Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-09-03 / 36. szám

1997. szeptember 3. Sport Szeptember ötödikén eldől: száznyolc év után rendezhet-e újra nyári olimpiát az újkori játékok legelső házigazdája Athén négy ellenlábas gyűrűjében Urbán Klára _______________ Va lamikor talán az isteneket tisztelték annyira, mint manap­ság az olimpiai játékokat. Spor­tolók, szponzorok, városok vo­nultak föl a világ minden tájá­ról egy olimpiai tizenegypróba során. Aztán a rendezésre pá­lyázó városok vetélkedése már­cius hetedikén ötpróbára kar­csúsodon, hogy a versenyben maradtak szeptember ötödikén lélegzetvisszafojtva várják a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ból kiindulva nem túlzás megál­lapítani, hogy nemcsak a fővá­ros éli át ennyire mélyen az ese­ményt, hanem egész Görögor­szág is. Az olimpia bölcsőjében a mai napig nem heverték ki a csapást, az 1996-os centenáriu­mi játékok rendezési jogának elvesztését. A legutóbbi olimpia egyedül és csakis Athént illette volna meg. Ebben csak az a szo­morú, hogy az az úr, akinek a legszentebb kötelessége az olimpiai hagyományok ápolása, Juan Antonio Samaranch, a ATHENS 2004 Cía rt írrito-Ai T T; o? TV Athén már 1996-ban nyári olimpiát érdemelt volna. (NOB) száztizenegy mindenha­tó urának döntését, amely föl­hatalmazza az öt jelölt egyikét, hogy megrendezhesse a 2004. évi nyári olimpiai játékokat. Az öt pályázó város közül három - Athén (1896), Stockholm (1912) és Róma (1960) - már adott otthont a nyári olimpiá­nak, ezzel szemben Buenos Ai­res és Fokváros először próbál­kozik. S amiből mindketten tő­két igyekszenek kovácsolni az az a tény, hogy sem Afrika, sem Latin-Amerika területén még soha nem voltak ötkarikás játé­kok. Athén apraja-nagyja az olimpi­ának él. S ebből a tapasztalat­NOB spanyol elnöke, megen­gedte, sőt nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a hagyomá­nyok jókora pofont kapjanak. Mert minden józanul gondolko­dó ember egyetért abban, hogy az 1996-os játékok rendezésé­nek odaítélésekor Athén kivé­telt érdemelt volna, még akkor is, ha netán görög változatában anyagilag nem hozott volna olyan nagy üzletet a centenári­umi olimpia, mint máshol. De az a veszély nem is állt fent. A NOB óriási hibát vétett, amikor az 1990-es tokiói olimpiai elő­vizsgán Atlantával szemben megbuktatta az olimpia hazá­ját. A görögök sértődöttsége az au­gusztusi atlétikai világbajnok­ság idején is érezhető volt, igyekeztek apait-anyait belead­ni, hogy meggyőzzék a világot igazukról. Tejben-vajban fü- rösztötték az újságírókat, egy­másnak adták a városban a ki- lincset az olimpia követei. Ott járt a monacói Albert herceg, a NOB néhány tagja, a rivális vá­rosok küldöttségei, világhírű sportolók... Ahhoz, hogy a harmadik évez­red második olimpiáját (2000- ben Sydneyben találkozik a vi­lág) az Akropolisz tövében ren­dezhessék, százegy urat és tíz hölgyet kell meggyőzniük a gö­rögöknek. S ez nem könnyű do­log. Az atlétikai vb megnyitója, amelyet kétségtelenül olimpiai főpróbának szántak, magával ragadta, sőt elbűvölte az embe­reket, de az ezt követő közleke­dési zűrzavar lehűtötte a feje­ket, sokakban Atlanta emlékét idézte fel. Semmi sem tökéle­tes, így Athénban sem az. Saj­nos, becsúsztak apró hibák. így a hagyományidéző maratoni futás - a részvevők ugyanazt a távot tették meg Maratonból a csodálatosan felújított Pa- nathinaikon-stadionba, ame­lyet a görögök győzelmét hírül vivő egykori futár - győzteseit nem a gyönyörű márványstadi­onban várták babérkoszorúval (persze, ehhez manapság dol­lárbankók is párosultak), ha­nem a kapuk előtt, ami kisebb viaskodást váltott ki az egybe­gyűlt újságírók körében. Ezek után az atlétika nagy hatalmú főnöke, Primo Nebiolo bírálta a város polgármesterét, s röhö­A Világkupán második helyen végzett görög férfi pólócsapat az augusztusi sevillai kontinensviadalon már halványabban szerepelt Az athéni olimpiai központ - esti megvilágításban gött a markába, mert neki jól jött minden hasonló ballépés. Köztudott, hogy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnöke Athén legnagyobb ellenlábasá­nak számító római előkészítő bizottság tiszteletbeli főnöke is. Az olimpia lázba hozta a több mint hárommilliós görög fővá­rost. „Athens in Motion” - ilyen cím alatt fut a reklámkampány, amelynek fő ütőkártyái a metró két új vonala (emiatt a várost eléggé föltúrták, aminek a turis­ták nem örülnek) és a háromsá­vos autóút. Aztán ami csodála­tos: a város központja, amely régészeti parknak is beillik, olyan történelmi emlékek sora, amelyek vagy a szabad ég alatt vagy múzeumokban láthatók. A metró építését is, panaszkod­tál többször félbe kellett szakí­tani, mert régészeti tárgyakba ütköztek. Kilencvenhárom óta, amikor a munkálatokat elkezd­ték, ezerkétszáz leletet tártak föl. Honnan a temérdek pénz? - kérdezik sokan, hisz Görögor­szág nem a világ kincstára. Egy­szerű a dolog: a földalatti 2,6 milliárd dolláros építési költsé­gének felét az Európai Unió fe­dezi, harminc százalékát pedig az Európai Beruházási Bank, csak a maradék húsz százalék származik a város kasszájából. Innen van az olimpiai költség- vetés további 1,6 milliárd dollá­ros bevétele is. A magánszpon­zoroktól 16 millió dollár a be­vétel. Athénnak a siker érdekében meg kell birkóznia a közleke­dési és a szmoggondokkal. A tömegközlekedés és a magán­autók aránya az idén 65:35 százalék, s ezzel nehezen kez­denek valamit. A megoldást részben a metró vonalainak gyakoribb használatában, de főleg abban látják, hogy a vá­A sportlétesítmé­nyek hetvenkét, az edzőpályák kilencvenhárom százaléka rég elkészült Athénban. rosközpontba így kétszázöt­venezerrel kevesebb autó haj­tana be, s ezáltal a levegő­szennyeződés harmincöt szá­zalékkal csökkenne. Hogy ez mennyire kedvező hatású len­ne, annak tanúi voltunk az at­létikai vb idején is, amikor a város lakosságának zöme sza­badságát töltötte. A sportlétesítmények hetven­két, az edzőpályák kilencvenhá­rom százaléka rég elkészült. Többségük Athén északi részé­ben fekszik. Az 1980-ban fel­épült olimpiai stadion (az 1982-es atlétikai Eb, majd az idei vb színhelye) az atléták kedvéért új köntöst kapott. Az olimpiai központban szinte minden megtalálható: sokol­dalúan kihasználható csarnok, fedett és nyílt uszoda, kerék­párpálya, teniszstadion mindez tizenegy percnyi járás­ra a Parnitha lábához tervezett olimpiai falutól. A többi léte­sítmény is legfeljebb harminc perc alatt elérhető. A görögök 96,4 százaléka de­rűlátó. Hiszi, hogy a NOB, amelynek tagjai számára az el­ső újkori játékok színhelyén olimpiai parkot létesítettek (minden odaérkező tag elültet egy olajfát, s ennek ágai