Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-04 / 23. szám
Sport 1997. június 4 Arcok az élvonalból: Kukucs Kornél kézilabdázó Gólgyáros és igazgató „Több ok is közrejátszott abban, hogy visszajöttem a DAC-ba.” Prikler László felvétele J. Mészáros Károly _________ Az egész bajnoki évadban, de a korábbiakban is meghatározó embere volt a férfi I. kézilabdaligából kiesett DAC csapatának. Átlövőként sorra ontotta a gólokat, eredményességével kitűnt az egész mezőnyből. Kukucs Kornél ugyanakkor főállásban a dunaszerdahelyi sportcsarnok igazgatója. E ritka kettősség gyakran fel-felbukkant beszélgetésünk során is. Mi esik jobban, ha igazgató úrnak szólítják vagy ha a keresztnevén? Inkább az utóbbi. Mindig azt mondom, sokkal könnyebb közös nevezőre jutni valakivel, ha közveden kapcsolat alakul ki köztünk. Természetesen előfordulnak olyan helyzetek, amikor az igazgatói megszólítás a találóbb. Mezőgazdaságit végzett Nyit- rán, de tudtommal egyetlen napot sem töltött a szakmájában. Nem bánja? Ha nem említette volna, akkor eszembe sem jut. Most a sportvilág tölti ki az életemet. Talán majd egyszer... Egy esetleges váltás? Mélyvízbe kellene ugomom, de egyáltalán nem tartanék tőle. Különben nagyon szeretem az állatokat, talán túlságosan is. Gondolom, napjainak nagy része azzal telik el, hogy a dunaszerdahelyi sportcsarnokot vezeti. Menedzselnie, szerveznie kell szüntelenül vagy a sportszerete- te hajtja ebben a beosztásban? Lassan már odáig jutunk, hogy a munkám zömét a létesítmény fenntartására szükséges pénz felhajtása teszi ki. Napjaim ezzel telnek, no meg igazgatói teendőimmel. Ehhez szorosan kötődik a Név: Kukucs Kornél Született: 1967. május 20-án, Dunaszerdahelyen Testi adottságai: 191 cm/86 kg Családi állapota: nős, lánya, Viktória hároméves Végzettsége: mezőgazdasági mérnök, állattenyésztői képesítéssel Egyesületei: DAC, Dubnica, Nitra, Topolcany, DAC sporttevékenységem. Naponta edzek, pluszadagokat is vállalva, ha már a csarnokban vagyok, miért ne tenném. A legutóbbi kézilabdaidényben - de már korábban is - szinte minden bajnoki után megjelent a neve a napilapok hasábjain, jelezve, hogy újra csapata legeredményesebbje volt a találkozón. Mi jutott az eszébe, amikor ezt meglátta? Nagyon örültem neki. Ám a jó érzés mellett mindig ott bujkált bennem, hogy a csapat - sokéves, komoly munkáját figyelembe véMérkőzések száma az I. ligában: 1991-től hozzávetőlegesen száz Bajnoki gólok száma: megközelítőleg háromszázötven Legnagyobb sikere (szerinte): hogy a szerény csallóközi körülmények között az élvonalban szerepelhetett és eredményességével (az utóbbi két bajnoki évadban 124 illetve 141 gólt szerzett) is kitűnt ve - nem úgy szerepelt, mint ahogy elképzeltem. Gólörömöm sokkal nagyobb lehetett volna, ha a DAC ugyanakkor eredményesnek bizonyul a bajnokságban. Sajnos, ez utóbbi egyáltalán nem ment. Mi tetszik önnek a kézilabdában? Mi szerez örömöt? Maga a játék. Egy-egy sikeres átadás, szép támadás vagy gól kimondhatatlan élmény. Ezt csak az érzi, aki valaha sportolt. Kaptam is eleget. Játszottam már törött kézzel, törött ujjal, de ösz- szevarrt lábbal is. Ez csak azt mutatja, hogy a fájdalom sportszeretettel legyőzhető. Bérelt helye volt a DAC-ban? Ha egészséges voltam, és ameddig bírtam, ott lehettem a pályán. Ritkán akadt ok arra, hogy ne játszhassak. Az 1996/97-es idényben találataival az alapszakasz után már a mezőny harmadik helyére tornázta fel magát. A kapusok irtóztak a Kukucs-lövésektől... Kiskoromtól nagyon imádtam a kézüabdát. Szerettem volna valamire vinni vele, ezért hajlandó voltam pluszmunkát vállalni. Véget ért az edzés, de én még maradtam, vagy napközben - ha akadt időm - sokszor lementem a terembe. Évek múltán már könnyűszerrel megállapítom, mire van szükségem, mikor min kell javítanom. Ugyanakkor észrevettem, jobban tartanak tőlem, mint azelőtt, odafigyelnek rám, így sokkal nehezebb volt boldogulnom. Szinte alig akadt meccs a rájátszásban, hogy ne lett volna őrzőm. Mégis több gólt dobtam, mert az elmúlt bajnokságban elkerült a sérülés, ami a korábbi évadokról nem mondható el. Három évet játszott a DAC-cal az élvonalban, de előtte már szerepelt a tapolcsányi ligacsapatban is. Hogyan került oda, s miértjött el onnan? Nyitrai főiskolás éveimben számtalan előkészületi meccset játszottunk Tapolcsányban, később az iskola elvégzése után felajánlották, menjek hozzájuk, s közben leszolgálhatnám náluk a katonaidőt is. Elfogadtam. Mikor ezen túlestem, már nem kínáltak fel anyagilag olyan kedvező ajánlatot, mint amilyen nekem megfelelt volna. Ráadásul már nyolc és fél éve távol voltam az otthontól, ezért hazavágytam. Akkoriban Hargas edzette a tapolcsányi csapatot, s valahogy nem értettük meg egymást. Persze a szerdahelyiek is felkerestek. Elmondták: komoly terveik vannak, s örülnének, ha segítenék szülővárosom együttesének. Akkor indultunk el a kerületi bajnokságból - felfelé. Most búcsút intett a DAC az élvonalnak. Mit jelent ez az ön számára: abbahagyja, folytatja, vagy netán máshova távozik? Nagyon nagy változást ígér, mert a kézilabdát még nem akarom abbahagyni. Külföldre kacsingatok, egészen pontosan Ausztriába. Németországba, Luxemburgba, Belgiumba vagy Dániába akár már holnap is mehetnék. Ez már évek óta érvényes, szinte elárasztottak a külföldi ajánlatokkal. De nálam más szempontok is szerepet játszanak: a család, a munkahelyem... Ha a menedzserem elintézi, valamelyik osztrák klubhoz igazolok, hetente két edzésre és egy mérkőzésre szeretnék kijárni. Ki ő? Raul évi alapfizetése 3,7 millió márka Ász a királyi klubban Szabó Zoltán A Bosman-ügy óta az egyesületek még jobban megbecsülik a klasszis labdarúgókat, igyekeznek hosszú távra megszerezni őket, persze alaposan meg is fizetnek érte. Így van ez a Reál Madridnál is: április elején a klub újabb ötéves szerződést kötött a csapat legnagyobb ászával, a mindössze 19 esztendős Raullal. A megállapodás értelmében a fiatal csatár az eddigi évi 1,9 miihó márka helyett 3,7 millió márkát keres. Ha 2002-nél korábban távozna, az egyesületet 72 millió márkás lelépő illeti meg. Ezzel Raul lett a világ legdrágább futballistája. Igaz, csak egy hónapig, mert a legnagyobb riválisnak számító Barcelona még erre is rákontrázott, és a brazil Ronaldo esetleges 2006 előtti búcsúja 107 millió dollárt hozna a katalánok kasszájába... De maradjunk a királyi klub csillagánál. A spanyol fővárosban született, 1977.júniushu- szonhetedikén, a teljes neve: Raul Gonzales Blanco. Kö- lyökként a San Cristobal de Los Angelesben kezdte pályafutását, majd az Atletico Madrid serdülő- és ificsapatában folytatta. Kezdettől fogva csillogtatta csatárerényeit, és az Atletico ifjúsági gárdájában az együttes 308 találatából hatvanötöt ő szerzett. Jesus Gil klubelnök nagyjövőt jósolt neki. Igaza lett, ám bánatára a későbbiek során nem az Atieticónál kamatoztatta nem mindennapi tudását. Még csak azt sem lehet mondani, hogy nem kellett a piros-fehéreknek, Gil 1992-ben havi nyolcezer pesetát, s tanulmányi költségeinek fedezését ígérte a még nem egészen tizenhat éves srácnak. Raul azonban inkább a királyi klubot választotta, mert a papája évtizedek óta a Reálnak szurkol. Új állomáshelyén is ontotta a gólokat, az első szezonban negyvenszer talált a hálóba. Tizenhét évesen már helyet követelt magának a spanyol utánpótlás-válogatottban. Egy bajnoki esztendőben (1994/95) három osztályban is pályára lépett: kilencszer szerepelt a Reál C-csapa- tában a harmad-, egyszer a B-vel a másodosztályban, majd még jóval tizennyolcadik születésnapja előtt, 1994. október 29-én Zaragozában bedobta őt a mélyvízbe Jorge Valdano vezetőedző. Minden idők legfiatalabb Real- futballistájaként mutatkozhatott be a Primera Divisionban. Egy héttel később a Bemabeu-stadionban már gólt lőtt az Atletico elleni