Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-21 / 21. szám

1997. május 21. Sport Mario Lemieux, az NHL egyik legnagyobb csillaga szögre akasztja a korcsolyát • • Ünneprontás a banketten Zsigárdi László Már többször jelezte a jégko­rong NHL egyik legnagyobb sztárja, Mario Lemieux, hogy visszavonul, befejezi, búcsút mond a világ legszínvonalasabb és legjobban fizetett hoki­bajnokságának. Rajongói sosem hitték el: komolyan gondolja az egészet. Az első, a második, a harmadik nincs tovább után mindig visszatért, s mindig nagy népszerűségnek örvendett. Áp­rilis elején csapatának, a Pitts­burgh Penguinsnek a bankettjén valódi ünneprontónak bizo­nyult, amikor a mikrofon elé állt, és elcsukló hangon kijelentette: a szezon végén szögre akasztja a korcsolyát. „Nagyon sokat töp­rengtem a visszavonuláson, vé­gül arra az elhatározásra jutot­tam, elérkezett az idő, amikor búcsút kell mondanom kedvenc sportágamnak...” Ámikor másnap nyilvánosságra hozták a kanadai lapok a szenzá­ciós hírt, Lemieux rajongói meg­rohamozták a pittsburghi hokiaréna pénztárait. Még egy­szer látni szerették volna min­den idők egyik legnagyobb ko- rongozóját. Azzal is tisztában voltak a szurkolók, _______ ho gy a Pingvineknek nem sok esélyük van a Philadelphia ellen. Ezért volt a jegyhábo­rú. Nos, mindjárt a play off első felvoná­sában elbukott a Lemieux-t és Jágrt felvonultató Pitts­burgh, ám ezt senki sem könyvelte el ku­darcként. Viszont Mario visszavonulásán még mindig sokan siránkoztak. Az egyik helyi bulvárlap április vé­gén az első oldalon számolt be arról, hogy a „fő Pingvin” meg­gondolta magát, és jövőre is jég­re lép... Azonban csakhamar ki­derült az igazság: a pittsburghi televízióban még aznap délután maga Mario Lemieux cáfolta a hírt, s tréfának nevezte az egé­szet: „Jót nevettem rajta, de azért jólesett, mert ez is azt bizo­nyítja, még mindig szeretnek a szurkolók...” Mint ismeretes, a 32 éves Mario Lemieux-nek igencsak sok prob­lémája volt a közelmúltban, ám erről senkinek sem beszélt szíve­sen. Rákos hátbetegségéről szin­Sporttörténeti felvétel: Jágr és Lemieux (jobbról) a Pingvinek mezében. Jövőre már csak a cseh fiú ma­CTK-felvétel Mario rád... te naponta cikkeztek az újságok. Ezzel kapcsolatban a következő­ket nyilatkozta visszavonulását követően: „Annyi valótlanság lá­_________ tott napvilágot, ho gy csak moso­lyogtam ezeken a képtelenségeken. Senkinek, soha nem beszéltem a betegségemről; s az is biztos, hogy orvo­saim sem tájékoz­tatták a kíváncsi új­ságírókat.” Beteg­sége és sérülései mi­att több mint 200 kellett kihagynia, éves kényszerpihenő visszavonu­lásán még mindig sokan sirán­koznak. találkozót Másfél után tért vissza, s ebben csak na­gyon kevesen reménykedtek... NHL-pályafutása az 1984-es „drafton”, az amatőr játékosok kiválasztásán kezdődött, s azóta 834 mérkőzésen 683 gólt ütött és 966 gólpasszt adott. Ötször volt az NHL legjobb góllövője, valamennyid) NHL-mérkőzését a Pittsburgh Penguins színeiben játszotta. (Ez aztán a klubhű­ség!) A meccsenkénti gólátlaga 0,823, aminél jobbal csupán Wayne Gretzky rendelkezik. Kétszer, 1991-ben és 1992-ben Stanley-kupát nyert a Pingvi­nekkel. A Pittsburgh nagyon hálás Lemieux-nek, amit az is bizo­nyít, hogy a nevére keresztelték azt a teret, amelyen