Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-30 / 18. szám
8 1997. április 30. Ripo Ipolyság: politikai pártoktól függetlenül, de nem függetlenül a politikától Új fórummal lettünk gazdagabbak Kövesdi Károly Többször is elhangzott, s hogy mennyire igaz, azt napjaink belpolitikai történései, a jelenlegi szlovák kormány által folytatott etnikai zavarkeltés és uszítás igazolja, hogy a szlovákiai magyarság értelmiségi fórumát már rég meg kellett volna alapítani. Értelmezhető persze ez a vélemény a parlamenti képviseletünk kritikájaként is, de az Ipolyságon április 19-én egybegyűlt mintegy százhúsz résztvevő értelmiségi tudatában volt annak, hogy amiként a politika mozgástere behatárolt, úgy egy szabad fórumra sem azért van szükség, hogy alteregó- ja legyen a szlovákiai magyar pártoknak. Ráadásul még a magát legfüggetlenebbnek deklaráló értelmiségi sem mentes a politikai ízléstől, egy-egy párthoz, mozgalomhoz fűződő szimpátiától. De a pártpolitika valami más, míg az értelmiségiek összefogására más okból van szükség. A megkésettség okait ugyan lehetne taglalni, ám ennél fontosabb a puszta tény, hogy a szlovákiai magyarságnak végre megalakult az a bázisa, amely politikai kötöttségek nélkül, a szabad együttgondolkodás szándékával segítheti a társadalmi folyamatok kedvező irányba való ösztökélését, a társadalmi béke megteremtését a maga módján. Az alakuló fórum vitájában természetesen kiütköztek és megnyilvánultak a kisebbségi értelmiségi lét összes betegségei és pozitívumai. Voltak lánglelkű beszédek, amelyek hajszálnyival sem léptek tűi a megszokott és némileg már unalmas szlogenek ragozásán, a megnyomoríttatásunk és üldöztetésünk asztalverő hangoztatásán, voltak mellébeszélések és helyenként triviális megnyilatkozások is (ki tekinthető értelmiséginek), s voltak a helyzetet félreértő panaszáradatok. S volt meglehetősen kevés konkrét elképzelés, terv és programra, teendőre való buzdítás, ötlet. Igaz, erre a találkozóra is, mint szinte valamennyire, amit napjainkban rendeznek bárhol az ország déli régióiban, rányomta bélyegét a Nemcok-szindróma, az oktatási törvénytervezet árnyéka, s nem véletlen, hogy a Szlovákiai Magyar Értelmiség Fóruma első állásfoglalása is ezt a témát célozta meg. Akinek a háza ég, nem tud az ivóvíz minőségéről csevegni. Ám a stratégia felállítása, vagy legalábbis végiggondolása, megmaradt a következő (remélhetőleg hamarosan sorra kerülő) találkozók feladatának, mint annak a pontos tisztázása is, hogyan viszonyuljon a Fórum az 1993 júniusától meglevő szlovák Fórumhoz. Az alapvető kérdés, hogy tudniillik a Szlovákiai Magyar Értelmiség Fóruma szlovákiai magyar érdekvédelmi szervezet legyen-e vagy általában az ország demokratikus rendjének a megalapozása mellett, a kedvező politikai fordulat segítése mellett tegye le a garast, minden erejével és lehetőségével azon munkálkodjék, hogy védje a védenivalót, avagy a szlovák demokratákkal való összefogást szorgalmazza - sugalmazva ezt a politikának is -, szintén elodázó- dott. Illetőleg mindkettőről volt szó, de a prioritások meghatározása már egy következő találkozó feladata lesz. Ami nem feltétlenül baj. Gond akkor lesz, ha nem születik meg egy hosszú távú program; a távlati tervek és a gyorsan megoldandó feladatok kezelésének a szimbiózisa, ha a Fórum nem kezdi el az alapozást olyan szinten, hogy feltérképezi a szlovákiai magyarság művészeti, műszaki, humán és egyéb értelmiségének a globális állagát. Hallom az ellenvetést: nem feladata, hiszen, mint az Állásfoglalásban olvasható, a Fórumhoz bárki csadakozhat, aki egyetért