Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-25 / 26. szám
12 1997. június 25. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Lidércfény A film a századfordulón élt angol író, Thomas Hardy regénye alapján készült. Az 1896-os Lidércfényt ért lesújtó kritikák hatására a szerző élete hátralévő húsz esztendejében felhagyott a regényírással. Mai észjárással alig érthető, mi háborította fel korának közvéleményét. A regény főhőse, Jude, a fiatal falusi kőfaragó arról ábrándozik, hogy egyetemre megy. Álma nem valósulhat meg. Feleségül veszi az egyik helybéli farmer lányát, Arabellát, ám házasságuk rövid és boldogtalan. Miután a fiatalasz- szony elhagyja urát, Jude Chestminsterbe utazik, a tudomány fellegvárába. A fiatalember munkát vállal, és szabad idejében szenvedélyesen tanul. Egy napon találkozik unokatestvérével, a gyönyörű és intelligens Sue- val. A fiatalok azonnal egymásba szeretnek, ám hosszú évekig kell várniuk, amíg - törvénytelenül - együtt élhetnek. Lassan sikerül leküzdeniük az előítéleteket, a kiközösítést, de a sors rövidre szabja boldogságukat, váratlan tragédia vet véget szerelmüknek, közös életüknek. A rendező, Michael Winterbottom szerint: „Hardyban az a legmegka- póbb, hogy vesz néhány teljesen átlagos embert, akik teljesen átlagos körülmények között élnek, majd a legkülönlegesebb helyzetbe emeli be őket, amely révén hősökké válnak. Sue egyszerű tanárnő, Jude pedig szimpla kőműves, mégis szinte mitikus szerelmet élnek át egymással. Azokkal a korlátokkal szállnak szembe, amelyeket a társadalom próbál rájuk kényszeríteni. Nagyszerű történet, mert egy olyan emberről szól, aki túléli a legborzasztóbb eseményeket is, és képes hű maradni eszményeihez.” A moziváltozat szintén nagyszerű, mert hatásvadászattól, érzelgősségtől mentesen - gyönyörű képek, kitűnő színészek segítségével - meséli el a megrázó történetet, s az író stílusát hűen tükröző visszafogottság révén éri el a legerősebb hatást a filmet záró tragédia. ______________Lapozgató____________ Pr ágai Tükör 1997/2 Bár a lap első száma késve jutott el Szlovákiába, a második annál hamarabb. Három év mérlegét vonja meg a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének IV. tisztújító közgyűléséről írva a Tükör főszerkesztője, Kubány Éva. „Jó volna, ha mindnyájan megtalálnánk a Szövetség létezésének az értelmét, és tudatosítanánk, hogy munkánkat elsősorban a magunk és polgártársaink örömére, boldogulására valamint öntudatunk növelésére végezzük” - idézi a cikk a Szövetség új elnökét, Palágyi István Györgyöt. A továbbiakban Kultúrára és toleranciára van szükség címmel Kérész Gyula történésszel közöl beszélgetést. Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulója alkalmából méltató írást és három elbeszélést olvashatunk a lapban, majd a februárban elhunyt Bohumil Hrabalt búcsúztatja fordítóinak egyike, Zádor Margit. Bohumil Hrabal két végrendelete. Kezdődik a huzavona. Ki kapjon többet? Egyelőre nincs üzenet Vera Cais filmjében, a Zajos magányban Milos Fikejz felvétele Szabó G. László Nem üzent a galamboktól. Rejtélyes halála továbbra is egyenlő a puszta ténnyel: Bohumil Hrabal, századunk egyik legjelesebb prózaírója, aki élete utolsó pillanatáig gyémántszemmel figyelte a világot, s abban is azokat, akik a legközelebb álltak hozzá, a frissen csapolt sör mellett magukat ámító, hétköznapiságukban is furcsa kisembereket, 1997. február 3-án tragikus körülmények között elszállt a földi létből. Megszédült, elszédült, kiszédült. Galambetetés közben kiesett kórházi szobája ablakán. Őszintén szólva: én is azok közé tartoztam, akik a „kiesett”-ben, a „kiszédülf’-ben hittek. Egy nyolcvanhárom éves emberrel minden megtörténhet, gondoltam. Még ez is. Mélyre hajolt, fejébe szökött a vér, elvesztette egyensúlyát, megbillent - „repülés” helyett számomra is inkább a zuhanás tűnt „természetesnek”. Mára elbizonytalanodtam. Az idő múlásával egyre inkább úgy tűnik: az üresség csúcsáról ugrott a mélybe. Tragikus baleset helyett tudatos cselekedet. Megvárta, míg orvosai erőt csöpögtetnek a lábába, kiszállt