Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-04 / 23. szám
)ort 1997. június 4. 9 Színház a színházban. Christina Giselle-t táncol. Idősebb pályatársnőjét, Charlottát baleset érte. Ez a Fantom „rendezése”. Christina pedig, röviddel azután, hogy a társulat tagja lett, megkapja a szerepet. A sikerben természetesen a Fantomnak is része van, hiszen ő készítette fel az előadásra. Viszonzásul a lány szerelmét kéri... Kanyó Béla felvételei ioul és Christina a párizsi Ope- i öltözőjében. Ez az a perc, ami- r fellobban a szerelem, yen szerepet, mint Raoul, még sem táncoltam - állítja William min, aki még Markó Iván idején szerződött az együtteshez, xajnából. - Bizonyos fokig én romantikus vagyok, főleg ha lezúgok valakibe. A színpadon a jó, hogy lobogni lehet. Volta- ppen a figura nyitja meg a leidet. Liborral többször is dol- ztam már, szeretem a stílusát, nem magára, hanem a szerepre komponál. Így aztán Raoul taképpen én vagyok. Én yanígy lelkesedem, ugyanígy ongok, ugyanígy izgulok.” Charlotta és a tükrök. A Fantom utolsó figyelmeztetése. „Nézd meg a tested, az arcod, nézd meg alaposan és döbbenj rá végre, hogy abba kell hagynod! Add át a helyedet másnak! Annak, aki sokkal fiatalabb nálad...” Jó pár éves kihagyás után ismét a színpadon: Kiss János, az együttes igazgatója. „Többszörös apa vagyok. Otthon Dániel és Brigitta vár rám, itt a táncosok fölött kell valami módon apáskodnom. És ehhez jött most az Apa figurája. Először va- cilláltam, amikor Libor Vaculík felkért a szerepre, hiszen az igazgatói teendők rengeteg időt elrabolnak tőlem, s gyakorlás nélkül nem lehet, nem szabad táncolni. Elkezdtem hát készülni, tréningezni. Van ebben valami nagyon- nagyon mámorító... hosszú szünet után ismét jelmezt ölteni. Ráadásul egy ilyen nagyszabású darabban. Sokan mondták a bemutató után, hogy ez a fajta stílus régóta hiányzott az együttes palettájáról. Hát most itt van! A végeredményt látva én csak azt tudom mondani: számomra is fantasztikus boldogság, hogy ilyen előadást produkálhattunk.” Hat év után az első igazi nagy szerep. Ströck Barbara, vagyis Christina a Fantommal. „Én úgy érzem, kezdettől fogva kiemelt helyem van az együttesben, de az igazán nagy lehetőség még csak most jött el. A próbák legelején, másfél hétig, nem én tanultam a szerepet. De közbeszólt a Győri Balett Fantomja, és nagy örömömre átvehettem. Azon a napon húsz centivel a föld felett jártam, éjszaka viszont semmit sem aludtam. Tele voltam félelemmel, kétségekkel, azon izgultam, hogyan fogom megoldani a szerepet. Libor rengeteget segített. Minden gátlásomat eloszlatta. Úgy dolgozott velem, hogy a legmélyebb érzelmeimhez is megtalálta a kulcsot. Nagyon élveztem a próbákat. Szomorú is vagyok, hogy vége ennek az időszaknak. Christina sokáig két férfi közt vergődik. Ismerem ezt az érzést. Nemrég ugyanezt éltem meg én is. Iszonyú volt. Nem tudtam, mitévő legyek. Az egyiknek fogtam a kezét, a másikhoz húzott vissza a szívem. A darabban is nehéz volt megfejtenem, hogy igazából kit szeret a lány. Mert én személy szerint a Fantomot választanám. Az én szívemhez ő áll közelebb.” Maszk nélkül, sebhelyes arccal a Fantom. A bábu Christina hasonmása. Pátkai Balázs a Fantom szerepében finom, árnyalt alakítást nyújt. Ideálisabb táncost Libor Vaculík sem választhatott volna. „Régóta ismerem Balázst - mondja a koreográfus. - Figyeltem, hogyan érik művésszé. Demcsák Ottó darabjában, a Hazug színekben láttam legutóbb. Akkor döntöttem el, hogy neki adom a szerepet. Minden adottsága megvan ahhoz, hogy a jövőben is jelentős feladatokat kapjon. Jó technikájú, érzékeny táncos.
