Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-30 / 18. szám

Nagyvilág 1997. április 30. 7 Amikor az istenek megelégelték a sok boldogságot... Monaco hétszáz éve Budapesti levél A határon túliak A törpe nagyhercegség külcsínje lenyűgöző Archív-felvétel Monaco felvirágzása akkor kez­dődött, amikor a monakói her­ceg feleségül vette a szépséges hollywoodi sztárt, Grace Kellyt. Ez a há­zasság hozta meg a kis hercegség szá­mára a fényt s ezzel együtt a prominens látogatókat és a tu­risták tömegét. Miu­tán Grace megszülte három gyerekét, köztük a trónörö­köst, a Grimaldi csa­lád a társasági rova­tok élére került, s Monaco a felső tíz­ezer paradicsomává vált. De az istenek megelégelték a sok boldogságot. Gracia egy autóbaleset következtében meghalt, s az uralkodónak szív- problémái vannak. Gyerekei, Caroline, Stephanie és Albert újabb és újabb csaló­dást jelentenek számára. Tehe­tetlenül kell néznie, miként csá­bítják el lányait a profi nőcsá- bászok, hogy aztán nyilvánosan megcsalják őket. Az egyetlen el­fogadható vő, Stefano Casiraghi motorcsónakversenyen vesztet­te életét. Rainer fáradt és kimerült, de to­vább kell uralkodnia, mert a trónörökös Albert még nem elég érett az uralkodásra, és nem tud­ni, megnősül-e valaha. Gracia halálával mintha Monaco is meghalt volna. Az or­szágnak két szentje volt: Sainte- Devote és Gracia Patrícia. 1982 szep­temberétől, halála napjától, Gracia le­gendává és nemzeti hőssé vált. Apja épí­tőmunkásként kezd­te, majd vállalkozó­ként müliomossá vált. Lányát isteni szépséggel áldotta meg a sors, Holly­woodban sztár lett belőle. Az azúr par­tokon forgattak, amikor megismerke­dett Rainerrel. Egymásba sze­rettek. Az aprócska állam jelen­téktelen uralkodója annyira is­meretien volt abban az időben Amerikában, hogy Gracia anyja azt mesélte, a lánya a marokkói herceghez megy férjhez. Grace Kellyből Gracia Patrícia lett, és több filmet nem forgatott. Gracia gálaelőadásokat, feszti­válokat, bálokat szervez, művé­szeket csábít az országba, s gon­doskodik a sajtó érdeklődéséről. Tevékenysége gazdagságot hoz a Grimaldi-konyhára. Jackie Kennedyhez hasonlóan generá­ciója eszményévé válik. Halálá­val Monaco és a dinasztia elve­szíti a fényét. Ma azon fáradoz­nak, hogy a pápa Gracia Patrici­át szentté nyilvánítsa. „Caroline a monacói hercegség­nek olyan szimbóluma, mint Koppenhágának a kis hableány” - jelentette ki Karl Lagerfeld a barátnőjéről. 21 éves volt, mikor fényképét 500 000 dollárért el­adta egy magazinnak. Caroline-t első szerelmi ügye óta állandóan fotóriporterek hada kíséri. Kitar­tóan fényképezték még a férje, Stefan Casiraghi halálát követő tragikus pillanatokban is. A fia­tal özvegy, aki nem sokkal előbb méltóságteljesen viselte anyja halálát, most titokban elhagyja Monacói és Provance-ban húzó­dik meg, Vincent Lindon színész társaságában. De csakhamar meg­érti, nem hagyhatja apját egyedül, visz- szatér Monacóba, hogy mellette álljon, így a világ megcso­dálhatja az anya és a fenséges, de megkö­zelíthetetlen „first lady” arcát is. Dianához hasonlóan Caroline is egyedül­álló anya, és számá­ra is nehezen talál­ható megfelelő férjjelölt. Nagy a valószínűsége, hogy fia lesz a következő monacói herceg. Pontosan száz ágyúlövés jelezte 1958. március 14-én Albert her­ceg megszületését. Noha ke­resztneve megegyezik Einstei­nével, a történelembe ez idáig nem írta be magát. Ambíciói igen korlátozottak. Eddigi legje­lentősebb közéleti szereplése ta­valy nyári New York-i fellépése volt, amikor az ENSZ-ben aláírta az atomcsendegyezményt. No­ha valószínű, hogy a 68 tagú