díszí­tenék majd a 2004. évi bajno­kok fejét), ezúttal csak Athén javára dönthet. Én nem vagyok ennyire biztos a dolgukban. Szeptember ötödikén Lau- sanne-ban szerintem nem a szív, az érzelmek és a hagyo­mányok játsszák majd a fősze­repet, hanem - mint az utóbbi szavazások során - valami más. Persze, én is tévedhe­tek... Kuriózumkosár Beszcsasztnih és az alacsonyabb kereset Vlagyimir Beszcsasztnih is­mert orosz labdarúgó egyik in­terjújából arra derült fény, amit az ember szinte hihetet­lennek tart a mai profi futball­ban. Nevezetesen azt, hogy át­igazolása után kevesebbet ke­resett, mint előző klubjában. A belga Racing Standard légiósa korábbi egyesületváltására emlékezik: ,A Brémában nem sokat kerestem. Arról nem tu­dok, hogy mennyiért adott el a Szpartak Moszkva a németek­nek, de annyi biztos: én Bré­mában kevesebbet kerestem, mint odahaza. Hihetetlennek tartja, amit mondok? Havi jö­vedelmem felét ugyanis el­nyelte az adó. Ezenkívül lak­bért, autórészletdíjat és külön­böző biztosításokat kellett fi­zetnem. És bizony kevés ma­radt a fizetésemből. Amikor aláírtam a szerződést, mind­össze húszéves voltam, még elképzelésem se volt a valós életről. Addig csupán a futballal foglalkoztam, a többi dolgot mások intézték helyet­tem. Fogalmam sem volt ar­ról, hogy miként van ez Németországban.” Mit választ Yousef? Rabaya Yousef tizenkilenc éves tehetséges palesztin hosszútávfutó. Reményteljes eredményei ellenére egyálta­lán nem biztos, hogy ott lehet a következő olimpián, Syd­neyben. Egyelőre ugyanis nem kíván izraeli állampol­gárságért folyamodni, ugyan­akkor a izraeli hatóságok el­zárkóznak attól, hogy az ifjú sportoló palesztin útlevelet kaphasson. „Szomszédaim nem örülnének annak, ha Iz­raelt képviselném. Arany­érem esetén sem tudnék bol­dogan sétálgatni az utcán. A politika tönkretette a jövő- met, ezért nehéz a döntésho­zatal.” - nyilatkozta a futó, aki szüleivel Jeruzsálem kele­ti részén, arabok szomszédsá­gában él. Edzője szerint Yousef sokkal jobb, mint az atlantai olimpián fellépett pa­lesztin induló volt, és izraeli klubhoz kellene igazolnia. Védence viszont azt sem zárja ki, hogy Sydneyig felveszi va­lamelyik arab ország állam- polgárságát. „Mindenképpen szeretnék indulni a következő olimpián. Azt sem tartanám kizártnak, hogy marokkói vagy jordán színekben versenyezzek.” Schumi nem ismeri Bubkát Vacsorázni ment új lakhe­lyén, Monté Carlóban Szergej Bubka közkedvelt ukrán rúd­ugró. Éppen abban az étte­remben telepedett le család­jával, ahova a hercegség leg­jobban kereső sportolói jár­nak. Ott ült Michael Schumacher Forma-l-es vi­lágbajnok és kísérete is. Bubka illedelmesen üdvözöl­te őket. Erre Schumi megkérdezte az asztaltársát: „Ki ez a férfi, aki köszönt nekünk?” Bubka na­gyon jól ért németül (sokáig Berlinben élt), s meghallotta a kíváncsiskodást. És a hat­szoros világbajnoknak, aki egyben az athéni vb legna­gyobb csillaga volt, biztosan megfordult a fejében a kér­dés: „Mit tehetnék még, hogy ismertté váljak?” A Neue Kronen Zeitungban közölt sztori sportberkekben terjed, de az is lehet, hogy valóban megtörtént. A hét fotója, avagy labdakere­ső fejelősdi az Oroszor- szág-Világválogatott labdarú­gó-találkozón. Elöl Nyikiforov, mögötte (félig takarva) a fran­cia Papin. CTK-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents