Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-11 / 24. szám

1997. június 11. Kópé Verseghy Erzsébet Nekeresden Tóbiás Nekeresdi eresz alatt bolha támasztja a falat. Ha a bolha elugrana, leomlana a ház fala. Nekeresdi nagy félsoron világgá indult a torony. Ha a félsor egész volna, a torony se vándorolna. Élt egy ember, behemót, jaj, de furcsa neve volt! Úgy hívták, hogy Tóbiás, hórihorgas óriás. Ha éhes volt, megevett egy nyárson sült tehenet, és amikor szomjazott, kiitta a patakot. A csalai réten A múlt jövő héten a csalai réten széna volt a szalma, a körte meg alma. Csacsin volt a járom, kettő volt a három. Utolsó volt első, alsó meg a felső. Keskeny volt a széles, a kenyér a rétes, teteje az alja, ne higgye, ki hallja. Kutya volt a macska, ki elhiszi, csacska. Balajti Zsolt Illusztrációja Szép Ernő Mátyás kovács Ment, mendegélt az országúton Má­tyás király, amikor a szegény népnek a baját, a panaszát kereste. De csak a jó isten maga tudta, hogy az a gyalo­gos utazó Mátyás király; senki ember­fia a tarisznyás, botos vándorban a hatalmas királyt meg nem ismerte volna. Igyekezett Mátyás király egyik faluból a másikba, de mire elérte azt a másik falut, ráesteledett a királyra. Ott volt a falu végén egy kovácsműhely, az előtt a mester még patkolta az utolsó lovat; megállott Mátyás király a műhely előtt, köszönt tisztességgel, szállást kért éjszakára. A kovácsmester szívesen befogadta a hajléktalant. Mikor osztán a műhelyt bezárta, va­csorához ült a kovácsmester a mesterné asszonnyal. A mesterné asz- szony megbátorította a vándort, üljön le hozzájuk, ahol ketten esznek, a har­madik se maradhat éhen. Egyszerű lencsevacsora volt az asztalon, azt az asszony megzsírozta avval a kevés zsírral, ami még a bődön fenekén volt.- Ha már vendég van a háznál - azt mondja a kovácsmester -, illik, hogy egy kancsó bor is legyen mellé. Eredj, asszony a kocsmába, adjon a kocsmá- ros egy kancsó kadart, majd meg­adom az árát, mikor a többi kancsóét is megadom. Elment az asszony, azon üresen hozta vissza a kancsót. Azt izeni a kocsmá- ros, nincs több kancsó hitelbe, olyan sok van már a rováson.- Ejnye, csinálom a csinálóját, ilyen szégyent hoz a beste lel­ke a fejemre! - evvel a ko­vácsmester mérgesen le­rántotta az ujjasát, és oda­hajította az asszonynak:- Vidd el az ujjasom neki, egy kancsó bort csak megér!- Nincs több ujjasa magá­nak - azt mondja az asz- szony, vissza akarta rög­tön húzni az ujjast az urára.- Ha nincs, majd lesz, a vendégemnek bort ígér­tem! Az asszonynak el kellett vinni az egyetlen ujjast; meghozta a kancsó kadart. Iddogáltak hárman, míg a borban tartott, danoltak, a vé­gén úgy megkedvesedtek, a mester is, a vendég is, hogy eljárták az asszonnyal a ropogóst. Reggel elköszön a vándor, megmond­ja a mesternek, hogy ő maga is ko­vács, Budára való, most éppen a kirá­lyi palotában van munkája. Megkérte, hogy ha egyszer felmegy Budára, szól­jon be a palotába, csak Mátyás kovács után tudakozódjon, ismerik őtet jól a palotaőrök.- Osztán meddig dolgozol még, öcsém, a királyi palotában?- Én - azt mondja a vándor - talán életem végéig, isten segedelmével. Elmúlt vagy három esztendő, akkor úgy fordult, hogy a kovácsmesternek fel kellett mennie valamiért Budavá­rába. Nem felejtette el Mátyás ková­csot, odaballagott a királyi palota ka­pujába, megkérdezte a strázsákat:- Itt van-e még Mátyás kovács, kérem?