Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. január 1. Háttér Idézetek Jelcin, a felelőtlen ígérgető Tekintettel a Független Államok Közösségének létrehozásával kialakult helyzetre, befejezem a tevékenységem, mint a Szovjetunió elnöke. Ezt a döntést elvi okokból hoztam meg.... A sors ereje áhított az állam élére akkor, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az ország nincs rendben. Mindenből volt bőven - földből, kőolajból, földgázból és más nyersnyagokból, az Isten az ésszel és a tehetséggel sem takarékoskodott. Mégis egyre rosszabbul élünk, mint a fejlett országokban, egyre jobban lemaradunk mögöttük. Mihail Gorbacsov, 1991. december 25. Az elmúlt hónapokban a huszadik század egyik legnagyobb drámájának voltunk tanúi - a totalitárius diktatúra, a Szovjetunió történelmi és forradalmi változásainak, népe felszabadulásának.... Az amerikai nép nevében szeretném kifejezni hálámat Mihail Gor- bacsovnak a világbéke javára kifejtett erőfeszítéseiért, előrelátásáért és bátorságáért. George Bush, 1991. december 26. A demokratikus reformokon alapuló peresztrojka révén az új államközösség kialakítása 15-20 évet is igénybe vett volna Jelcin, minden idők legnagyobb felelőtlen ígérgetője azonban független Oroszországot és a boldog élethez vezető rövid utat ígért az embereknek. Mihail Gorbacsov, 1995. március 23. A csecsenföldi hadműveletek során megnyilvánult az orosz fegyveres erők kitartása, bátorsága és önfeláldozása. Borisz Jelcin, 1996. június 26. Sok ember azért szavazott Jelcinre, mert választási hadjáratában a csecsenföldi béke mellett foglalt állást. Később azonban kiderült - és ezt most már egyértelműen kimondhatjuk hogy ez csak választási ígéret volt. Jelena Bonner, 1996. Július 31. Egy társulás lehetséges lenne Angliával vagy Franciaországgal, de lehetetlen a jelenlegi Oroszországgal, amely nem tartja tiszteletben a jogállamiságot. Szaid-Kazam Abumuliszmov csecsen alelnök a köztársaság Jövőbeni státusáról, 1996. augusztus 19. A legfőbb, amiért 1991 augusztusában harcoltunk, amiért Oroszország első hősei elestek... nehezen, de biztosan teret nyert országunkban. ... A legnehezebb időszakon már túl vagyunk. Borisz Jelcin a puccskísérlet évfordulóján, 1996. augusztus 22. Oroszország Ukrajnával szemben támasztott területi követelései és egyéb ellene intézett, nem civilizált támadásai élesen ellenkeznek a nemzetközi kapcsolatok gyakorlatával; sem Ukrajna, sem a világközösség nem engedheti meg, hogy valóra váljanak a moszkvai fenyegetések. Leonyid Kucsma ukrán elnök a Szevasztopol orosz státusáról hozott moszkvai parlamenti döntésről, 1996. december 16. Gorbacsov öt éve bukott bele a kommunista öszeesküvésbe Kényszerű kalákában GörfölZsuzsa Moszkvai politikai humor 1985- ből: Brezsnyev kérdezi a másvilágra éppen megérkező Cser- nyenkótól: ki az új főtitkár és ki támogatja. Csemyenko válasza: Mihail Gorbacsov, de senki sem támogatja, egyedül is tud járni... Minden ekkor kezdődött, 1985. március 11-én, amikor az SZKP KB rendkívüli ülésén a sztavro- poli terület ismeretlen, mindössze 54 éves egykori első titkárát választották meg a mindenható állampárt főtitkárává. Már a Csemyenko temetésén mondott beszédével megkezdte a tabuk döntögetését, emberi jogokról, sürgetően szükséges reformokról beszélt. A világ csak ámult és oroszul tanult. Gyorsan és szívesen tanulta meg, mi a glasznoszty és a peresztrojka. Gorbacsovnak a glasznoszty bevezetése túl jól sikerült, főleg ennek a következménye, hogy a peresztrojkát nem tudta megvalósítani. A nagy nyíltságban mindenki mondta a magáét, s egyre zsugorodott azoknak a száma, akik Gorbacsov óvatos reformjait támogatták. A váltoSzovjetunió 293 millió lakos (1991) 51% orosz Észtország 2 millió lakos 30% orosz Lettorszáj 3 millió lakos 33% orosz Grúzia 5 millió lakos 7% orosz Azerbajdzsán 7 millió lakos 8% orosz Turkesztán 4 millió lakos 13% orosz Üzbegisztán 20 millió lakos 11% orosz Kirgízla Tádzsikisztán 4 millió 5 millió lakos lakos 22% orosz 10% orosz Az osztrák Profil folyóirat térképe a néhai Szovjetunió utódállamait szemlélteti meg Oroszország elnökeként birtokolt, addig csak korlátozott hatalmát. S csak négy hónap kellett neki ahhoz, hogy 1991 decemberére megszervezze az zásokat siettetők, a orosz birodalom sokkterápia hívei mellett azok is sokan Jelcin 1991 történelmének első vértelen puccsát. voltak, akik elleneztek mindennemű decemberéAmolyan szláv államszövetségnek indult a szervezkedés, Ukrajna és Fehéroroszország bevonásával. Mindkét köztársaság atomhataváltozást, s úgy látták, hogy Gorbacsov csak rombol. Végeredményben valóban ezt tette, mert a re megszer- vezte az orosz biroszovjet pártállami rendszer megrefordalom első lom volt (rajtuk kívül még Kazahsztán málhatatlannak bizonyult, elsősorban gazdasági téren. A politikai szabadság- jogok gyors szaporavértelen is), de már látták, hogy Oroszország nélkül nincs komolyabb nemzetközi súlyuk, s gazdaságipuccsát. A Kreml tornyán még ott díszeleg az időközben lekerült ötágú vörös csillag Mészáros János felvétele dása nem a gazdaság fellendítését, hanem éppen ellenkezőleg, teljes káoszát eredményezte. A szovjet emberekhez hasonlóan a vezetőket is teljesen leszoktatták ugyanis az önálló gondolkodásról, a felelősségvállalásról. Gorbacsov mégsem ebbe bukott bele, hanem az ókonzervatív kommunisták által szervezett összeesküvésbe. Míg őt fogságban tartották a Krímen, addig örök riválisa, az általa demagógia, populizmus és hatalomvágy vádjával félreállított Borisz Jelcin kihasználta a helyzetet - és egy tankot. Demagóg, populista hordószónokként erősítette lag sem képesek függetlenné válni. (A balti köztársaságok és Oroszország parlamentjei még 1990 tavaszán döntöttek a szuverenitásról, majd a közép-ázsiai és a kaukázusi köztársaságok, Moldova, s utolsóként Ukrajna és Belorusszia is követték példájukat.) Breszt mellett, a Viszkuli kormányrezidencián 1991. december 6-án Borisz Jelcin orosz, Leonyid Kravcsuk ukrán és Szta- nyiszlav Suskevics belorusz államfő aláírta az egyezményt a Független Államok Közösségének létrehozásáról, amely kimondta, hogy „a Szovjetunió mint a nemzetközi jog alanya és mint geopolitikai realitás többé nem létezik”. De ez csak december 25-én Gorbacsovnak, a Szovjetunió egyetlen elnökének lemondásával vált véglegessé. Közben megszaporodott az újra- szövetkezők száma, már 11-en voltak, csak Grúzia hiányzott, bár tett egy csatlakozási szándéknyilatkozatot. A három balti köztársaságra Jelcin nem számított, nyilvánvaló volt, hogy azoknak Oroszországból mindörökre elegük van. Mert igenis erről volt-van - szó: az egykori orosz gyarmatok, a szoyjethatalom által ismételten bekebelezett államok és népek viszonyáról Oroszországhoz. A cári és a kommunista időkben is nagyon tudatosan csonkították meg ezeket a - orosz szó- használattal élve - „peremterületeket”, így akarván megakadályozni minden elszakadási kísérletet, így aztán ma is olyan az utódállamok viszonya Oroszországhoz, mint a megunt, de megszokott házastárshoz: sem veled, sem nélküled. Jelcin Oroszországa egy pillanatra sem mondott le a vezérpozícióról. A közös védelmi politikát, az egyeztetett nemzetközi Az utódállamok és Moszkva viszonya így fest: se veled, se nélküled. fellépést, a külső határok közös védelmét, a közösségi haderő fenntartását úgy képzeli el, hogy a tagállamok követik és támogatják Moszkva lépéseit még