Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-06-04 / 23. szám
Nagyvilág 1997. június 4. 7 1700 évet kibírt a hamu alatt, korunkban végleg elpusztíthatja a turistaáradat Mentsétek meg Pompejit! egyetlen megmaradt könyvtár az ókorból. Itt kivételesen szép bronzszobrokra bukkantak. Ugyancsak megmentésre vár a Szemérmes Szeretők Háza, amelyet 1919-1923 között részben feltártak, s amely kivételes építészeti megoldásaival szolgál rá a figyelemre. A legnagyobb gondot természetesen az anyagiak okozzák. Walter Veltroni miniszter törvénytervezetet nyújtott be az olasz parlamentben, amely szerint a Pompejiben eladott belépőjegyek ára maradéktalanul a város felújítására lenne fordítva. 1996-ban ez tizenötmilliárd lírát jelentett, amiből a város csak ötmilli- árdot kapott vissza. A miniszter javaslatának másik jelentős pontját a „city mana- ger” személye jelentené, aki a műemlékvédelmi hivatal igazgatója szerint egyfajta polgármesteri rangot kapna, s az övé lenne a tudományos felelősség a városért, s ő rendelkezne az anyagiakkal is. Veltroni miniszter mindemellett széleskörű kampányt indított, amely „Adoptáljon egy műemléket!” névvel vált ismertté. Ennek lényege, hogy kéréssel fordultak a nagy cégekhez, fogadjanak örökbe egy-egy pompeji városrészt (ún. insulae-t). A vállalatok cserébe adókedvezményt és reklámlehetőséget kapnak. Nyitott kérdés, mi történjen a freskókkal: hagyják-e őket ott, ahol vannak vagy szállítsák őket védett helyre, s csak a kópiáik maradjanak az eredeti helyükön. Guzzo igazgató az elszállításuk mellett foglal állást. Már több nápolyi helyszín lehetősége felmerült. Mindenesetre lenyűgöző az aggodalom, a- mellyel az olaszok viseltetnek régészeti gyöngy- szemük iránt. Ha a néhány megkezdett ásatást befejezik, Pompeji végre elnyeri huszadik századi „végső” for- Egy apró gyöngyszem: máját. Ahhoz azon- vízköpő, szatírral bán, hogy a turistainváziótól megmentsék, még rengeteg pénzre és munkára lesz szükség. A L’ Espresso nyomán Budapesti levél Látnokok évadja Faggyas Sándor, Magyar Nemzet _______ A választási ciklus utolsó évébe lépvén, gombamód szaporodnak a „kancsalul, festett egekbe” néző ábrán- dozók. Mind többen dolgoznak azon, hogy (a 16 éves Arthur Rimbaud-t plagizálva) látnokká tegyék magukat a hazai közvélemény szemében. Ellenzéki politikusok szerint gőzerővel folyik a kormány gazdasági sikerpropagandája, míg a kormányzat s a hozzá közel álló szakértők és tömegkommunikátorok nap nap után azt sulykolják, szó sincs erről; csupán arról, hogy „az 1995 óta képviselt gazdaságpolitikai prioritások helyesnek bizonyultak”. Vagyis, hogy kezd beérni az úgynevezett stabilizációs (valójában durván restrikciós) gazdaság- politika gyümölcse. A kormány legutóbbi ülésén nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy három évre megrajzolja a gazdasági helyzet javulásának trendjét, sőt menetrendjét. Ez nemcsak azért sokatmondó, mivel eddig egyetlen évre sem sikerült pontosan előrejelezni a gazdasági folyamatokat, hanem azért is, mert az í998-2000-re szóló hároméves prognózis azt (is) jelenti, hogy az MSZP- SZDSZ koalíció jövő tavasz- szal választási győzelemre számít. Igaz, a pénzügyminiszter ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a kormány által három évre meghatározott gazdaságpolitikai prioritások és előrejelzések nem jelentenek hároméves gazdasági tervet, hiszen egy év múlva lejár a kabinet mandátuma. Többjei is arra utal, hogy a koalíció ez év végéig erőltetett menetben pontot akar tenni több „ügy” végére: például be akarja fejezni a privatizációt, és a jövő év elejétől be akarja vezetni az új nyugdíj- rendszer általa helyesnek tartott változatát. Hogy miért kell az évtizedekre meghatározó s nagyrészt vissza- csinálhatatlan reformot a nyári szünetig keresztülhajszolni a törvényhozáson, azt az MSZP kongresszusi sajtóklubjában nemrég elhangzott „freudi elszólás” plasztikusan érzékelteti - a pénzügyminiszter kijelentette, a kormány nem azért akarja javítani a nyugdíjasok helyzetét, mert nagy részük az MSZP szavazóbázisához tartozik (!), hanem mert „valóban ők a legrászorultabbak”. A kormány hároméves gazdasági programja nem kizárólag azért nem vehető komolyan, mert a jövő évtől valószínűleg más összetételű koalíció veszi át az ország kormányzását, hanem azért sem, mivel a papírra vetett makrogazdasági számok mögül hiányzik annak a konkrét cselekvési programnak, intézkedéssomak a megfogalmazása, amely hihetővé tenné a gazdasági növekedés négy százalék körüli stabilizálódását, az infláció ütemének rohamos csökkenését, s az egy főre jutó reáljövedelem és fogyasztás évi két-három százalékos bővülését. >jOZO>|ZS0 SOLU0||!A ISB1JB1ZBLJ .qoeiojne ■ ■ eurotech háztartási villamos eszközök VKV-450 Szép Heléna a csúcson Ez a sztori is úgy kezdődött, mint a mesében. A dán apától és perui anyától született Helena Christensen (177/90-60-90) elindult szerencsét próbálni. Az Elle francia kiadásának divatfotósa az elragadtatás szavaival emlékezik a közös kezdetről: „Amíg csupán a fotóját láttam, olyan volt, mint a többi pályázó. De amikor belépett á műtermembe, még meg sem szólalt, már a tekintete, a mozgása, a kelleme, a stílusa azt sugallta: különleges ez a lány. Nem tévedtem. A felvevőgép előtt és a kifutón vetekedett a sztármanökenekkel. Mindene tökéletes. A bronzos árnyalatú bőre, az arca, a lába. A provokáció nélküli érzékiség megtestesítője.” A szakmában öreg rókának számító fotóművészt az élet igazolta. Helénát azóta - ezer arca miatt - nemcsak az Elle, hanem a többi híres divatlap (Vogue, Marié Claire, Bazaar) is gyakorta szerepelteti a címoldalán. Christensen szerencsés alkat, hiszen kevesen mondhatják el magukról, hogy rendszeres testedzés hiányában és a diéták ignorálása mellett is ugyanolyan marad az alakjuk, mint húszéves korukban (Helena huszonkilenc éves). „Szeretném azt mondani, hogy rengeteget tornázom, de az az igazság, hogy a divat- bemutatókon kívül szinte semmi mást nem csinálok. Szívesen nyilatkoznék olyanokat, hogy naponta megiszom három liter ásványvizet, de akkor is hazudnék.” Michael Hutchenc ausztrál énekes, az INXS együttes tagja (aki három éven keresztül igen közel állt Helena szívéhez) elárulta, hogy az étteremben különösen a desszertet szereti, mindenbe tejszínt adagol, a tejszínt pedig vajjal dúsítja. Mégis karcsú, a teste rugalmas. Nincs szüksége kozmetikai kezelésre, még szépségmaszkokat sem alkalmaz. Sötét hajának mézszínű árnyalatát viszont egy sajátos pakolásnak köszönheti: vodka és citromlé keveréke a finom szálú haját alkalmazko- dóvá teszi. Kevés kozmetikumot használ, ám a parfüm a gyengéje. Nemcsak az illatok rabja, hanem a formatervezett üvegcséket is gyűjti. A fotók nem hazudnak: jól érzi magát a legszélsőségesebb modellben is. Amit ő visel, az garantáltan divatos. Z.H.E. Archív-felvétel A sok millió turista lehet, hogy a város pusztulását okozza... A légköri hatások, az ide zarándokló turisták milliói, a leküzdhetetlen vágy, hogy valamit „elcsenjen” az ember, a karbantartó személyzet elégtelensége - mindez együttesen oda vezethet, hogy a következő generációk vajmi keveset láthatnak majd Pompejiből. A freskók fakulnak, a falak inognak. A város pusztulása olyan, mint a sors fintora: az ókori város 1700 évig érintetlenül feküdt a hamu és a kőtörmelék alatt, egy véletlen felfedezés folytán került a napvilágra, végső pusztulását pedig éppen a hírnév okozhatja. A riadó nem alaptalan, hiszen maga Pier Giovanni Puzzo régészeti vezető hívására gyűlt össze több mint száz olasz és külföldi régész, archeológus, hogy részt vegyen a Pompeji Tervezet kimunkálásában. A kutatók eddig sem ültek ölbe tett kézzel, de mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy a lelkesedés helyett tervszerű munkára van szükség a város megmentése érdekében. A negyvennégy hektárnyi (huszonkettő még feltáratlan) város megmentése pontos terveket igényel. Pompejinek ma erőműve és víztározója is van; a parkokban és a kertekben ugyanúgy vannak elrendezve a fák és a növények, mint az antik korban (rekonstruálásuk pontos e- lemzések szerint történt). A falakat földrengésgáüó a- nyagok védik, gondosan ápolják a tetőket és utakat. Mindez azonban nem elég. Az antik irodalomban alig találunk írásos emléket Pompejiről. Az egyetlen esemény, amelynek részletes leírását találjuk, a pompeji es a kampamai nézők közti verekedés volt a Krisztus után 59-ben rendezett gladiátorversenyen. A nézők közt több áldozat és sebesült volt, s a vendéglátó városnak a császár 10 évre megtiltotta a verseny rendezését (a verekedést ábrázoló freskó a nápolyi múzeumban látható). Nero császár később enyhített az ítéleten. A Vezúv kitörése előtti időkből csak kurta hírek szólnak a városról, amelyekből az derül ki, hogy Rómát nemigen érdekelte a vidéki város, ahonnan kiváló kenyeret, bort és gyapjút kapott, hiszen sok hasonló város volt a birodalomban. A birodalom kulturális és politikai krémje ugyan szívesen időzött a nápolyi öbölben, de nem Pompejiben. Az „antik riviéra” központja a Nápolyhoz közel fekvő Baia volt, itt volt a császár nyári rezidenciája is. Tudjuk, hogy 79 augusztus 24én, a végzetes napon Pompejiben kevesen tartózkodtak. A gazdagok a nagy hőség elől a vidéki nyaralóikba menekültek, a város polgárságának nagy része pedig azért hagyta el az otthonát, hogy teret adjon az építő cégeknek, amelyek nagyszabású rekonstrukciót végeztek. (Avárost bZ-ben toldrenges sújtotta.) Ekkor tört ki teljesen váratlanul a Vezúv, s temette maga alá a várost. A káoszt növelte az is, hogy az elhagyott kertekben hajléktalanok seregei vertek tábort, kihasználva a tulajdonosok távollétét. Guzzo igazgató - tekintettel az anyagiak szűkösségére - azon a véleményen van, hogy nem az ásatásokat kell folytatni, hanem a feltárt, a látható városrész megmentésén kell munkálkodni. Kivételt a Herculaneum könyvtára képezne, amely az