az ágyból és ugrott. Elbeszéléseinek egyikében, a Varázsfuvolában úja, hogy „...sokszor ki akartam már ugrani az ötödik emeletről... de az utolsó pillanatban mindig megment az angyal, visszahúz... a doktorom, Franz Kafka is az ötödik emeletről akart kiugrani...” A továbbiakban pedig felsorolja azokat, akik nemcsak akartak - ki is ugrottak. Konstantin Biebl, Schopenhauer apja, Seneca. Rilke hőse is az ötödik emeletről akarta levetni magát, jegyzi meg a Varázsfuvolában. „Udvari fotósa”, Tomás Mazal meséli: Hrabal abban is a figyelmeztető jelet látta, hogy Prágában, ötödik emeleti lakásában maradt egyedül. Ha egy külföldi szállodában teljesen véleüenül az ötödik emeleten kapott szobát, többször is hangsúlyozta: ez már korántsem a véletlen műve. Ebben ott a sors keze. Istenben sosem hitt. A sorsszerűségben igen. Kórházi ágyat is egy ötödik emeleti szobában kapott. Ott találtak rá a galambok. Üzenet azonban azóta sem jön. Honnan is jönne? Az égi sörözőből? Hrabal útja másfelé vezetett. Hamvainak urnáját, kívánsága szerint, sörösládában helyezték a család hradistkói sírjába. Szülei, felesége és Pepin bácsi mellé, akik nem egy írásában élik örök életüket. „Egyszer el kell felejtenünk a szovjet megszállás éveit - állítja Milán Kundera, a világhírű cseh regényíró -, és ha ez sikerülni fog, akkor úgy emlegetjük majd ezt az időszakot, mint a cseh kultúra nagy korszakát, amikor Hrabal az Őfelsége pincérét írta és a Zajos magányt. Én minden könyvét nagyon szeretem. A költészete, a fantáziája oldalról oldalra lenyűgöz, így csak a nagy latinamerikai írók tudtak írni. De ők talán nem is hallottak Hrabal- ról, és lehet, hogy Hrabal sem ismerte őket. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy Hrabal összehasonlíthatatlan. Hogy nincs páija a világirodalomban.” Csehországban, amíg élt, hárommillió Hrabal-könyvet adtak el. A legnagyobb példányszámot (479 ezer) a Táncórák idősebbeknek és haladóknak ért meg, ezt követi (432 500 darabbal) a Szigorúan ellenőrzött vonatok, amelyből Jirí Menzel rendezett Oscar-díjas filmet. Az angol, a német, a francia, az olasz és a spanyol mellett további huszonkét nyelvre fordították műveit, köztük héberre, törökre, izlandira, hindura, vietnamira és japánra. Halála óta lengyel, izraeli és angliai kiadók jelezték írásainak első vagy ismételt kiadását. Ami azonban még ennél is jobban foglalkoztatja mostanság a közvéleményt, az az írói hagyaték. Bohumil Hrabal, a jogtudományok doktora (!) ugyanis két végrendeletet hagyott hátra. Az egyik 1989 januárjában született, még mielőtt Amerikába utazott volna, a másik pedig Washingtonban, ugyanezen év májusában. Ez utóbbi létezése nem lepett meg senkit, hiszen nemcsak az író legközelebbi hozzátartozói tudtak róla. Jogerősségében azonban sokan kételkedtek. A tanúként feltüntetett házastársak közül az egyik, bizonyos Meda Mlád- ková személyesen hozta el nemrég Prágába. A másik végrendeletre, amelyet közjegyző hitelesített annak idején, egy archívumban találtak rá pár héttel ezelőtt. Eszerint a szerzői jogokat - egyforma arányban - sógorasszonyára, valamint a Cseh Természetvédők prágai 1. kerületi szervezetére és a Méta sportegyesület mozgássérült személyeire hagyja ugyancsak a cseh fővárosban. Az „amerikai végrendelet” eme pontja azonban másképpen hangzik: a külföldről befolyt szerzői jogdíjak műveinek német fordítóját, a Svájcban élő Susann Rothot illetik. Vagyis Dagmar Hrabalová, a természetvédők és a mozgássérült sportolók csupán a Csehországban újrakiadott kötetek után részesülnek anyagi juttatásban. Hogy így lesz-e vagy sem, az minden bizonnyal egy hosszadalmas jogi huzavona után fog eldőlni. Ami viszont biztosnak látszik: kerszkói nyaralóját ottani szomszédja, prágai lakását pedig művei kiadója kapta, akinek még az író életében sikerült megjelentetnie a Hrabal-összest. Betétkönyvről, készpénzről egyik végrendelet sem szól. Hrabal sosem volt anyagias. Ha nagyobb összeget kapott, az hetek alatt kifolyt a kezéből. Boldog-boldogtalan kapott belőle, aki az asztalához ült valamelyik sörözőben. Ilyen-olyan