célkitűzéseivel és szellemiségével. Akár külföldi is lehet az illető. Az azonban mégis megfontolás tárgyát képezi, hogy tudjunk egymásról, hogy felmérjük valós szellemi erőinket, potenciálunkat. Az ipolysági találkozó legelőremutatóbb javaslata az volt, hogy a résztvevők hamarosan rendezzenek szűkebb körű, konkrétabb megbeszéléseket a demokratikusan gondolkodó szlovákokkal, mégpedig három témakörben: a médiák helyzetéről, az oktatásügyről, az önkormányzatiságról és/vagy a kultúráról. Az e három témakörben tartandó szlovák-magyar párbeszéd prioritásként is megfogalmazható, hiszen a tömegbutító kormánypropaganda ellensúlyozására égetően szükség van, miként az önkormányzatiság témakörének alapos kielemzésére is, hiszen a szlovákiai lehetséges demokrácia sarkkövét, alapját jelenti. Kultúránk, oktatásügyünk nyomorúságos állapotain és veszélyeztetettségén sem tudunk önmagunk segíteni, legfeljebb a diagnózist megállapítani. Az utóbbi témakörhöz kapcsolható konkrét javaslat a magyar anyanyelven történő lelkészoktatás helyzetének a felmérése is. A Fórumon elhangzott elemző, az oktatásügyünk helyzetét taglaló két előadás (Hecht Anna és Héder Ágnes) mellett a legtöbb figyelmet Rudolf Chmel előadása érdemelte ki, aki a cseh-német nyilatkozat analógiájáról beszélt (írását ugyanezen az oldalon közöljük), s arról a történelmi kiegyezésről, amely feltédenül szükséges a két nép viszonyának rendezéséhez. Mert, mint mondotta, az államközi szerződés megszüntette ugyan a szlovákság geopolitikai görcsét, ám korántsem számolta fel a pszichológiai nyomást, félelmet és fóbiát, amely mind a szlovákságban, mind a szlovákiai magyarságban mélyen gyökerezik. Szlovákia demokratái csak úgy tudnak összefogni, ha szembenéznek a történelmi múlttal, ami nem várható el a jelenlegi hatalomtól. Á feladat tehát meglehetősen világos, annál is inkább, mert a szlovák politikusok (még a legdemokratábbak is) inkább kacsingatnak a szavazók kegyeire, mint a valódi demokrácia megteremtésének szükségére. De ne rójuk fel ismételten a Fórumnak, hogy azon melegében nem kezdett konkrét munkába, hiszen egyelőre az időből sem futotta többre. Inkább örüljünk neki, hogy végre, hosszú vajúdás után megalakult, lehetőséget teremtve az „értelmesen” gondolkodó magyar és szlovák demokratáknak az együttgondolkodásra, a kisebbségi gondjaink, esetleges stratégiáink pontos megfogalmazására. Távirati stílusban összegezve: Nyolc évvel a rendszerváltás kezdete után - főleg a politikai szorongatottság kényszeréből - április 19-én megalakult a Szlovákiai Magyar Értelmiség Fóruma. Az SZMÉF Nyilatkozatot fogadott el, majd mintegy száztízen aláírták az Alapszabályt. Ezután már csak a hivatalos bejegyzése van hátra. A Fórum szervei az aláírók és az öttagú szóvivői testület. A szervezet nyitott bárki előtt, aki egyetért az Alapszabályban megfogalmazott elvekkel. Az SZMÉF elfogadta első állásfoglalását, melyet az iskoláinkat érő sorozatos támadások elítélésének ügyében fogalmazott meg. A vitában megnyilvánult a kisebbségi lét minden pozitív és negatív velejárója. A szlovákiai demokratáknak szembe kell nézniük a közös történelmi múlttal. A Mécs László Alapítvány és a Márai Sándor Alapítvány szervezésének köszönhetően legalább százhúsz értelmiségi vett részt a fórumon, amely a társulási törvény alapján mi tóttá az új polgári szem melynek pontos neve: S: ai Magyar Értelmiség I A Fórum megválaszotta Egy-két magyar összehajol: a felvételen Jáki János, Márai Sándor unokaöccse és jogutódja beszélget Tóth Károllyal, a Magyar Polgári Párt főtitkárával. Bár a Fórum pártsemleges