a Pingvinek jégcsamoka, a Civic Aréna áll. A pálya új címe: 500 Mario Lemieux. Az ünnepélyen termé­szetesen Mario is jelen volt, s a jelenlévők nem kis meglepetésé­re részletesen beszámolt beteg­ségéről: „Nagyon hálás vagyok a szurko­lóknak, mert akkor is mellettem voltak, amikor nem ment a já­ték. Sokszor éreztem, hogy gyorsaságom megkopott, nem vagyok már a régi; ezért inkább kerültem a palánk melletti pár­harcokat. Amikor 1993-ban megbetegedtem, s az orvosok felkészítet­tek a legrosszabra, nem csüggedtem, ál­landóan a visszatérés foglalkoztatott. Keze­lőorvosom meg akar­ta tiltani az erőnléti edzéseket, ám min­den igyekezete hiába­való volt. Nap mint nap mondogattam, folytatnom kell! S amikor Donn _______ Patronn ak, a Penguins első emberének beje­lentettem, újra szeretnék játsza­ni, átölelt és azt mondta, semmi akadálya. A társak is a nyakam­Lemieux nevét viseli az a tér, melyen a Pingyinek csarnoka T ba borultak az öltözőben, s ez volt a legjobb gyógyszer. A kö­vetkező szezont azonban már nem merem vállalni, ám tovább­ra is a pittsburghi klub tagja ma­radok.” Majd Mario a következő szavak­kal adta át a képzeletbeli staféta­botot csapattársának, a cseh Jaromír Jágmak: „Szinte biztos vagyok benne, hogy Jágr lesz az NHL következő hat-hét évének legmeghatározóbb korongozó- ja...” A nagy ellenfél, Wayne Gretzky, akivel bizony volt egy-két össze­tűzése, de most már szent a bé­ke, a következőket nyilatkozta Lemieux-ről: „Ha Mario pályafutása során végig egész­séges marad, meg- dönthette volna az általam tartott gól-, gólpassz- és pontre­kordot is.” A New York Rangers sztár­ja, az NHL történe­tének legeredmé­nyesebb hokisa állí­tólag levelet is írt ________ Lemieux-nek, me­lyet így fejezett be: „Visszavonulásom után meg­ajándékozlak egy 99-es mez­ze l...” Vajon Gretzky megkapja- e Mario 66-os dresszét? Futballrajongók tippversenye Nem a rájátszás számít! Megérkeztek már szerkesz­tőségünkbe futballrajongó olvasóink szavazatai. Verse­nyünkben mindenki arra adott választ, hogy mely csapatok és milyen sorrend­ben végeznek az első öt he­lyen az I. labdarúgóligában és a labdarúgó NB I-ben. Az utolsó áprilisi és az első má­jusi számunkban közölt sza­vazólapon csak a május 15- én éjfélig postára adott sor­rendeket fogadtuk el. Kíván­csian várjuk, milyen vég­eredménnyel zárul a két baj­nokság, s majd utána kinek lesz szerencséje a sorsolás­kor. A legjobban tippelő ol­vasók közül ötöt könyvvel és CD-lemezzel jutalmazunk. A nyertesek névsorát utolsó júniusi számunkban közöl­jük. Versenykiírásunk tudniva­lóinak megismétlése mellé még egy fontos adalékkal szolgálunk tippelő olvasó­inknak. Előfordulhat, hogy az I. labdarúgóligában mind a Tmava, mind az FC Kosice azonos pontot szerez, s mi­vel mindkét összecsapásuk döntetlenül végződött (2:2, 0:0), így- értesüléseink sze­rint - egy harmadik, min­dent eldöntő találkozóra ke­rül sor, semleges pályán. Itt szeretnénk felhívni a ver­senybe bekapcsolódott olva­sóink figyelmét, hogy az ér­tékelésnél a 30., azaz a záróforduló után kialakult sorrendet vesszük majd fi­gyelembe. Tehát előfordul­hat, hogy a Tmava lesz ak­kor az élen, ám a tétmérkő­zésen a kassaiak nyernek, így az övék lesz a bajnoki cím. Ez fordítva is megtör­ténhet. Számunkra persze az előtte kialakult sorrend lesz a mérvadó, mert verse­nyünk meghirdetésekor er­re gondoltunk, ugyanakkor a bajnokságot irányító liga­bizottság döntése csak ak­kor vált ismertté, amikor az első szavazatok már megér­keztek szerkesztőségünkbe. Beküldőiknek tehát nem volt módjukban számolni az azonos pontszám esetére ki­talált aranymeccsel. A vereség ritkán látott pillanata. Oleg Isutkin orosz gyalogló sí­rógörcse kísérőjére is átragadt a podébradyi nemzetközi viada­lon. CTK-felvétel Sportolóktól hallottuk Kalinic már nem jön hozzánk éremért Zorán Kalinic jugoszláv aszta­liteniszező tavaly Pozsonyban szerezte utolsó érmét világver­senyen. A görög Creangával lett a kontinensviadalon har­madik. Azóta lemondott a vá­logatottságról, de előtte még felelevenítette legszebb emlé­keit: „A nyolcvanhármas tokiói világbajnokságon párosban szereztünk aranyérmet. Abban az időben Surbekkel együtt va­lóban a világ legjobb duója voltunk. Hasonló kellemes emlék a kilencvennégyes Eb­arany. Azt harminchat évesen nyertem, azért tartom nagyra. Meg az utolsó, amit búcsúzás­ként szereztem. Kérdezték is Pozsonyban: Mi az, megint éremért jöttél?” Mi a fontosabb Ivanisevicnek? Választási lehetőség elé állítot­ta egy kérdés Gorán Ivanisevicet, a horvátok te­niszkiválóságát: mit tart fonto­sabbnak, világranglista-veze­tővé válni vagy megnyerni va­lamelyik Grand Slam-tornát? „Számomra a Grand Slam- diadal jóval értékesebb. A wimbledoni győzelem például halhatatlanná tesz bárkit, azt senki sem veheti el tőled. Vi­lágelső csak ideig-óráig lehet Ivanisevic egyértelműen a Grand Slam-tornagyőzelmet ré­szesíti előnyben CTK-felvétel valaki, egyszer azzá válik, majd elveszti vezető helyét. Szép dolog a csúcson lenni, de a Wimbledon vagy a Roland Garros megnyerése, az már je­lentene valamit.” Polster és a cápák Milyen különleges tulajdon­ságokkal lehet hosszabb ideig jól focizni külföldön? - kér­dezték Tóni Polstertől, az FC Köln osztrák légiósától. „Elő­ször is lelkileg kell nagyon erősnek lenni, sohasem lehet feladni. Olyan ez, mintha egy cápákkal teli, hatalmas me­dencében lennénk, ahol ál­landóan arra kell törekedni, hogy a lehető legjobban úsz- szunk át rajta. Ausztria hatá­rain túl sokkal zordabb szelek fújnak, mint odahaza. Tíz éven át Európa három legerő­sebb bajnokságában sikerült helytállnom, harminchárom évesen újabb kétéves szerző­dést szereztem a német Bundesligában. És erre igazán büszke vagyok.” Európa legjobb női hokibírója Magyar játékvezető - melles­leg a tavaly nyári felmérés alapján földrészünk legjobb­jának bizonyult - döntött a női jégkorong világbajnokság aranyérméről. Történt ugyanis, hogy Vörös Eszter, a magyar női bajnokcsapat, a HC Marilyn-Belnatur együt­tesének gólkirálya az A-cso- portos vb-n vonal- és gólbíró­ként is közreműködhetett. „Összesen hétszer húztam magamra a fekete-fehér csí­kos mezt. Háromszor vonal-, négyszer gólbíróként. A dön­tőben éppen az amerikaiak kapuja mögött bíráskodtam, amikor Kanada beütötte a ne­gyedik és egyben győztes gól­ját. A svájci főbíró kikérte a véleményemet, és én jelez­tem, hogy szabályos körül­mények között esett a találat. Fantasztikus mérkőzés volt, a hazaiak csak a hirtelenhalál- rendszerű hosszabbításban tudtak diadalmaskodni.”

Next

/
Thumbnails
Contents