Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-05-14 / 20. szám
Politika 1997. május 14. A konzervatív demokrata pártoknak össze kell fogniuk Ki támogatja Pavol Hamzík jelölését? A KDF a rendszerváltásért Aki az elsők között indította mega rendszerváltást: Lech Walesa egykori lengyel elnök Archív-felvétel Duka Zólyomi Árpád _______ A túlzottan „békés” rendszer- váltás, illetve átmenet megbosszulta magát. Hiába áll példaként előttünk a nyugati típusú demokrácia és piacgazdaság, a mi körülményeink mások. Itt van ismét az egykori nómenklatúra, megerősödve az őket szolgáló populistákkal. Néhány demokratikus, sikeres év után csaknem valamennyi kelet-kö- zép-európai államban visszatértek a hatalomba azok a poszt- kommunista erők, amelyek a múlt rendszer képviselőire és módszereire építik pártjukat és politikájukat. Ügyesen kihasználták a demokratikus hatalom gazdasági és társadalmi transzformációs nehézségeit, a szociális biztonság egyre erőteljesebb gyengülését. A volt pártrendszer kipróbált módszereit alkalmazva, a reformot vállaló demokratikus pártoknál hatásosabb szervező munkát és politikát végezve - gyakran szociáldemokrata vagy liberális köntösbe rejtőzve - populista ígéreteket használva kerültek hatalomra és elindították a poszt- kommunista restaurációt. Kelet- és Közép-Európa országaiban a rendszerváltó pártok ismét ellenzéki helyzetbe szorultak. Hatalomra jutásukhoz ugyanazt a harcot kell megvívniuk, mint a ’89-90-es években. Vytautas Landsbergis, Litvánia elnöke Archív-felvétel Ez a helyzetfelismerés vezette a posztkommunista országok rendszerváltását végrehajtó kereszténydemokrata, konzervatív és nemzeti liberális pártokat és mozgalmakat annak a célnak a megfogalmazásához, hogy a valóban demokratikus erőknek csakis a szoros és rendszeres együttműködés árán lehet hatalomra jutni, és csak ezáltal biztosítható a térség demokratikus fejlődése és az Európához való teljes értékű csatlakozása. Az MDF kezdeményezésére április 18. és 20. között háromnapos tanácskozást tartottak Lakitelken, ahonnan tíz éve az MDF indult. Magyarországgal együtt 17 ország több mint 30 pártjának és mozgalmának képviselői Elemezték a demokratikus erők háttérbe szorulásának az okait. gyűltek össze azzal a szándékkal, hogy az együttműködés kialakításával meg kell győzni a társadalmakat arról, hogy a közép- és jobbközép pártok jelentik a biztonságos jövőt. A Konrad Adenauer Alapítvány támogatásával szervezett ösz- szejövetelt az Európai Demokratikus Unió és az Európai Kereszténydemokrata Unió is támogatta. Alexis Wintoniak, az EDU főtitkára rámutatott, hogy a posztkommunista államokban a társadalmi, gazdasági reformok folyamatában váratlan, kiszámíthatatlan problémákkal, nyugat-európai értelemben gyakran durva helyzettel kell szembenézni. Az alakuló demokratikus fórumnak az alapozás feladatát kell vállalnia, hogy Európában jólét, elegendő munkahely és jó szociális rendszer legyen, biztonságot szavatoló demokrácia alakuljon ki. A bevezető előadásokat ismert vendégek tartották: Jaroslava Máserová, a cseh szenátus alel- nöke, Lech Walesa volt lengyel államfő, Vytautas Landsbergis, a litván parlament elnöke és Kádár Béla volt gazdasági miniszter. Átfogóan elemezték az elmúlt hét év fejleményeit, a demokratikus erők háttérbe szorulásának okait. Előadásaikban rámutattak, hogy a konzervatív, liberális és egyáltalán a jobboldali demokratikus értékeket milyen mesterien tönkretette a kommunista rendszer. Ennek köszönhetően a posztkommunista erők demokratikus parlamenti választások útján igen könnyen ismét hatalomra kerültek. Ezért a demokratikus erőknek világosabb, céltudatosabb programokat, pártstruktúrákat és pártközi együttműködéseket kell kiépíteni. Szlovákiából csak az Együttélés és az MKDM képviselője szólalt fel. Kár, hogy szlovák részről nem tulajdonítottak kellő fontosságot a fórumnak, s csak a KDH képviselője jelent meg, a DU és a DP nem képviseltette magát. A vitában nemcsak az domborodott ki élesen, hogy milyen más közegben működnek a nyugat-európai közép, jobbközép és jobboldali erők, hanem az is, hogy csupán csak itt, Kelet- és Közép-Európában