rangadón. Attól a perctől kezdve szinte kihagyhatatlan a kezdő tizenegyből, már az első idényben kilencszer volt eredményes. Pazar gólképességét a Ferencváros is bánta: a Bajnokok Ligája találkozón Madridban három, az Üllői úton egy gólt szerzett a zöldfehérek ellen. Ebben a sorozatban összesen hat alkalommal iratkozott fel a mesterlövészek listájára. Raul százEgyszer már volt a világ legdrágább labdarúgója Archív-felv. nyolcvan centiméter magas, de csak 66 kilós, gyors mozgású, remekül cselező támadó. Mindig megérzi a kínálkozó lehetőséget, rendre ott bukkan fel, ahol a legkevésbé számítanak rá a védők. Helyzetei nagy részét biztosan értékesíti. Á Butragueno utódaként elkönyvelt fiatalembert megbecsülik a királyi gárdában. Javier Clemente szövetségi kapitány azonban sokáig mehőzte, így a korosztályos válogatottban villogott. Tavaly ősszel Prágában, a Csehország elleni vb-selejtezőn mutatkozott be a felnőtt nemzeti tizenegyben, azóta annak kulcsemberévé vált. Nem csoda, hogy több neves klub kivetette rá a hálóját, ám Raul eddig mindig nemet mondott... hallottuk Pálfíy a népszerűségről Igazán megkedvelték a Nassar Coliseum nézői Zigmund Pálffyt, a New York Islanders szlovák gólzsákját. Erről mesélte a csatár: .Amerikában a jégkorong fenomén a javából. Az emberek nemcsak élményt, ki- kapcsolódást, izgalmat, életritmust vagy feszültséget keresnek benne. Ez ott tekintély és népszerűség kérdése is. Az Államokban a népszerűséget egyszerűen viselni kell, rettentően sok minden függ tőle. Persze szuper jó érzés, ha állandóan rólad írnak az újságok, érdeklődnek minden mozdulatodról. Ám a népszerűség s a vele való azonosulás és együttélés egyáltalán nem egyszerű dolog. Hihetetlen felelősség is.” Hol itt a csapatszellem? Hosszú ideje attól hangos a német sportsajtó, hogy a labdarúgó Bundesligában bajnok Bayem München játékosai és vezetői között nem a legnagyobb az egyetértés. Lothar Mattháus, az együttes veteránja nem az egyéni sérelmekben látja a bajokat, úgy véli, a Bayernben nincs kellő csapat- szellem, ez a gondok forrása: „Ha Klinsmann vagy Basler gólt szerez, akkor együtt ünnepel a többiekkel, a szurkolókkal. Ha éppen nem megy nekik a játék, s ezért lecserélik, akkor azt inzultusnak vélik. Hol itt a csapatszellem?” Ladicsová csalódottsága Lubica Ladicsová az FHC Frankfurt csapatával megnyerte a női kézilabda City Kupát. Újabb szerződést ajánlottak neki a német városban, de ő inkább hazajön: „Nem voltam elégedett sem a feltételekkel, sem az ott uralkodó viszonyokkal. Mindenki azt gondolja, hogy a sokak által a világ legszínvonalasabb bajnokságának tartott Bundesligában csak szuperdolgok vannak, hogy hatalmas összegeket keresek. Ez nem igaz. Jól ment ugyan a pontvadászatban, ám a mérkőzésekért semmilyen prémium nem jár, még a győztesekért sem. Igaz, iskola volt a Bundesligában eltöltött két évad, de már örülök, hogy hazamehetek, és ha semmi váratlan nem jön közbe, a következő idényben újra a vág- sellyei mezt húzom magamra.” Kaszparov és a győztes számítógép Garri Kaszparov sakkvüágbaj- nok kikapott az IBM cég Deep Blue nevű számítógépétől, kürtölték világgá a hírügynökségek. A harmincnégy éves nagymester tavaly legyőzte A Deep Blue ezúttal megleckéztette a világbajnokot CTK-felvétel ugyanezt a komputert, tökéletesített változatával azonban nem bírt. Mégis magabiztosan nyilatkozott: „Ez csak a kezdet, a Deep Blue egyáltalán nem verhetetlen. Abból indulok ki, hogy a gép még semmit sem bizonyított. Csak felsorakoztatja az összes lehetséges lépésvariációt, majd kiválasztja a legjobbat. Ez nem más puszta számításnál. Jómagam az egész játszmaállást átlátom. Döntésem meghozatalában a kreativitás is óriási szerepet játszik. Nem mindig a logikailag legjobbat húzom, gyakorta kockáztatok is. A számítógép egy hasonló helyzetben mindig ugyanazt a lépést teszi meg, így aztán rendre ugyanarra az eredményre jut.”
