Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-14 / 20. szám
íblicisztika 1997. május 14. 9 Sok érdekes dolgot őriz az Ady- kör naplója. A hetvenes évek elején a klubot csak úgy tudták megőrizni, hogy az érsekújvári Csemadok-szervezet kihelyezett szerveként működött. Ekkor kapták meg a Károly téri gépészklub helyiségét, megalakult a Nyitnikék táncegyüttes, az irodalmi körben betanulták a Kis- herceget. A nyári kerékpártú- rákról és művelődési táborokról is sok szép emlék maradt meg. A képen látható társaság éppen azt emlegeti, hogyan drukkoltak annak idején az élsportoló Dobos Lacinak (jobbról a második). Egy alkalommal válogatott vívóként fontos versenyen vett részt a strahovi sportcsarnokban. Amikor a pástra lépett, a nézőtéren Bubó (jobbról az első) és társai egy hatalmas transzparenst feszítettek ki, a következő szöveggel: „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel!”. Ez is nagyban hozzásegítette Lacit a győzelemhez. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a magyar nyelv, mint összetartó erő, Prágában még a sportgyőzelemben is szerepet játszott. Te atyaúristen, hogy én mennyire megöregedtem - mondja Szaló Béla, amikor megtudja, hogy egykori diáktársainak már a gyerekei ügyködnek prágai diákként a mostani Ady-klubban. Pedig úgy tűnt, nem is volt olyan rég, amikor a villamosmérnöki kar hallgatójaként a prágai magyar fut- ballbajnokságon „Mit nekem te szőrös lábaidnak visszerekkel vadregényes tája!” csatakiáltással rohanták le a gépészek legjobbjainak focicsapatát. A szerző felvételei Visszhang A szlovákok koronázatlan királya...? Csák Máté ürügyén Balassa Zoltán A Vasárnap 11/97. számában cikk jelent meg Csák Máté halála címmel (11.o.). Engedtessék meg, hogy néhány megjegyzést fűzzünk e tartományúr származásához. Ké- zai Simon krónikája szerint Előd Álmos és (Anonymus szerint) Szabolcs vezér apja volt, aki a Csák-nemzetség őse. Ezt ugyan a magyar történészek egy része vitatja, ám Győrffy György több adat összevetése alapján valószínűnek tartja. Amint írja: „Magyarországon az államszervezéskor minden erdős hegység az Árpádok uralma alá került; ez alól csak a Vértes hegység kivétel, amely a Szabolcstól leszármazó Csák- nemzetség birtokában maradt, ami részesedést jelent az uralkodóházat megillető jogokból.” Majd hozzáteszi: „A Csák Mór életrajzában (1336 után) feljegyzett családi hagyomány szerint a Csák-nem ,a magyar királyok törzsökéből származik’, s így őse, Szabolcs az Árpádok családjához tartozott.” Általánosan elfogadott vélemény, hogy vezémeveink zöme ótörök (türk) eredetű. A Csák név török eredeztetése szerint Ütőt jelent. A török „csakmak” ige ütni, vívni, beverni, kiverni, kivágni jelentésű. Ide sorolható a csákány szavunk is, mely nemcsak közismert munkaeszköz, hanem hatékony fegyver is volt. Akit ezzel „megütöttek”, annak egészségi állapota miatt aggódni kellett. Előd törzsfői címerében oroszlánt (törökül araszlan) találunk ugyanúgy, mint a Csák-nembéliekében, akik „már a 13. század első felében szétszóródtak a szélrózsa minden irányában (...), ám magukkal vitték a közös és előkelő őstől való származás büszke tudatát és nemzetségnevüket, oroszlános címerüket! - mondja Kristó Gyula. Erre azért érdemes odafigyelnünk, mert a múlt századi romantikus szlovák publicisztika és történetírás „reszlovakizálta” Csák Mátét. Legújabban a Matica slovenská által kiadott Száz híres szlovák (Sto slávnych Slovákov, összeállította: Milán Ferko, 1997) című kiadványban is szerepel. A kötet ugyan elismeri magyar származását, de közli, élete nagyobb részét Szlovákiában (?) élte le, s habár legenda, hogy a szlovákok koronázatlan királya lett volna, ez a megalapozatlan vélelem fontos szerepet játszott a szlovákok nemzetté válásának folyamatában. Ne foglalkozzunk azzal, hogy ha egy nem sémi eredetű nemzet fejlődésében - mondjuk - Mózes fontos szerepet vitt, akkor felve- heti-e saját nemzeti panteonjába. Azt is hagyjuk figyelmen kívül, hogy hol volt (hol nem volt) a XIII. és XIV. században Szlovákia és a szlovák nyelv. Ferko ugyanis azt állítja,hogy Csák a