alapítványok számára kiapadhatadan aranyforrás volt Hrabal elnyűtt szatyra, mert még pénztárcát sem nagyon hordott magával. Jó barátja, külföldi útjain egyetlen társa, Tomás Mazal gyakran emlegeti azt az esetet is, amikor az Arany Tigrisben egy jól megtermett vágóhídi hentes fogai rendbehozására kért tőle nagyobb összeget. „Van rá pénzünk? Van!” - mondta Hrabal, és már számolta is elé az ezreseket. Kiadója, Václav Kadlec még erre a történetre is rádupláz: „Egyszer a villamosban osztotta szét a pénzét. Felvett egy nagyobb tiszteletdíjat, de még csak haza sem vitte. Végigment a villamoson, s akin látta, hogy rászorul, megtömte a markát ezresekkel.” Az ilyen ember nem eshet ki csak úgy az ablakon. Megy a galambok után... Az ilyen ember nem eshet ki csak úgy az ablakon. Nicole Kidman: „Azt mondtam Gus Van Santnak, a sors rendelése, hogy eljátsszam Susanne szerepét. Meg is kaptam tőle.” Egyetlenegy karnyújtásra az Oscar-díjtól Kárpáthy György _____________ Egy s zőke, pokolfajzat leányzó szerepe nem minden sikerre vágyó, hollywoodi színésznő álma. Ám Nicole Kidman hideg és számító meteorológusnő-alakí- tása a Majd megdöglik érte című fekete komédiában olyan jól sikerült, hogy azóta szinte mindenki „majd megdöglik érte”. A gyönyörű, ausztrál származású színésznő, aki mindenféle allűröktől mentes sztár hírében áll Hollywoodban (ami ritkaság), ezért a szerepért képes volt a Sharon Stone-féle erőszakos „gőzmozdony” szerepet felvállalni, és addig zaklatta telefonjaival Gus Van Sant rendezőt, amíg az rábízta Suzanne Maretto, a karrierista és gyilkos hajlamokkal rendelkező nőszemély szerepét. A Néha a csajok is úgy vannak vele és az Otthonom, Idaho rendezője olyasvalakit akart megnyerni Suzanne szerepére, aki Marilyn Monroe-ból Alfréd Hitchcockká tud válni. Nicole ezzel a szereppel akarta bebizonyítani, hogy kiváló színésznő. Miközben férje, Tóm Cruise karrierje egyre feljebb és feljebb ívelt, Nicole megmaradt csinos kis Barbie-babának, szürke női mellékszereplőnek (Mint a vü- lám, Mindörökké Batman), és csinos alakjából többet láthattunk, mint a vitathatatlan tehetségéből. De ennek egyszer és mindenkorra vége. A Majd megdöglik érte című filmje után mindenki azt a bizonyos Oscar- díjat emlegette, amelyet a legjobb női alakításnak ítélnek oda. Nicole Kidman Hawaii szigetén született ausztrál szülők gyermekeként. Gyerekkorában ba- lettozni tanult, de szülei tízéves korában szírúiskolába adták. Melbourne és Sydney városában játszott különféle színtársulatokkal. 14 éves korában egy amerikai rendező 50 (!) éves nő szerepét játszatta el vele. Első jelentősebb filmje a gyerekeknek készült BMX banditák volt 1983-ban. Nicole a filmforgatások között is lelkesen folytatta tanulmányait és hamarosan az ausztrál televízió is felfedezte magának. A Bangkok Hilton című tévésorozat nemcsak Ausztráliában aratott hatalmas sikert. A filmben nyújtott alakításáért megválasztották az Év Színésznőjének. 1989-ben a Halálos nyugalom című thriller meghozta számára a világhírt. Sam Neill és Billy Zane partnereként ismét remek alakítást nyújtott. Ebben a filmben figyelt fel rá Tóm Cruise, és producerei azonnal szerződtették a sztárt Mint a villám című akciófilmjéhez. Kidman a filmben és a magánéletben is meghódította a jóképű színész szívét és karácsony estéjén összeházasodtak. A Túl az Óperencián című nagyszabású filmeposzban már együtt hódították meg a század eleji Újvilágot. Alec Baldwin volt a partnere a Malice című thrillerben, amely egy sorozatgyilkos rémtetteiről szólt. 1995-ben elkészült a Batman, amelynek női főszerepét Kidmanre osztották. Pályája egyik csúcspontjának számít a Majd megdöglik érte című film sikere és a Golden Globe- díj, amelyet a művésznőnek ítéltek. Az Oscar-díj-osztás egyik legnagyobb csalódása voit, hogy az abszolút esélyes Nicole nem kapta meg a szobrot. Egy azonban biztos: Nicole Kidmannek nincs oka szégyenkeznie, hiszen népszerűsége a színésznők között most már akkora, mint férjének, Tom Cruise-nak a férfiak között. Az Oscar-díj pedig innen már csak egy karnyújtásnyira lehet...
