Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-14 / 20. szám
1997. május 14. Kópé Benjámin László Változat népmesére Elsötétült az alvilági lyuk, a követ ráhengerítették. Vége! A legkisebb fiút a sárkánydöggel együtt eltemették. Vitték a kisasszonyt a bátyók - Búslakodott a harmadik; mígnem emberi hangon rászólt a mesebeli griff: „Ülj a hátamra, hazaviszlek, nem tűr meg ez a tartomány!” S megülte a fiú a griffet, szédült és borzadt bár tollas lován, Viharverő két szárny - azontúl se éj, se nap, se ég, se föld. Holdon, Napon, csillagokon túl szelték a méretlen időt. S hogy szárnycsapása egyre lassult, a griff megszólalt: „Éhezem! Vágj ki magadból egy darab húst!” S a fiú: „Itt a balkezem.” Véget vetvén az etetésnek, szólt a griff újra: „Szomjazom! Víz híjján innom add a véred!” S felelt a legkisebb: „Adom.” S mind követelőbb a parancsszó: „Most éhezem!” s „Most szomjazom!” S mind tétovább, gyöngülve hangzó a válasz, hogy „adom” s „adom”. És egyszer aztán látható lett: Kettéválik a „fönt” s a „lent”, ketté a vizek és a földek, éj gyászol és hajnal dereng, Nap süt és Hold süt, nyár van és tél - s a madár akkor hátraszólt: „Vége a kínnak, hazaértél!” De már senki sem válaszolt. Magyar népmese Nagy Zoltán Illusztrációi megint elnevette magát. A felesége most is kérdezte, hogy mit nevet. Hát elmondotta, hogy mit mondott a csődör a kancának. Az asszony rá- kezdte, hogy mondja meg neki, honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. De a juhász azt mondta, nem szabad, mert mindjárt meghal, ha megmondja. Hazamentek. Odahaza a farkasok elmentek bárányt kérni a kutyáktól. A kutyák azt mondták, hogy nem lehet, azután mégis négyet odaígértek. De az öreg Bodri kutya azt mondta:- Gyalázatosak, hogy meritek a gazdánk juhait odaadni? A gazda ezt mind értette, a kutyákat szétkergette, csupán a Bodrinak adott egy nagy karéj kenyeret. Hát az asszony ismét kérdezte, honnan tudja ő megérteni az állatok nyelvét. A juhász azt mondta, ő meghal, ha megmondja. Az asszony erre azt mondotta, hogy mindegy, ha meghal is, csak mondja meg. Erre a juhász koporsót csináltatott, és belefeküdt. Még annyit mondott, hogy hadd adjon utoljára a Bodrinak egy darab kenyeret. De a Bodrinak nem kellett, mert nagyon szomorú volt, sajnálta a gazdáját. Hanem ekkor bement egy hetyke kakas, és nagy kényesen ette a kenyérdarabot. Azt mondta a Bodri neki:- Ó, te átkozott, gonosz állat, hogy esik jól a kenyér olyan kényelmesen, mikor a drága jó gazdánk most haldoklik? De a kakas azt mondta:- Te bolond! Te is olyan bolond vagy, mint a gazdád; nem tud egy asszonynak parancsolni. Ládd, énnekem húsz feleségem van, mégis tudok mindegyiknek parancsolni. Erre a juhász felugrott, jól megverte a feleségét, hogy többet nem kérdezte, honnan tudja az állatok nyelvét. Illyés Gyula feldolgozása Ahogy mentem, mendegél- tem, elmentem Pelegre, ott láttam jászolhoz kötözve a sok mesét, abból választottam ezt a leg- szebbiket. Hol volt, hol nem volt, még az Óperencián is túlnan volt, az Üveghegyen innen volt, kidőlt- bedőlt kemencének egy csepp oldala se volt, teli volt kaláccsal, egy se volt benne. Hát hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy juhász. Ahogy a juhait őrzötte az erdőben, meglátott messziről egy tüzet. Abban egy rettentő nagy kígyó sírt:- Segítsél ki, te szegényember, jótét helyett jót várj; mert az én édesapám a kígyók királya, és megjutalmazza a te hűségedet. Hát kapta a juhász, levágott egy karót, s azzal kivette a kígyót a tűzből. A kígyó elmászott egy darabon. Felemeltek ott ketten egy nagy követ. A kő alatt lyuk volt, azon lementek a föld alá, a kígyók királyához. Kérdezte a kígyók királya:- Mit kívánsz, te szegényember, amiért a fiam életét megmentetted a haláltól? Azt mondta a szegényember, csak azt kívánja, hogy az állatok nyelvét értse. A kígyók királya megadta, de egy feltétel alatt: hogy azt senkinek se merje elmondani, mert akkor azonnal meghal. Azzal visszajött az ember a földre. Ahogy hazafelé utazott, meglátott egy odvas fát. Ült azon két szarka. Azt mondta egyik a másiknak:- Hej, ha tudnák az emberek, hogy mennyi pénz van ebben az odvas fában, milyen boldogok lennének belőle! A juhász meghallotta, megjegyezte a fát. Elment haza. Később eljött szekérrel a pénzért, hazavitte. Nagygazda lett belőle. Elvette a számadó lányát. Az asszony mindig kérdezgette, hogy honnan van nekik ennyi pénzük. A juhász azt mondta:- Ne kérdezd; az isten adta. Odahaza, a szobában, a kemencenyakon ült két macska. Azt mondja az öreg macska a kis macskának, hogy mivel ő kisebb, s könnyen befér a kamrába, lopjon neki szalonnát. Erre a juhász elnevette magát. Kérdezte a felesége, hogy mit nevet. Elmondta, hogy az öreg macska mit mondott a kis macskának. Kérdezte a felesége, hogy honnan érti azt a beszédet.- Ha te tudnád! De nem szabad megmondanom, mert akkor meghalok.- Mindegy, csak mondjad meg! - mondta a felesége.- Nem lehet! - kötötte magát a juhász. De egyszer vásárra készültek. Az asszony ült a kanca lóra, az ember pedig a csődörre. Az asszony elmaradt egy kicsit. A csődör ekkor rányerített a kancára, hogy miért nem jön hamarább. Ez meg azt mondta:- Könnyű neked, te csak azt a sovány embert viszed, én meg ezt a kövér asszonyt itt e! A juhász ezt mind értette; Az állatok nyelvén tudójuhász Gondolkodom, tehát Kozkázzunk! A betűkkel jelölt hat ábra közül melyikben szerepel a legtöbb kocka? Kakukktojás: Tizenegy tárgyból kell kiválasztanotok azt az egyet, amelyik valamilyen okból nem illik a többi közé.
