Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-15 / 3. szám

16 1997. január 15. Miért volt kurta Szeles Mónika brünni fellépése? Sport Huszonhárom szál gyertya a tortán Genfben és Brünnben is születésnapi tortával köszöntötték Urban Klára Huszonharmadik születésnap­ját Genfben ünnepelte, a kassai születésű, de svájci Martina Hingis ellen játszott bemutató mérkőzésen. Csak­úgy, mint két nap­pal később Brünn­ben, ott is hatalmas tortával lepték meg Szeles Mónikát. „Most jut eszembe, hogy meg se kóstol­tam, még az össze­csapás előtt átad­ták, így nem volt mikor ennem belőle”, jegyezte meg az Újvidékről származó vi­lágelső, miután a brünni kiállí­tási pavilon pályáján elfújta a huszonhárom szál gyertyát. A morva városban a hatalmas, emeletes cukrászalkotást - Pa- vel Slozil tomaigazgató utasítá­sára - már a Habsudová elleni meccs első játszmája alatt oda­készítették a játszótér mellé. Már ebből is sejtette az ember, hogy a mérkőzés előtt terjedő rémhír igaz lehet. Eredetileg ugyanis azt suttogták a sajtó- központban, hogy Mónika sé­rült és nem lép pályára. Oda az attrakció. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja... A rendezők titkol­ták a dolgot, hiszen előtte már két amerikai csillag - Lindsay Davenport és Mary-Joe Feman- dez - is visszalépett a KB Open bemutatójáról, amelybe renge­teg pénzt öltek. De Szeles Móni­ka nem akarta cserbenhagyni Slozilékat, és annak ellenére, hogy a genfi születésnapi bemu­tatón eltörött jobb kezének gyűrűsujja, egy játsz­ma erejéig vállalta a fellépést. Erősen befás- lizott ujjával azonban nem volt képes komoly teljesítményre. Szo- morkodott, hiába ün­nepelte volna a közön­ség akkor is, ha nem játszik, gyorsan eltűnt a csarnokból. Édesany­ja kíséretében vissza­ment a szigorúan őrzött állami luxusvillába, ahol a spanyol Arantxa Sanchez-Vi- cario társaságában lakott. Az emlékezetes és szomorú 1993-as hamburgi támadás óta, amikor egy elme­beteg német szurkoló merényletet kísérelt meg Mónika ellen, minden léptét köve­tik. De ha magyarul szól hozzá az ember, azonnal észreveszi. S a szülőkhöz is bárhol odajut. A magyar szó hallatán mindjárt megolvad ajég. Szeles decemberben először járt Brünnben. Sajnálta, hogy a teniszprodukciójából ke­veset élvezhettek a nézők, a morva város azonban tetszett neki. Hiába, nem tagadhatja meg európai mivoltát. „Szere­tem ezt a földrészt, imádok új országokat megismerni. Az mindig olyan izgalmas.” Mónika nemcsak a játékot éli át, a körülötte történő események sem hagyják hidegen. Mielőtt Brünnbe indult volna, Prágában is tett egy sétát. „Sokat hallot­tam fővárosukról Helena Suko- váéktól, de a valóságban még szebb. Gyönyörű a Károly-híd, a vár, a Malá strana, épp akkor értünk az Orloj alá, amikor az óra ötöt ütött. Kár, hogy min­denütt olyan kevés az időm, mindig csak rohanok...” Több mint egy éve sérült a válla. New Yorkban, amikor a US Ope- nen találkoztunk, édesapja és edzője, Szeles Károly mesélte, hogy óvatosnak kell lenniük, mert az or­vosok lányukat műtéttel ijesztgetik. Az idényzáró Grand Slam-toma után is jelentkeztek a fájdal­mak. „Furcsa, de egyszer előjönnek, máskor nem”, ma­gyarázta Mónika, majd Brünnben azt újságolta, újabban azt mondták az or­vosok, hogy nem kell műtétre mennie. „Lehet, hogy elég lesz egy ki­adós pihenő. Brünnt követően decemberben nincs több ese­mény, aztán már csak januárban Ausztráliában játszom. Négyszer nyertem Melboume-ben, a leg­kedvesebb tornámon.” Legutóbb tavaly januárban. Ez volt Móni­ka nagy visszatérése a hosszú ki­hagyás után. (Lapzártakor érkezett a hír, hogy ujjsérülése nem jött rendbe, és így az idén nem indulhat az Australian Openen -a szerk. megj.) Azóta megjelent életrajzi köny­ve „Mónika: a félelemtől a győzelemig” címmel, amelyben nagyon nyíltan szól mindarról, amit a teniszpályákról történt szörnyű „száműzetése” alatt át­élt. „Nem volt könnyű leírnom, de amikor megtettem, az volt az érzésem, hogy sikerült lezár­nom életemnek egy szakaszát. Amikor befejeztem a könyvet, fellélegeztem, hogy végre to­vábbléphetek.” A nehéz időszakban Mónika elzárkózott a világ elől, még barátai közül is keveset engedett magához. Pe­dig sokan adtak tanácsot, mit tegyen, próbáltak segíteni, hogy sikerüljön felejtenie. A legjobb öüet a könyv megírása volt. ,Azokban a szomorú hónapok­ban, amíg nem játszottam, ren­geteg levelet kaptam. Többek között beteg gyerekektől is, akik sok-sok gyötrelmen estek át. Ezek adták az ötletet, nekik akartam elmondani, hogy soha­se adják föl.” Mónika sokoldalú tehetség. Nyüván karikaturista édesapjá­tól örökölte kreativitását, hi­szen egy időben ruhákat is ter­vezett, modelljei meg is jelentek a Vogue és számos más lap ha­sábjain. Aztán szó volt arról is, hogy ha egyszer megunja a te­niszpályát, modell lesz, esetleg Hollywoodban próbál szeren­csét. Egyelőre azonban semmi Neve: Szeles Mónika Született: 1973. december 2- án, Újvidéken Lakhelye: Sarasota, Florida (USA) Testi adottságai: 175 cm/ 65 kg Legnagyobb diadalai: pálya­futása során 38 WTA-tomát nyert, ebből 9 Grand Siam volt (Australian Open: négy­szer - 1991-93 és 1996, Ro­land Garros: háromszor 1990- 92, US Open kétszer 1991- 92). Wimbledonban 1992- ben döntős volt. Tagja a legutóbb FedCup-győztes amerikai csapatnak. Sportpályája mérföldkövei: 7 és féléves kora óta tenisze­zik, 1989. február 13-tól pro­fi játékos, 1994. március ló­tól az USA színeiben verse­nyez. WTA-rangsorolás: a világ- ranglistán 1988 októbere óta vezetik (akkor 88. volt), a következő év elején már a 6. helyet foglalta el, először hasonló nem kísérti: „Nincse­nek most más terveim, csak a tenisz”, utasított vissza minden egyéb eshetőséget. „Három évig nem játszhattam, sokat mulasz­tottam. Szeretnék még néhány Grand Slam-tomát nyerni...” 1991. március 11-én volt vi­lágelső. Családja: édesapja, Károly karikaturista, Budapesten végezte a képzőművészeti főiskolát, majd az újvidéki tévé főszerkesztője volt, édes­anyja neve Eszter, öccséé Zoltán. Kedvtelései: gyerekkorában tehetséges műkorcsolyázó volt. Divattervezéssel is fog­lalkozik, modelljei megjelen­tek a Vogue, az Elle, a Seven- teen és a Shape hasábjain, szereti a kosárlabdát, a gitár­zenét, Jimmy Hendrix nagy rajongója, szeret úszni, élet­rajzi regényeket olvasni, s főként imádja Astro nevű kis­kutyáját, amelyik mindenü­vé