Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-25 / 26. szám
Kultúra 1997. június 25. 13 Márquez: „Egyik regényemet sem sikerült olyan tökéletesen kézben tartanom, mint ezt” Egy utólagos krónika Hetvenévesen is derűs, egészséges, és alkotó ereje teljében ír JesúsCeberio ______________ A Száz év magány sikere után nem merészség az Ön részéről, ha azt állítja, hogy ez a legjobb műve? Az ember mindig egyvalamelyik művét tartja a legjobbnak. Az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikájában sikerült pontosan megvalósítanom azt, amit elképzeltem. A regények megírásuk közben igyekeznek kicsúszni író- jukkezéből; alakjaik önálló életre kelnek, s végül már azt teszik, ami nekik tetszik. Egyik regényemet sem sikerült olyan tökéletesen kézben tartanom, mint ezt. Talán a témája és a terjedelme miatt. A téma ugyanis, akár egy bűnügyi regényé, szigorú rendet követelt, a könyv maga pedig meglehetősen rövid. Egyszóval elégedett vagyok az eredménynyel. Véleményem szerint - s ezt már többször is elmondtam - eddig Az ezredes úrnak nincs aki írjon volt a legjobb könyvem, nem a Száz év magány. Most azonban az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját tartom a legsikerültebbnek. Hogyan született a regény? A történet mintegy harmincéves. Az alapjául szolgáló gyilkosság valóban megtörtént Kolumbia egyik falujában. Egy darabig magam is a dráma főszereplőinek közelében éltem. írogattam már akkoriban, de csak elbeszéléseket; regényem nem jelent még meg. Azt mindjárt éreztem, hogy rendkívül fontos anyagot tartoka kezemben, de anyám megneszel- te, mire készülök, és megkért, hogy ne írjam meg addig a könyvet, amíg a szereplők élnek. Es név szerint megmondta, kikre gondol. így hát le kellett tennem a dologról, s már-már azt hittem, hogy a dráma is lezárult, de nem: műid újabb és újabb fordulatai következtek. Ha akkor megírtam volna, az anyag jó része kimarad, s csupa olyasmi, ami elengedhetetlen a történet megértéséhez. Mikor döntötte el, hogy mégis megírja? Öt éve, A pátriárka alkonya után, amikor senki sem volt már életben azok közül, akiket anyám említett. Ő, persze, azt hitte, hogy riportot akarok írni a történetről. S most az a legérdekesebb, hogy a regénynek, amely túllépett a valóságon, immár semmi köze az eseményekhez. Felhasznált valamit az újságírás eszközeiből a mű megírásakor? Éltem bizonyos riporteri módszerekkel, de az eredeti drámából csak a kiindulási pont és a történet váza maradt a regényben. A szereplők nevét megváltoztattam, s a helyszín, a környezet leírása sem egyezik. Költői síkra tettem át mindent. Csak az én családtagjaim szerepelnek a saját nevükön, mivel az ő hozzájárulásukat sikerült megszereznem. Egyébként a regény egy hétfői napon jelent meg, s pár nap múlva egy bogotai lap már riportot közölt a történet színhelyéről, s a feltételezett főszereplők fényképét is mellékelte hozzá. A riporterek szerintem újságírói szempontból kifogástalan munkát végeztek, mégis különös - s egyben gyönyörködtető - dolog derül ki belőle, nevezetesen az, hogy a szemtanúk egészen másképp mondták el a tragédiát, mint ahogyan én a regényben leírtam. Talán ennyit érnek a szavak. Az alaphelyzet azonos, de ami kifejlődik belőle, az teljesen más. Az az érzésem, hogy a könyvemben jobb, összefogottabb, pontosabban felépített dráma olvasható. Az ön regényei jellegzetesen amerikaiak. Mivel magyarázza, hogy mégis akkora a sikerük szerte a világon? Talán azzal, hogy helyes képet alkottam magamnak a valóságról, s