Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-30 / 18. szám
iblicisztika 1997. április 30. 9 ügyvivői testületet, melynek jai: ám Zita, Mészáros András, ;ndel Lajos, Kövesdi Szabó ria és Miklósi Péter. A találkozón Rudolf Chmel egykori budapesti szlovák nagykövet képviselte a Szlovákiai Értelmiségi Fórumot. Előadása nagy tapsot kapott, hiszen közös gondjainkról beszélt. Csak sajnálni lehet, hogy a szlovák sajtó csekély érdeklődést tanúsított a rendezvény iránt. Prikler László felvételei ta ai a0S Jó hangulat uralkodott a Csema- dok ipolysági, Park utcai termében. Bár a vita helyenként hangos megnyilvánulásoktól sem volt mentes, azért Grendel Lajos és Mészáros András arcán megelégedés és optimizmus tükröződik. DokumantutTi Állásfoglalás Aggódva tapasztaljuk, hogy a Szlovák Köztársaságban nemcsak a kultúra, hanem az oktatásügy is mély válságba sodródott. E helyzet az oktatási főhatóságnak sorozatosan rosszindulatú és szakszerűtlen, az ország valamennyi állampolgárát érintő, de a mi nemzeti közösségünket különösképpen sértő és megféE súlyos válság velejárója a magyar oktatás leépítése. lemlítő intézkedéseiben; illetve a demokratikusan működő intézményrendszertől idegen, centralizáló törekvéseiben nyilvánul meg. Az oktatás igazi reformját elősegítő politikai akarat, a kellő szintű szakmai irányítás és a valós szükségletek arányában kezelt anyagi fedezet hiánya - mindez az i^úság jelenével, jövőjével való méltatlan hazárdjáték! E súlyos válság velejárója a magyar nyelvű oktatás leépítése Szlovákiában. Ennek keretében, hatalmi szóval, a magyar tanítási nyelvű iskolákban is kizárólag államnyelven írandók a bizonyítványok és minden iskolai dokumentáció; továbbá a magyar középiskolákban a felvételiken szlovák nyelvből is kötelezően vizsgázni kell. Az egyértelmű nyelvváltást akarja kikényszeríteni a készülő közoktatási törvény is, amely az alap- és középiskolákban a történelmet, földrajzot, testnevelést, valamint a szakközépiskolákban és szakmunkásképzőkben a szaktantárgyak oktatását államnyelven rendeli el. Diszkriminatívnak tartjuk Ondrej Nemcok oktatásügyi államtitkár körlevelét, amelyben többek között olyan rasszista jellegű intézkedések megtételére szólítja fel a kerületi és járási hivatalok elöljáróit, hogy a Szlovák Köztársaság magyar tannyelvű iskoláiban mind a fenti tantárgyakat, mind a szlovák nyelvet csakis szlovák nemzetiségű pedagógusok oktassák. Magyar tanítási nyelvű iskoláink megszűnését célozza a Nyitrai Konstantin Egyetemen a magyar pedagógus- képzés folyamatos leépítése; illetve a pedagógusképzésnek szlovák nyelvre történő fokozatos áttérése is - hiszen magyar tanító nélkül magyar iskola sincs. Ugyanez a szándék tapasztalható a küenc- éves oktatásra való áttérésben; az osztályok számának csökkenése a magyar középElítéljük a kormány, illetve az oktatási tárca diszkriminatív intézkedéseit. iskolákban jóval magasabb a szlovákiai átlagnál. Elítéljük az SZK kormányának, illetve az oktatási tárcának az emberi, állampolgári és nemzeti kisebbségi jogainkat sértő, diszkriminatív intézkedéseit. Támogatjuk mindazokat a tiltakozásokat, megmozdulásokat és kezdeményezéseket, amelyek anyanyelvűnk megőrzését, iskoláink és kultúránk megvédését szolgálják. Ipolyság, 1997. április 19. Az SZMÉF Nyilatkozatához a következő címen lehet támogató aláírással csatlakozni: Miklósi Péter, Konventná 17, 811 03 Bratislava (telefon/fax: 53 11216). tóban? ősorban azért, mert több tör- elmi-pszichológiai és társami determinizmus hatása tt a mai napig egyfajta termé- tes félelemben élnek: a hatá- : megváltozásától való féléiben vagy inkább fenyege- tségben. Talán nem a leglé- agesebb, de ez a félelem leg- :ább az 1938-1948-as évek- z kötődik, miközben az 45-1948-as évek viszonylatári ne adj isten a vagyoni rtitúció kérdése is felmerül- t. A félelem eredete a feldol- zatlan és megemésztetlen tör- íelmi élményekben és trau- íkban rejlik, amelyek a bűnös, főleg a bűntelen embereket ntették, s amelyek politikai- ; és jogilag „rendben” is volnának. Végső esetben ki lehetne nyilvánítani értük valamiféle bocsánatkérést, de mindmáig kerestetik az a hős, aki ezt az egyik és a másik oldalon képes lenne megtenni. El tudom képzelni, hogy ezt kellene tenni az 1945-1948-as évekért, de nem tudom elképzelni, ki merné ezt megtenni. Azt sem tudom viszont elképzelni, hogy magyar oldalon ki akarna bocsánatot kérni az 1938 utáni sérelmekért. És nem tudok elképzelni egy olyan közös szöveget, amelyet közösen írnának alá szlovákok és magyarok, vagy esetleg - főleg - a kisebbségi magyarok. Amely egyfajta analógiája lehetne a cseh-német nyilatkozatnak. Egy szöveget, amelynek nemcsak politikai és jogi, de erkölcsi és történelmi súlya lenne, amely - ideális esetben - alapja lehetne ama történelmi, de mindenekelőtt szimbolikus szlovák-magyar kiegyezésnek. A cseh-német nyilatkozat is polgári nyomásra született, habár elfogadását főleg a cseh elnök szorgalmazta. A cseh-német nyilatkozat főleg atekintetben fontos, hogy általa a csehek végre megszabadulhattak a történelmi félelmüktől, amit a hárommillió német elűzése és vagyonuk hátramaradása okozott nekik. Ez a nyilatkozat lezár egy bizonyos történelmi szakaszt, annak dacára, hogy Németországban is, Csehországban is vannak erők, amelyek nem tudnak megbékélni vele. Ha a szlovákok - az analógia szerint megszabadulnának ettől a félelemtől, kialakulhatna bennük a valódi, s nemcsak a formális közös vízió megalkotásának lehetősége. Igaz, több különbség, de hasonlóság is fennáll a cseh-német nyilatkozat viszonylatában. Az alapvető különbség, hogy a hárommilliós német kisebbség már ötven éve nem él Csehországban, míg a hatszázezer magyar itt él. A hasonlóság, hogy Klaus a tárgyalásokhoz nem engedte oda a szu- détanémeteket, holott a nyilatkozat őket érinti. Meciar a szlovák-magyar alapszerződésről szóló tárgyalásokra szintén nem hívta meg a magyar kisebbséget, pedig a szöveg jelentős része róluk szól. A szlovák-magyar alapszerződés éppen ezért nehezen, vagy egyáltalán nem tud életbe lépni, és sokak számára nem egyéb egy papírfecninél. Annak ellenére, hogy a szerződésnek a határok sérthetetlenségéről szóló része oldja Szlovákia geopolitikai félelmét, nem enyhíti a bizonytalanság traumáját, hogy megmaradt valami bűn, nem oldja meg a szlovákok pszichológiai félelmét. Ezeket a - nemcsak szimbolikus - traumákat és fóbiákat itt kell keresni Szlovákiában, és a szlovákiai magyarokkal közösen kell megtalálni a megoldást. Addig azonban ez nem lehetséges, míg a magyarok vissza nem kapják a jogállásukat, legalább azt, amellyel 1990-1992-ben rendelkeztek. Mert a szlovákiai magyarok is félelemben élnek, az identitásuk elvesztésétől való félelemben. Ezt a félelmet is oldani kell, lehet, hogy alkotmányos garanciákkal is. A félelmektől való szabadulás részét képezi annak a víziónak, amelyért együtt kell tenniük a szlovák és a magyar demokratáknak. A Szlovákiai Értelmiségi Fórum és a Szlovákiai Magyarok Értelmiségi Fóruma, tehát a szlovák és a magyar demokraták együttműködése ösztönző erő lehet a demokrata politikusok számára is, akik többet gondolnak a választói szavazatokra, mint a valódi demokrácia szükségére. Még egyszer hangsúlyozom: a létünkről van szó, Szlovákia jövőjéről. Ami csak európai, demokratikus lehet, vagy annak a fordítottja.
