Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-06-04 / 23. szám

Kultúra 1997. június 4. RichtarcsíkMihály, a Gombaszögi Nyári Fesztivál műsorszerkesztője: „Valami újat akartunk...” Szlovákiai Rocktábor ’97 „Belevágunk” - mondta Richtarcsík Mihály Stefan Fábián felvétele Klein Melinda Lehet, hogy sok olvasó felkapja a fejét e cím olvastán, mert ilyes­mit nem látott még a festői szép­ségű gombaszögi völgy. Idén jú­lius 1-je és 4-e között minden ér­deklődő elmehet, és megtapasz­talhatja, hogyan zajlik egy ilyen tábor Gombaszögön. Addig is megkérdeztem Rich­tarcsík Mihályt, a Gombaszögi Nyári Fesztivál műsorszerkesz­tőjét, mit kell tudni erről a ren­dezvényről. Az ötlet akkor született, amikor világossá vált, hogy Gombaszö­gön valami merőben újat kell csinálni. Fiatal srácokkal talál­koztam, beszélgettem, azt mondták, valami ilyesmi kelle­ne. Mindenkinek tetszett az öt­let, így a munkatársaimmal e- gyütt elhatároztuk, hogy bele­vágunk, és megpróbálunk létre­hozni valamit, amivel a fiatalsá­got megfoghatjuk. Ami pedig a mai fiatalság nagy hányadát ér­dekli, az a zene. Sokan maguk is játszanak valamilyen hangsze­ren. Nekik szeretnénk lehetősé­get nyújtani ahhoz, hogy szóra­kozva tanuljanak, komolyodja­nak, és elmélyedhessenek ab­ban a műfajban, amely a szívük­höz közel áll, és amelyet eddig már valamilyen szinten művel­tek. Ezért találtuk ki, hogy - a népművészeti tábor mintájára - szervezünk egy rocktábort. Ne­ves oktatókat hívunk meg, akik­től igazán van mit tanulni: a do­bosokat Petrus Gyula tanítja majd, aki a Musicians Institute Los Angeles végzett hallgatója, a TEAM együttes dobosa. Aki basszusgitáron játszik, az a bu­dapesti Szappanos Györgytől tanulhat. Ő Tátrai Tibor, Katona Klári és Szakcsi Lakatos Béla ál­landó kísérője. A gitárosokat Henry Tóth előadóművész fogja oktatni, aki pozsonyi illetőségű, és jelenleg a grazi gitáriskola ta­nára. A billentyűs hangszereken játszók képzését pedig a buda­pesti hangszerelő és stúdióze­nész, Lippényi Gábor vállalta. Napközben tehát oktatás folyik majd, esténként pedig minden­ki kamatoztathatja a tanultakat, ugyanis közös zenélés - jam sassions lesz és lazításként disz­kó, nosztalgiabuli - tetszés sze­rint. Nagyon igyekszünk úgy in­tézni, hogy minden résztvevő jól érezze majd magát. Milyen feltételek mellett jelent­kezhetnek az érdeklődők? Aki befizeti a részvételi díjat, azt szeretettel várjuk a táborba. En­nek fejében napi háromszori ét­kezést, szakmai programokat, sátorhelyet, tisztálkodási lehe­tőséget biztosítunk. A technikai berendezéseket is a szervezők biztosítják. A résztvevőknek csak sátrat és a hangszerüket kell magukkal hozniuk. Ejtsünk szót az anyagiakról... A tábor négy napig tart, az ötö­dik napon, július 5-én a Rock­fesztivállal zárul. A rendez­vény egész időtartamára szóló részvételi díj étkezéssel együtt 1 200, étkezés nélkül 600 koro­na. Ha valaki napijegyet vesz, az 270, étkezés nélkül pedig 150 koronába kerül. Itt mondom el, hogy nemcsak a zenészeket vár­juk, de azokat a fiatalokat is, akik ügyesen mozognak, és sze­retnek táncolni. Ugyanis a ne­ves budapesti Zoltán Erika Táncstúdió két remek oktatója, László Imola és Varga Anita se­gítségével elsajátíthatják a hip- hop tánc csínját-bínját. Az Imént azt mondtad, rock- fesztivál? Igen. Július 5-én, 11.00 órától 23.00-ig: Rockfesztivál ’97. Ti­zenkét órás nons-stop rockkon­cert. Kizárólag felvidéki együt­tesek és szólisták részvételével. A rendezvény lényegében há­rom részből áll majd. Magyar amatőr rockcsapatok sereg­szemléje zajlik az Artless, az Atmosfear, J. J.-Pócs Z. János, Muzslai Zoltán, a Mrs. Carmen, a RAF-2, a Rajzolt Figurák, a Rebell’s Hearts, a Rómeó Vérzik és a Space részvételével. Amennyiben a technikai feltéte­lek lehetővé teszik, kiadunk egy kazettát is ezen együttesek és előadók felvételeivel, Rock- Gombaszög ’97 címmel. Ha si­kerül, már ott, a helyszínen kap­ható lesz. Majd a hazai profi és félhivatásos zenekarok lépnek fel: a Mephisto nevű érsekújvári banda, amelynek már két CD-je jelent meg, a Sexit, amely szin­tén neves hazai együttes, sokak kedvence. Lemezükön Balázs Fecó is közreműködött. Vala­mint a Ghymes, akiket, gondo­lom nem kell már bemutatni. Ők persze nem kimondottan rock- vagy beatzenét játszanak, de szerintem a népzenei alapok­ból kiinduló stílusuk valameny- nyire közelít e műfajokhoz. Ezért aztán úgy döntöttünk, hogy mindenképpen ott a he­lyük. Végül pedig - remélem, sokak nagy örömére - magyar- országi sztárvendégünk, Charlie szórakoztatja a közön­séget másfél órás koncertjével. Az amatőr együtteseket milyen alapon hívtátok meg? Pályázatot hirdettünk és a hu­szonkilenc beérkezett pályázat közül kiválogattuk a tíz legjobb csapatot, illetve szólistát. Fábián Edit, a fesztivál igazgatója, He­gedűs István zenész, a Jumbo Records zeneműkiadó tulajdo­nosa és jómagam igyekeztünk úgy válogatni, hogy minél több műfaj képviselve legyen. Szem előtt tartottuk azt is, hogy csak a valóban színvonalas produkciók kerüljenek színpadra. Vélemé­nyem szerint igazán jó koncert­nek nézhetünk elébe. A zene mellett ezen a rockfesztiválon kísérőműsorok is lesznek. És ha valaki elfárad a maratoni kon­certtől, az lazításképpen beszél­gethet a hazai ifjúsági szerveze­tek: a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség és a Diákhálózat munkatársaival, valamint az IFI- magazin és a Szlovák Rádió Ma­gyar Adásának szerkesztőivel. Szeretnénk meghívni azokat a hazai szervezeteket is, amelyek AIDS- és drogellenes felvilágosí­tó előadásokat tartanának a helyszínen. Hol lehet érdeklődni a további részletek felől? A Gombaszög Fejlesztéséért Alapítvány címén: Nadácia „Pre rozvoj Gombaseku”, 049 51 Slavec c. 109. Én is nagyon szí­vesen állok minden érdeklődő rendelkezésére, aki felhívja a 095/62-25-878-as telefonszá­mot, munkanapokon, a délelőt­ti órákban.--------------------------Heti kultúra--------------------------­A XXII. Duna Menti Tavasz műsora 1997. Június 4-től 64g Szerda: 8.30 Megnyitó a téren és a vmk-ban 10.00 Őseink, történelmi já­ték (tornaijai Kincskeresők együttes) Szádelői regék, vásári kép­mutatójáték (Szepsi Kincske­resők csoportja) A császár új ruhája, mesejáték (Füleki Zsibongó kisszínpad) 13.00 Szóival éneke, oratorikus játék (királyheimeci Bodrogközi Aprószínpad) Itt vagyunk!, drámapedagó­giaijáték (dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínjátszó Stúdió) Csütörtök: 9.00 A mindentjáró mai­mocska, bábjáték (kisudvar- noki Kabóca bábcsoport) Vitéz László Aranyországban, bábjáték (pozsonyepeijesi Ugri-Bugri bábcsoport) Brémai muzsikusok, bábjáték (felsővámosi Tikiriki bábcsoport) 11.00 Mese a páfrány virágá­ról, mesejáték (gútai Rizsegők együttes) Lajoska uff!, verses összeállí­tás (ipolysági Csillag-szóró együttes) 13.30 Állatkert a rongyoszsákból, drámapeda­gógiaijáték (alistáli Kis Csip színjátszó csoport) A furfangos menyecske, me­sejáték (nádszegi Freinet csoport) Ludas Matyi, mesejáték (alistáli Csip-csirip színjátszó csoport) Péntek: 9.00 Aki kapzsi, pórul jár, bábjáték (tárnoki Kaktusz bábcsoport) A gyémántfejsze, bábjáték (komáromi Napsugár bábcsoport) A szegény ember és a róka, bábjáték (párkányi Kuckó bábcsoport) 11.00 -Aranykert, bábjáték (nagyszarvai Csibészek báb­csoport) A lusta pékinas, bábjáték (nagymegyeri Napsugár báb­csoport) A csillagszemű juhász, bábjáték (lévai Csirip bábcso- port) 17.30 Ünnepélyes eredmény- hirdetés és díjkiosztás Kísérőműsorok Gyermekrajz-kiállítás a Kor­társ Magyar Galériában na­ponta 9.00 órától 18.30 óráig Ünnepélyes megnyitó: kedden 11.00 órakor a Kor­társ Magyar Galériában Szerda 17.00: Szivárványos az ég alja, a Gyeplős és a Kicsik zeneka­rok népzenei műsora a Gorkij utcai szaktanintézet diák­szállójában Csütörtök 19.00: A Zöld Pántlika Kamara- együttes műsora, Nagy Iván és társai a Gorkij utcai szak­tanintézet diákszállójában Péntek 14.30 Bíborpiros szép rózsa, ABíborpiros szép rózsa orszá­gos népzenei vetélkedő részt­vevőinek műsora a vmk szín­háztermében A Kortárs Magyar Galéria díjainak sorsolása a belépője­gyek alapján 20.00 A DMT csoportjainak bemu­tatkozó műsora a Gorkij utcai szaktanintézet diákszállójá­ban Regény A halottak nem lövöl­döznek - kiáltotta vissza. Pablo Vicario is megjelent a boltajtó­ban. Ugyanolyan sápadt volt, mint a testvére, de a zakóját nem vette le, és a kést se csomagolta ki az újságpapírból. „Ha nem lett volna köztük ez a különbség - mondta Cristo Bedoya -, máig se tudnám, hogy melyik melyik volt.” Clotilde Armenta is fölbukkant a háta mögött, és odakiáltott Cristo Bedoyának, hogy szalad­jon már: végre, hogy a sok buzi közt akad egy férfi, aki talán meg tudja akadályozni a tragédiát. Ami utána történt, azt már min­denki tudta. A kikötőből hazafelé tartó emberek a kiabálás hallatá­ra kezdtek odagyűlni a tér alkal­mas pontjaira, hogy onnan néz­hessék végig a gyilkosságot. Cristo Bedoya megkérdezett né­hány ismerőst, hogy nem látták- e Santiago Nasart, de senki se látta. A Társaskör ajtajában Lázaro Aponte ezredesbe bot­lott, és elmondta, hogy mi tör­tént az imént Clotilde Armenta boltja előtt.- Az nem lehet - mondta Aponte ezredes -, mert már hazazavar­tam őket, hogy feküdjenek le.- Most láttam őket, disznóölő ké­sekkel - mondta Cristo Bedoya. Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája Gabriel García Márquez 28. rész-Az nem lehet, mert már elvet­tem tőlük, mielőtt hazazavartam őket - mondta az elöljáró.- Biztos előtte láttad őket.- Két perce láttam őket, és mind a kettőnek disznóölő kés volt a kezében - mondta Cristo Bedoya. - A kurva életbe - mondta az elöljáró -, akkor biz­tos szereztek két másikat, és visz- szajöttek! Megígérte, hogy azonnal utána­néz a dolognak, de előbb bement a Társaskörbe, hogy végső igent mondjon egy aznap estére szóló dominómeghívásra, és mire ki­jött, már minden elvégeztetett. Cristo Bedoya pedig ekkor követ­te el az egyeden halálos tévedé­sét: arra gondolt, hogy Santiago Nasar az utolsó pillanatban úgy döntött, hogy előbb megreggeli­zik nálunk, és csak aztán megy haza átöltözni, így elindult mi- hozzánk. A folyóparton loholt végig, és akivel csak összeakadt, megkérdezte, hogy nem látta-e Santiago Nasart, de senki se lát­ta. Mégsem ijedt meg, mert nem­csak az az egy út vezetett hoz­zánk. Próspera Arango, aki más­kor úgy fönn hordta az orrát, ri- mánkodva kérte, hogy nézze meg az apját, aki ott haldoklott az ajtajuk előtti lépcsőn, mert láthatólag nem segített rajta a röpke püspöki áldás. „Én is lát­tam, amikor hazamentem- mondta Margót húgom -, és már olyan volt az arca, mint a halott­nak.” Cristo Bedoya négy percet vesztegetett el, amíg a beteget vizsgálta, aztán megígérte, hogy nemsokára visszajön, és csinál valamit, hogy könnyítsen rajta, de újabb három percébe került, amíg Próspera Arangóval együtt becipelte a hálószobájába. Ami­kor kijött a házból, valami messzi kiáltozás ütötte meg a fülét, és úgy hallotta, mintha petárdák pukkannának a téren. M egpróbált szaladni, de az övébe gyömö­szölt revolvertől nem tudott. Az utolsó utcasarkon befordulva, hátulról megismerte az anyá­mat, aki majdhogynem vonszol­ta maga után a legkisebbik fiát.- Luisa Santiaga - kiáltott oda -, hol a keresztfia? Az anyám épp csak felé fordítot­ta könnyáztatta arcát.- Jaj, fiam - felelte -, azt mond­ják, megölték! így volt. Mialatt Cristo Bedoya kereste, Santiago Nasar a meny­asszonya, Flóra Miguel házában volt, amely ott állt, a térnek ép­pen azon a sarkán, ahol Cristo Bedoya utoljára látta. „Nem ju­tott eszembe, hogy ott lehet ­mondta -, mert azok déli tizen­kettő előtt nem keltek fel soha.” Csakugyan az volt a közhiede­lem, hogy Nahir Miguelnek, az arab közösség bölcsének paran­csára az egész család délig alszik. „Ezért virult úgy Flóra Miguel, mint a rózsa, pedig a korától már éppen fonnyadhatott volna” - mondja Mercedes. A ház - annyi más házhoz hasonlóan - csak­ugyan nagyon későig zárva volt, de a lakói korán kelő, dolgos em­berek voltak. A házasságot Santi­ago Nasar és Flóra Miguel szülei határozták el annak idején. San­tiago Nasar, még kamaszfejjel, tudomásul vette a szülők elhatá­rozását, és azóta sem változta­tott a szándékán, talán azért sem, mert a házasságról ugyan­azt az utilitarista nézetet vallot­ta, mint az apja. Flóra Miguel vi­rágzani virágzott éppen, de híján volt minden kellemnek és szel­lemnek, és már az összes korabe­li lány menyasszonyi fátylát oda­hordozta az oltár elé, ezért aztán a családi döntést úgy fogadta, mint a gondviselés jótéteményét. Kellemes, könnyű jegyességük volt, amelynek nyugalmát se for­mális vizitek, se érzelmi viharok nem dúlták fel. Az esküvőt, több­szöri elhalasztás után, végül is annak az évnek a karácsonyára tűzték ki. Flóra Miguel azon a hétfőn a püs­pöki hajó kürtjének első hangjai­ra ébredt, és nem sokra rá meg­tudta, hogy a Vicario testvérek meg akarják ölni Santiago Nasart. Az apácahúgomnak, az egyetlen személynek, aki a sze­rencsétlenség után beszélt vele, azt mondta, hogy nem is tudja, kitől hallotta. „Csak azt tudom, hogy reggel hatkor már minden­ki tudta” - mondta neki. Azt, hogy Santiago Nasart megöljék, elképzelhetetlennek tartotta, vi­szont arra gondolt, hogy most majd hozzákényszerítik Angéla Vicariót, hogy visszaadja a be­csületét. Elviselhetetlen volt ez a megaláztatás. Mialatt a fél falu a püspököt várta, ő a szobájában zokogta ki a dühét, és rakta vég­leges rendbe a dobozba zárt le­veleket, amiket Santiago Nasar írt neki a kollégiumból. (folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents