Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1997-08-13 / 33. szám

8 1997. augusztus 13. Riport Pár éve még itt adott találkát egymásnak a magyar és a szlovák elnök Ide nekünk Gombaszögöt is! Kövesdi Károly A kulturális tárca nem jótékony- sági intézmény, nem köteles tá­mogatni a kisebbségi kulturális rendezvényeket; az egész Gomba- szög-ügy csak arra volt jó, hogy egyesek lejárassák Szlovákiát; kü­lönben is, a szervezők elérték a céljukat, mert meg sem akarták tartani a népművészeti fesztivált. Ilyen és ehhez hasonló, képtele­nebbnél képtelenebb állítások je­lentek meg a szlovák kormány lapjában, a Slovenská republi- kában, egy nappal a július 19-ére tervezett hagyományos gomba­szögi fesztivál előtt. Akkor, ami­kor a fesztivál elmaradásának té­nye már megmásíthatatlan volt. Amikor a szervezők keserves vívó­dás után kénytelenek voltak le­mondani a szlovákiai magyarság évtizedeken keresztül legrango­sabbnak tartott kulturális sereg­szemléjét. S bár az ügyben kitört kisebb nyi­latkozat-háború és cikkezés lehe­tetlenné tette, hogy a fesztivál ügye ne kapjon politikai színeze­tet, a rendezők nyugalomra intet­tek, s hangsúlyozták, több ténye­ző is összejátszott a nyári rendez­vénysorozat csúcsát jelentő nép- művészeti seregszemle elmaradá­sában. Nem kedvezett az időjárás (amely alaposan eláztatta a rock­fesztivált), a támogatók, s nem utolsósorban a közönség véko­nyodó zsebe sem. Abban azonban szokott kétnapos „vegyes­felvágott” helyett négy részre osz­tották a nyári fesztivált (rock­tábor, rockfesztivál, népművésze­ti tábor, népművészeti fesztivál). Az igazsághoz tartozik, hogy a négyből három rendezvényt meg­tartottak, s bár a kedvezőtlen idő­járás miatt a rockfesztivál nézett­sége elmaradt a tervezettől, alap­talanok a pletykák, miszerint „ezen úszott el” a népművészeti fesztivál. Fábián Edit, a Csemadok rozsnyói területi választmányának elnöke ottjártunkkor nem palástolta meg­döbbenését a Republika állításá­val kapcsolatban:- Hogy mi nem akartuk megren­dezni? Elég átlapozni a műsorfü­zetünket, abból kiderül, milyen rangos műsort terveztünk. A kul­turális minisztériumhoz egyéb­ként még márciusban benyújtot­tuk a pontos költségvetést tartal­mazó kérvényünket. Mivel tudtuk, hogy a Csemadok nevében hiába is kérnénk, Szalóc község önkor­mányzata nevében kértük a támo­gatást. A Csemadok társrendező­ként szerepelt a kérvényünkben. A fő rendező a község, a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány és a Szlovákiai Magyar Folklórszövet­ség volt. Többször érdeklődtünk a pályázat sorsa felől, de többnyire azt a választ kaptuk, nem tudni, mikor tárgyalnak róla. Talán szep­temberben. De még az sem biztos. Hiába érveltem, nekünk tudni Számunkra sovány vigasz, hogy a vychodnái fesztivál is vár a pénzére, mert ők legalább ígéretet kaptak, mi azt sem. egyetértettek, hogy ha megkapták volna a kulturális minisztériumtól kért szerény támogatást, a nép- művészeti fesztivált megtartották volna, még a ráfizetés kockázatá­val is. Mint arról lapunk többször is hírt adott, az idei fesztivált a rendezők (Szalóc község önkormányzata, a Gombaszög Fejlesztéséért Alapít­vány) új koncepcióval tervezték, s a négy évtizeden keresztül meg­kell, hányadán állunk, hiszen júli­us 19-i rendezvényről van szó. A rocktáborra is kértünk támoga­tást, arra se kaptunk semmit. Ab­szolút válasz nélkül hagytak ben­nünket. Pedig nem kértünk nagy összegeket. Egyedül a Folklórszö­vetség kapott támogatást a tábor­ra, igaz, a kért 180 ezer korona he­lyett 25 ezret. Számunkra sovány vigasz, hogy a vychodnái fesztivál is vár a pénzére, mert ott legalább ígéret van, nekünk pedig az sem. Olyan vélemények is elhangzot­tak, hogy csináljunk szerényebb fesztivált. De ha egy országos ren­dezvényt csinálunk, az nem lehet járási fesztivál! Martos elmaradt, Zselíz járási szintre csökkent, egyedül Gombaszög lett volna or­szágos rendezvény. Richtarcsik Mihály, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség elnöke: vű, senkit sem képviselő magyar mozgalomnak adták volna Gom­baszögöt, nem marad el a feszti­vál. A politikai zsarolás gyakorla­ta talán már a kulturális szférában sem lep meg igazán senkit, de most már az az állítás is erősen megkérdőjelezhető, hogy a kultu­rális tárca úgymond nem támogat intézményeket, csak rendezvé­nyeket. Ezek után nyilvánvaló, Hallottam én is olyan véleményt, hogy azért dobtuk szét a rendezvényt, hogy nagyobb legyen a költség.- A felkészülés teljes tempóban zajlott, a szereplő csoportok több­sége három héttel előre megkapta a műsor forgatókönyvét. Csakhát, nagyon hiányzott az állami támo­gatás, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem valósulhatott meg a fesztivál. Persze, azért látni kell a dolog másik oldalát is: nem­csak ez hiányzott. Ezúttal meg­mutatkozott az egész ország álla­pota. Már a szponzori támogatás során kevesebbet sikerült össze­gyűjteni, mert egyszerűen nem adnak annyit az emberek, mint eddig. A polgárok pénztelenek, nem is jönnek ki annyian, mint eddig, a támogatást nem lehet le­írni az adóból, ráadásul itt volt az árvíz, a rockfesztiválon esett az eső, szóval, egy kicsit minden ösz- szejött. Hallottam persze én is olyan véleményt, hogy azért dob­tuk szét a rendezvényt, hogy na­gyobb legyen a költség. Ez nem igaz, hiszen eleve nem volt na­gyobb a költségvetés, mint a tava­lyi, vagy alig valamivel nagyobb. Ha annyi összejött volna, mint ta­valy, meg tudtuk volna csinálni a négy rendezvényt. Szóval nem le­het azt mondani, hogy csak az ál­lami támogatás hiánya miatt nem vállaltuk a dolgot. Egy kisebb de­ficitet még vállaltunk volna, de ekkorát nem lehetett. Gyimesi úr kérte, adják neki a rendezés jogát, írta szintén a Slovenská republika, utalva rá, hogy ha a rendezők a hosszú ne­hogy rendezvényeket sem, külö­nösképpen magyar rendezvénye­ket. Vagy ha igen, bizonyos (poli­tikai) feltételekkel. Spekulációk, mellébeszélések és nyilatkozat-háborúk helyett a té­nyek önmagukért beszélnek. A kulturális tárca jogilag valóban nem kötelezhető, hogy minden kulturális rendezvényt támogas­son. Ugyanakkor Gombaszög kapcsán újra felmerül a kérdés: mire költi a tárca, illetve a Pro Slovakia alap a nemzetiségek kul­túrájára szánt pénzeket? S hogy van az, hogy „bizonyos feltételek mellett” (más szervezőkkel) nem maradt volna el a támogatás? S ha már a Csemadoknak (nem tud­ni, mi okból) nem jár támogatás, mit vétett Szalóc község önkor­mányzata? Talán azért kellett be- fullasztani Gombaszögöt, nehogy ismét eretnek baráti találkozók színhelye lehessen? Vagy csak úgy, szeretem, nem szeretem- alapon? Mert nem a kormány fen­séges nemzetiségi politikáját di­csőíti? Mert két népi tánc között nem Salgovic elvtárs löki a szöve­get? Vagy valaki más? Mindenesetre megállapíthatjuk: egy tapasztalattal sajnos ismét gazdagabbak lettünk az általános szegénységben. A szlovák kor­mányzatra, illetve a kulturális tár­cára nem lehet számítani, mert az csak a külföld felé deklarálgatja a jó szándékot. Már ami a kisebbsé­gi kultúra fenntartását illeti. Eső áztatja a sátortábort. Ezen a helyen, a gombaszögi völgy aljá­ban, valamikor a vándorcirku­szosok és a bóvliárusok sátrai rontották az összképet. Mint Richtarcsik Mihály elmondta, a rocktábor és a népművészeti tá­bor a rossz időjárás ellenére is si­keres volt. Vasari Tömeges kór: a lelki zombi Győry Attila Ha valaki venné a fáradtságot, és fellapozná a parapszichológi­ái lexikont, a „zombi” címszó alatt a következőket olvashatná: Azt az emberi lényt nevezzük így, aki elméletileg meghal, de halála és eltűnése után feltá­mad. A zombi Haiti szigetének máig nagy talánya. E lényeket bizonyos szerek, drogok és fizi­kai beavatkozás folyamán egy­szerűen megfosztották az akara­tuktól, s tetszhalottakká váltak. A temetésük után újra feléleszt­ve őket már bármit megtettek uraiknak és parancsolóiknak, hi­szen valóságos élőhalottakká váltak, korabeli robotokká, meg- fosztatva mindentől, ami embe­ri... Ezek után felmerül a kérdés: va­jon mi köze az egykori zombiknak modem korunkhoz? Hogy mi? Minden. A zombik itt vannak közöttünk, mozognak, élnek és egyre csak sokasodnak egyesek nagy-nagy örömére. A megfigyelők szerint a tömeges kór körülbelül 15-20 éve kezdő­dött. És a kór helye? Szlovákia. Pontosabban Szlovákia úgyne­vezett déli része - közérthetően a Felvidék. Sajnálatos az a tény is, hogy sajátos felvidéki magyar betegség ez, amit mondhatni egy életre kap meg az egyén, ezért különösen helyénvaló, ha megkongatjuk a vészharangot. Mi van akkor - tesszük fel a logi­kus kérdést -, ha nem teszünk semmit? Akkor előbb vagy utóbb ellepik, szabályosan el­özönlik szűkebb hazánkat - a Felvidéket - a zombik, s lassacs­kán azt vesszük majd észre, hogy a zombi embertípus általá­nosan elfogadott. Mint ahogy a korabeli zombikat is egy felsőbb hatalom, rendszer hozta létre, hogy a későbbiek fo­lyamán a kedvükre tegyenek, úgy az esetünkben is kulcsfon­tosságú a szervezet, a hatalom. E hatalom neve a szlovák félfa­siszta kormány élén az olyan vízfejű miniszterekkel, aparátcsikokkal, udvaroncokkal, akiknek úgy bugyog kissé túlfor­rott agyukban a víz, hogy akár sztrapacskára való nokedlit is szaggathatnánk beléjük. E sajátosan bamainges szerve­zet propagandastratégiája egy­szerű, és mégis félelmetesen zseniális. Persze ne essünk túl­zásokba, a receptet már régen kitalálták valamikor a harmin­cas években a náci birodalom­ban. A sajátosan koppintott, le­nyalt recept pedig a következő: 1. Először is kell lennie egy meg­felelő üzenetnek. 2. Az üzenetet hosszú távon kell ismételgetni és propagálni, egy adott területre koncentrálva, valósággal kimosva így egyesek együgyű agyát... 3. Kiválasztani az alkalmas réte­get... 4. Hagyni, hogy az üzenet vírusa önálló életre keljen és látszólag kilépve a programból - csak az árnyékban mozgatva a szálakat -éltetni a játékot... Nézzük csak - miről van szó? 1. Az üzenet: Mindenki, aki el akar valamit érni Szlovákiában, azt csakis az államnyelven, te­hát csakis szlovákul teheti meg. A megoldás pofonegyszerű. Be kell adni a magyar gyermeket szlovák iskolába, ott majd meg­tanul szlovákul, lesz belőle VA­LAKI. Tehát a kulcsszó: A szlo­vák iskoláztatás. Ez az üzenet. 2. A hosszú távú ismétlés. Lehe­tőleg évtizedekig kell elhúzo­gatni az ormányok előtt a mé­zesmadzagot... 3. Az alkalmas réteg kiválaszt: sa. - Többnyire - a jelek és a megfigyelők tapasztalata szeri - olyan magyar szülők dőlnek be az alattomos propagandán: akik általában alacsonyabb isk lai végzettséggel rendelkezne! vagy a társadalmi ranglétra al; csonyabb fokán állnak, s a szlc vák nyelvtudásuk hiánya miati okolják alapvető helyzetüket. 1 szólanak a néphez: Azért adta: be a gyereket szlovák iskolába, mert legalább többre viszi, mir mi, legalább megtanul szlová­kul... E szerint a megállapítás szerint csak úgy nyüzsöghetne: térségünkben a magyar szárm; zású miniszterek, kiváló orvo­sok, írók, jogászok, Nobel-díjas

Next

/
Thumbnails
Contents