Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-27 / 35. szám
b 1997. augusztus 27. Miért nem lehetett Simon Gyula a bécsi futballrangadó hőse? Kényszercsatár lett a játékmesterből D. Tok Ernő Kevesen hitték volna, hogy a kesernyés kassai kiruccanása után a harmincéves Simon Gyula nagyszombati mezben újra kivirul. Manapság pedig ezrével vannak olyanok, akik a saját szemüknek sem akarnak hinni, amikor azt látják: harminckét évesen valósággal tündököl a losonci származású válogatott középpályás. Pedig nem csalás, nem ámítás, a bécsi violáknál sokan tőle tanulják a futballkeringő alaplépéseit. Kétség nem fér hozzá, hogy Gyuszi hetyke másfél labdaérintés után kiérdemelte a 10- es mezt, amely pedig az Austria Wien gárdájánál is csak a legjobbnak dukál... Bécs. Práter, Emst Happel Stadion. Másfél órával a kétszáztizedik városi rangadó kezdőrúgása előtt. A nagy meccs lehetséges főhősei: Marék Penksa és a mi emberünk, Simon Gyula. Kedélyes cseverészés. Nagy ellenfelek közt, régi nagy haverok közt. Mintegy a kölcsönös tisztelet jeleként. S lám, az intelligencia azért a futballisták között is tetten érhető, a jó nyolc évvel idősebb Simon üdvözli elsőként a hozzá képest nyugodtan tacskónak nevezhető Penksát. Majd Marék elpanaszolja, megint csak cserepados, de Simontól nem kell visszakérdeznie amolyan kötelező illendőségből, hogy játszik-e? Ez nem lehet kérdés. Játszott, csapata 0:3-ra elvérzett, őt pedig a 79. percben lecserélték. Legalább nem kellett tovább húzogatnom a csíkokat, ujj- és kéz- tőzsibbadásig. íme, a szőke labdazsonglőr termése a bécsi rangadón: jó passz 28!/rossz 5, jó csel 6/rossz 3, labdaszerzés 5/labdavesztés 6, szabálytalanság ellene 17/szabály- talankodás 2!, lövés 0! A statisztika érdekes adathalmazából három számpár mellé került felkiáltójel. Nem véletlenül. Legfőképpen a jó átadásokat illik az egekig magasztalni, ugyanis ezen a meccsen immáron nem először Simon nem játékmesterként tudott ennyi jó passzt adni, hanem csatárként, ráadásul úgy, hogy hetvenkilenc percen keresztül legalább ketten ott lihegtek a nyakán. Bizony nem is nagyon tetszik neki ez a szokatlan szerepkör... „Soha életemben nem játszotMindenkit lenyűgöző közvetlensége teremtette meg hihetetlen népszerűségét. tam csatárt... Ugye meglátszott, hogy ékként nem nagyon érzem jól magam. Ha elöl maradtam, nem volt, aki labdát adjon, ha meg mélységből próbáltam valakit indítani, nem volt kit. Mindenhol én hiányoztam ahhoz, hogy legalább veszélyeztetni tudjuk az egyébként betonozó és kontrákra váró Rapidot. Egyébként kényszerből játszat csatárként a német edző, hiszen nincs, aki ha megkapja elöl a labdát, valahogyan képes is lenne azt megszelídíteni. Különben az első két bajnokin játékmesterként, irányító-középpályásként szerepeltem, s igazán ment a játék, ha akkor készítettél volna statisztikát, biztosan legalább hatvan jó átadást jegyeztél volna fel. Sajnos, az Innsbrucktól elszenvedett csúfos, 0:4-es hazai vereség rávezette az edzőt arra, hogy vérbeli csatárt játszasson velem...