monacói hadseregnek soha nem lesz a tulajdonában atomfegy­ver. Apja 47 éves uralkodás után sem számíthat a trónra lépésére. Szívesen ékesíti magát min­denféle középszerű titulusok­kal, mint a Vöröskereszt elnöke, az olimpiai bizottság elnöke. A társasági életben mindig elbű­völő modellek oldalán mutatko­zik. Minden nyarat a Földközi­tenger hullámain száguldó jachtján tölt, szépséges hölgyek társaságában, hogy a nyilvános­ság előtt is világos legyen, férfi a javából. Arra vár, mikor léphet trónra, de az apja nem adja át neki a helyét, amíg meg nem nő­sül. Hat év múlva azonban eléri a nagykorúságot az unokaöccse, Andrea, Caroline fia is, akit any­ja a következő hercegnek szán. Stephanie nem mesebeli herceg­nő. A mai napig az ő lelkén szá­rad anyja halála. Stephanit azzal gyanúsítják, hogy azon a napon kiskorúként vezette a kocsit, amikor a halálos baleset történt. Az udvari etikett neki nem szá­mít, a maga feje szerint éli az éle­tét. Az európai főnemesség bot­rányos gyermeke. Előbb egy éj­jeli bár tulajdonosába habarodik bele, majd egy zenei producer oldalán él Los Angelesben. Az­tán beleszeret Dániel Ducruet- be, a testőrébe, akitől két gyere­ke is születik, mielőtt sikerül ap­jánál kieszközölni az engedélyt a házasságra. Az ál­ma azonban hama­rosan szertefoszlik, Ducruet megcsalja. A válás villámgyors. És a jövő? Stephanie Caroline-hoz hason­lóan magányos a- nya, menedzserként dolgozik, és a hivata­los feladatoknak is eleget tesz. Elkesere­detten küzd az elis­merésért, független akar lenni a Grimaldiaktól anya­gilag is, egyedül akarja felnevel­ni a gyerekeit, meg akarja mu­tatni, hogy végre felnőtt. Sorsa Fergiéhez hasonló. Bunte - rövidítve A hercegség a 700. évfor­dulóját ünnepli, de van-e ünnepelni- valója? Az aprócska állam szinte teljesen ismeretlen volt akkoriban. SlNKOVITS PÉTER _________ Pe st egykoron. És most. An­nak idején hétvégi átrucca- nások színhelye, ismerősök meglátogatása, színház, üz­letek, könyvek. Azóta sokan áttelepültek ide: a megbi­csaklott álmok miatt Er­délyből, a katonai behívók elől szökve a Délvidékről. Néhányan Szlovákiából. Jó­val többen Ukrajnából. Új­donsült ismerőseim egy fiatal kárpátaljai házaspár, már mindketten Ma­gyarországon végezték el a fő­iskolát, az ifjú és büszke férj azonban nem tudja levetkőzni a magával ho­zott nyers szó- használatot, fo­galmazása a táv­irati stílusához igazodik: „Apám ukrán, iszik, rossz ember; anyám magyar, nem iszik, jó asz- szony.” Ő tehát a visszahú­zó családi kötelékből pró­bált kitörni, s otthont te­remteni egy másik ország­ban. Mert Magyarország egy má­sik ország. Amelynek örök­sége a monarchiából a bü­rokrácia, a szocializmus év­tizedeiből pedig a határon túliak iránti bizalmatlan­ság. Itt kellene tehát a lábat megvetni. Ablakot nyitni is­meretlen utcára, feltérképe­zendő tájra. Újvidéki fotós barátom kicsinyke kertjéből évekkel ezelőtt néhány fej karfiol került az asztalom­ra, a minap piliscsavai háza előtt „ritkítottuk” a spenó­tot, a kamrámban áll azóta is, megvallom, félek az ízek- zamatok összevetésétől. Apámnak az ötvenes évek elején kőfaragó üzeme volt Zentán. És rádi­ója, ami akkori­ban ritkaság- számba ment. A labdarúgó vébé- közvetítések ide­jén a rádiókészü­lék (ma is ott áll a hátsó kiskony­ha egyik elfelej­tett kredencének tetején) az ud­varra került, a munka leállt, a hangokat hallva ismeretlen emberek kopogtattak és kértek bebocsájtást, illedel­mesen köszöntek, aztán le­ültek a fűre, szótlanságuk­kal alkamazkodtak, s csak heves karlengetésük jelez­te, ha a magyar csapat gólt ért el. Régen volt, minden