olyan őszintén tárom fel és közvetítem ezt a valóságot, hogy az mindenhol megragadja az embereket. Meglepetések is származnak ebből. Egy német asszony az egyik könyvemet elolvasva levélben közöíte velem, hogy a történet az ő falujában esett meg. Ilyenkor azután már semmit sem értek. Forradalmi magatartása nem akadályozza meg benne, hogy jó kapcsolatokat tartson fenn hazája nagypolgárságával? Minden társadalmi rétegben vannak barátaim és bírálóim. Abalol- daliak között éppúgy, mint az oligarchián belül. Ügy gondolom, e magas körökkel való kapcsolatok nem tarthatók fönn az idők végezetéig, s maguk a körülmények vezetnek majd a szakításhoz. Kolumbiában azonban nem érkezett még el ez a pillanat. Chilében az Allende-korszak végén következett el, s Pablo Neruda - akinek ugyancsak voltak barátai minden oldalon - panaszkodott is eleget miatta. Emlékszem, mikor egyszer Párizsban, egy chüei hír olvastán fölsóhajtott: „Milyen kár, hogy már enni sem ülhetek le velük-mármint a gazdag jobboldaliakkal, - pedig milyen bűbájos emberek voltak!” Ez a bonviván-kép nemigen egyeztethető össze ideológiai álláspontjával. A forradalmat azért igyekszünk véghez vinni, hogy mindenki jobban éljen. Személyes okoknál fogva én megismerhettem mindazokat az előnyöket, amelyeket a polgárság mint uralkodó osztály élvez - s hozzá kell tenni, hogy jogtalanul élvezi őket, hiszen ezek jószerével rablásból származó előnyök. Nekem azonban semmi okom rá, hogy lemondjak róluk. Szeretek jól enni, kényelmesen utazni. Forradalmat épp azért kell csinálni, hogy mindenki úgy éljen, ahogyan szeretne. Heti kultúra Felhívás A szlovákiai magyarság • • • //’•// jövőjéért A jelenlegi szlovák politikai vezetésnek egyre nyüvánva- lóbb szándéka, hogy végleg megtörje a szlovákiai magyarság társadalmi-népi ellenállásának erejét. Az így felgyorsuló asszimiláció útján akarja véghezvinni mindazt, amit a lakosságcsere és kitelepítés, a szervezett erőszak bevetésével korábban sem sikerült elérnie, azaz a felvidéki magyar népcsoport felszámolását. Ezzel és a szlovák társadalom egyre növekvő, elfogult magyarellenessé- gével (amely az ezeréves magyar-szlovák együttélés történelmében csak az elnyomó magyarosító politikát hajlandó felfedezni) szembesülve, 45 évi amerikai tartózkodás és hazatérés után Hites Kristóf nyugalmazott bencés tanár (a külföldön működő Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya - jelenleg: Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya - egyik alapítója és volt elnöke), a szlovákiai magyar értelmiség utánpótlásának biztosítására célalap létesítését kezdeményezte „A szlovákiai magyarság jövőjéért” elnevezéssel. A célalap a Rákóczi Szövetség mellett működő A Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány jogi keretein belül működik. Acélalap kezdeményezői az általuk befizetett törzstőke kamataiból felvidéki magyar diákok amerikai vagy nyugat-európai, egyéves tanulmányi időszakának költségeihez kívánnak hozzájárulni a tandíj részleges vagy teljes fedezésével. Az utazási költségekhez a célalap csak kivételes esetekben járul hozzá. A tanulmányi kiküldetés célja: a demokratikus társadalmi rendszerek gyakorlati működésének megismerése; a tanuló saját szakismereteinek bővítése; a szlovákiai magyarság múltjának és jelenlegi valós helyzetének külföldi ismertetése; a kisebbségi jogvédelem külföldi lehetőségeinek megismerése. A kiküldetés feltételei: egyetemi, főiskolai felvételt nyert, illetve egyetemre, főiskolára járó pályázó; legalább középfokú angol tudás; a szlovák nyelv és kultúra ismerete; a szlovákiai magyarság önfenntartó küzdelmében való korábbi érdekeltség és társadalmi részvétel; a többségi nemzettel való kölcsönös egyetértés és együttélés eszméjének támogatása. A kezdeményezők felhívással fordulnak a hazai valamint a nyugati, illetve tengeren túli magyar és nem magyar intézményekhez és magánszemélyekhez. A csadakozó tagság részvételi díja Szlovákiában kétezer korona. Akitűzött alapítóidő letelte után támogatóként bárki csadakozhat az alapítványhoz. Csatlakozó tagnak számít azon személy is, aki a befogadó országban hajlandó egy évre családjába fogadni egy-egy felvidéki magyar diákot és vállalja az Ülető diák szállásáról és ellátásáról való gondoskodást is. A befogadó családok ennek megfelelően maguk is javaslatot tehetnek arra, milyen, lakóhelyükön vagy annak környékén lévő oktatási intézményt látogasson az illető diák. A kiküldetésre javasolt diák ennek megfelelően választhat a lehetőségek közül. A pályázók kiválasztásának folyamatába a szakértői bizottság bevonja az érintett szlovákiai magyar társadalmi szervezeteket (Cserkészszövetség, SZMPSZ, Csemadok, Diákhálózat, az Alapítvány városi célalapjainak szakemberei). A célalapítvány nyitott jellegű. Csatlakozási lehetőségeket biztosít esedeges más irányú, de a fenti célt szolgáló tevékenység elősegítésére, támogatására is. Regény A mocsaras erdőbe vezető keskeny út fölött porfelhő gomolygott és csaknem teljesen beborította a kis teherkocsit. A sofőr összehunyorította a szemét, mint a dohányzók, ha túl füstös szobában szívják a cigarettájukat, és mereven maga elé nézett. A fékek és a kerekek megcsi- kordultak, valahányszor az autó az útburkolatban tátongó lyukak elé ért, és valahányszor kikászálódott belőlük. A sofőr feje mögött vászonhevederen puska ló- bálózott. A sofőr középkorú zömök férfi volt, kemény nagy hasa alig fért el a volán mögött. Piros, ellenzős baseballsapkája alól vöröses hajfürtök lógtak ki. George Dixonnak hívták, de vörös haja és ingerlékeny természete miatt az emberek Rednek nevezték el. Valamikor megölt egy fiatal négert, mert a suprettjéből, ami is benzinkúttal egybekötött kis boltot jelent, ellopott egy csomag cigarettát. A néger térden csúszva kért bocsánatot, de Red könyörtelen volt és szívenl őtte. Az eset szemtanúi a bírósági tárgyalás ideje alatt elszállingóztak Lamingtronból. Amikor Redet felmentették, visszaszállingóztak. Senki sem akarta Redet, se a bátyját, a serifet magára haragítani. A fiatal néger nemsokára feledésbe merült, de az eset révén Red népszerű lett, és senki semmit se mert többé ellopni tőle. -Ne kezdjetek ki Red DixonnalFekete-fehér rapszódia Vera Kistlerová 1.rész óvták az újonnan betelepülőket a szomszédok a környéken. A fehér teherautó eltűnt a szürke, sűrű moharéteggel borított fák szövevényében. A késő délutáni nap vörösen izzott, és közel volt a földhöz. Rednek eszébe jutott az a cowboyfilm, amelyben John Wayne egyenesen belelovagolt a véres napnyugtába. Ezzel végződött a fűm. Vagy Gary Cooper volt az? Red nem tudta eldönteni, de a visszaemlékezés a filmre jókedvre derítette. Most ő is cowboynak érezte magát, aki a maga véres napnyugtája felé halad. De elhatározta, hogy a filmtől eltérően nem lassan fog haladni, hanem gyorsan, vágtában. Rátaposott a gázpedálra, fölerősítette a zenét a rádióban, és hangosan énekelni kezdett. Nyomban ezután belerohant egy hatalmas mélyedésbe. Durván káromkodott egyet, és az ablakon kihajolva bagólével összevegyült