“ Hát ez volt a rangadó adóssága, mármint az, hogy Simon nem igazán lehetett hőse a bécsi derbinek... Persze azért szó sincs arról, hogy keseregne ... A köztisztelet kivívása egyéniség kérdése, a mókázás meg a nyelvtudásé. Egyébként már a bemelegítésnél is látszott, Gyula óriási tiszteletnek örvend, játéktudása mellett minden kétséget kizáróan sajátságos, kissé pimaszo- san csibész lelkülete, mindenkit lenyűgöző közvetlensége teremtette meg hihetetlen népszerűségét. S ha még valamivel jobban menne a német nyelv is... „Szép lassan, de azért haladok, van egy tanárnőm, aki naponta próbál valamit a fejembe erőltetni. Fél év múlva már arra is hajlandó leszek, hogy ha felkérnek, németül nyilatkozzak majd az osztrák tévének. Már azt is sikerként könyvelhetem el, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült megmagyaráznom az osztrák kommentátoroknak, hogy miért s- sel s nem sz-szel ejtik a nevem...“ Jelenlegi szókincse ugyan még meglehetősen szerény ahhoz, hogy igazából Simon Gyula lehessen, ugyanis a A zöld-fehérek gyűrűjében Árnyékként kísérte a Rapid tizenkettese, időnként Gyulának is elfogyott a türelme M. Nagy László felvételei mókázáshoz szókincs is kell, persze az apróbb-cseprőbb tréfák már azért németül is mennek, méghozzá futószalagon. A tréfálkozás nemcsak szóvicc dolga, Simon ugyanis tudja úgy bűvölni a labdát, hogy akár a gyepen pusztán néhány váratlan csellel, passzal, trükkel kergesse az őrületbe ifjabb csapattársait. Mert ugye, ha nem lenne kellő játéktudása, aligha lenne képes csupán az egyéniségével tiszteletet kivívni... Mellesleg bárhol légióskodni családostól is nehéz, nem problémamentes dolog. A Simon család hamarosan gyarapodni fog, őszre várja Adriana asz- szony a második gyermekáldást, de a lassan tízéves Viktor is okoz némi fejtörést a családfőnek... „Viktor Dunaszerda- helyen focizik és tanul is. Legalábbis még az év végéig. Ő persze legszívesebben már most az Austriában játszana, hiszen volt egy-két edzésen és nagyon megtetszett neki. Októberre várjuk a második gyermekünket, tehát a feleségem szeptembertől otthon lesz Duna- szerdahelyen, de jövőre visszaköltöznek Bécsbe. Bár kétéves a szerződésem, tulajdonképpen három évre szól, hiszen benne van az a kitétel is, hogy ameny- nyiben a második évben legalább tizenöt bajnokin szerepelek, automatikusan újabb egy esztendővel meghosszabbítják. Őszintén bízom benne, hogy ez menni fog, s akkor már megéri, hogy Viktor fiam német nyelvű bécsi suliba járjon, s ő is az Austria mezében focizzon...“ Ahogy eddig elnéztem a televízióban, s most élőben is láttam, nagyon felszabadultan focizik, már-már grundos örömmel játszik a violáknál. Az az érzésem, mintha minden zsigere arról árulkodna, végre megszabadult a szlovák élvonaltól. Ezek szerint semmi nosztalgia? „Nézd, például ahogyan az egész bajnokság végződött, az már tényleg nem emberi. A mindenféle gyanúsítgatás, hogy ennyi meg annyi milliót zsebre vágtunk, hogy elveszítsük a bajnoki címet, a tény, hogy engem is a B csapatba rúgtak volna ki, ha maradok a rimaszombati állítólagos bundázásom miatt, hát ez tényleg gusztustalan! Például az, amiket Rezes úr művel, hát szóval, inkább nem szólok egy szót sem... A lefizetésekről csak annyit: a vezetőségek nálunk az élvonalban egytől egyig csak arra összpontosítanak, hogy teljen a zsebük. A bundázásokat ők kezdik, ajánlatokat tesznek, hogy sportszerűtlenül adjuk el a meccseket, aztán a sajtóban utólag azt hangoztatják, hogy a játékosok bundáznak, tisztességtelenek. Ha eljött volna utánam valaki, hogy holmi százezerért adjak el egy mécsesét, esküszöm szemen köptem volna. Még hogy én eladom a meccseket? Kinek, és miért? A Név: Simon Gyula Született: 1965. július 16-án, Losoncon Testi adottságai: 182 cm/ 78 kg Családi állapota: nős, Viktor fia tízéves Labdarúgó pályafutása: 274 élvonalbeli meccs/58 gól, gyomrom felfordul, ha erre gondolok... Szerencsére ilyen szóba sem kerül Ausztriában, s ezek tudatában te még csodálkozol, hogy felszabadultnak tűnök? Mit gondolsz, miért menekülnek el az átlagosnál valamivel jobb focisták Szlovákiából? Hidd el, nem mindig a több pénz a csábító, hanem sokan úgy gondolják, csak el ebből a korrupt, tisztátalan bajnokságból!“ Sok szép tiszta meccset, sok gólörömet, kedves Simon Gyula, te bosszankodó kényszercsatár! 29-szeres válogatott/7 gól Eddigi klubjai: 1985-92: DAC, 1993-94 1. FC Kosice, 1995-97: Trnava, 1997-99: Austria Wien Bécsi mérlege: (augusztus 18-ig): nyolc osztrák bajnokin két gólt lőtt Névjegykártya Tyson új Ferrarival kárpótolta magát Pontosan azon a napon, amikor az illetékes nevadai bizottság sportszerűtlen viselkedéséért visszavonta Mike Tyson ökölvívói játékjogát, az amerikai bokszoló új Ferrari 456 GT személyautót vett magának. A sportkocsihoz kedvezményes áron, csupán 250 ezer dollárért jutott hozzá. Igaz ugyan, hogy a ringbeli fülharapásért hárommillió dollár bírságot fizetett, ami a megharapott Holyfielddel vívott mérkőzéséből származó nyereségének csupán tíz százaléka. Szemtanúk szerint a „vigaszautó” alaposan megjavította Tyson hangulatát, mintegy egy órát töltött az üzletben, kedvesen viselkedett és autogramot osztogatott. „Néha nehéz az előkelőségekkel. Mike azonban remek volt. Igazi gentleman.” -jegyezte meg az árusító. Más himnusz és egyetlen zászló Bourg St. Maurice eléggé leszerepelt az augusztus elején lebonyolított első vadvízi le- sikló Európa-bajnokság rendezésével. A francia sportközpontban a kontinensviadal során késés késést követett, szinte egyik futam sem kezdődött a műsor szerint, s a házigazdáknak a legnagyobb fejtörést rendre az ünnepélyes eredményhirdetés jelentette. Melléfogásaik sora a kenu párosok dobogóra lépésekor tetőzött. A győztes szlovák Vala-Slúcik duó tiszteletére nem a szlovák himnuszt játszották el, ráadásul a második helyen is honfitársaink (Sutek és Grega) végeztek, így országunk lobogójának árbocra emelése sem ment rendhagyó megoldás nélkül. Mivel a rendezők csak egyetlen szlovák zászlót tudtak előteremteni, így a győztesek árbocára rögzítették az egyik végét, az ezüstérmesekére a másikat, majd a lengyel himnusz dallamainak kíséretében felvonták. Alighanem a franciák még ezt is megengedhetik maguknak... Kelendő Ronaldo- mezek Felkapott árucikk lett Milánóban az Internazionale új csillagának, a brazil Ronaldónak a meze. A fekete-kék csíkos Inter-mez ára száz márka. Húsz márkáért rányomják a számot, további tíz márkáért pedig a vásárló kedvenc játékosának nevét. Természetesen mostanság Ronaldóét viseli szinte mindenki a hátán. Tíz nap alatt a világ jelenlegi legjobb labdarúgójának mezéből már harmincötezer darab elkelt, ami több mint négymillió márka bevételt jelent legújabb egyesületének. A hét fotója, avagy amikor Dlego Maradona szenvedélyesen csó- kolózik Claudlo Caniggiával. Az a szóbeszéd járja, hogy a fotó megjelenése után a futballéletből lassan kiöregedő argentin kiválóságfelesége is irigykedni kezdett... CTK-felvétel
