Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-05-14 / 20. szám

2 1997. május 14. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap r Ez ám a logika! Kövesdi Károly ___________ Év fordulót ünnepeltek a mi­nap a szlovákiai atomener­getika főpapjai. A Jaslovské Bohunice-i atomerőműben lezajlott munkalöncs közben a Kubis-tévének is nyilatko­zott valamelyik fejes, aki boldog mosollyal közölte, hogy az atomenergia nagyon olcsó és nagyon jó pénzt hoz a konyhára. Ami ugye poko­lian megnyugtató. Még meg­nyugtatóbb, hogy van már nekünk Gabcíkovónk is, amely nem sugároz, csak az ártéri erdők felét tarolta le, s a nyitott gerinc ajándéka he­lyett olcsóbb villanyárammal látja el a környék lakóit (vagy csak ígéret volt?). S mindezek tetejébe, ha egy­szer majd megépül Mohi, be- záiják Bohunicét (vagy ez is csak ígéret?). Ennyi öröm után az ember arra gondol, hogy nincs szükség áreme­lésre az energiaszektorban, hiszen az remekül prosperál. Ám a Kubis-tévé nem azért profi és objektív, hogy ügyel­jen a részletekre. A bohuni- cei riport előtt olvasta be egy súlyos bemondónő a kor­mány sóhaját, miszerint emelni kell az áram árát. Amiről egyébként már a verebek is csiripelnek. Az energiatermelők profitját tekintve teljesen természe­tes, hogy nem tíz, nem is húsz, hanem egyenesen öt­ven százalékkal dobálóznak a szépreményű drágítok. Akinek még ez sem elég megnyugtató, tegyük hozzá, hogy a nagyvállalatok eseté­ben az emelést csak tizenöt százalékkal tervezik. Ergo: a stupid polgár támogassa csak a vállalatokat. (Hátha még tudná, hogy némelyik üzem szinte ingyen kapja az áramot!?) Mi ez, kérem szeretettel, ha nem piacgazdálkodás a javá­ból? Annak is olyan fejlett formája, hogy arra még a fej­letlen Nyugat is csak irigyen csettinthet. Egy szó mint száz, Szlovákia nem áll rosszul áram dolgá­ban, tehát drágábban kell árulni az áramot. Ez ám a lo­gika! Vagy pedig a fenti állí­tások közül legalább az egyik nem igaz... Vendégkommentár CATV Bodnár Gyula _____________ Ma gyarországon már a nyolcvanas évek elején meg­kezdődött a közösségi televí­ziózás alapjainak lerakása. Ez nemcsak a televíziós ká­belhálózatok kiépítését je­lentette, hanem helyi tévé­stúdiók létrehozását úgy­szintén. Persze, mint akkori­ban minden vonalon, ezen is felmerültek ideológiai aka­dályok, ám, egy anekdota szerint hamar eltűntek, miu­tán a párttitkárok felismer­ték: ha lesz helyi műsor, ak­kor abban mi is szerepelhe­tünk. Azzal már tisztában voltak, hogy a nyugati mű­holdas adások vételét nem tudják megakadályozni. így történt vagy sem, minden­esetre a körzeti stúdiók után - Fehérgyarmattól Pécsig - községi és városi televíziók sokasága jött létre, nem be­szélve a magántelevíziókról. Szlovákia nem áll ilyen jól. Nálunk csak a rendszervál­tás után történtek meg az el­ső komolyabb lépések, ilyen­képpen a jogosítvánnyal ren­delkező, saját műsort készítő helyi televíziók száma a nyolcvanat sem éri el jelen­leg, és hát magának a kábel- hálózatnak a telepítése is problematikus sok helyütt. Nem véletlen hát, hogy mi, szlovákiai magyarok is sze­gények vagyunk e téren. Pe­dig számunkra - mint nem­zeti kisebbség számára - kü­lönösen fontos lenne, hogy - akár önkormányzati kezde­ményezésre, akár magánerő­ből - minél több településen létesüljön helyi televízió. Az adott falu, város minden­napjairól szóló tudósítások, a lokális értékek felfedezése, az önmegismerést szolgáló műsorok révén ugyanis rendkívül erősek lehetnek e médium közösségteremtő és közösségmegtartó funkciói. E tekintetben különben jobb a helyzet Erdélyben, igaz, je­lentős magyarországi segít­séggel. Mi egyelőre csak az írott sajtónál tartunk. A szerző újságíró Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. eme­let, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfel­dolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Kül­földi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságkül­demények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12,1995. június 16-án. En­gedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Ismét áremeléseket tervezgetnek... Milyen mély a zsebünk? Pár hete képezi szóbeszéd tár­gyát, hogy a tavalyi áremelések után az energia-lobby ismét a zsebünk mélyére ké­szül nyúlni: a kisfo­gyasztók (polgárok) esetében 50, a nagy- fogyasztók (üze­mek) esetében 15 százalékos áreme­lést tervez. Hogy hány százalékos lesz végül az áremelés, egyelőre kérdés, de azt megszokhattuk, hogy amit egyszer nálunk elterveznek, az meg is valósul. Azzal is tisz­tában vagyunk, hogy a villany­áram drágulása további áreme­léseket von maga után, szinte az élet minden területén. Van tehát minek örülnünk ismét. A témát „árnyalja” az a tény is, hogy a kormány, a mun­káltatók és a szak- szervezetek nemrég tartott tárgyalásain nem tudtak meg­egyezni a tizenhar­madik fizetés kér­désében. Azaz: több pénze a fize­tésből élő polgár­nak nem lesz, de az áremelések „áldá­saival” joggal számolhat. Az alábbiakban erről közlünk né­hány véleményt. Q Helyeslem az áremelést Q Kiszol­gáltatott helyzetben vagyunk Itt az ideje, hogy bejelentsük: országunk láttatása érdekében mi az egész kormányt fogjuk klónozni! MS-Rencín Andits Péter befektetési tanácsadó Q Ebbe nem tudunk beleszól­ni, a magasabb villanydíjat is meg fog kelleni fizetni, mert ha nem, kikapcsolják. S villany­áram nélkül a mai világban élni nem lehet. Várható volt, hogy emelik, hiszen mindennek emelkedik az ára, csak attól fé­lek, ez az áremelés továbbiakat von majd maga után. A vállal­kozók eddig is többet fizettek, mint a kisfogyasztók, de az ese­tükben előrejelzett 50 %-os ár­emelés valószínűleg sok család költségvetését meg fogja boly­gatni. Gyurkovits Róza újságíró A Velünk mát megtörtént, hogy az elektromos művek kikapcsolta a villanyunkat, mert állítólag nem fizettük be a villanydíjat. Aztán, mikor sze­mélyesen utánajártam a dolog­nak, kiderült, hogy valóban be­fizettük. S velünk együtt sok más családdal is végigjátszot- ták ugyanezt. Az elektromos művek ligetfalusi kirendeltsége valószínűleg így szeretette vol­na elérni, hogy a fogyasztók ná­luk fizessék be a díjat, ne a ban­kon vagy a postán keresztül. Ez az eset is azt bizonyítja, hogy egy monopolhelyzetben lévő vállalat miként él vissza a hely­zetével. A villanyáremelésben is ez a monopoíhelyzet tükröződik vissza. Az elektromos műveket senki sem kötelezi, hogy ter­meljen gazdaságosabban, a fo­gyasztó senkitől sem tud ol­csóbb villanyáramot venni. Egy vállalat van és ő diktál. A saját költségeit is a kisemberrel fizet­teti meg. A mostani áremelés­nél a mohi erőmű befejezésére felvett hitel levét isszuk meg. Kíváncsi vagyok, hogy ennek a birkanépnek mikor fogy el a tü­relme és megy ki az utcára. Ordódy Dénes tördelőszerkesztő a Ha ugyanolyan ütemben ^ emelkednének a fizetések, mint az árak, nem szólnék sem­mit, de így egy kicsit fel vagyok háborodva. Mi nyolcán élünk egy fizetésből, így elég érzéke­nyen érint bennünket ez a do­log. Otthon nyolc emberre fő­zünk, mosunk, vasalunk, elég sok villanyáramot fogyasztunk. Eddig is keservesen jöttünk ki anyagilag, a kilátásaink ezek után még rosszabbak. Mert nemcsak a villanyáram ára emelkedik, hanem minden más is. A kisember pedig kiszolgáltatott helyzetében mást nem tehet, mint fizet. Ami elkeserítő. Varjas! Attila magánvállalkozó A Inkább ne is beszéljünk ró- w la, mert már így is elég drá­ga. Eddig magánemberként há­romszáz koronát fizettünk ha­vonta, kisvállalkozóként már ötezret zsebelnek be tőlünk. Ha most még jobban felemelik, még inkább belenyúlnak az ember zsebébe. A kisfogyasztók esetében javasolt 50%-ot na­gyon aránytalannak tartom. Nem értem, miért a kisfogyasz­tók igyák meg az egésznek a le­vét. Ellene sajnos nem tudunk tenni. A fönt ülők eldöntik, mi megfizethetünk... Olvasói levél Hol halt meg Esterházy János? A Vasárnap idei 12. száma (8-9.0.) P. Vonyik Erzsébet tol­mácsolásában méltó riportban elevenítette föl az olmützi és mírovi zarándoklat eseménye­it, melyek Esterházy János ha­lálának 40. évfordulója alkal­mából zajlottak. A gróf 1953. március 6. és augusztus 20. kö­zött raboskodott először az észak-morvaországi várbörtön­ben. Majd 1956. május 18-án ismét Mírovba szállították, ahol 1957. március 8-án el­hunyt. Hosszabb ideje foglal­kozva a mártír politikus pályá­jával, minden magyar nyelvű kiadványban azt találtam, hogy Mirovban halt meg. Ezért nem gyanakodtam és sajnos jóma­gam is így, pontatlanul jelöl­tem e valamikor kétnyelvű tele­pülés nevét. Azonban Molnár Imre, idén a Nap kiadónál meg­jelent, kitűnő Esterházy-mo- nográfiáját tanulmányozva, késztetést éreztem, hogy utá­nanézzek e helységnév helyes írásmódjának. 1919 végén és 1920 elején e várbörtönben ra­boskodott Andrej Hlinka, aki­nek akkori jegyzeteit Karol Sidor rendezte sajtó alá Zápisky z Mírova (Jegyzetek Mírovból, 1941) c. alatt. Majd átolvastam a neves cseh hely­névkutató, Ladislav Hosák kis­monográfiáját, mely 1956-ban jelent meg (Z minulosti Olomouckého kraje, Krajské nakladatelství, Olomouc) és ott is a Mírov formával találkoz­tam. Ezután számtalan forrás- kiadványt és helynévlexikont böngésztem át, melyek közül csak két alapvető munkára hi­vatkozom ez alkalommal (Hosák-Srámek: Místníjména na Morave a ve Slezsku II., Academia, Praha 1980 és Retrospektivní lexikon obcí CSSR 1850-197011-1, Praha 1978). Nos, ezekből a szak­munkákból minden kétséget kizáróan kiderül, e településne­vet bizony hosszú í-vel kell írni, mivel a hivatalosan használt forma 1850 óta folyamatosan Mírov (németül Mürau) és nem Mirov, ahogy Molnár Imre és P. Vonyik Erzsébet is írta. Balassa Zoltán Az Úr színe előtt is? A „Modern” falusi mese, saj­nos, valóság! címmel a Vasár­nap 16. számában megjelent levél olvasása után bosszan­kodva kérdeztem önmagámtól: nem vitték túlzásba az 1000 korona kötelező adományozá­sokat, a parókia rendbehozata­lához? Milyen jogon terjesztet­ték elő a szégyenlistát? Ez már viszketegségi betegség! Kér­dem én, aki a létminimum alatt tengődik, vagy aki valóban örül, ha a mindennapi betevő falatját megveheti, s nem tud adakozni, azt a gazdagabb hí­vők megszégyeníthetik, célba vehetik? Például, akinek más a világnézete, az nem ér semmit? Már csak az újgazdagok a Ja­nik”? Szerény nézetem szerint a földön a módosabbakat és a szegényebbeket egy külön vi­lág határolja el. Ha mind a két osztályból az „Úr” színe elé ke­rül egy-egy lélek, akkor is ott lesz a választóvonal? Egy felháborodott olvasó.

Next

/
Thumbnails
Contents