Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-09 / 28. szám
Politika 1997. július 9. Beszélgetés Paulik Antallal a magyarországi nemzetiségi iskolarendszerről Nálunk nem gond a kétnyelvű bizonyítvány A jogok minden téren adottak, csak az anyagiak szűkössége okozhat nehézségeket Somogyi Tibor felvétele------------------- Háttér ------------------A maffiák régen felosztották a piacot Fekete Marian______________ Pa ulik Antallal, a budapesti közoktatási minisztérium nemzetiségi kisebbségi osztályának vezetőjével a napokban egy pozsonyi nemzetközi konferencián találkoztunk. Ez alkalomból tettünk fel neki néhány kérdést. Szlovákiában az utóbbi hetek kényes kérdése volt a kétnyelvű bizonyítványok ügye, ami elsősorban a magyar tannyelvű iskolákat érintette. Ezen a tanácskozáson ez a kérdés tudtommal fel sem merült. Mi a helyzet ezen a téren Magyarországon? Tavaly júliusban elfogadták az új oktatásügyi törvényt, amelynek értelmében a nemzetiségi iskolákban kétnyelvű bizonyítványokat adnak ki. Két nyelven folyik az adminisztrálás is. A törvény pontosan meghatározza, mi számít nemzetiségi intézménynek, amivel eddig probléma volt, hiszen köztudott, hogy a magyarországi oktatási rendszer eltér a szlovákiaitól. Az érettségi bizonyítvány és minden egyéb bizonyítvány kétnyelvű. Kétnyelvű az osztályozás és az osztálykönyv is. Ez eddig is így volt. A szlovák államtitkár azzal kérkedett, hogy a nemzetiségi, magán- és egyházi iskolák tanárainak fizetését az állam fedezi. Ezzel a vitatható állítással akarta igazolni a nemzetközi közvélemény előtt, hogy a kisebbségi oktatásügyet támogatják. Miként támogatják Magyarországon a kisebbségek oktatását? Nálunk normatív támogatási rendszer érvényesül. Az önkormányzat minden diák után kap egy meghatározott összeget. Ezenfelül létezik a kisebbségeket külön támogató normatíva is. Az alapnormatíva diákonként és tanévenként 68 ezer forint. A kisebbségi normatíva plusz 23 000 forintot jelent. Kis települések esetében, ahol a gyermekszám alacsony és éppen ezért a pedagógusokra fordított költségek magasak, belép egy újabb plusz-normatíva, amely fejenként 20 000 forintos tétel. Az alapnormatíva évfolyamonként eltérő, de a nemzetiségi kiegészítő összegek nem változnak. A szlovák hatóságok a szlovákiai magyar oktatásüggyel kapcsolatban azzal érvelnek, hogy a magyarországi szlovák iskolákban sem tanítanak mindent szlovákul. Van törvényes akadálya annak, hogy ezeken az iskolákon a magyar nyelv kivételével mindent szlovákul oktassanak? Nincs. Sőt ez kifejezetten deklarált célja az iskolának. A nemzetiségi iskolákban megfelelő nyelvismerettel rendelkező tanárokra, pedagógusokra van szükség. Hogyan oldják meg Önök a tanárképzést? A tanárképzés gyakorlatilag csak a szlovák nyelv és irodalom tárgykörét fedi be. Ez a képzés az egyetemek szlovák tanszékein folyik. Hat szlovák nyelvi egyetemi tanszék, egy óvónőképző, két tanítóképző, egy tanárképző, és még két egyetemi tanszék van. Ez a létszám elégséges lenne, hogy az iskolákat szlovák szakosokkal ellássuk. A probléma az, hogy ezek a diákok gyakran nem a végzett szakmájukban helyezkednek el. A pozsonyi egyetem bölcsészeti karán is tanulnak magyarországi szlovák hallgatók. Velük is számolnak? Természetesen, hiszen szükség van olyan tanárokra, akik az anyanyelven kívül más szakokat is szlovákul taníthatnak. Magyar ösztöndíjjal évente öt diák juthat ki. A szlovák oktatásügyi minisztérium további tizenkét hallgatót támogatna, ez a keret azonban nem telik be. Tavaly nyolcán mentek Szlovákiába, a következő tanévben talán csak kilencen jönnek szlovák ösztöndíjjal tanulni. Ha valaki Magyarországon nemzetiségi magánóvodát, iskolát nyit, milyen akadályokat kell leküzdenie? Nem ütközhet akadályokba, hiszen erre a közoktatási törvény lehetőséget nyújt. Egyetlen gond a dolog anyagi része, hiszen ez a magániskola, óvoda is igényelni fogja a már említett állami normatív támogatást. Ennek feltétele viszont az, hogy az oktatásügyi minisztériummal kössön egy közoktatási megállapodást, ami meglehetősen kemény csata. Ez azonban pontosan rögzíti, mit vállal, és ennek fejében mit biztosít az állam. Nálunk egyébként az oktatási intézmények nem tartoznak a minisztérium irányítása alá, rendszerint az önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. Ha az önkormányzat hét kisebbségi nyelvű óvodát vagy iskolát akar nyitni - megteheti. Megteheti ugyanezt egy magánszemély, illetve valamilyen alapítvány is. A közoktatási szerződés megkötése, mint említette, többnyire kemény csata. Volt rá eset, hogy nem jutottak megállapodásra? Ilyen eddig nem fordult elő. Ön mint a kisebbségi problémák jó ismerője, ugyanakkor állami tisztségviselő, mit kifogásolna kormánya kisebbségi politikájában? A jogainkhoz a törvényi háttér adott, de nincs hozzárendelve egy felelős személy és anyagi háttér. Ha az oktatás fejlesztéséről van szó, amihez kell néhány vendégtanár, tisztességes munkabér, az önkormányzat, egyéb terhei miatt, nehéz helyzetbe kerül. Hiányzik egy központi szerv, amely ezért felelne. Modernizálni kellene a magyar- országi szlovák oktatás programjait, ehhez pedig sok jó pedagógusra lenne szükség. Kevés van belőlük. Az egyetemi képzés során általánosan érvényesülő kontraszelekció folytán az iskoláinkon olyan emberek tanítanak, akiknek nem feltétlenül kellene tanítaniuk. A magyar főváros szinte valamennyi éjszakai szórakozóhelye, diszkója és vendéglátó-ipari egysége egy-egy alvilági érdekeltségi körhöz tartozik. Budapesten megközelítőleg nyolc-tíz jól elkülöníthető szervezett bűnözői csoport osztozkodik napjainkban. Egy-egy ilyen csapatban 10-15 meghatározó egyéniség foglal helyet, hozzájuk kapcsolódnak a testőreik és sofőreik, illetve a végrehajtók. Így a teljes létszámuk elérheti akár a 150-200 főt is. Az igazi irányítókat a beosztottak ritkán ismerik, ugyanakkor erősen hierarchikus felépítésű a szervezet. A magyar gazdasági élet színtere a főváros, az üzletkötések és gazdasági tranzakciók zöme itt történik. Mindez alapvetően meghatározza a bűnözők megjelenési formáit és helyét is. Az elmúlt évek alatt nemcsak a gazdasági élet változott meg Magyarországon, hanem új típusú, a lakosságban is félelmet keltő bűncselekmények is megjelentek. Ezek közé sorolhatók a bérgyilkosságok, a védelmi zsarolások, az emberrablások vagy az utóbbi időben divattá vált robbantásos fenyegetések. Mindezek mellett napi gondot jelent a rendőrségnek a hatalmas migráció és az ehhez kapcsolódó nemkívánatos jelenségek elterjedése. Az alvilág mindig rendelkezett olyan mobilizálható tőkével, amely lehetővé tette a részvételt a profitot termelő beruházásokban, privatizációkban. Míg az első időben a csalásokban, jogosulatlan áfavisszaigénylésekben kimerült e tevékenység, mára a pénzmosáson és a leánykereskedelmen van a hangsúly. Budapesten négy-ötezer örömlány fölött uralkodnak bűnözői csoportok. A kábítószer is részévé vált a mindennapoknak, és a korábbi tranzitországból komoly fogyasztókká léptek elő a magyar fiatalok, akik részt vállalnak a szállításban és a terjesztésben. Gondot jelentenek az orosz-ukrán állampolgárok, akik egy része az intellektuális bűnözésben is élenjár. A külföldön megszerzett pénzeiket próbálják a különböző legális és illegális gazdasági vállalkozásaikban tisztára mosni. A fehér- galléros bűnözők mellett számos olyan gengszter is megjelent, akikre az agresszivitás és a kíméletlen brutalitás jellemző. Őkjó pénzért bármilyen, akár leszámolás jellegű megbízást is teljesítenek. A kínaiak legnagyobb törekvése, hogy egy egységes negyedet tudjanak létrehozni Budapesten is, ahol a triád - a kínai maffia-veheti át az ellenőrzést, így a magyar hatóságok kezéből teljesen kicsúszik a kontroll. Ma a X. és XIV. kerületben található a legtöbb letelepedett család. Négyezer kínainak van letelepedésiengedélye a fővárosban, ezzelszem- ben - a szerény becslések szerint is-legalább húszezren élnek itt. A ruházati és híradástechnikai termékek illegális piacának egyeduralkodói. A kínaiak a vámszabályok kijátszásával csak az elmúlt években több mint százmillió amerikai dollártól fosztották meg az államkasszát. Az arab és muzulmán csoportok korábban évtizedeken keresztül az illegális valutaváltással foglalkoztak. Szűkült a piac, a valutaváltásból már ők sem élnek meg, ezért részt vesznek a kábítószer-kereskedelemben és a fegyvercsempészetben is. A bolgár, a jugoszláv és az albán jogsértők állandóan felfegyverkezve járnak. A kemény drogok, fegyverek és lopott autók csempészésére szakosodtak, és semmilyen bűncselekmény elkövetésétől nem riadnak vissza. Magyar Nemzet A kábítószer a mindennapok része lett, komoly fogyasztók- ká váltak a magyar fiatalok. Vonal alatt Bizonyítványfosztás Szűcs Béla _________________ Az idei bizonyítványosztás az egyik legdurvább nacionalista támadás volt a szlovákiai magyar kisebbség ellen, roham minden tizedik állampolgár anyanyelve ellen. Ez volt a magyar nyelvnek a közéletből való kiszorításának főpróbája. Előkerestem az első köztársaságból őrzött okmányokat, okiratokat, amelyeket két nyelven adtak ki a hivatalok, és elkeseredetten állapítottam meg, hogy több mint hét évtized után a magát demokratikus országnak tekintő Szlovákia a fasiszta szlovák rendszert, a kommunizmust lepipálva próbálja elszlovákosítani a magyar lakosságot. A magyar iskolában kiadott bizonyítvány egy legális intézmény okirata, amelyhez semmi köze a nyelvtörvénynek. Ugyan kinek sérthetné a nemzeti büszkeségét, önérzetét a többségi nemzet részéről? Még a sokat vitatott államnyelvtörvény sem tiltja hasonló esetekben konkrétan a kétnyelvűséget. Mi, magyarok azonban kétes döntésnek tartjuk az egész államnyelvtörvényt és ezért fordultunk az alkotmánybírósághoz a felülvizsgálata ügyében. Sajnos, e fontos állami intézmény tizenhat hónap alatt sem hozott döntést, szabad kezet adva ezzel a nacionalista hazafiak basásko- dásának. A demokratikus szlovák közvélemény némán figyelte a magyar szülők elkeseredett küzdelmét az egynyelvű bizonyítványok ellen. Még az ellenzéki pártok sem emelték fel szavukat az ellen, hogy az iskolai hatóságok megfenyegették a kétnyelvű bizonyítványokat kiadó iskolaigazgatókat, tanítókat. Bizony, ez elég nagy csalódás számunkra. Csupán a köztársasági elnök fejezte ki kétségeit és a Helsinki Bizottság talált néhány bíráló szót. Az igazi helyzetet pedig csak a Sme napilap ismertette az olvasókkal. Mindez azt bizonyítja, hogy a szlovák közvéleményt átitatta a túlfűtött, a kisebbségijogokat is sértő nem- zetieskedés. A nemzeti párt és a kormánypárt nacionalista érzelmű politikusainak minden jó, ami a magyar nyelv kiszorítását szolgálja, ami a magyarok másodrendű állampolgárokká degradálását segíti. Sajnos, ennek következtében rohamosan csökken a közéletben és a hivatalokban szlovákul tökéletesen beszélő magyarok száma. Egyre nagyobb kételyek fogadják a magyar lakosság körében a szlovák propagandajelszót: „Ha érvényesülni akarsz, tanulj meg tökéletesen szlovákul.” Ehhez már csak azt kellene hozzátenni: „és ne valld be a magyarságodat.” Közben a szlovák minisztériumi szakemberek arról cikkeznek, hogy azért szükséges szlovák tanítókat küldeni a magyar iskolákba, mert a szlovák iskolákban is számos angol, francia, olasz lektor tanítja tökéletes nyelven a gyerekeket. Arról nem beszélnek, hogy ezek az idegenek nem fogják a gyerekeket angollá, franciává nevelni, viszont a szlovák tanítók fő célja, hogy a magyar gyerekek ne ismerjék meg népük, őseik történelmét, földrajzát, hogy megzavarják az identitástudatukat, miközben lebecsülik a tehetséges magyar tanítókat is. A bizonyítványok körüli igazi küzdelem csak most kezdődött, és nehéz megállapítani, hogyan végződik. Tömeges elbocsátásokkal, bosszúval, vagy a nemzetközi közvélemény felháborodására, az alkotmánybíróság döntése alapján kierőltetett ésszerű megoldással. A küzdelem folyik, és ebben nemcsak a bizonyítványok ügye forog kockán, hanem nemzetiségellenes hosszú távú politikáról van szó. Erre enged következtetni az is, hogy a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvény megalkotását sürgető euroatlanti figyelmeztetést is elszabotálja a kormány. A Magyar Koalíció javaslatát elfogadhatatlannak tartják. Elképzelhető, hogy az EU szakértőivel próbálnak kidolgozni valamilyen tervezetet. Kérdés, hogy elkészültéig még hány intézkedéssel próbálják a magyarok jogfosztását folytatni.
