Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-04 / 23. szám

16 1997. június 4. Sport Michael Stich szeptemberben búcsút int a teniszvilágnak. Még folytatná, de a válla már nem engedi. Egyszer az öngyújtó gáza ra menet kutyául éreztem ma­gam. Nem volt kedvem edző­pályát keresni, sem edzőpart­nert. S mindennek tetejébe még csapnivalóan is játszottam az utóbbi hetekben. így nem csoda, ha nem érzem jól ma­gam.” Összeütközött benne a vágy és a valóság, s egyszerre oda lett a Búcsúja bejelentésekor a mindig rideg és ko­mor Stichet a sírás fojtogatta. lelkesedés, a tenisz nem volt többé szenvedély. De a dolog nem ment ilyen egyszerűen. A felismerés fáj - így a test dup­lán sajog. Amikor a sajtóérte­kezleten bejelentette elhatáro­zását, hirtelen nagyot nyelt, mint akinek torkán akad a fa­lat, s szünetet kellett tartania. A mindig rideg és komor Michael Stichet a sírás fojto­gatta. Jessica, minthogy a nők nem szégyellik a köny- nyeiket, elfojtott hangon megjegyezte: „Kár, hogy a búcsút a test, nem pedig az ész vagy az érzések kényszerítették ki.” Senki nem próbálta lebeszélni. Sem menedzsere, sem barátai, sem a szövetség. „Ehhez senki­nek nincs is joga” - jegyezte meg a wimbledoni bajnok, aki ugyan nem zárta ki, hogy meg­változtatja döntését. „Aki ismer, tudja, hogy mindig hű voltam önmagamhoz. Sokszor mentem fejjel a falnak, követtem el hibá­kat, de mindig a saját utamat jártam” - magyarázta. Hogy merre vezet majd az út tenisz nélkül, azt maga Stich sem sejti. Mint mondta, szíve­sen átadná tapaszta­latait a fiataloknak, mert mindenképpen hű akar maradni a te­niszhez, s az elkövet­kező ötven évben legalább hobbiból to­vább játszani. Anyagi gondjai aligha lesz­nek, s valószínűleg nem fogja a nyugdí­jasok gondtalan éle­tét élni. A Michael Stich Alapítvány, kó elleni Davis Kupa-viadalon, Örömmámorban wimbledoni győzelme után Urban Klára „Aki figyelemmel kísérte az utóbbi hónapok eseményeit, láthatta, hogy Michael nem ér­zi jól magát a pályán. Szörnyű érzés, ha az ember tudja, mire lenne képes, de egyszerűen nem megy...” - így nyilatkozott a minap Udo Riglewski, Stich egykori páros partnere. Ám a legtalálóbban mégis feleségé­nek, Jessica Stockmannak ma­gyarázta meg döntését a német teniszező. „Olyan az egész, mint egy gázöngyújtó működé­se: egyszer csak elfogy belőle a gáz... Ha megrázod, talán még A teniszvilágban töltött tíz esztendő után nem önszántából távozik. fel-fellobban a láng, de aztán végleg kialszik.” Ez a pillanat érkezett el Michael Stich életében. A 28 éves pinnebergi születésű te­niszcsillag szeptemberben bú­csút vesz az aktív szerepléstől. A világ egykori második leg­jobb játékosa 1993-ban Frank­furtban az ATP Tour döntőjé­ben lett világbajnok. Hatéve­sen kezdett teniszezni, de 18 esztendős koráig futballozott is. Búcsújának bejelentése után még rajthoz állt a hamburgi tornán, tervében szerepelt a düsseldorfi Világkupa, majd a két Grand Slam-rendezvény - előbb a párizsi Roland Garros salakján (a kézirat leadásakor érkezett a hír, hogy formaha­nyatlás miatt lemondta a rész­vételt), majd Wimbledon szent füvén, ahol 1991-ben beírta nevét a bajnokok listájára. Egy évre rá John McEnroe-val az oldalán páros­ban is megsze­rezte a trófeát. Utána még a né­met ATP-tornák következnek (Halle, Gstaad, Stuttgart), majd a szeptemberi búcsú - a Mexi­2^ Mielőtt hatalmasat szerválna a labdába Archív-felvételek ahol a németek a Világcsoport­ban maradásért küzdenek. „Szeretnék segíteni a csapat­nak megnyerni ezt a meccset”, nyilatkozta Stich, de akkor még nem tudta, hogy egykori mestere, Niki Pilics, aki egyben a német csapat kapitánya, nyil­ván az őt ért bírálatok hatásá­ra, egykori védence döntését hallván bejelenti, hogy ősszel átadja a kapitányi tisztet Stich- nek, aki már a Mexikó el­leni mérkőzésen segéd­edzői szerepben mű­ködik közre. A teniszvilágban töl­tött tíz esztendő ^ után nem önaka­ratából távozik az elmshomi fiatalember. Az ok, amint azt a hambur­gi sajtóérte­kezleten indokol­ta, a sorozatos sérülé­sek nyomán érezhető fáj­dalom. „A vállam egyre jobban sajog” - mondta lehangoltan. Az utol­só nagy sikere, a Kafelnyikov elleni tavalyi párizsi döntő óta az orvosok is tanácstalanok. Pontos diagnózist Stich ma­gánorvosa, az egykori tenisz­profi, Werner Zirngibl sem ál­lapított meg, de egy esetleges műtétről lebeszélte páciensét. „Az elkövetkező ötven évben nekem kell majd élnem a saját szervezetemmel”- magyarázta Stich. - „Már most is gondot okoz, hogy a jobb kezemet vállmagasságba emeljem.” így érett meg a végle­ges döntés. Az osztrák Schallertől elszenve- nBfe dett megsemmisítő barcelonai vereség sokak szerint felgyor- ®j|§ sította az eseménye- ff» két. „Schallertől ki- Mg kaphat az ember”- így Stich. - „Nem ezzel van gond. Már pályá­Szeptemberben végleg eltűnik a teniszpályákról CTK-felvéte is elfogy... amelyet feleségével, Jessicával együtt az AIDS-betegek megse­gítésére hoztak létre, a jövőben is gondoskodik elfoglaltságá­ról. Persze, tudja azt is, hogy egyelőre bármivel foglalja is el magát, nem ugorhatja át az életében keletkező űrt. „Nehéz lesz bármi olyat csinálnom, ahol csak második leszek a sor­ban” - vallotta be férfiasán. 1 jövő, persze, még messze van és titokzatos. Michael Stic] egyelőre búcsút int a tenisz nek, élvezi a csodás múltat mert mint mondja: „Ha újra kezdeném, ugyanúgy csinál nám. Nem szomorkodom, so minden sikerült nekem. Büsz ke vagyok arra, amit elértem.” Névjegykártya Név: Michael Stich Született: 1968. október 18- án, Pinnebergben (Németor­szág) Lakhelye: Salzburg (Auszt­ria) Testi adottságai: 192 cm/79 kg Családi állapota: 1992. szeptember 19-e óta nős, fe­lesége Jessica Stockmann színésznő Profi pályafutásának kezde­te: 1988 Legjobb helyezése a világ- ranglistán: 2. (1993. nov. 22-én) Pénzdíjak összege: 12 258 416 dollár Versenyzői sikerei: 18 torna­győzelem (párosban 9), ebből egyszer Grand Slam, 1991-ben Wimbledonban; 1993-ban világbajnok lett Frankfurt­ban, az ATP Tour döntőjé­ben. Utolsó edzője: Alex Stober. Kuriózumkosár A rendőr lőtt, a verekedés abbamaradt Botrányba fulladt Magyaror­szágon a Baracska-Mór me­gyei labdarúgó bajnoki talál­kozó. Hét perccel a vége előtt l:0-s vendégvezetésnél a bíró szabadrúgást ítélt a hazaiak javára. A szabadrúgást azon­ban a baracskaiak egyike síp­szó előtt elvégezte, s mivel volt egy sárga lapja, a kiállítás sorsára jutott. Ám még nem hagyta el a pályát, amikor a vendéglátók kiegyenlítettek. Emiatt reklamáltak a móriak, s a nézeteltérésekből botrány kerekedett, a nézők közül töb­ben a pályára tódultak. Ekkor egy szurkolóként jelen levő rendőrőrmester, a móri kapi­tányság beosztottja, szolgálati igazolványát felmutatva kö­zölte a jelenlevőkkel, hogy rendőr, és szolgálatba helyez­te magát. Miután eredmény­telenül szólította fel a töme­get a verekedés abbahagyásá­ra, a magánál tartott önvédel­mi fegyveréből figyelmeztető lövést adott le a levegőbe. Ezt követően a verekedés abba­maradt. Hogy nézhettek ki a többiek? Barcza Gedeon ismert ma­gyar sakknagymester egy kül­földi tornán szépségdíjat szerzett az egyik játszmában bemutatott, célratörő kombi­nációjával. Hazafelé menet a francia határon alaposan átvizsgálták a csomagjait. A vámos hölgy felfigyelt az ere­deti márványszobrocskára. „Honnan van ez?” - kérdezte. „Ez az én szépségdíjam” - vá­laszolta Barcza. A hölgy ironi­kus pillantást vetett a nagy­mesterre és közben fejcsóvál­va ennyit mondott: „El tudom képzelni, hogy néztek ki a többiek!...” Blatter a műesésekről Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) főtitkára megvádolta a labda­rúgókat, hogy egyre nagyobb számbem próbálják becsapni a játékvezetőket: „Nagyon sok országban sorozatossá vált a játékvezetők átverése. Amikor egy sztárjátékos műesést pro­dukál, az alacsonyabb besoro­lású futballisták róla vesznek példát. Minden játékosnak egyszer s mindenkorra tudo­másul kell vennie, hogy nem remélheti a játékvezető jóin­dulatát, ha műeséssel és ha­sonló trükkökkel próbálkozik.” Kártérítés - terméketlenségért Az angliai Assicurazioni Generáli biztosító május ele­jéig huszonötmillió amerikai dollár kártérítést fizetett ki a lóversenypályákon hatalmas sikereket elért Cigar nevű ló tulajdonosainak. A tekinté­lyes összeg azért illette meg a négylábú gazdáit, mert a jó­szág terméketlennek bizo­nyult. Szerződés köttetett ugyanis arról, hogy amennyiben Cigar húsz fedeztetésének legalább hatvan százaléka nem lesz sikeres, akkor a biz­tosító 25 millió dolláros kár­térítést fizet a tulajdonosok­nak. Az 1995-ben és 1996-ban az év lovának válaszott Cigart harmincnégy alkalommal fe­deztették - mindannyiszor si­kertelenül. A hét fotója, avagy csukaugrás kapus módra a bakot tartó csa­tár fölött Archív-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents