Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-29 / 5. szám

1997. január 29. » 30. évfolyam Szlovákiai magyar családi magazin Melléklet Galántai képeslap. Őrizni, ápolni a hagyományokat. Riport A tigriscápa állkapcsa még ilyen formában is félelmetes. 32 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 1997. febr. 1-től 7-ig Nyakunkon a farsang - vigadjunk? Nálunk? Áll a bál! Miklósi Péter _____________ Itt a báli szezon! - hallom lép- ten-nyomon, s hozzá rögvest az imitációt, hogy borsos áron kapható belépőjegy fejében mely szakma vagy egylet látna szívesen a farsangi mulatsá­gán... Valóban ÁLL A BÁL, néz­zünk csak körül: jó ideje tart már az országos hejehuja. Megkezdődött még 1994 ad- ventjében s tartani fog az idei nagyböjtben is; a hamvazószer­da, a bűnbánat napja, pedig vá­rat magára. Közben rophatjuk a táncot, a népies csűrdöngölő alatt recseghet-ropoghat a par­kett. Csak be ne roskadjon! Persze, közben jó, ha szemmel tartjuk egymást, nehogy valaki elcsábítsa a tubarózsánkat. Ez a szemmel tartás egyéni, táncmu­latságokon ajánlatos formája; van viszont a vizslatásnak ke­vésbé mulatságos, belügyi „fur- fangja” is. Például oly módon, hogy az ellenzéki hangnemben cikkező újságírókról önálló ak- taköteget nyitott a Szlovák In­formációs Szolgálat; de arra szintén számtalan jel utal, hogy a telefonokat is újra sűrűn le­hallgatják. Nyilván arra kíván­csiak az urak (urak? elvtársak!), hogy jól vagyok-e, nem unom-e a hetek óta tartó komisz időjá­rást, hogy... De minek is soroljam; okosabb lesz, ha még attól is óvakodom, hogy önmagámmal találkoz­zam. Ezzel szemben viszont alig hallani bármit is arról, hogy minő belső feszültségek bénít­ják a rendőri szervek munkáját; de az se kutya, hogy mennyire hű a kormánykoalícióhoz és ön- nönmagához az állami fő­ügyész, aki ne mond le tisztéről, noha az alkotmánybíróság is rá­bizonyította: az államfő kegyel­mi rendelete kapcsán súlyosan törvényt sértett. Mély erkölcsi megfontolásból nemcsak meg­Nyilván arra kíváncsiak az urak, hogy jól vagyok-e, nem unom-e a hetek óta tartó komisz időjárást... melegedni, hanem maradni is kíván bársonyszékében a bel- ügyminiszer is, aki helyénvaló­nak találja, hogy ifj. Michal Ko­váé önelrabolta magát, Báláz püspök önellopott egy dollár­százezreket érő képet, a parla­mentből kipenderített Frantisek Gaulieder pedig nyilván önfel­robbantotta a saját házának gázközeli kapubejáratát. Ez a belügyminiszter nemcsak bűn­tettek nyomait igyekszik meg­semmisíteni, hanem - a tudatát is. Áll a bál házunk táján, a sajtó­ban is. Itt van például a közszol­gálati televízióban, a „kubisvízi- óban” folyó házibuli. Az ál­lamfőt köztörvényes bűnözővé hazudó titkos tanúknak műsor­idő akad bármikor; a tévé ma­gyar műsora magyar riporterei­nek forgató stáb viszont egyre ritkábban. Igaz, a többi program is unal­mas, egysíkú és koncepciótlan, de hát Kubis úr, a Szlovák Nem­zeti Párthoz és a Szlovák Infor­mációs Szolgálathoz közel álló új igazgató a kormányzat iránti hűsége jutalmául választatott meg direktornak (a nyelvtör­vény értelmében: riaditelnak); arra viszont fél szóval sem tett ígéretet, hogy jó műsorokat fog szerkeszteni vagy rendelni. Ve­gyük tudomásul, mindenkinek mégsem lehet a kedvében járni. Áll a bál, rophatjuk hát a táncot, a népies csűrdöngölő alatt re­cseghet-ropoghat a parkett. Csak be ne roskadjon! Slawomir Mrozek egyik gro- teszkjében három legény keresi a mulatságot. Nekik azt ígérték: itt mulatság lesz. Hogy helyette temetés van? Nem hiszik el. Mu­zsikálnak! - mondja az egyik le­gény. De nem itt, másutt - feleli hármójuk közül a másik. Lám, most mifelénk is bekö­szöntött, sőt jó hosszan eltart a báli szezon. Muzsikálnak ne­künk: elhúzzák a nótánkat an­nak rendje és módja szerint. Vezércikk Európai színvonalon... Kövesdi Károly Az állami vállalatok reklámjai, akár az elefánt a kiskocsmá­ban. (A porcelánbolt túl is­mert.) Iszogatja az ember a sö­rét, s honnan, honnan nem, be­jön a nagy ormányos, hordónyi topogóban, százfontos agyara­it a pultra dönti és eltrombitál­ja magát: Hol az a nyuszi, aki azt mondta az anyámról, hogy...! ? S egyből övé a placc, hiszen versenyhelyzet van ugye, meg piacgazdagodás. Bejön a villamosművek és elor­dítja magát: Amíg ezt a szöve­get elolvassa, ennyi meg ennyi energiát termelünk ki! He? ­kérdezné az ostoba halandó. S ki még? Önökön kívül van még valaki? Mintha két tucatnyi vil­lamosművek tülekedne a pia­con. Négyéves fennállását ta­valy világgá plakátolta a Bin- der-művek is: Sok van, mi cso­dálatos, de a bősi erőműnél nincs csodálatosabb! Világ- és magyar nyelveken egyaránt. (Hülyítésre a magyar nyelv is kóser.) Mintha azt binderölték volna ki a tűzfalakra: Kovács Józsi csallóközi kőműves bez­zeg nem tudott volna nektek ilyet építeni! Kovács Józsi vála­sza nem ismeretes, mert őt nem kérdezték a Binder- művek, amely egyeduralkodó a víztározópiacon. De mind- annyiukat megfejelte a zsöszö- rö, a legállamibb szlovák vasu­tak, amely ezt nyomta az or­runk alá a múlt év utolsó nap­jaiban: Januártól európai szín­vonalon! Nofene, gondolta a halandó, akkor kapjunk vonat­ra, ha már európai színvonalon száguldozhatunk. Fővárosi főpályaudvar, január másodi- ka. Tehát már két napja kéne, hogy dühöngjön az európai színvonal. De valahogy nem akar dühöngeni. Vonatindu­lás: 00.15-kor. Betolják 00.17- kor. Addig topogás, fázós fülek nyomorgatása, a peronon álló lerobbant bódé (mely egykor büfé vala) nézegetése, meg a tábláé, mely azt hirdeti, hogy tilos a bagózás a szabad ég alatt, a peronon. (Tetszettek észlelni, hogy egyre szaporod­nak a tiltó táblák?) El is indul a csodagyors, úgy fél egy körül, bele a nagy büdös éjszakába, s az ember hajlamos felejteni, hogy indulás előtt egy órával ki kellett troliznia az állomásra, mert vonat, troli, repülő és egyéb szekerek közt nincs har­monizáció. Sebaj, utazunk. A déli vonalon, ahol még nem jár az újnevű csodaexpressz (mint az észa­kin), amelyen hamarosan hos- tessek fognak libegni, orr alá dugni az újságot, kávét, mie­gyebet. Persze azt nem fogják fülbe sugdosni, hogy valami gond van a fékekkel, s hogy csökkentették a menetsebessé­get, és hogy két villanymoz­dony toszogatja a szerelvényt, nehogy Kijevben kössön ki. Is­ten tudja, talán az a mínusz 5 km/óra az európai színvonal? De ne utazzunk annyit, árt a li­bidónak. Inkább buszozzunk el például Pöstyén városába áza- logni, gerincet, végbelet, nyelvzsibbadást gyógyítani. Ott még nem dühöng a nagy­zási mánia, s nem fogadják öles tacepaók az arab vendége­ket, akik nehéz dollárkötege- ket hagynak kies hazánkra, hogy: Üdvözli Önt az ukrán maffia! Ott még sumákolnak, s azt se igen tudni, ki vágott na­gyon sokat zsebre, talán töb­bet, mint a Nafta Gbely-féle tranzakción, mert a „Szabad-e Dévénynél betömi” nevű bank­nak, amely bezsebelte az or­szág egyik legnagyobb üzletét, nagyobb a kalibere, mint mondjuk Kovács Józsi kocava­dásznak, aki nem tud infravö­rös célzópuskával privatizálni. (Vagy csak lekéste szegény a versenytárgyalást, mert gúzs­ba kötötték?) Sebaj, a banko­kat kettőezemyolcig nem pri­vatizálják, Lupták is meg­mondta. Csak az a rejtély, mi­ért éppen kettőezernyolcig és miért nem kettőezerhétig, ha­tig, vagy háromezeregyig? A frász érti ezeknek a logikáját. Aki tudja, írja meg, ha nincs jobb dolga, és nem éppen azon töri a fejét, hogy egy elnöke lesz-e az országnak, vagy más­fél. Vagy semennyi. Hiába na, európai gondjaink vannak nekünk, európaiaknak... Távol a hejehujától, a csönd birodalmában Vlado Gloss felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents