Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-15 / 3. szám
Modern élet 1997. január 15. 5 A napenergia túl drága ahhoz, hogy felválthassa a hagyományos energiát Az alternatív energia lassú térhódítása Kerüljük a felesleges kalória-felvételt Kalória-beosztás - túl az élet delén Az utóbbi években a tudósok arra figyelmeztetnek, hogy egyenes összefüggés van a hagyományos energiahordozók használata és a légkör felmelegedése között. Elvárhatnánk, hogy ezek után az emberiség önmaga és a Föld védelmében fokozottabb figyelemmel forduljon az alternatív energia- források felé. De ennek épp az ellenkezője történik. Az alternatív energiaforrások felhasználása egyre inkább stagnál. A változást ezen a téren a napelemek nagyüzemi termelése jelenthetné, amely egyrészt csökkentené a beruházási költségeket, másrészt népszerűbbé tenné a fogyasztók körében a napenergia felhasználását. A szakemberek szerint bolygónk „krónikus lázban” szenved. Ha a közeljövőben nem foganatosítanak radikális intézkedéseket a levegőt szennyező s ezáltal az ún. „üvegházeffektus” kialakításában jelentős szerepet játszó anyagok visszaszorítására, a jövő század végére a levegő globálhőmérséklete 2-4 fokkal is megemelkedhet. A tudományos tanulmányok nagy része az általános felmelegedés és annak kedvezőtlen következményeiért a Föld ökorendszerébe figyelmetlenül beavatkozó embert okolja. Kérdés, hogy ez a kedvezőtlen helyzet változik-e a közeljövőben? Sok fejlett állam ugyanis továbbra sem teljesíti a Rio de Janeiro-i ökológiai világ-konferencián elfogadott kötelezettségeket, amelyek értelmében egyebek mellett 2000-ig csökkenteni kellene a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségét az 1990-es évi szintre. A szakemberek és a laikusok többsége egyaránt egyetért abban, hogy a jövőben a hagyományos energiahordozók termeléséről át kell térni az ún. alternatív vagy tiszta energiahordozók fel- használására, mint a szél, a víz, a nap. A probléma továbbra is az, miként valósuljon meg ez az átmenet. Úgy tűnik, hogy Európa Japánnal és az Amerikai Egyesült Államokkal együtt az alternatív energiaforrások felhasználásában megint a rövidebbet fogja húzni. Mert például napjainkban Németországban az A szakemberek szerint bolygónk „krónikus lázban” szenved. energiafogyasztás csupán 1,4%-a származik a kimeríthetetlen energiaforrásokból. A villamos áram tekintetében ez a mennyiség megközelíti az 5 %-ot, de e mennyiség csaknem 80%-a a Németországban jelenleg üzemeltetett 5000 vízi erőműre esik. Még rosszabb a helyzet a napelemek felhasználása terén, amelyek a napsugarakat képesek villamos árammá átalakítani. 1994-ben például az ilyen napelemek az energiahálózatba mintegy 4 millió kilowatt energiát termeltek. Ezt a mennyiséget a bokdorfi atomerőmű három óra alatt kitermeli. A wuppertali Szél-, víz-, és napenergia Intézet munkatársai ezen energiaforrások kapacitását Németországban évente 250 milliárd kilowattórára becsülik, amely a teljes évi fogyasztás legkevesebb kétharmadát tehetné ki. A napenergia elterjedésének 2000-ig csökkenteni kellene a levegőbe kerülő szén-dioxid mennyiségét. legnagyobb akadálya a magas ár. A napelemek olyan drágák, hogy az általuk kitermelt villamos áram ára összehasonlítva a hagyományos úton előállított áraméval, annak öt-, nyolcszorosa. Egy kilowatt elektromos áram átlagos ára két márka körül mozog. 1994- ben a spanyolországi Toledó- ban üzembe helyeztek egy megawatt energia teljesítményű naperőművet, amelyben sikerült egy kilowatt árát 60 pfennigre csökkenteni. De még ez az ár is többszöröse a hő- avagy atomerőművekben előállított villamos áraménak. Jelentősebb árcsökkenést csupán a napelemek automatizált nagyüzemi gyártása hozhatna. Addig azonban, amíg ez megvalósul, az alternatív energia ára továbbra is magas marad, ami megmutatkozik a fogyasztáson is. S amíg nincs elegendő fogyasztó, addig nemigen akad olyan gyártó sem, aki a napelemek előállításába hajlandó lenne invesztálni. Ez az ördögi kör a legfőbb oka annak, hogy a napelemek gyártása még nem indult meg. A világon üzemeltetett napelemek összteljesítménye tavaly mindössze 70 megawattot tett ki, ami fogyasztói és ökológiai szempontból is elhanyagolható mennyiség. Ha az idős ember súly vesztést tapasztal, meg kell vizsgálnia, elegendő kalóriát tartalmaz-e tápláléka. Általában a kalóriaszükségletet úgy határozzuk meg, hogy testsúlykilogrammonként 30 kalóriát számítunk, vagyis egy 60 kiló súlyú személynek napi 1800 kalóriát kell felvennie. Nem szabad elfelejtem, hogy az idős szervezet víztartalma csökken, s hajlamos a kiszáradásra. Ezért legalább napi 1,5-2 liter folyadékot (víz, tea stb.) kell fogyasztania. Ez is csupán tájékoztató szám, mert melegben ennél jóval nagyobb a szervezet folyadékigénye. A felesleges kalóriák felvétele éppen úgy káros a szervezet egyensúlyára, mint a kalóriahiány. Idős korban azonban kétszeresen vigyázni kell a helyes kalóriabeosztásra. Testünk izmai akkor csökevényesednek, ha nem használjuk azokat. Éppen ezért különösen fontos, hogy hatvanadik életévünk után is rendszeresen foglalkoztassuk azokat. A sport különbözőképpen veszi igénybe a szívet, tüdőt, érrendszert, ezért tanácsos előbb egy ellenőrző orvosi vizsgálatnak aláverni magunkat és figyelembe venni annak eredményeit. Idős korban természetesen csak könnyű sportok jöhetnek számításba, illetve olyan edzések, amelyek nem megerőltetők. Manapság sajnos a legtöbb embert anyagi lehetőségei is korlátozzák, és kevesebben jutnak hozzá, hogy teniszezzenek, vagy síelni menjenek. Azonban az idősebbeknek is ajánlott a kerékpár-kirándulás. Jót tesz a láb- és hasizmoknak, hacsak nem betegek az ízületek. Dolgoztatja a tüdőt, mérsékelten űzve a szívet. Nem szabad azonban annyira megerőltetni magunkat, hogy szívverésünk elélje a percenkénti 220 dobbanást. Csaknem mindenkinek ajánlott a torna, egyedül vagy csoportosan. Fenntartható vele a test rugalmassága, a jó vérkeringés, folytatható az egészséges fáradtság eléréséig, de nem a kimerülésig. Akinek mozgásnehézségei vannak, vízben is megpróbálkozhat a gimnasztikával. Aki teheti, járjon uszodába, strandra. Az úszással mozgásban tartja izmait, igen jó a hátfájás és ízületi fájdalmak leküzdésére. Különösen a hátúszás ajánlott, mert megdolgoztatja a hát- és vállizmokat, a csípőizmokat. A legegyszerűbb a naponkénti kiadós séta. A nagyon megerőltető hegymászás csak azoknak ajánlható, akik az orvos szerint károsodás nélkül vállalkozhatnak erre. Egészségi állapotától függően mindenki részt vehet labdajátékokban - beleértve az asztaliteniszt is - korcsoportjába tartozó partnerekkel, rövid időtartammal. Vigyázni kell a rendszeres futással; ne felgyorsult ütemben és rövid távú vágtában folytassuk, hanem „kényelmes”, lassú tempóban. Testünk izmai akkor csökevényesednek, ha nem használjuk azokat. Miért kell aludnunk? Igazából ma sem tudjuk még. Arról viszont elég sokat tudunk, hogy miért nem kell. A testnek magának, sej tjeinek és belső szerveinknek például nincs szükségük alvásra. Amire szükségük van, az csupán az időszakos fizikai pihenés és a megfelelő táplálkozás. Belső szerveink anyagcseréje, működése alvás közben nagyon hasonló az éber, de mozdulatlan pihenés állapotához. A kettő között nincs jelentős összefüggés. Mai ismereteink szerint csak egyetlen szervünk van, amelyiknek szüksége van alvásra, és ez az agyunk. Az alvás funkciója nyilvánvalóan valami olyasmi, amire öregkorban kevésbé van szükség, mint gyermekkorban. Ha igazán érteni akarjuk, hogy miért van szükség az alvásra, magától adódik a kézenfekvő módszer: vonjuk el, és nézzük meg, mi történik. Az első és legmeglepőbb dolog az, hogy milyen kevés zavart okoz az alvás hiánya. A legfontosabb tanulság, hogy ettől semmi bajunk nem lett. Mindez szöges ellentétben áll azzal a mindennapos tapasztalattal, hogy akár egyetlen álmadanul töltött éjszaka is ronggyá tudja tenni az embert másnapra. Szinte bizonyos, hogy ilyenkor nem annyira az alvás hiánya, mint inkább az álmatlanságot okozó stressz (ami miatt nem tudunk aludni) okozza a rossz közérzetet, a csapnivaló hangulatot, meg a testi panaszokat. A rendszeres mélyalvásra azonban szükség van. Ennek elmaradása egy idő után súlyos zavarokat okoz. Átmeneti, pár napos vagy hetes alvászavart millió körülmény okozhat, kiválthatják a jó és rossz dolgok egyaránt. Éppen ezek azok az esetek, amikor - ha egyáltalán szükséges - a jól megválasztott korszerű altató segít; hiszen a zavar magától elsimul, a gyógyszerre csak átmenetileg van szükség. Az álmatlanságot akkor kell komolyan venni, ha pár hétnél tovább tart. Akkor viszont altató helyett először a lehetséges okokat kell végiggondolni. Sok szó esik az alvás higiéniájáról is. A rosszul alvó emberek egy része ugyanis egyszerűen azért alszik rosszul, mert nem tud, vagy nem tanult meg helyesen aludni. A hálószoba például kizárólag alvásra való (semmi másra), az alváshoz csend kell és sötétség, az alvás előtt elfogyasztott bőséges vacsora, az aktív tomázás, az ágyban elszívott utolsó cigaretta, az „altatóként” elfogyasztott sör éppen az ellenkező hatást váthatja ki. Mennyi alvás szükséges az embernek? Mindenkinek más és más. Ady Endre, Beethoven, Kepler vagy éppen Nostradamus híresen keveset aludtak; Montesquieu, Baudelaire vagy Heine híresen sokat. Mindkettőre lehet filozófiát csinálni. Valószínűleg a jövő útja sem az alvás megrövidítése lesz, hanem az, ami ma még sci-fi: értelmesen kihasználni az alvással töltött időt. Az alvásra öregkorban kevésbé van szükség, mint gyer- mekkorban. Az álmatlanságot akkor kell komolyan venni, ha pár hétnél tovább tart.
