Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-13 / 33. szám
iblicisztika 1997. augusztus 13. 9 Felsorolni is hosszú lenne, hány népművészeti csoportot hívtak meg a rendezők a népművészeti fesztiválra (melyet a Slovenská republika szerint meg sem akartak tartani). „A meg nem tartás érdekében” Gombaszögre várták többek közt a Hargita Székely Állami Népi Együttest, az Eleki Román Hagyományőrző Néptáncegyüttest, a Bartók Táncegyüttest, a Zeleziar folklóregyüttest, a De Huppelklumpkes csoportot Hollandiából, az Almagd Cultural Folclor Dancing együttest Izraelből, a Zsibrice folklórcsoportot, a Magyarbődi Hagyományőrző Tánccsoportot, a Martosi Menyecskekórust, az Ilosvai Néptáncegyüttest, a Besenyői Citerá- sokat, a Nyitracsehi Férfi Éneklőcsoportot, a Besenyői Citeráso- kat, Takács Ádám zenekarát, a Divadlo Continuo együttest Csehországból, a Méta Együttest Budapestről, a Suko zenekart Feketebalogról... Prikler László felvételei Pár nap alatt nehéz a fazekas- ezek a fiatalok közelebb kerültek mesterség minden csínját-bínját az anyaghoz, az ősi mesterségelsajátítani. A lényeg: lehet, hogy hez... A népművészeti tábor utolsó napján, szombaton is serénykedtek a fiatalok. A háziszőttes készítése az ügyes kezeknek egy idő után nem okoz gondot, a fazekaskoronggal már kissé bonyolultabb a helyzet. A rossz idő ellenére a tábor több mint száz részvevőt vonzott, köztük külföldi magyarokat is, többek közt Németországból, Svájcból, Kanadából, Hollandiából, akik valamennyien jól érezték magukat. lyzit emi értelmiségiek, akik is azért lehettek nagyokká, : bizony szlovák iskolába k magyar létükre. Habár ki a? Eddig, az esetek többsé- ■n mindig csak tisztességes mát kitanult emberekkel ta- >ztam, akik íme de sokra vit- - mintha ezt magyar iskoláiéin tudták volna produkál- De! Megtanultak legalább vákul! A mérleg másik olda- azonban mintha túlságosan billent volna a mutató... ibikká váltak és ez a fő! Té- ás ne essék. A szó nem sértő gű. Inkább kijelentő, ma- :ázó értelmű. Hasonló, mint lyen a középkori Magyaror- ;on fel-felbukkanó janicsár, al gyermekeket raboltak el a ító török seregek, magukkal hurcolva őket az oszmán birodalom kiképzőtáboraiba, ahol gyalogos harcosokká „tenyésztették” ki őket, akik elfelejtve hazát, erkölcsöt, kultúrát egyfajta páriaként szolgálták uraikat, olyasféle lelki élettel, mint amilyennel mondjuk csak a jegesmedvénél, vagy a tuloknál találkozhattunk eddig... A vírus tehát adva van. Lassan zombikká nevelődve, egyensúlyozunk a borotva élén. A magyar szülők valószínűleg nem is sejtik, hogy zombikká degradálják gyermeküket, ha szlovák iskolába adják őket, miközben a gyermekükön valóságos lelki erőszakot követnek el. - Ók önkéntesen teszik meg az első lépéseket, saját gyermekük ellen, akik később lassacskán elfelejtik azokat a szörnyű pillanatokat, megaláztatásokat... mert mire eltöprenghetnének rajta, már régen zombikká váltak. A Felvidék szlovák nyelvű iskoláiban valósággal nyüzsögnek a magyar származású zombik, a se magyarul, se szlovákul nem tudó diákok, akik élő kísérleti alanyokká válva bizonyítják a hatalom helyes és eredményes propagandáját. Szegények alapos agymosáson mennek keresztül, s mire az élet taposómalmába kerülnek... addigra már nincsenek tisztában azzal sem, hogy kik is ők valójában. Valami teljesen másról tanulnak az iskolában, mint a valódi létük. Mi is történt velük valójában? Megszakadt a vérükkel a kapcsolat. Szlovákok, magyarok, csehmagyarok, fele-fele emberek, hottentották lettek. Milyen miniprobléma, ugye? Másoknak megélhetési problémáik Nincs probléma. Éppen csak eltűnik, elolvad egy nép, méghozzá a saját történelmi hazájában. vannak, ez megjön azzal, hogy egyesek nem tudják, hogy kik is valójában. Miniprobléma? Lehet. Hogy eltűnik, elolvad egy nép, méghozzá a saját történelmi hazájában - az lehet, hogy csak miniprobléma, de hozzá kell tenni azt is, hogy az ok modem korunk egyik új, fenyegető társadalmi vírusában keresendő, amiért valakik felelősek! A zombiban a vírus benne él, s már nem tud tőle szabadulni sem. Keverednek fejében a fogalmak. Valójában nem is vagyok magyar, hanem szlovák, hiszen Szlovákiában élek... - gondolja a zombi, és nem ért meg olyan alapvető dolgokat sem, amit már egy kisiskolás is betéve tudna. Rohamosan felejt. Nem ismer semmiféle kapaszkodót. Érzi, a szlovákságtól idegen, de magyarnak is már valótlan. Új zombi-divatnak hódolva hangosan keveri, zagyválja az anyanyelvét, piszkolja, köpi, okádja az idegen toldalékokat, pillanatok alatt váltogatja összekuszált agyában a szavakat, mint egy elromlott, meghibásodott emberi robot. Egyébként semmi baj sincs, hiszen él, mozog és virul, tisztességesen adózik - és tovább terjeszti betegségét, a zombit... Egyszóval zombi lett, lelki zombi, aki igazi, ideális cukorfalat a hatalomnak, akire már rá lehet mutatni. - Ó az igazi, ő a követendő példa... És ő tűr, igavonó baromként bólogat, nem tud már ellenállni sem... Ellenállás? Az miféle jószág és minek? Kérdezi lesütött, csodálkozó tekintettel... Jó neki. Nincs problémája, csak van. Létezik. Van kenyér és cirkusz. Érti a szomszédot, nézi a médiát, olvas és hisz. Jó neki. Igazi ZOMBI.