- Itt van, hogyne volna, nagyon várja kigyelmedet. Mindjárt vezették is egyik grádicson fel, a másikon le, egyik aranyos szo­bából a másikba. Nem győzött csodál­kozni a jámbor kovácsmester, hogy ilyen fényben, pompában tartanak ott egy kovácsot, aki még őnála is szegé­nyebb. Egyszer aztán kinyílik egy szárnyas aj­tó, ott ül aranyosnál aranyosabb urak közt Mátyás király, éppen ebédelnek. Kovács Éva illusztrációja A kovácsmesternek azon nyomban ki­esett a kezéből a kasornya, amelyik­ben egy mázos szilkét tartott, a szilke összetört a márványpádimentomon. Kérdi a király:- Mi jót hozott, mester uram? Úgy reszketett a kovácsmester, alig tudott megszólalni:- A feleségem küldött a szilkében va­jat Mátyás kovács feleségének, mert gondolta, hogy megházasodott azóta.- No, köszönjük szépen! - azt mondja Mátyás király, és bemutatta a kovács­mestert a királynénak meg az egész csillogó-villogó főuraknak. És elmesél­te, hogy vendégelte meg őtet mint sze­gény vándorlót a kovácsmester az ő szűk asztalánál, még az egyetlen ujja­sát is zálogba tette, hogy a vendéget borral megtisztelhesse. Azután megin­vitálta a kovácsmestert az asztalhoz:- Foglaljon helyet, mester uram, ahun százan esznek, a százegyedik se ma­radhat éhen. Megetették a legfinomabb pecsenyé­vel, megitatták a legdrágább borral a szegény falusi kovácsot, azt hitte, sze­gény, csak álmodik, de azért nyelt, nyakait derekasan, hogy eleget élvez­zen, mire felébred. Ebéd után pedig felállította Mátyás ki­rály a kovácsmestert:- Ételt, italt megadtam, mester uram, hadd adom meg az ujjast is, amit a kocsmába küldött. Evvel levetette a király a maga gyémán- tos dolmányát, feladta a kovácsmester­re. És rácsapott a vállára a kovácsmes- temek:- Nézzétek, jó urak, milyen erős ember ez! Elbír ez még egy­két dolmányt, próbáljuk meg csak! Felkeltek az urak a király in­tésére, egymás után vetet­ték le a dolmányt, annyi volt a drágakő mind a dol­mányon, mint a tepertő a túróscsuszán. És addig rakták a gyönyörű dolmányokat a ko­vácsmesterre, míg csak össze nem akart rogyni, így ment haza Bu­davárából a sze­gény kovácsmester; örök életére gazdag ember lett belőle. Sulis dumák Ez logikus A tanulmányi kirándulá­son oktatólag mondja a pedagógus:- Látjátok, gyerekek, ezt az egész területet, ahol most állunk, hajdanán víz borította.- Mindjárt gondoltam - mondja az egyik gyerek, mert a fű tele van szardí- niásdobozokkal. Hál’ istennek! Kati boldogan újságolja az anyukájának:- Mama, képzeld, azt ta­nultuk ma az iskolában, hogy minden harmadik gyerek, aki a világra jön, kínai.- És ennek miért örülsz úgy?- Azért, mert a mi csalá­dunkban csak két gyerek van! A rossz hír Máté váratlanul hazatér az iskolából:­- Mama, van egy jó és egy rossz hírem. A jó hír: leégett az iskola. A rossz: a bizonyítványo­kat sikerült kimenteni. Alvási szokások A gyerekgyógyász kérdezi:- Mégis hány órát alszol, Gábor?- Úgy ötöt-hatot.- Az bizony kevés. És legalább nyugodtan al­szol?- Azt nem mondhatnám, ugyanis minden kicsengetés előtt felébre­dek! Bosszúság Pistike először volt iskolá­ban. Édesanyja már izga­tottan várja haza.- Na, Pistike, hogy tetszik az iskola? - kérdi tőle, amint belép az ajtón.- Tetszik, tetszik - mondja Pistike -, csak az a baj, hogy az ember egész dél- előttje el van rontva vele! Murphy is megmondta! A tananyagot megtanulni mindenki számára elvé­gezhető, természetes em­beri folyamat. Puskázni egyfajta művé­szet. Aki mindig puskázik - az buta marad. Aki sohasem puskázik - az őrült. Aki néha puskázik - azt el­kapják. Törd a fejed Gyufarejtvény Képzeljétek el, hogy gyufákból ezt a koc­kát alakították ki. Összesen 6 négyzet­lapja van. a) Hogyan kell elvenni 2 gyu­fát úgy, hogy 3 négyzetlap maradjon? b) Hogyan kell elvenni 3 gyufát úgy, hogy 3 négyzetlap maradjon? Az elvett gyufa­szálakat szaggatott vonallal jelöljétek. Ebbe a mezőbe írjátok be lóugrás szerint haladva 1-től 13-ig a számokat. Nem könnyű! Megfejtéseiteket várjuk a Vasárnap szer­kesztőségébe. A levelezőlapra vagy borí­tékra ne felejtsétek ráírni: Kópé-megfejtés!

Next

/
Thumbnails
Contents