akkor is, ha azokat nem egyeztette velük, elismerik Moszkva „különleges érdekeltségeit” a volt unió területén. Ezenkívül eltűrik, hogy a területükön élő orosz lakosság érdekeire hivatkozva Moszkva belebeszéljen belső ügyeikbe és elviselik az orosz támaszpontok létét. Mert a lényegről, a gazdasági együttműködésről szó nincs. Pedig annak idején az utódállamok éppen azért tértek vissza a közös akolba, mert el akarták _______ kerülni a teljes gazdasági összeomlást. Maradt a szovjet örökség, a bartell, hiszen az egyenrangú és kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködés csak ott lehetséges, ahol igazi piacgazdaság van. S bár kétségtelen, hogy ebben a vonatkozásban Oroszország jutott a legtovább, ott sem lehet piacról, inkább csak vadkapitalizmusról beszélni. így aztán 12 szegény ország kényszerű kalákája az, aminek öt éve a Független Államok Közössége büszke nevet adták. Tű nődés Gyanús barátkozás Pavol Hamzík karácsony előtti kétnapos moszkvai látogatása már az orosz kommentátoroknak is feltűnt, elkezdték emlegetni azt a bizonyos lyukas zsákot. Valóban, Szlovákia miniszterei az utóbbi hónapokban valóságos búcsújárást kezdtek Moszkvába, s az utazási láz elkapta a parlament elnökét is. Érdekes azonban felfigyelni arra, hogy előbb a védelmi, a belügy- és a kulturális miniszter vizitált az orosz fővárosban, utána pedig a külügyi tárca vezetője - éppen azokban a napokban, amikor Brüsszelben tetőztek a NATO- bóvítés előkészítésével összefüggő tárgyalások, melyek ellen Jevgenyij Primakov olyan hevesen tiltakozott. Az orosz külügyminiszter Hamzík előtt sem rejtette véka alá elutasítását, bár vendége - legalábbis ezt állította az orosz és a szlovák hivatalos hírügynökség - Szlovákia európai integrációs szándékait hangoztatta. E gyökeres véleménykülönbség ellenére a két külügyminiszter feltűnő barátságban és egyetértésben vált el egymástól, ami több mint gyanús. Mint ahogy felettébb gyanús ez az egész barátkozási roham. Minek ment Sítek védelmi miniszter Moszkvába? Hiszen Szlovákia azzal dicsekszik, hogy a Békepartnerség terén valóságos bajnok - eközben Moszkva az egész programot olyan veszélyes csalinak tekinti, amellyel a fiatal demokráciákat akarják beédesgetni a NATO-ba, mégpedig A nagy búcsújárásból kimaradtak a gazdasági ügyek felelősei. Moszkva ellenében. Milyen kulturális együttműködésről tárgyalt Hudec miniszter, amikor az orosz kulturális életet lassan kiradírozza a pénztelenség, miközben nálunk sem éppen a szellemiek virágoznak? Milyen rendőrségi tapasztalatokat gyűjtött Krajéí belügyminiszter ott, ahol az utcát, az üzleti életet és lassan már a politikát is a gengszterek uralják? Gasparovié parlamenti elnökkel pedig úgy bánt az orosz vezetés, mint egy vazallus ország futárával - senkinek sem volt rá ideje. GaSpa- rovic pedig még csak meg sem sértődött! Gyanús, nagyon gyanús. Tény viszont, hogy Hantáiknak méltó tárgyalópartnerei voltak. De vajon okos dolog volt-e megbeszéléseket folytatnia nyomban megérkezése után azzal az Iván Ribkinnel, aki felettébb tisztázatlan körülA szlovák külügyminiszter is járt a Kremlben Prikler László felv. mények között lett a befolyásos elnöki Biztonsági Tanács titkára a kurtán-furcsán menesztett Lebegy tábornok után? Ez azonban mind csak apróság ahhoz képest, hogy Szlovákia kereskedelmi deficitje Oroszországgal szemben kb. 1 milliárd dollár, viszont a nagy búcsújárásból kimaradt mindenki, akinek a gazdasági és pénzügyekhez köze van. Primakov szerint ez semmiség, sokkal fontosabb az, hogy a kölcsönös politikai kapcsolatokban semmilyen deficit sem mutatkozik. S négyszemközt talán arra is emlékeztetett, hogy a FÁK- hoz bármely ország csatlakozhat... (gzs)