vért köpött az útburkolatra. Belenézett a tükörbe, és kiöl- tötte a nyelvét. Megrémült. Nyelve sebéből melegen és megállíthatatlanul folyt a vér. - Damn. - Red nem bírta a fájdalmat, a legkisebbet se. Egy ideig tehetetlenül ült az autóban, amelynek első kerekei csaknem tengelyig belemélyedtek a lyukba, remegett és óvatosan köpte a vért az ablakból. Aztán újra káromkodni kezdett, és megpróbálta kiszabadítani a kocsit a lyukból. Dühöd- ten taposta a gázpedált, időnként egészen a padlóhoz szorítva tartotta, miközben a motor olyan lármát csapott, mint egy maximális sebességre kapcsolt körfűrész. Red ököllel ütötte a volánt, és ügy ordított a kocsijára, mint egy kegyetlen parasztgazda a halálra fáradt lovára, amikor már nem tud tovább húzni. Egyre gyakrabban köpködte a szájában összegyűlt meleg vért. Tudta, hogy ez már nem bagólével ke- ' vert vér, hanem tiszta vér, az ő vére. S aját vérének a látványát még nehezebben viselte el, mint a fájdalmat. Végül mégiscsak sikerült kiszabadítania a kocsi kerekeit a lyukból, és folytatnia az útját az erdőn át. Lehalkította a rádiót, és újra belenézett a tükörbe. Már nem énekelt. Arra gondolt, hogy könnyen el is haraphatta volna a nyelvét. Biztos elég élesek még a fogaim, gondolta. Belevicsorgott a tükörbe, mint a megdühödött ló. A kisujját végighúzta az alsó fogsorán. Látta, hogy a fogai sárgásak ugyan, de szilárdak, és ami a fő, mind az övéi. Az ő korabeli emberek már Polidentet vásároltak nála a hamis fogaikra, némelyiküknek meg hézagok sötétlettek a szájában fogak helyett. Újra végighúzta a kisujját a fogain, és elégedetten megállapította, hogy még elég élesek. Mint egy nem túl régi fejsze. Eszébe jutott, hogy egyszer már ugyanígy beleharapott a nyelvébe egy pikniken a strandon. Azt hitte, hogy rántott csirkegyomorba harap, de a nyelvébe harapott. Egy ilyen csirkegyomrot, hajói van elkészítve, nehéz megkülönböztetni az ember nyelvétől rágás közben. Ugyanolyan rugalmas és roppan egyet, ha az ember beleharap. A nyelv különben is furcsa testrész... nincs benne se csont se zsiradék, egy izomdarab az egész, és úgy látszik, azonnal összenő, ha megsebzik. Red megint belenézett a tükörbe, hogy lássa, összenőtt-e a mély seb. Megrémült. A nyelve dagadt volt és lila, mint azok a sertésnyelvek meg marhanyelvek, amelyeket a nagy supermarke- tek hűtőszekrényeiben látott. Ő nem tűrt ilyesmit a boltjában, csak tartósított élelmiszert árul, és szorosan bordára feszülő húst. Tágra nyitotta a száját, és kioltott nyelvvel folytatta az utat. Veszetten lélegzett, mintha éppen egy kanál erős pirospaprikát nyelt volna le. Az út végéig már nem nézett bele a tükörbe. Az út kiszélesedett, a borókafenyők kétoldalt magasabbak lettek, és távolabb álltak egymástól. Ágaikat ritkásan nőtték be a tűlevelek, vedlettek voltak, mint a mókusfarok nyáron. Mögöttük óriási nap vöröslött. Red egy tisztáshoz érkezett, rengeteg autó állt rajta, középen hat hosszú T alakban felállított és szorosan egymáshoz tolt piknikasztal, fehér lepedőkkel letakarva, mint a protestáns templomokban áldozáskor. A tisztás levegője fülledt volt, és őskori szag terjengett benne, mintha azokból az időkből maradt volna itt, amikor a tisztáson még dinoszauruszok sétáltak. Az asztalok körül egy fiatalasszony meg egy mezítlábas kisfiú szaladgált, a fiú a mutatóujjával meg-megérintette a lepedők alatti kidudorodásokat, mintha tudta volna, hol, mi és mennyi van. - Stop it Preston - kiáltott rá az asszony. - Még nincs megáldva. (folytatjuk)