elkíséri. Plüss állatkákat gyűjt. És vállalkozik is: a New York-i All-Star kávéház társtulajdonosa André Agas- sival, Shaquille O’Neallel, Joe Montanával, Wayne Gratzkyvel és ifj. Ken Griffey- vel együtt. Hosszú kihagyás után tavaly Ausztráliában tért vissza a teniszpályára CTK-felvételek Négyszer nyert Melbourne- ben, a leg­kedvesebb tornáján. Brünnben erősen befáslizott ujjával nem volt képes komoly teljesít­ményre. Névjegykártya Kuriózumkosár Mennyit kerestek az NBA csillagai? Még egy visszapillantás az 1996-os évre. Vajon kik keres­tek tavaly a legtöbbet az észak­amerikai profi kosárlabdaligá­ban (NBA)? 1. Michael Jordan (Chicago Bulls) 30 140 000 dollár (Jordan mérkőzésenként 368 ezret, egy percért 10 500- at, egy pontért 13 ezret ka­pott); 2. Horace Grant (Orlan­do Magic) 14 857 000; 3. Reg­gie Miller (Indiana Pacers) 11 250 000; 4. Shaquille O’Neal (Los Angeles Lakers) 10 714 000; 5. Gary Payton (Seattle Supersonics) 10 212 000; 6. David Robinson (San Antonio Spurs) 9 952 000. Scottie Pip- pen, a mezőny legsokoldalúbb játékosa 2 200 000-es kereseté­vel csak a 131. a rangsorban. Az európaiak sorrendje: 1. Dino Radja (Boston Celtics) 5 133 000; 2. Vlade Divac (Charlotte Hornets) 4 718 000; 3. Rit Smits (Indiana Pacers) 4 000 000; 4. Arvidas Sabonis (Port­land Trail Blazers) 2 600 000. Tavaly az NBA-ban az ádagfize- tés 2,2 millió dollár volt, a játé­kosok hatvan százaléka egymil­liónál többet keresett. Mérkőzés a rasszizmus ellen Január huszonkilencedikén első alkalommal mérkőzik meg egymással Európa és Afrika lab­darúgó-válogatottja. A lisszabo­ni összecsapás a rasszizmus el­leni harc támogatását és a sportág legfőbb afrikai és euró­pai szervezetének együttműkö­dését szolgálja. A találkozót há­romnapos tanácskozás követi, majd február elején ifjúsági tor­na színhelye lesz a portugál főváros négy-négy európai és afrikai válogatott részvételével. Új rendszerben a sakkvilágbajnoki trónért Kirszan Iljumzsinov, a Nemzet­közi Sakkszövetség (FIDE) orosz elnöke bejelentette, hogy 1997. december 17-én kezdődik az új rendszerű világbajnokság. Az eseménynek Eliszta, az oroszországi Kalmük Köztár­saság fővárosa ad otthont. A tervek szerint a világbajnokság díjalapja ötmillió dollár lesz. A küzdelemben száz nagymester vesz majd részt. A kieséses rendszerű verseny győztese a világbajnoki címe mellé 1,37 millió dollárt kap, a döntő vesz­tese 768 ezerrel vigasztalódhat. Nemzeti stadion lett a Wembley Az angol sporttanács döntése alapján a londoni Wembley lett az ország nemzeti stadionja. A legendás létesítmény, amely az 1920-as évek óta rangos labda­rúgó-mérkőzések otthona, a manchesteri létesítményt meg­előzve érdemelte ki a megtisz­telő elnevezést. Az angolok re­mélik, hogy a teljes átalakításra váró - erre 120 millió fontot különítettek el - Wembley-sta- d ionban 2001-ben szabadtéri adétikai világbajnokságot, 2006-ban labdarúgó világbaj­noki mérkőzéseket rendezhet­nek, rá két évre pedig nyári olimpiának adhatnak otthont - feltéve, ha majdani pályázatuk sikeres lesz. Esti fényárban az angolok nemzeti futballstadionja CTK-felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents