Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-09-03 / 36. szám
Sport 1997. szeptember 3. Magyar légiósok a pozsonyi futballklubokban: Baranyi Miklós Gólzsáknak vette az Inter Az Interben elsősorban gólokat várnak tőle M. Nagy László felvétele Szabó Béla esete a maratonival A sír széléről New Yorkba J. Mészáros Károly ________ „E gy hatalmas, labdákkal teli zsákkal fényképezzék le, s valahogy lopják oda, hogy még csak egy gólt rúgott, de mi várjuk a többit” - szólt hozzánk az Inter Bratislava mindentudó cipésze, amikor bepillantottunk birodalmába. Mert való igaz, a magyarországi Baranyi Miklóst azért igazolta át nyáron a fővárosi klub, hogy elsősorban a találataival hívja fel magára a figyelmet. Az egyik délutáni csendes pihenő alatt beszélgettünk. Két hónapnyi ittlét után akár már szlovákul is megszólíthatnám? Érti már az edző, a játékostársak szavait? Persze. Még olyan sokat nem tudok beszélni, de a legfontosabb kifejezéseket már ismerem. Mikor ide jöttem, egyetlen szó alkotta a szókincsemet, a „dobzse”, de mint kiderült, az is csehül van. Ha az edző nem gyorsan és hadarva beszél, akkor a szöveg hetven-nyolcvan százalékát megértem. Kaptam egy vastag magyar- szlovák szótárt, abból tanulok, a többi meg az öltözőben ragad rám. Egyszerű szavakkal ki tudom magam fejezni, s ha meg valami bonyolultabbat akarok elmondani, lefordítják a szlovákul tudó magyar csapattársak. Sorrendben immár a hetedik klubja az Inter. Azonkívül, hogy külföldön folytatja, még valamiben különbözik ez az állomás az előzőektől? Csak annyiban, hogy itt más nyelven beszélnek. A foci világa Név: Baranyi Miklós Született: 1969. szeptember 6-án, Oroszlányban Testi adottságai: 178 cm/73 kg Családi állapota: nős, két gyermeke van, Regina hároméves, Miklós nyolc hónapos Eddigi klubjai: Nagybátony (1980-85), Vasas (1985-91), Salgótarján (1991-92), Hatvan (1992-95), Eger (1995-96), mindenhol ugyanaz, messzire sem kellett jönnöm, csak kicsit arrébb költöztünk. Ugyanúgy hajtani, dolgozni kell, és becsületesen. Vérbeli csatárnak tartják. Már gyermekkorában mondogatta: Ha nagy leszek, futballista leszek? Milyen végzettsége van? Kiskoromban csak úgy jártam focizni, kedvtelésből. Mikor már kitűntem a többiek közül, dicsért az edző és a társak is bizCsepel (1996-97), Inter(1997-) Élvonalbeli mérkőzések és gólok száma: 74/17 Szereplés a címeres mezben: egyszer játszott Csank mester csapatában Szlovákiai élvonalbeli mécsesek és gólok száma (augusztus 31-ig): 3/1 Kedvtelése: kamerázás és fényképezés, de csak családi körben, szórakozás a gyerekekkel, másra nem jut ideje tattak, akkor kezdett bennem megfogalmazódni: jó futballista szeretnék lenni. Közben eltelt öt nagybátonyi év, majd leigazolt a Vasas. Ott megfogadtam: ha már eddig eljutottam, nem állok meg. Később leérettségiztem, de az se volt egyszerű. Először a sok hiányzásom miatt nem akartak átengedni a magasabb évfolyamba, azért csak elintéződött. De az érettségin nem kegyelmeztek. Az utolsó két hónapban nagyon kellett tanulnom, csak edzésből és fejtágításból állt az életem. Aztán sikerült, nagy szenvedések árán. Netán ez volt eddigi életének legnehezebb időszaka? Meg a katonaság. Ha nincs a somorjai Németh Jenő, akkor most nem focizik az Interben? Ezer százalék. Ha ő nem mondja nekem, hogy jöjjek