Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 3. szám
Sport 1997. január 15. Katja Seizinger hiányolja, hogy a lesiklópályákról eltűntek az ugratok A gazdag gyáros lánya Vajon hogyan megy a többieknek? Katja a célból feszülten néz vissza a versenypályára. Archív-felvétel J. Mészáros Károly Pillanatnyilag még ő a havas lejtők királynője. Tavaly ugyanis Katja Seizinger sokadik kísérletére elhódította a női Alpesi Sí Világkupát, így a most javában zajló téli idény végéig még a gazdag német drótgyáros lánya marad a trónon. De az is előfordulhat, hogy uralkodását meghosszabbítja. Ahhoz azonban a Vk-sorozat befejezéséig meg kell előznie a jelenlegi éllovast, a svéd Wiberget. Január elején a skandináv kiválóság pontCégmenedzselést tanul, hogy egyszer átvehesse apja drótgyárának irányítását. előnyének növekedését tapasztalta a sívilág... Sebaj, gondolhatta Katja, aki már volt világbajnok és olimpiai aranyat is akasztottak a nyakába. Szülei teljesen véletlenül fedezték fel, hogy micsoda kiyáló adottságai vannak az alpesi sízésre. Hegymászó és természet- járó apja sokáig még gondolni sem mert arra, hogy egyetlen lánya a havas lejtőkön próbálkozzon. Egyszer a család a francia Alpokban töltötte a szabadságát, és az alig négyéves Katját szülei beadták egy síiskolába. Ott jöttek rá, milyen hatalmas tehetséggel van dolguk. Később aztán szorgalma és cél- tudatossága is kitűnt. A versenypályákon és az iskolában egyaránt. Csupa egyessel örvendeztette meg a szüleit, s ma is azon kevés sílesikló világnagyság közé tartozik, akik egyetemet végeznek. Cégmenedzselést tanul, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy egyszer majd bátyjával átvegye apja több ezer alkalmazottat foglalkoztató drótgyárának irányítását. Sei- zingerék - főleg a szorgalmas és ügyes családfő igyekezetének köszönve - szinte a nullpontról indulva manapság már milliomosok. Szerénységüket azonban megőrizték, gyerekeiket is ilyeneknek nevelték, tisztességre tanították őket. Nyolc éven át a hetvennyolcban Szlovákiából Németországba emigrált Iván Brazina volt Katja edzője. Nála jobban aligha tudná valaki is jellemezni versenyzői képességeit: „Mérhetetlenül kifinomult érzékkel vezeti a síleceket, csodálatosan siklik a havas-jeges lejtőkön. Sokat bajlódtunk technikájának csiszolásával, műlesiklásban ma is nagy hibaszázalékkal halad végig a pályán, ez a leggyengébb száma, ám ettől függetlenül egy rendkívüli tehetség. Előbbi kiváló tulajdonságait hatalmas fizikai felkészültséggel fokozza. Kiskorától kezdve sokoldalú sportoló, tökéletes atlétikai képzettséggel, bámulatos erőnléttel. Az edzésen soha semmit nem lazsált el, a végkimerülésig hajtott, és éppen sokoldalú fizikai edzettségének köszönheti, hogy csak elvétve sérült meg. Céltudatossága szintén szembetűnő. Bármilyen nehéz is volt, ő mindig megpróbált a pályán boldogulni. Egyszer hihetetlenül magas, 36-os rajtszámmal nyerte meg a junior világbajnokság óriásműlesikló számát.” Síbeállítottságú gimnáziumot Füssenben végzett. Diákévei alatt szülei is elhagyták Karlsru- hét, és ugyanoda költöztek, hogy minél többször kísérhessék el Katját az alpesi síközpontokban rendezett viadalokra. A májusban múlt huszonnégy éves sízőnő máig a füsseni SC Halblech versenyzője, ám világjáró kőrútjairól gyakran tér vissza Garmisch Partenkirchen- be, ahol apja egy öregebb házat vett neki. Nyáron itt készül a vizsgáira is. Mint már szó esett róla: a műlesiklásban nem tud igazán a csúcsra törni, ugyanakkor az alpesi sízés további számaiban, a lesiklásban, az óriásműlesiklásban és a szuperóriás-műlesik- lásban a világ abszolút élvonalába tartozik, bármelyik verseny esélyese. A műlesiklás egyszerűen nem fekszik neki, természetétől idegen. Imádja a gyorsaságot és főleg a nehéz le- siklópályákat, kevésbé szereti rövid pályán kerülgetni a kapukat. A műlesiklást csupán azért iktatja be versenyműsorába, mert abban is szerezhet néhány helyezést a Világkupa összetett pontversenyébe. Meg azért is jó elcsípni egy-egy helyezést az első tízben-tizenötben, hogy aztán a kombinációban maradjon esélye a jobb eredményre. Evekig éppen gyengébb műlesiklásai fosztották meg a hőn óhajtott, összetett Vk-győzelemtől. Érdemei, tulajdonságai taglalása közben portréjához hozzátartozik az a bíráló hangnem is, amellyel gyakran célozza meg a Nemzetközi Síszövetség (FIS) vezérkarát: „Nagyon zavar, hogy a FIS nem tanul a saját hibáiból. Például a világbajnokságok odaítélésében. Amikor az 1993-as vb-t a japán Morioká- nak adta, minden szigetországi tudta, hogy abban a térségben bizonytalan az időjárás, gond lesz a hóval. Úgy is végződött aztán minden; A férfiak szuper- óriás-műlesikló számát máig nem bonyolították le. Aztán a következő világbajnokságot megint egy veszélyeztetett régió kapta. A spanyolországi Si- erra Nevada ugyancsak bizonytalan, tengerparti légkörével a viadal egy évvel későbbre haEgyszer hihetetlenül magas, 36-os rajtszámmal nyerte a junior vb-t. lasztását idézte elő, és az ibériaiak másodszorra is csak nagy nehézségek árán tudtak eleget tenni a rendezés kívánalmainak. Szerintem ez sportágunk antireklámja! Zavar, hogyaFIS- nek manapság fontosabb a politika és a pénz, mint a sport és a sportolók. Aztán még az sem tetszik, hogy a Világkupa lesikló számait egyre könnyebb'tere- pen futjuk. A szervezők félnek, nehogy túlságosan veszélyes legyen a pálya, és már csak elvétve akad rajta egy-egy ugrató. Nekem ez hiányzik.” Újabb Schumacher a Forma-l-es cirkuszban: a világbajnok Michael mellett öccse, Ralf is volán mögé ül, ő azonban a Jor- dan-Peugeot színeiben CTK-felvétel Hírcsokor az istállókból Telel a Forma-1 Házi Hajnalka ________ Va donatúj világbajnokot avatva zárult a legutóbbi Forma-l-es évad. Damon Hill, a vb-cím tulajdonosa immár a TWR Arrows szerződtetett pilótája, ami azt is jelenti, hogy az idén majd kicsit alább kell adnia ambícióit. Tóm Walkins- haw, a csapat tulajdonosa azonban bizakodva tekint 1997-re, új motort (Yamaha), új gumikat (Bridgesto- ne) s nem utolsósorban új pilótákat (Hill, Diniz) szerződtetett. A legnagyobb szenzációt Nigel Mansell visszatérése jelenthette volna, ám a kilencvenkettes világbajnok végül is nem vállalta el a Jordán ajánlatát, így egyelőre csak az ifjabb Schumi (Rali) helye biztos a Jordan-Peugeot istálló kocsijaiban. A legutóbbi világbajnok csapat (Williams) kirobbanó tehetségű újonca, Villeneuve mellé leszerződtette Frentzent, aki három szezont húzott le a Saubemél. Azért akadt egy-két csapat, amelyik maradt a régi felállásnál. így a Benetton is a tavaly nem sokat produkáló Berger-Alesi duóhoz ragaszkodik. A Ferrari sem változtatott pilótaállományán: Mi- chael Schümacher és Irvine lesznek a pontgyűjtőik, sőt Schumi 1998-ig náluk folytatja. A Marlboro ugyan soksok évi együttműködés után kiszállt a McLaren vérkeringéséből, de a szívósságáról híres csapatvezető, Ron Dennis azóta már egy új szponzort csalogatott csapatához, név szerint a WEST cigarettagyárat. Két kitűnő versenyzőjét azonban megtartotta, így Hákkinent és Coulthardot egy évig még biztosan piros-fehérben látjuk díszelegni. A francia Li- gier Olivier Panis mellé megszerzett egy újabb japánt: Shinji Nakanót, aki remélhetően tehetségesebb, mint Katayama. S ha már Kataya- mánál tartunk, szólni kell a Tyrrellről is, amelyjócskán átalakult: a Yamahát átengedte az Arrowsnak, helyette a nyolchengeres Forddal próbálkoznak majd, s a Go- od-Year gumikat felcserélték Bridgestone-ra. Stabil pilótájuk, Mika Salo mellől eltűnt Katayama, akit Jós Verstappennel pótolnak. Ami még eseménynek számít és új színt hoz az idei versengésbe, az az érkező Stewart Grand Prix. A csapat alapítója nem más, mint az egykori háromszoros világbajnok, Jackie Stewart és fia, Paul. A vadonatúj autóba a Ford tízhengeres motorja kerül és az ugyancsak debütáló Bridgestone-gumiab- roncsok. Náluk kapott munkát a Jordántól kiebrudalt Barrichello és a McLaren fiatal dán tesztpilótája, Jan Magnussen. És a Sauber? A Herbert melletti másik pilótaülés egyelőre még kiadó. De ez a csapat sem úszta meg új motor nélkül: autóikat a megszokott Ford helyett 1997- ben tízhengeres Ferrari hajtja majd. Újítás, változás tehát van bőven a Forma-1 világában, s alighanem még akad néhány meglepetés is a március 9-i idénynyitóig. Sportolóktól hallottuk Meddig folytatja Farkas? Barcelona birkózó olimpiai bajnoka (82 kg), Farkas Péter tavaly Atlantában alaposan leszerepelt, így várható volt, hogy nekiszegezik a kérdést: meddig folytatja? „A birkózást? Addig, amíg azok a feltételek meglesznek, amelyek közepette még érdemes. Most mondjam azt, hogy még tíz évig? Mert ez is elképzelhető. De mondom, a legfontosabbak a feltételek. Mert csak eredményeket hozva élhetek meg a sportból, viszont amíg ezekhez az eredményekhez hiányzik az alap, addig kissé nehéz az ügy. Rengeteg függ attól, milyen lesz a sportág helyzete, mennyire lehet belőle megélni, mert egyelőre nem nagyon lehet.” Paulus és a létfenntartási gondok Tizedik a női teniszezők WTA-világranglistáján az osztrák Barbara Paulus. Az igazán bőségesen jövedelmező sportág krémjébe tartozó kiválóság meglepő válasszal rukkolt elő arra a kérdésre, hogy teniszezőként voltak-e már létfenntartási gondjai? „Tán el sem hiszik, de igen. Ráadásul akkoriban még az edzőmet, Peter Eipel- dauert sem tudtam fizetni, aki gyakorlatilag hitelbe adta nekem a gázsiját, és csak most törlesztem adósságomat. Ha valaki azt gondolja, hogy biztos anyagi háttér áll mögöttem, akkor téved. A világ tíz legjobbja közé tartozó férfi teniszezőnek nincsenek anyagi gondjai, ám a nőknél csupán néhányan keresnek: Stefii Gráf meg egy-két további csillag. Nem olcsó a teniszév finanszírozása, és ha még edzőre is költenem kell, másra nem marad már pénzem. Időnként egy-egy tornán egészen az elődöntőig kell jutni ahhoz, hogy megtérüljenek az ottani költségek.” Paulusnak kevés a teniszgázsi CTK-felvétel Kolonics álmai Álmairól nyilatkozott Kolonics György olimpiai bajnok magyar kenus. „Egyáltalán nem zavar, hogy álmodom vagy sem. A kellemesebb álmokra nem is emlékszem. Ez alól csupán egy kivétel van: 1993-ban a vb előtt megálmodtam, hogy aranyérmes leszek. Az álom valóra vált. Egyébként sohasem szoktam kenuról, versenyekről álmodni. Visszatérő álmom, hogy futni akarok, de beragad a lábam, moccanni sem tudok. Ennél is kellemetíenebb, amikor álmaim egy magas hegy tetejére segítenek. Szédülök, le akarok jönni, de nem tudom, hogyan. Nagy öröm, ha ilyenkor felébredek, ugyanis egy kicsit tériszonyom van.”
