Vasárnap - családi magazin, 1997. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)
1997-08-13 / 33. szám
8 1997. augusztus 13. Riport Pár éve még itt adott találkát egymásnak a magyar és a szlovák elnök Ide nekünk Gombaszögöt is! Kövesdi Károly A kulturális tárca nem jótékony- sági intézmény, nem köteles támogatni a kisebbségi kulturális rendezvényeket; az egész Gomba- szög-ügy csak arra volt jó, hogy egyesek lejárassák Szlovákiát; különben is, a szervezők elérték a céljukat, mert meg sem akarták tartani a népművészeti fesztivált. Ilyen és ehhez hasonló, képtelenebbnél képtelenebb állítások jelentek meg a szlovák kormány lapjában, a Slovenská republi- kában, egy nappal a július 19-ére tervezett hagyományos gombaszögi fesztivál előtt. Akkor, amikor a fesztivál elmaradásának ténye már megmásíthatatlan volt. Amikor a szervezők keserves vívódás után kénytelenek voltak lemondani a szlovákiai magyarság évtizedeken keresztül legrangosabbnak tartott kulturális seregszemléjét. S bár az ügyben kitört kisebb nyilatkozat-háború és cikkezés lehetetlenné tette, hogy a fesztivál ügye ne kapjon politikai színezetet, a rendezők nyugalomra intettek, s hangsúlyozták, több tényező is összejátszott a nyári rendezvénysorozat csúcsát jelentő nép- művészeti seregszemle elmaradásában. Nem kedvezett az időjárás (amely alaposan eláztatta a rockfesztivált), a támogatók, s nem utolsósorban a közönség vékonyodó zsebe sem. Abban azonban szokott kétnapos „vegyesfelvágott” helyett négy részre osztották a nyári fesztivált (rocktábor, rockfesztivál, népművészeti tábor, népművészeti fesztivál). Az igazsághoz tartozik, hogy a négyből három rendezvényt megtartottak, s bár a kedvezőtlen időjárás miatt a rockfesztivál nézettsége elmaradt a tervezettől, alaptalanok a pletykák, miszerint „ezen úszott el” a népművészeti fesztivál. Fábián Edit, a Csemadok rozsnyói területi választmányának elnöke ottjártunkkor nem palástolta megdöbbenését a Republika állításával kapcsolatban:- Hogy mi nem akartuk megrendezni? Elég átlapozni a műsorfüzetünket, abból kiderül, milyen rangos műsort terveztünk. A kulturális minisztériumhoz egyébként még márciusban benyújtottuk a pontos költségvetést tartalmazó kérvényünket. Mivel tudtuk, hogy a Csemadok nevében hiába is kérnénk, Szalóc község önkormányzata nevében kértük a támogatást. A Csemadok társrendezőként szerepelt a kérvényünkben. A fő rendező a község, a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány és a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség volt. Többször érdeklődtünk a pályázat sorsa felől, de többnyire azt a választ kaptuk, nem tudni, mikor tárgyalnak róla. Talán szeptemberben. De még az sem biztos. Hiába érveltem, nekünk tudni Számunkra sovány vigasz, hogy a vychodnái fesztivál is vár a pénzére, mert ők legalább ígéretet kaptak, mi azt sem. egyetértettek, hogy ha megkapták volna a kulturális minisztériumtól kért szerény támogatást, a nép- művészeti fesztivált megtartották volna, még a ráfizetés kockázatával is. Mint arról lapunk többször is hírt adott, az idei fesztivált a rendezők (Szalóc község önkormányzata, a Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány) új koncepcióval tervezték, s a négy évtizeden keresztül megkell, hányadán állunk, hiszen július 19-i rendezvényről van szó. A rocktáborra is kértünk támogatást, arra se kaptunk semmit. Abszolút válasz nélkül hagytak bennünket. Pedig nem kértünk nagy összegeket. Egyedül a Folklórszövetség kapott támogatást a táborra, igaz, a kért 180 ezer korona helyett 25 ezret. Számunkra sovány vigasz, hogy a vychodnái fesztivál is vár a pénzére, mert ott legalább ígéret van, nekünk pedig az sem. Olyan vélemények is elhangzottak, hogy csináljunk szerényebb fesztivált. De ha egy országos rendezvényt csinálunk, az nem lehet járási fesztivál! Martos elmaradt, Zselíz járási szintre csökkent, egyedül Gombaszög lett volna országos rendezvény. Richtarcsik Mihály, a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség elnöke: vű, senkit sem képviselő magyar mozgalomnak adták volna Gombaszögöt, nem marad el a fesztivál. A politikai zsarolás gyakorlata talán már a kulturális szférában sem lep meg igazán senkit, de most már az az állítás is erősen megkérdőjelezhető, hogy a kulturális tárca úgymond nem támogat intézményeket, csak rendezvényeket. Ezek után nyilvánvaló, Hallottam én is olyan véleményt, hogy azért dobtuk szét a rendezvényt, hogy nagyobb legyen a költség.- A felkészülés teljes tempóban zajlott, a szereplő csoportok többsége három héttel előre megkapta a műsor forgatókönyvét. Csakhát, nagyon hiányzott az állami támogatás, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem valósulhatott meg a fesztivál. Persze, azért látni kell a dolog másik oldalát is: nemcsak ez hiányzott. Ezúttal megmutatkozott az egész ország állapota. Már a szponzori támogatás során kevesebbet sikerült összegyűjteni, mert egyszerűen nem adnak annyit az emberek, mint eddig. A polgárok pénztelenek, nem is jönnek ki annyian, mint eddig, a támogatást nem lehet leírni az adóból, ráadásul itt volt az árvíz, a rockfesztiválon esett az eső, szóval, egy kicsit minden ösz- szejött. Hallottam persze én is olyan véleményt, hogy azért dobtuk szét a rendezvényt, hogy nagyobb legyen a költség. Ez nem igaz, hiszen eleve nem volt nagyobb a költségvetés, mint a tavalyi, vagy alig valamivel nagyobb. Ha annyi összejött volna, mint tavaly, meg tudtuk volna csinálni a négy rendezvényt. Szóval nem lehet azt mondani, hogy csak az állami támogatás hiánya miatt nem vállaltuk a dolgot. Egy kisebb deficitet még vállaltunk volna, de ekkorát nem lehetett. Gyimesi úr kérte, adják neki a rendezés jogát, írta szintén a Slovenská republika, utalva rá, hogy ha a rendezők a hosszú nehogy rendezvényeket sem, különösképpen magyar rendezvényeket. Vagy ha igen, bizonyos (politikai) feltételekkel. Spekulációk, mellébeszélések és nyilatkozat-háborúk helyett a tények önmagukért beszélnek. A kulturális tárca jogilag valóban nem kötelezhető, hogy minden kulturális rendezvényt támogasson. Ugyanakkor Gombaszög kapcsán újra felmerül a kérdés: mire költi a tárca, illetve a Pro Slovakia alap a nemzetiségek kultúrájára szánt pénzeket? S hogy van az, hogy „bizonyos feltételek mellett” (más szervezőkkel) nem maradt volna el a támogatás? S ha már a Csemadoknak (nem tudni, mi okból) nem jár támogatás, mit vétett Szalóc község önkormányzata? Talán azért kellett be- fullasztani Gombaszögöt, nehogy ismét eretnek baráti találkozók színhelye lehessen? Vagy csak úgy, szeretem, nem szeretem- alapon? Mert nem a kormány fenséges nemzetiségi politikáját dicsőíti? Mert két népi tánc között nem Salgovic elvtárs löki a szöveget? Vagy valaki más? Mindenesetre megállapíthatjuk: egy tapasztalattal sajnos ismét gazdagabbak lettünk az általános szegénységben. A szlovák kormányzatra, illetve a kulturális tárcára nem lehet számítani, mert az csak a külföld felé deklarálgatja a jó szándékot. Már ami a kisebbségi kultúra fenntartását illeti. Eső áztatja a sátortábort. Ezen a helyen, a gombaszögi völgy aljában, valamikor a vándorcirkuszosok és a bóvliárusok sátrai rontották az összképet. Mint Richtarcsik Mihály elmondta, a rocktábor és a népművészeti tábor a rossz időjárás ellenére is sikeres volt. Vasari Tömeges kór: a lelki zombi Győry Attila Ha valaki venné a fáradtságot, és fellapozná a parapszichológiái lexikont, a „zombi” címszó alatt a következőket olvashatná: Azt az emberi lényt nevezzük így, aki elméletileg meghal, de halála és eltűnése után feltámad. A zombi Haiti szigetének máig nagy talánya. E lényeket bizonyos szerek, drogok és fizikai beavatkozás folyamán egyszerűen megfosztották az akaratuktól, s tetszhalottakká váltak. A temetésük után újra felélesztve őket már bármit megtettek uraiknak és parancsolóiknak, hiszen valóságos élőhalottakká váltak, korabeli robotokká, meg- fosztatva mindentől, ami emberi... Ezek után felmerül a kérdés: vajon mi köze az egykori zombiknak modem korunkhoz? Hogy mi? Minden. A zombik itt vannak közöttünk, mozognak, élnek és egyre csak sokasodnak egyesek nagy-nagy örömére. A megfigyelők szerint a tömeges kór körülbelül 15-20 éve kezdődött. És a kór helye? Szlovákia. Pontosabban Szlovákia úgynevezett déli része - közérthetően a Felvidék. Sajnálatos az a tény is, hogy sajátos felvidéki magyar betegség ez, amit mondhatni egy életre kap meg az egyén, ezért különösen helyénvaló, ha megkongatjuk a vészharangot. Mi van akkor - tesszük fel a logikus kérdést -, ha nem teszünk semmit? Akkor előbb vagy utóbb ellepik, szabályosan elözönlik szűkebb hazánkat - a Felvidéket - a zombik, s lassacskán azt vesszük majd észre, hogy a zombi embertípus általánosan elfogadott. Mint ahogy a korabeli zombikat is egy felsőbb hatalom, rendszer hozta létre, hogy a későbbiek folyamán a kedvükre tegyenek, úgy az esetünkben is kulcsfontosságú a szervezet, a hatalom. E hatalom neve a szlovák félfasiszta kormány élén az olyan vízfejű miniszterekkel, aparátcsikokkal, udvaroncokkal, akiknek úgy bugyog kissé túlforrott agyukban a víz, hogy akár sztrapacskára való nokedlit is szaggathatnánk beléjük. E sajátosan bamainges szervezet propagandastratégiája egyszerű, és mégis félelmetesen zseniális. Persze ne essünk túlzásokba, a receptet már régen kitalálták valamikor a harmincas években a náci birodalomban. A sajátosan koppintott, lenyalt recept pedig a következő: 1. Először is kell lennie egy megfelelő üzenetnek. 2. Az üzenetet hosszú távon kell ismételgetni és propagálni, egy adott területre koncentrálva, valósággal kimosva így egyesek együgyű agyát... 3. Kiválasztani az alkalmas réteget... 4. Hagyni, hogy az üzenet vírusa önálló életre keljen és látszólag kilépve a programból - csak az árnyékban mozgatva a szálakat -éltetni a játékot... Nézzük csak - miről van szó? 1. Az üzenet: Mindenki, aki el akar valamit érni Szlovákiában, azt csakis az államnyelven, tehát csakis szlovákul teheti meg. A megoldás pofonegyszerű. Be kell adni a magyar gyermeket szlovák iskolába, ott majd megtanul szlovákul, lesz belőle VALAKI. Tehát a kulcsszó: A szlovák iskoláztatás. Ez az üzenet. 2. A hosszú távú ismétlés. Lehetőleg évtizedekig kell elhúzogatni az ormányok előtt a mézesmadzagot... 3. Az alkalmas réteg kiválaszt: sa. - Többnyire - a jelek és a megfigyelők tapasztalata szeri - olyan magyar szülők dőlnek be az alattomos propagandán: akik általában alacsonyabb isk lai végzettséggel rendelkezne! vagy a társadalmi ranglétra al; csonyabb fokán állnak, s a szlc vák nyelvtudásuk hiánya miati okolják alapvető helyzetüket. 1 szólanak a néphez: Azért adta: be a gyereket szlovák iskolába, mert legalább többre viszi, mir mi, legalább megtanul szlovákul... E szerint a megállapítás szerint csak úgy nyüzsöghetne: térségünkben a magyar szárm; zású miniszterek, kiváló orvosok, írók, jogászok, Nobel-díjas