is milyen különbségek vannak a demokrácia értelmezésében és a megvalósítási lehetőségében. Lezsák Sándor alapos értékelésében pontosan megfogalmazta a hogyan továbbot, fölvázolta a konkrét tevékenység tervét és a fórum ehhez szükséges belső felépítését. A Közép-európai Demokrata Fórum (KDF) információs központja Budapesten, az MDF központi épületében lesz. Feladata az információk begyűjtése, összegzése, feldolgozása és terjesztése. A KDF feladata a közös rendezvények, a választási együttműködés és a nemzetközi szervezetekkel való szorosabb együttműködés megszervezése. Közös nyilatkozat elfogadásával és a jelen lévő pártképviselők aláírásával megalakult tehát a KDF, melynek tiszteletbeli elnöke Lech Walesa, ügyvezető elnöke Lezsák Sándor lett. Szlovákiából az Együttélés és az MKDM csadakozott a KDF-hez. Az együttműködő pártok elkötelezték magukat térségünk eu- roatlanti integrációja mellett. A KDF konzultatív fórumként fog működni, ülésére évente kerül sor. Küldetése a különböző országok pártjai közti bizalomerősítés, ami még a hatalomra jutás előtt lehetőséget ad a jó együttműködésre és megkönnyíti majd a kormányok közti párbeszédet. Helyünk az ENSZ-ben P. Vonyik Erzsébet Mióta Jozef Moravcík hazahívta New Yorkból külügyminiszternek Eduard Kukant, Szlovákiának nincs állandó nagykövete az ENSZ-ben. Több mint három év eltelt, Kukán külügyminisz- tersége tiszavirág-életűnek bizonyult, hisz a választások után nem vállalta Meciar oldalán a külügyek irányítását. Oda sem óhajtott visszatérni, ahonnan hazahívták - pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetében valóban profi munkát végzett. Végezhetett, hiszen minden adottsága megvolt ehhez: a nyelvtudásán kívül megjárta a diplomáciai ranglétra minden fokozatát, s a különböző állomáshelyeken eltöltött diplomáciai szolgálatok idején értékes, kamatoztatható kapcsolatokat épített ki. A kormányfő nem siette el Kukán utódjának a kijelölését, s Meciar csak nagysokára közölte: Olga Keltoso- vára esett a választása, aki szerinte a legkiválóbb jelölt. A pionírlap-szerkesztő- ből lett szociálisügyi miniszternek semmilyen diplomáciai szolgálati tapasztalatai, kapcsolatai nincsenek, s ezért merész dolog volt Meciar részéről az az állítás, hogy a Tátra alatt más jelöltet képtelen megnevezni. Tudta, miért köti az ebet a karóhoz: azért, hogy lehetetlen helyzetbe hozza Michal Kovácot. A miniszterelnök jól sejtette: az államfő nem adja áldását Kelto- sová kiküldésére. Másfelől, a hölgyjelölt nyilvános szerepléHamzík kormányzati munka közben CTK-felvétel seiből ítélve úgy tűnik, hogy nem éppen a higgadtság, az észszerű határokon belüli engedményekre is képes tárgyalópartner mintaképe. Márpedig az ENSZ-ben, ahol több mint 180 állam diplomatái vannak jelen, ezeket az erényeket naponta többször meg kell csillogtatni. Szlovák ENSZ-nagykövet tehát nincs, viszont elérhető az ENSZ- közgyűlés idei ülésszakának elnöki tisztje, sőt a rotációs elv alapján Szlovákia bejuthat a Biztonsági Tanács 10 nem állandó tagja közé. A szlovák jelölt ez esetben rátermett, tapasztaltdiplomata, a tavaly őszszel a bonni szlovák nagykövetség éléről hazahívott jelenlegi külügyminiszter, Pavol Hamzík. Elődjéhez, az enervált, a magabiztossággal hadilábon álló Schenkhez viszonyítva a fellépése megnyerő, határozottságot sugall. Kilencedik hónapja külügyminiszter, s azóta szajkózza tárgyaló- partnereinek: bonyolult a szlovák transzformáció, s csak ebből származnak a gondok, a problémákat pedig az okozza, hogy az ellenzék nem valósághűen festi le a helyzetet. Nem hálás feladat az övé, s nem hinném, hogy ezt hosszú távra vállalta volna. Sokkal inkább ugródeszkának érezhette jónak az ENSZ-be. Hogyan válhatna Hamzík az idei ENSZ- közgyűlés elnökévé? A legegyszerűbben úgy, ha a közép-európai térség két soros országa, Ukrajna és Szlovákia megállapodna a jelölésében. Csakhogy a szlovák külügyminiszter legutóbbi kijevi látogatásakor erre nem tudta rávenni az ukránokat. Ők ragaszkodnak saját Udovenkójukhoz. A másik lehetőség: Hamzík saját magáért lobbyzik, a környező országok támogatását próbálja megszerezni. Hamzík nem