Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 3. szám
Nagyvilág 1997. január 15. *1 Magyar nyelvű gimnázium a németországi Burg Kastlban Anyanyelv, tánc, fafaragás Ahol a tanulók „az európai Integráció levegőjét” szívják: Burg Kastl Oberpfalz. A népi táncok és a fafaragás a magyar hagyományokat tartják életben. Zágrábi levél Senki nem ítélkezhet felettük Az intemátusoknak vannak közös vonásaik: különböző korú diákok jámak-kelnek a folyosókon és az osztálytermekben, hangos vidámság uralkodik mindenütt. Az Amberg melletti Kasd intemá- tusában is. Egyvalami azonban egész más ebben az intézetben: az ember ritkán hall más szót, mint magyart. Az előcsarnokban függő hatalmas Magyarország- térkép is jelzi, hogy valami különleges iskolába tévedtünk. így is van, mert ez a Magyar Gimnázium az egyeüen nyugati tanintézet, amelyben magyarul folyik a tanítás. Az egész világból jönnek ide tanulók, hogy megismerkedjenek volt hazájuk, avagy szüleik volt hazájának nyelvével és kultúrájával. Mert ide csak olyan fiatalokat vesznek fel, akiknek a szülei elhagyták Magyarországot. Igazában csak az 1956-os népfelkelés után alakult ki az intemátus, mert akkor csaknem 200 000 magyar rajzott ki a vüág minden tája felé, s ezek közt sokan résztvevői is voltak a forradalomnak. Menekülésük után Nyugat-Európában és a tengerentúlon telepedtek le. Ezrek kértek és kaptak menedékjogot a Németországi Szövetségi Köztársaságban, köztük gimnazisták is, akik be akarták fejezni a megkezdett iskolát. Itt, Kastlban, volt ugyan egy magyar iskola, de ennek igen csekély volt a kapacitása. Nem sokkal a második vüág- háború után ugyanis a passaui menekülttáborban magyar tanerők elkezdték a fiatalokat magyar nyelven oktatni. Az iskola egy fabarakk volt. így született meg az emigráns magyar gimnázium. Az alapításra az amerikai megszálló hatóság adott engedélyt, az 1946/47-es tanév második negyedében aztán a bajor közoktatási és kultuszminisztérium vette át az iskola felügyeletét, anélkül azonban, hogy hivatalosan is elismerte volna. A passaui barakk-iskolába eredetileg csak fiúkat akartak felvenni. Rosenheimben ugyanis volt egy párhuzamos leányiskola, amely egy vasúti vagonban rendezkedettbe. Amikor a magyar tanulók egyre nagyobb számban jelentkeztek, a tanítást egy kávéházban, majd később egy reisachi karmelita kolostorban folytatták. 1950-ben azonban olyannyira beszűkültek a rendelkezésre álló anyagi források, hogy a rosenhei- mi iskolát megszüntették, pontosabban: összevonták a pas- sauival. Négy évvel később a „Magyar Gimnázium” a Pforzheim melletti hercegi Ba- uschlott-vadászkas- télyba telepedett át. Ekkor már 115 lány és fiú tanult a padjaiban. Az 1956-os népfölkelés után jelentkezni kezdtek a menekült fiatalok, és a gimnázium zsúfolásig megtelt tanulókkal. Új otthont kellett hát megint keresni. A keresés feladatát végző iskolaegylet Bajorországban talált megfelelőnek ígérkező helyet, egy várkolostort Amberg mellett, Nümbergtől 50 km-re keletre. A Kastl nevű várba 1958 januáijában költözött be a gimnázium, miután a bajor kultusz- miniszter teljesítette a magyar emigránsok hő vágyát és bajor állami státusszal ruházta fel, azaz elismerte az iskolát. A 220 tanulót oktató magyar gimnázium jelenlegi fenntartója az Ungarischer Schulverein, vagyis a magyar iskolaegylet. A gimnázium hosszú éveken át a kommunizmussal szembeni „védőbástyának” tekintette magát. A tanuló, aki hazalátogatott Magyarországra, ahol rokonai élnek, még néhány éve is az'árulás gyanúját vonta magára, ma azonban már más szelek fújnak Burg Kastlban. 1989 emlékezetes nyara óta, amikor is a Magyar Köztársaság, a Keleti Tömb első országaként, megnyitotta a vasfüggönyt, megszűnt ez a bizalmatlanság. Szalay András igazgató, aki maga is itt tanult, reméli, hogy a jövőben Magyarországról is jelentkeznek diákok, hogy vendégtanulókként költözzenek Burg Kastlba, egy kis „európai integrációs levegőt szívni”. Az ilyen tanulók hazatérve csak érősíthe- tik a Magyarországon beindult demokratizálódást, véli Szalay igazgató. Az iskola szerinte amolyan európai műhely, ahová valamennyi európai és Európán kívüli országból jönnek tanulók, „s válnak itt igazi európaiakká, a tolerancia, a műveltség és a felebaráti szeretet értelmében”. Az csak természetes, mondja Szalay András, hogy a magyarság eszméjét szorgalmasan ápoljuk, ami egyáltalán nem mond ellent az európai gondolatnak, „hisz Magyarország végül is Európához tartozik”. Az oktatás nyelve magyar, de első számú idegen nyelv a német. A magyar irodalom, történelem, művészet és kultúra döntő helyet foglal el a tananyagban. Különösképp büszke az iskola a tánccsoportjára. Müller György tánctanár maga is Kastlban érettségizett, s most magyar népi táncra oktatja a tanulókat. Müller György egy másik tantárgyat is oktat: a fafaragást, ami ugyancsak népművészet s alkalmas arra, hogy tovább erősítse a kapcsolatot a hazai magyarsággal. Az iskolában mindenütt láthatjuk a tanulók saját faragásait, amelyek Müller György irányításával jöttek létre. Hagyomány és szokások: Burg Kastlban ezek a szavak nem üres szólamok. Az iskola tanulói ilyenképp ézelmileg is kötődnek Magyarországhoz, még ha tanulmányaik befejeztével nem is akarnak okvetlenül Magyarországra költözni. Valószínű azonban, jegyzi meg az igazgató, hogy a demokratikus Magyarország a jövőben erősebb vonzást fog gyakorolni, s üzleti vagy szakmai kapcsolatok is erősítem fogják a „visszavándorlást”. Mert Burg Kastlban valamennyi tanuló és tanár magyarnak vallja magát, még akkor is, ha soha nem tette lábát magyar földre. (Stuttgarter Zeitung) Forró Evelyn _________ Ju liskáék nagyon készültek Magyarországra. Öt éve nem voltak sehol, még saját országukban sem, nemhogy külföldön. Persze hogy nem jártak Horvátországban sem, merthogy ők a baranyai Laskón élnek, ez a falu, csakúgy, mint a többi baranyai, kelet-szlavóniai, nyu- gat-szerémségi település, szerb megszállás alatt állt. Most már az UNTAES katonái vigyáznak a rendre. Tavaszra ígérik a helyhatósági választást, utána végre visz- szakerül a térség Horvátországhoz. Juliska tanítónő is kisebbségi kitüntetést kapott Magyarországon. Azt vette volna át, elkísérte volna férje és két gyereke. A lányát és a fiát öt éve nem látta, ők Magyarországon és Németországban élnek, alig hallott róluk. De legalább nem szenvedtek, volt mit enniük, tanulhattak. Erre az eseményre mentek haza látogatóba Laskó- ra és onnan indultak a többi kitüntetésre váróval együtt az értük küldött mik- robuszal Budapestre. Csakhogy a határon a gyerekeket nem engedték át, nem ott élnek, más az útlevelük. Kis jóindulat kellett volna, de a szerb határőrben ez nem volt meg. Juliska és a férje, Anti, a gyerekekkel leszálltak a buszról, ha nem mehetnek együtt Pestre, a gyerekek nélkül ők sem mennek. Hálásak a kitüntetésért, de biztosan megértették ott, a Parlamentben, hogy most a gyerekekkel maradtak. Csaknem két órájukba tellett, míg valakit elértek a faluban, aki kocsival értük ment. Nem egyszerű ez, az emberek dolgozgatnak, meg kevésnek van telefonja. És nem mindenkinek van éppen benzin a kocsijában. Végül hazavergődtek. Juliska az elmúlt öt évben mindennap bement az iskolába, tanította a kicsiket magyarul, a szerb tanrend szerint. December elejétől már a horvát tanrend szerint oktat, továbbra is magyarul. Tanított akkor is, amikor a szerbek éppen az iskolánál állították fel az ágyúkat és onnan lőtték Eszéket. Mínusz tíz fok volt, persze fűtés sehol. Dörögtek az