ide ki, akkor a mai napig biztosan otthon vagyok. Véletlenszerű volt az egész. Egyszer már jártam vele Zwickauban, ott megfeleltem, csak a Csepel nagyon sokat kért értem, így esett a lehetőség. Ugyanez történt azóta a Fradival, a BVSC-vel, a Videotonnal, sőt az Újpesttel is. Amikor kijöttem, őszintén szólva nem bíztam a leszerződtetésemben, aztán mégis valahogy megegyeztek. Úgy örülök, hogy elkerültem Csepeltől! Tizenhét NB l-es góllal a háta mögött Bubenko edzőtől is a kapuba találást kapta feladatul? Biztos vagyok benne: csak azért igazoltak, hogy rugdossam a gólokat. Az első mérkőzésen be is találtam, azóta viszont csak az elpuskázott helyzetek következtek. Mérkőzés közben, ha kihagyok egy gólhelyzetet, akkor nem gondolkozom rajta, csak utána. Ha ráadásul még kikapunk is, akkor sokáig idegesít, két-három napig nem hagy nyugodni. Visszaestem, akárcsak a csapat játéka. Most igyekszem összeszedni magam, mert nem lehet sokat rágódni az elszalasztott lehetőségeken. Nálunk nehezebb gólt szerezni, mint Magyarországon? Manapság sehol sincs könnyű dolga a csatárnak. Amikor valaki elkapja a fonalat és rúgja a gólokat, akkor igazán nem nehéz. Ha valakinek nem megy a játék, hiába csinál akármit a pályán, legfeljebb lecserélik. Abból áll az egész, hogy rám áll az emberem, és végigbirkózzuk a mécsesét. Elkerülhetetlen kézmunkával... így van. Manapság nem végzi jól a feladatát az a védőjátékos, aki nem lökdösi a csatárt. Olyankor le is cserélik. Aztán én is húzom-vonom az emberemet, s a bíró majd eldönti, ki a szabálytalan. Ennél már biztosan nem lesz puhább a foci. A Szlovákiában játszó magyarok közül mindössze Keresztúri élvezi Csank János bizalmát. Mit gondol, mivel tudná az Interben felhívni magára a magyar szövetségi kapitány figyelmét? Amikor a Csepelben voltam - leszámítva a kiesésre állás időszakát-, mindig meghívott a keretbe. De nem számolt velem, mint kezdő emberrel. Ó azoknak szavaz bizalmat a válogatottban, akik egykori klubcsapataiban játszottak. Tisztában vagyok vele, nem bánt a dolog, de azért szeretnék visszakerülni a címeres mezbe. D. Tok Ernő _____________ Ha az ember nagyon megijed, csodákra is képes. A felsőszeli Szabó Béla történetét ismerve a csodatevéshez mindenkinek igazi, rettentő halálfélelmet ajánlok. De csak abban az esetben, ha a következő receptet az utolsó betűjéig betartja. Emberünk egy 140 kilós, alaposan elhízott negyvenes férfi, temérdek hájtömeggel, szúró mellkassal, azaz in- farktusveszéllyel. Elmegy az orvoshoz, aki jó adag halálveszélyt tartalmazó diagnózist állapít meg. Ettől alaposan megijed, hazamegy, de nem akar meghalni. Mi ilyenkor a teendő? Pattanjon az ócska, de azért a célnak megfelelő bringájára, vegyen erőt magán, szedje össze maradék akaraterejét, higgyen önmagában, s kicsit a csodában is. Tekerjen először csak szép lassan, óvatosan, keresztül a szülőfaluján, s naponta növelje az adagot. Ha már türelmesen eljutott odáig, hogy élvezi a bringázást, sőt mi több, felüdülést jelent, ahogyan az a pillanat is, amikor a mérlegre állva nem akar hinni a mutatónak, akkor kezdjen el futni! Vagyis előbb még csak kocogjon. Ha netán a szomszédja megmosolyogja, vagy a fél falu kineveti, aztán meg az egész környék félnótásnak véli, nosza, még nagyobb kedvvel kocogjon, fusson! Időközben azért nem árt, ha érzékeli, bár születési adatai szerint öregedett néhány évet, utoljára harmincévesen volt ilyen jó kondiban. Ez bátorítsa, s induljon el egy versenyen, mert másokkal futni összehasonlíthatatlanul jobb, mint egyedül róni a kilométereket. Persze, azért ne a harmincévesek közé neveztesse magát, vesse össze az erőnlétét az évfolyamtársaiéval, s lehetőleg úgy igyekezzen, hogy egyik versenyen se legyen az utolsó. Hogy miért kell erre külön ügyelni? Hát nem jó érzés, ha azt dicseked- heti majd el az unokáinak, hogy Diósförgepatonyban, Komáromban, Kassán, Budapesten, Bécsben, Párizsban és New Yorkban is futott? Időközben próbálja ki a 42 kilométer és néhány méter maratonit is. De csak miután a napi húsz-huszonöt kilométer meg se kottyan a lábnak, deréknak, gerincnek, tüdőnek, szívnek. Ha apróbb részletekre is kíváncsi, vegye a fáradságot és menjen el tanácsért a Galánta melletti Felsőszeli községbe a ma 55 éves Szabó Béla amatőr, autodidakta maratonfutóhoz. De siessen, mert ha Béla bácsi beindul, nehezen éri utol! Szabó Béla a maratoni távon Archív-felvétel Ki ő? Sportolóktól hallottuk Igor Kovác: „A siker egyszer megérkezik” Korábban többször a döntő kapujában bukott el Igor Kovác, az athéni atlétikai világbajnokság 110 méteres gátfutásának bronzérmese. Bízott benne, hogy egyszer megtörik a jég? - kérdezték a szőke szlovák fiút. ,A siker egyszer megérkezik. Nem hiszem, hogy létezik olyan igazságtalanság, amely megfosztaná az embert kemény munkájának jó eredménnyel való jutalmazásától. Ha valaki céltudatosan dolgozik, mindent ennek rendel alá, az eredmény előbb-utóbb bekövetkeIgor Kovác (jobbról) a gát fölött CTK-felvétel zik. Még az is siker lett volna, ha Athénban nem szerzek érmet, és csak a döntőbe kerülök.” Antal Krisztián, a Forma-1 várományosa Hogyan lesz az ember huszonöt éves korára a Forma-3 klasszisa, a Forma-1 várományosa? - kérdezték Antal Krisztián magyar autóversenyzőt. „Tulajdonképpen az első pillanattól kezdve erre készültem. Borsodnádasdon születtem, apám, anyám ma is ott él. A mátrai hegyi versenyek és a bükki ralik szinte kéznyújtásnyi távolságban zajlottak. Az utóbbit akár szó szerint is lehet érteni. Az egyik rali gyorsasági szakasza ott zúgott el a kertünk felett. Emlékszem, ötéves lehettem, amikor megkérdezték: Na, kisfiam, mi leszel, ha nagy leszel? Én meg mondtam, hogy autóversenyző.” Pollertnek nem tetszik az olimpia Lukás Pollert, Barcelona vadvízi kenus olimpiai bajnoka egyáltalán nem rajong az ötkarikás játékokért: „Nekem már Barcelona sem tetszett és Atlanta még rosszabb volt. Hatalmas és áttekinthetetlen az egész. Egy Világkupa-viadal vagy világbajnokság sokkal elviselhetőbb. Ver- senyzek egyet, megpihenek és szórakozok a barátaimmal, minden megy, mint a karikacsapás. Az olimpián mindenhova azonosítási kártyával kell járni, és valaki folyton ellenőriz. A tévében csak a versenyeket közvetítik, így az emberekben fel sem ötlik, hogy az olimpia rossz is lehet. De sportolóként minden árnyoldala érezhető. Mindenhol detektor és szögesdrótkerítés. Úgy éreztem magam, mintha vizsgálati fogságban lennék. Megértem, hogy az olimpia manapság hatalmas üzlet és politika, de értelmetlennek tartom, hogy megrendezésének ez az ára. Jobb lenne szétválasztani az egyes sportágak csúcsviadalaira.”