adta fel. Arra számít, hogy Budapest, Prága és Varsó támogatja a személyét. Kérdés azonban, hogy milyen alapon várhatja el ezt a támogatást Pozsony a magyaroktól (hiszen Gyarmati István jelölését az EBESZ főtitkári tisztségére épp Szlovákia akadályozta meg) és legfőképpen a csehek- től, akik ellen a NATO-ból kimaradó Szlovákia kormánya bosz- szúból kiásta a csatabárdot. Az ukránok ragaszkodnak a saját Udoven- külföldi kójuk jelöléséhez. Vonal alatt Végső döntésre várva Szűcs Béla ________________ Am ikor ezeket a sorokat papírra vetem, még majdnem húsz nap választ el bennünket a népszavazástól, de lakótömbünk bejárati ajtaján már kifüggesztették a népszavazásra jogosultak névjegyzékét és az iskola címét, ahol szavazhatok. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben, határidőben történik. Ez azonban csupán a látszat. Ugyanis a NATO- ba lépés támogatásáról az egyik népszavazás kérdéseit a kormány intézi a lakossághoz, a két alkérdéssel együtt. Ennek adminisztrálását a közigazgatáson keresztül vállalja és intézi. Napról napra nyilvánvalóbb, hogy ez a népszavazás teljesen felesleges, mivel Szlovákia NATO-felvétele az első körben már csaknem biztos, hogy elmarad. Ezt diplomatikusan a kormány tudtára adta a legutóbb nálunk járt német külügyminiszter is. Azonban Kinkéi is hiába sorolta fel a demokráciát sértő szlovákiai problémákat, mint minden alkalommal, ezúttal is azt ismételgették neki, hogy Szlovákia van olyan demokratikus ország, mint a többi felvételre kiszemelt állam (Lengyelország, Csehország és Magyarország). Németországnak azonban más a véleménye, amit a külügyminiszter pontokba foglalva írásban nyújtott át a köztársasági elnöknek. Ezek a problémák jól ismertek, hiszen naponta jelennek meg az ellenzéki lapok hasábjain. Természetesen köztük van a kisebbségi nyelvtörvény elszabotálása. De már szerepel a népszavazás körüli gáncsoskodás is. A miniszter- elnök és a külügyminiszter ugyan azt ismételgeti, ha kimaradunk az első körből, a kormány továbbra is törekedni fogaNATO-tagságra. Közben egyre több fórumon hangzik el a nemzetiek és a munkáspártiak nagy ideálja, a semlegesség. Először csak a moszkvai nagykövettől kérdezték meg, hajlandó lenne-e az orosz kormány szavatolni Szlovákia semlegességét. Legutóbbi látogatásakor az orosz miniszterelnök is kijelentette, ha felkérik Moszkvát, fontolóra veszi a dolgot. Meciar mélyen hallgatott, ahogy nem határolta el magát koalíciós partnereinek semlegességi törekvéseitől sem. Ezek hivatalosan fel akarják kérni, kérdezze meg az orosz kormánytól, támogatná- e Szlovákia semlegességét. így törekszik miniszterelnökünk a NATO-ba. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a belépésről kiírt népszavazás csupán manőver, mely azonban a lakosság többségének támogatása esetén politikája ellen fordulhat. A helyzetet bonyolítják a kormány intézkedései az aláírási mozgalom alapján a köztársasági elnök által kiírt másik népszavazásról, amely a szavazólapon a negyedik kérdés lenne. Ez ellen alkotmányos kifogásokat emelt az Alkotmánybíróságnál és bejelentette, hogy döntéséig nem biztosítja a népszavazás lebonyolítását. Az elnöki javaslattal szemben két szavazólapot óhajt. A köz- társasági elnök azonban a népszavazás szabotálása miatt szintén az Alkotmánybírósághoz fordult. így most a köztársasági elnök közvetlen választásáról két panasz is fekszik az Alkotmánybíróság előtt. Pedig közismert, hogy a népszavazás kiírása a köztársasági elnök joga, lebonyolítását pedig az időközben megalakult Központi Népszavazási Bizottság irányítja és ellenőrzi. így a kormánynak nincs joga beleavatkozni. Ennek ellenére a belügyminiszter megtiltotta a négykérdéses szavazólapok kinyomtatását és kézbesítését. Sőt a miniszterelnök meg is fenyegette a közigazgatási alkalmazottakat, hogy aki megszegi a tilalmat, azt elbocsátják. Az Alkotmánybíróság elnöke megígérte, gyorsan döntenek, hogy a népszavazást a kitűzött időben le lehessen bonyolítani. Az ország érdeklődéssel várja az ítéletet, amely bizonyára nem okoz csalódást a lakosság háromnegyedének, akik a felmérések szerint el akarnak menni szavazni.
