A rendszerváltás óta a saját életszínvonalam csökkent. A fizetés ugyan emelkedett, de az életszínvonal esett. A fizetésem fele a rezsiköltségekre, lakbérre és hasonló kiadásokra megy el, a többit pedig élelmezésre kell fordítanom. Elvált asszonyként egyedül nevelem a beteg kislányomat, úgyhogy a fizetés mellett még takarítást is kell vállalnom, hogy meg tudjunk élni. Az ismeretségi körömben, pedagógusok és adminisztratív alkalmazottak között is inkább életszínvonal-csökkenést, mintsem növekedést tapasztalok. Hogy mikor lesz jobb ebben az országban? Talán ha a következő választásokon nem ez a gárda kerül hatalomra. De gyors változásra akkor sem számíthatunk. Nagy Márta pedagógus, Lég: a Sokkal nehezebb lett a “ megélhetés. Igaz, hogy a fizetések némileg emelkedtek, de mindenért sokkal többet kell fizetni, mint azelőtt. Két fiunk van, egy nyolcadikos alapiskolás és egy másodikos gimnazista, és rájuk is egyre többet költünk, úgyhogy igencsak szorosra kell húzni a nadrágszíjat, ha tartani akarjuk a színvonalat. Ami a fizetést illeti, nálunk, pedagógusoknál az a helyzet, hogy az alapfizetést ugyan megemelték, ugyanakkor megvonták a személyi pótlékot, így a fizetésemelés sem jelent nagyobb jövedelmet. A négytagú családnak nagyobb nyári kirándulást nem is tudunk betervezni, erre nem futja a családi költségvetésből. Egyhamar nem számítok javulásra. Talán a következő választásoktól várhatunk pozitív változást, hiszen volt itt már egy másik kormány, amelyik mindenféle szempontból tole- ránsabb volt a mostaninál. Csepreghy Attila újságárus, Felsőpatony: A Egyelőre nem számítok arra, hogy javulna a helyzet. Ami a mi családunkat illeti - még nőtlen vagyok, és ketten vagyunk testvérek -, úgy érzem, tartunk egy állandó színvonalat. Nemrég tanultam ki esztergályosnak, és januárban töltöttem le civilszolgálatosként a katonaidőmet. Munka- nélküli is voltam, és most egyéves szerződésre vett fel hírlapárusnak egy magánvállalkozó. Egyelőre meg tudok élni ebből a fizetésből, egy évre megoldott a megélhetésem, azután pedig majd meglátjuk, mi lesz. Olvasói levél Elmaradt válaszadás Múlt év december 3-i levelemben, melyet a Vasárnap szerkesztőségének címeztem, röviden reagáltam a Vasárnap 48. sz. megjelent Útfélen című cikkre. Véleményt mondtam az itteni magyar pártok meddő munkájáról s a jövőbeli siker reményében tanácsot is próbáltam adni. Konkrétan azt javasoltam, hogy az itteni magyar pártok végre-valahára hagyjanak fel az önző, saját zsebre menő politikával, s alakuljanak át egy egységes, az egész itteni magyarságot képviselő párttá. Ezt a példát javasoltam a szlovák ellenzéki pártoknak is, ha valóban eredményt akarnak elérni a Meciar-koalícióval szemben. Az itteni magyar pártok egy egységes párttá való alakulása példamutató lehetett volna a többi ellenzéki párt számára is. Sajnos, mint azt előre sejteni lehetett, az eluralkodott önzés, az egyéni érdekek előtérbe helyezése most is úgy nyomta el az eredmény irányába mutató javaslatot, mint a gaz a haszonnövényt, ha azt a sorsára hagyjuk. Levelem végén ugyan kifejezetten nem kértem válaszadást a javaslatommal kapcsolatban, de utaltam rá, hogy jó néven venném, ha választ kapnék akár valamelyik itteni magyar párttól, akár a Vasárnap szerkesztőségétől. Tisztelt Uraim, a siker titka sokszor az apróságokon múlik. Én sokszor voltam kénytelen külföldi cégekhez fordulni különböző ügyekkel, de - a szlovák cégek kivételével - nemigen fordult elő olyan eset, hogy ne kaptam volna legalább választ a levelemre. Ezen a téren különlegesen példásnak találtam a német, holland, olasz, magyar (a Magyarországon székelő), cseh és japán cégeket. Mint elriasztó példát tudnám említeni a szlovák cégeket. Tisztelt Uraim, ne vegyék át a szlovák mentalitás ezen rossz példáját, habár - mivel itt közösen kell élnünk - a kísértés nagy. Az említett dolog ugyanis jellem és illem kérdése is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a ritkaságszámba menő mentalitás nagyon feltűnően és hátrányosan nyilvánul meg sok szlovák politikus (?) politikai kultúrájának az abszolút hiányában is. Sok szlovák politikus beszédstílusa és magatartása egy jobb italboltban sem volna otthonos. A Vasárnap hallgatásán még inkább eltűnődtem, mivel köztudott, a Vasárnap léte függ az olvasóktól, s nem megfordítva. Legalább ezt a tényt illene, uraim, tudatosítaniuk. Jajgatás és siránkozás helyett többet kellene tenni a sikerért, az olvasókért. Ami pedig az itteni magyar pártokat illeti, ott annyi a deficit, hogy már sok itteni magyar megcsömörlik, ha az itteni magyar pártokról hall valamit. Végezetül egyjó szándékú üzenet az itteni magyar pártoknak. Ne akarják elhitetni se az itteni magyarsággal, se önmagukkal, hogy az itteni magyarságnak az a jó, ha öt vagy esetleg még több (8 vagy akár tíz) itteni magyar pártra szavazhatnak. Zólyomi István Kassa