familiárisaival és a jobbágyaival szlovákul beszélt. Hogy valaki több nyelven beszél, az még nem lehet indoka, hogy e szerint döntsünk nemzeti hovatartozásáról. Főleg nem a középkorban, amikor a mai értelemben vett országok nem léteztek. Lehet, hogy a tartományúr tudott lengyelül vagy csehül, de azt már nem egészen értjük, hogy familiárisaival, akik az Aba- (Galgóczyak), a Ka- csics- (Illések), a Zah- (Zá- chok), az Akor- (Divékiek) és Katapán-nemből stb. származtak, miért kellett volna szlávul értekeznie. Hacsak ennek nem az volt az oka, hogy e családok már akkor elszlávosodtak. Ennek viszont ellentmond e famíliák későbbi történelmi szerepe. Most, amikor Szlovákia egyre inkább a fényes múlt felé tart, érdemes tudatosítanunk a valódi történelmi ösz- szefüggéseket... A szlovák publicisztika és történetírás „reszlovakizálta” Csák Mátét. kellett, hogy ismerje, hallott fan az inkriminált törvényről ret s mást, innen-onnan a lel- edés vagy az elkeseredés tgján beszélni, más-más Vajon az állator- psi rendelő, ahová a kutyáját hordja lavonta, hivatalos helynek _____ te kintendő-e? ;lvű ismerőseitől, de a tör- íy „csavaros” logikájú parag- usai közt bizony nem ismerte ki magát. Amikor alkalmi utasom idáig jutott a töprengésben, bizony mélyen megbánta az előbbi igazságtalan nyakörvrángatást, mert hisz mit lehet elvárni egy kutyától, ha a gazdája sincs tisztában a valós közép-európai és világhelyzettel. Lopva körülnézve épp ezért, a szót már csak a fogai közt szűrve, szólt oda Bobynak az útjukba kerülő piros lámpánál: „Leülsz!” A kutya, mintha csak megérezte volna a gazdája szorongását, egy újabb szánakozó pillantás kíséretében azonnal a hátsó fertályára ereszkedett. Az asszonyságnak viszont ezenközben az járt az eszében, hogy vajon az állatorvosi rendelő, ahová havonként egyszer elviszi a csámpás kutyáját megnézetni, vajon hivatalos helynek tekint- hető-e? Valami halványan derengeni kezdett az emlékezetében arról, hogy hivatalos helyen ama törvény értelmében neki milyen nyelven engedélyeztetett a megszólalás. Ha a kórház - ahol legutóbb a füle hallatára az orvos egy fejkendős nénikének megtiltotta, hogy magyarul válaszolgasson a szlovákul feltett kérdésekre - hivatalos helynek számít, akkor nyilván az állatorvosi rendelő is az. Ennek megállapítására még egy „EU- szagértő” intelligenciájára sincs szükség. Ahhoz viszont már annál inkább, hogy vajon ki számít az állatorvosi rendelőben hivatalos páciensnek? Igaz, hogy az injekciót a négylábú kapja, de hát a hivatalos papírokat, mi több, a pénzbeli térítést mégisBoby csak magyarul hajlandó társalogni kedvenc gazdájával, emiatt nem csoda, ha szúrós tekintetek kísérik városszerte. csak a gazda köteles elintézni: aki viszont a nyelvtörvény értei mében csak a kötelező nyelvet használhatja a hivatalos orvossal folytatott hivatalos társalgásban. Eddig világos is a dolog, csakhogy beszélhet-e („maradj nyugton, kiskutyám”) a hivatalosnak számító rendelőben (állatorvos) a hivatalos páciens (gazdi) a - mondjuk így - félhivatalosnak számító és éppen kezelés alatt álló korccsal (Boby)? Ez itt a fogas kérdés. Nos, e fölöttébb bonyolult feladvány eldöntésére - közelben, távolban egyetlen EU-misszióst sem találva - az ismeretlen asz- szonyság, egy szem árva kutyájával kettesben, vajmi kevésnek érezte magát. Mondanom se kell, nem túlzott „EU-fóriával”, de úgy döntött, hogy elutazik a déli rokonaihoz, hogy velük is megtanácskozza, érdemes-e ilyen kutyavilágban ebet, pontosabban szólva ilyen korszerűtlen nevelésben részesített kutyát tartania? Van ugyan közvetlen vonatösszeköttetés a főváros és a tőle délre eső kisváros között, de tudj’ isten, hivatalos helynek számít-e ebben a feje tetejére fordult világban egy vonatszerelvény? Épp ezért, biztos ami biztos, stoppal vágott neki az útnak. „Hiába - sóhajtott mondandója végén egy nagyot az ismeretlen asszonyság nem elég az embernek a maga baja, most még ezzel a Bobyval is baj van.” „Bizony baj, csak az a kérdés, vajon én tehetek-e róla?” - olvastam ki a kifordított tappan- csú korcs gondterhelt tekintetéből a kérdést.