Tocsik-botrány előtt, min­den robbantások és lezüllés előtt. És milyen fűszereket kever­jek én most a spenóthoz? Öröksége a bürokrácia és a határon túliakkal szembeni bizalmat­lanság. Szlovákia is megirigyelhetné... Harc a török nyelv megtisztításáért Törökországban törvényt készí­tenek elő, amelynek értelmében a cégtáblákról, az üzletek és a vendéglők homlokzatáról el kell tüntetni az idegen nyelvű felira­tokat. Ha a megnevezésben egy másik nyelv használata is elke­rülhetetlen, akkor az idegen szavakat a török felirat után, ki­sebb és kevésbé feltűnő betűk­kel szabad csak felfesteni. A más nyelven hirdető vállalko­zókat pedig négyszeresen meg­adóztatják. Azokat a rádiósokat és tévéseket, akik hanglejtési, kiejtési vagy nyelvhelyességi hi­bákat követnek el, súlyos pénz- büntetéssel sújtják. De sanyarú sorsát az az újság sem kerülheti el, amelynek hasábjain éktelen nyelvi botlások fedezhetők fel. A nyelvtisztasági mozgalom na­gyon népszerű, s az ellenzéki pártok is lelkesen támogatják. (Lám, Szlovákia példája már a Közel-Keleten is követőkre ta­lált.) Megjegyzendő: Törökor­szág sem számíthat rá, hogy belátható időn belül az EU tagja lesz... (ÉT) Vasárnapi pletyka Híres ősök utódai Hogy Anthony Delon, Melanie Griffith vagy Chiara Mastroianni szülei nyomdo­kába lép, arról már olvashat­tunk, s tudjuk róluk, az alma nem esett messze a fájától. Egy francia riporter addig nyomozott az egykori holly­woodi sztárok utódai után, míg rá nem talált Clark Gable, Humphrey Bogart, Alfred Hithcock lányára. Judy Lewis Clark Gable és Lo­retta Young amerikai színész­nő házasságon kívül született lánya: „Anyám és Clark Gable 1935-ben találkoztak egy film forgatásán. Egymásba szeret­tek, és anyám teherbe esett. Leányanyának lenni abban az időben egyet jelen­tett a karrier fel­adásával. Apám so­sem vállalhatott a nyilvánosság előtt, hiszen nős volt. Ti­zenöt éves korom­ban látott első íz­ben. Nem sokkal előtte láttam az El­fújta a szél-t. Ami­kor anyám behí­vott a nappaliba, enyhe sokkhatás ért: mindenki ked­vence nálunk, az ebédlőben! Az iskoláról, a ba­rátaimról érdeklődött, búcsú­zóul atyai csókot kaptam tőle. Tizenhat év múlva, harminc­egy éves koromban ért az újabb sokk: két hónappal az esküvőnk előtt a vőlegényem közölte velem, ami mindenki előtt ismert volt már: Clark Gabié az én apám!” Leslie Bogart boldog szülők boldog gyermekeként élt négyéves koráig. Akkor távo­zott az élők sorából Humphrey Bogart, Lauren Bacall színésznő férje és Leslie édesapja. „Népszerűsé­ge miatt tökéletesnek tartot­tam. Később sem kellett véde­nem az imidzsét. Sajnálom, hogy nélküle kellett felnő­nöm. A filmjeiből örökké fia­talnak, halhatatlannak ma­radt meg számomra. Anyám, akivel nagyon szerették egy­mást, sokat mesélt róla. Taní­tónőként dolgozom, jógával foglalkozom és boldogan se­gítek az embereken.” Patrícia Hitchcock: „Olyan családot teremtett nekünk, amely szünet nélkül összetar­tott. Mint egyke, mindenhová elkísértem az apámat. Angliá­ban éltünk, majd Európa- szerte utazgattunk, míg le nem telepedtünk Ameriká­ban. Amikor éppen nem for­gatott, legszívesebben krimi­ket olvasott. Legszebb emlé­kem róla, hogy minden szom­baton kettesben jártunk bevá­sárolni. Bensőséges kapcso­latban álltam vele, akire so­sem tekintettem úgy, mint egy zsenire. Számomra egé­szen egyszerű, remek apa volt. Én is színésznőnek ké­szültem, kisebb szerepeket kaptam is apám filmjeiben. Csakhogy férjhez mentem, jöttek a gyerekek, s az én sze­replésem néhány reklámfilm­re korlátozódott. Ma én keze­lem az apám hagyatékát.

Next

/
Thumbnails
Contents