ágyúk, ők az épület hátsó részében, a folyosón kucorogtak, tanultak, amíg lehetett. Aztán a lövések elnyomták a tanítónő szavát. Akkor énekelni kezdtek, bármit, csak énekelni, énekelni, hogyne féljenek annyira. Nincs könny a szemében, csak a szája nem áll mosolyra. Sokat szenvedett, éhezett is. De legalább tanítottam, mondja. A magyar könyveket el kellett égetni. Az iskolai szakácsnő szerb, de megtanult köztük magyarul. Ő kérte meg az egyik rokonát, aki fontos beosztásban volt, hogy maradhassanak a könyvek. Végül nem kellett elégetni. Most van mit olvasni. Minden segítségnek örülnek, könyvnek, cukorkacsomagnak. Egy magyar cég, a Fundy, az első szóra segített, kétszáz ott élő gyereknek küldött karácsonyi édességcsomagot. Hoztak a horvátországi magyar szervezetek is. Kicsit félnek. A szerbektől is, vajon mit szólnak hozzá, de a honfitársaiktól is. Azoknak a magyaroknak, akik elmentek, biztosan az ő menekültsorsuk sem volt jó, de ne törjenek pálcát az ott maradottak fölött. Ne mondják meg, hogy ki volt a jó magyar, ne címkézzenek, hogy kit tartanak kollaboránsnak. Ők a szerb uralom alatt is csak a dolgukat tették, kapáltak, arattak, tanítottak. Meg akartak maradni és közben féltek, nagyon féltek. Nem érdekli őket mások marakodása. Élni akarnak. Tisztességesen, békében. És nem akarnak többé félni. Az oktatás nyelve magyar, de első számú idegen nyelv a német. Az iskola tanulói ilyenképp érzelmileg is kötődnek Magyar- országhoz. Élni akarnak, tisztességesen, békében. És nem akarnak többé félni. Riksadivat Európában? Hogyan kerül a csizma az asztalra, akarom mondani egy indiai riksa Oxford óvárosába? Állítólag a kényelmes és a legszigorúbb biztonsági előírásoknak megfelelő pedálos jármű rendkívül népszerű a turisták körében, hiszen így alaposan szemügyre vehetik a történelmi városnegyedet. Az ötlet egy oxfordi diák, Eric Steinhauer fejéből pattant ki, akinek Indiában annyira megtetszettek a riksák, hogy hazatérve társaságot alapított. Szerzett huszonöt járművet és meggyőzte az önkormányzatot, hogy támogassák ezt a környezetbarát, turistacsalogató vállalkozást. A pedált oxfordi diákok tapossák, ami testgyakorlásnak sem utolsó. Képünkön a cégalapító feszít a riksában, a nyeregben pedig Tóm Zissen biokémikus hallgató bizonyítja, hogy nemcsak észben, hanem testben is erős. Ellen-Evita Nem csoda, hogy szegény Madonna pukkadozik mérgében. Megjelent Hollywoodban egy bomba nő, aki fiatal, csinos, okos, tehetséges és ráadásul dúsgazdag, sőt azt vette a fejébe, hogy elkészíti az el- len-Evitát. A bájos színésznő-producert Car- rie-Ann Mossnak hívják, és ha elnézzük a róla készült fotót, minden esélye megvan rá, hogy Madonna riválisa legyen. A kanadai származású Carrie-Ann ugyanis Evita Perón életrajzi filmjét saját produkciójában forgatná, s a címszerepet saját magának szánja. Ez idáig rendben is volna, ám az ambiciózus üzletasszony busás gázsi fejében Ántonio Banderast akarja felkérni partnerének. Carrie-Annt egyébként a Models Inc. című amerikai sorozat tette híressé. Be- I' verlyHills-i otthonában, ahol egyedüli x társa egy kisci- ca, kemény edzéssel és meditációval tölti napjait. elérte a kívánt helyzetet, Marc Sluszny 1 méter 65 centiméteres skyszörfjével kiugrik, követi őt - tizenöt kilós kamerájával - Henni Wiggers. Mielőtt ejtőernyőjüket kinyitnák, különböző lélegzetelállító figurákat mutatnak be a levegőben, aztán szép simán földet érnek a havas domboldalon. Sluszny 1994- ben 6720 méter magasból végrehajtott ugrásával - ugyancsak hőlégballonból - világrekorder lett. Csak a jó ég tudja, hogy legközelebb mit találnak ki! - csóválták fejüket a látvány élvezői. A nagy ugrás A színhely a svájci Cháteau d’Oex. A magasság kétezer méter. Amint a hőlégballon