magát, a Magyar 1 felső szinten kép\ gukat a találkozc tanácsokkal segítet Valamennyiünk demokráciája Rudolf Chmel Szlovákia polgári társadalma az önálló állam ötödik évében még mindig krízisben, sőt veszélyeztetett helyzetben van. Ennek oka kétségtelenül a koalíció kormányzási stílusa. De mi is ludasok vagyunk, mert a választásokon hagytuk magunkat abba a pozícióba kényszeríteni, amelyben vagyunk. Ha azt mondom, hogy mi, akkor a demokratákra, Szlovákia demokratikusan gondolkodó polgáraira gondolok, tekintet nélkül a nemzetiségi hovatartozásra, akiket ez a koalíció legszívesebben nemcsak nemzetellenes, államellenes, de másod- vagy harmadrangú alattvalókként kezelne. Mert nemzetpártiak, szlovákpártiak és nemtudommilyen-pártiak természetesen csak ők lehetnek. Belekényszerítettek bennünket ebbe a hamis játékba, amelyben minden erőnkkel természetes dolgokat kell védenünk, mialatt ők, az államtól és az államiságtól kezdve az állami tulajdonig, szó szerint mindent privatizálnak. Mai helyzetünk egyik oka az is, hogy nem tudunk erre a hamis játékra válaszolni, illetve, hagyjuk magunkat általa elragadtatni. Örömtelen állapotunk azonban leginkább abban rejlik, hogy mi, Szlovákia magyar, szlovák vagy más nemzetiségű demokrata polgárai, mostanáig nem voltunk képesek megegyezni és kiegyezni. Mert most már többről van szó: a puszta demokráciáról. S ennek nincsenek nemzeti színei. Vagy mindenkire érvényes, vagy senkire. Problémáink ebben gyökereznek. A Szlovákiai Értelmiségi Fórum 1993 júniusában alakult, abban az időben, amikor komolyan kezdtek megnyilvánulni a demokráciaellenes praktikák, amelyek az emlékezetes 1994. novemberi éjszakán olyan félelmetes formát öltöttek, amelyekre az egész demokratikus világ elutasítóan reagál a mai napig. Ez a garnitúra ugyanis az államépítés sajátságos koncepcióját alkotta meg: hatalmát az abszurdig centralizálja, miközben, az emberi lélektől a világi javakig, mindent privatizál. Ez a koncepció álnok, ám rövid távon sikeres, hosszú távon pedig (a néhány kiválasztott számára) nagyon is kifizetődő. Mi legyen hát velük, demokratákkal? Mit tegyenek? Mi az oka, hogy állandóan a játéktéren kívül rekednek? Van-e az állam építésére, polgárainak - szlovákoknak, magyaroknak, ukránoknak, ruszinoknak és a többieknek - közös jövőjére vonatkozó közös víziójuk, mérlegelik-e, vajon mit kellene tartalmaznia ennek a víziónak, hogy mindenki számára közös legyen? Mi képezhetné egy ilyen vízió alapjait? Kétségkívül a demokrácia. Valamennyiünk demokráciája. Melynek alapját természetesen az államhatalom klasszikus decentralizációja jelenti, amely magában foglalja a kulturális és oktatási önkormányzatot, az államilag támogatott kulturális, művészeti stb. intézmények függedenségét, miközben talán közvetlenül a törvényhozásban meg lehetne határozni, mi is az a nemzetiségi kultúra. A Szlovákiai Magyar Értelmiség Fóruma is a veszélyeztetett helyzetben jött létre. A demokrácia veszélyeztetettségében, ami a szlovákiai magyarság identitását veszélyezteti. Á pen ebből az alkalomból sz ges tudatosítani, hogy a szí kiai demokrácia oszthatatl; éppen ezért legfőbb ideje e dolkodni a közös vízió: a pi társadalom és a jogállam é] fölött. Fel kell tennünk a kérdést, nem lehetett ez a vízió a m; pig közös, miért képzelik el képp a szlovákok és máské] magyarok, nemegyszer hor egyenest másképpen, miéri tudtak a szlovák és a rnagy. mokraták máig összefogni, zös gondolat jegyében köze asztalhoz ülni, s annak név mozgósítani a polgárokat? nem tudnak vagy nem akar szlovák demokratikus erők mindmáig hinni ebben a kö
