Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-30 / 18. szám
Politika 1997. április 30. 3 Azt a típusú demokráciát fogják védelmezni, amelyben a többség terrorja érvényesül Nincs hova hátrálniuk... Heti téma Jean (-Marie)-vicc „A DSZM-nek ellenállást kell tanúsítania. Védelmezni fogjuk a demokráciát, az emberek nyugodt életét e pártokkal szemben. Nincs hová hátrálnunk. Eljutottunk addig a határig, ameddig toleránsak lehettünk. Ha csatát akarnak - megkapják.” (Vladimír Meciar a DSZM trencséni kerületi tanácskozásán - Národná obroda 1997. március 17.) 1. Meciarnak igaza van. A DSZM-nek ellenállást kell tanúsítania: Mindene kockán forog, hiszen mindent egy lapra tett fel. Meciar nemcsak ötmillió ember sorsát és az ország nemzetközi megítélését tette kockára, hanem a nemzeti vagyon jelentős részének birtoklását, azoknak a tiszta lelkiismeretét, akik párthűségüknek köszönhetően jogtalanul óriási vagyonokhoz jutottak. „Nincs hová hátrálnunk.” Tényleg, hova is hátrálhatnának, akik a DSZM hátán olyan magasságokba kapaszkodtak, ahonnan lehetetlen visszatérni a hétköznapi életbe? A felhők felett lebegő Hudec, Kubis, Pius, Tóthová, Macuska, Slavkovská, Gasparovic, Lexa, Urban, Cuper, Eupták, Slota és természetszerűleg maga Meciar sem tér vissza a polgári környezetbe, hanem visszazuhan abba a szakadékba, amelyet saját maguknak ástak. Hasonszőrűek tucatjai 4-3-2 évvel ezelőtt úgy döntöttek, hogy eladják lelkűket a gátlástalan egoizmusnak. Azokban az országokban, ahol az illem dominál a despotizmus felett, a választásokon sikertelenül szereplő politikusok visszatérnek a bankokba, az egyetemi tanszékekre, a menedzsmentekbe. De hogyan mutatkozhatna a színházban az a Hudec, aki sorra sértegette a legkiválóbb színészeket, vagy az írószövetségben, ahol kollégáit gyalázta? (...) Ezért nem adhatják fel a hatalmat. Atársadalomra nézve ez halálos veszély: a meciarizmus nem tud hova hátrálni. Azoknak, akik a meciarizmusból hasznot húztak, győzniük kell - mindenáron! Ha vesztenek, nemcsak a hatalomtól, a magas beosztástól és az előnyöktől esnek el, hanem attól a gazdagságtól is, amihez pártelkötelezettségük révén gyanúsan gyorsan jutottak. Ezért nem veszthetnek, semmi áron. Főleg, ha úgyis mások állják a számlát. 2. Védelmezni fogjuk a demokráciát - hirdeti büszkén Meciar, és megint igaza van. Sajátos arculatú demokráciájukat védelmezni fogják, mert a demokráciák is sokfélék lehetnek. Azt a típusú demokráciát fogják védelmezni, amelynek fő vonása a többség terrorja - tehát a jogokat és kiváltságokat azok számára, akiknek néhánnyal több mandátumuk van a parlamentben: a jogot a privatizálásra, államigazgatási tisztség vagy akár kis hivatalocska betöltésére, kulturális intézmény, köz- szolgálati média vezetésére stb. Mindebből az következik, hogy ahol a többség terrorja uralkodik, az emberek milliói szűk körű jogokkal bíró jobbágyok. Ez a demokrácia előnyös az önkényuraknak, és ez az egyik fő szlovák sajátosság, amelyet Slobodník, Húska és Tóthová meggyőződése szerint a rosszindulatú külvilág, de olykor a hazai alkotmány- bíróság sem képes megérteni. 3. Védelmezni fogjuk a polgárok nyugodt életét. Nemes gondolat a kormányfő szájából. Védelmezni fogjuk a nemzeti vagyon békés átváltoztatását a kiválasztott személyek, csoportok tulajdonává, az egész állam átalakulását pedig olyan illedelmes alattvalókká, hogy nem is lesz szükség ellenzékre, önállóan gondolkodó értelmiségre, újságírókra pedig végképp nem. Először három-négy éven keresztül törtünk a hatalomra szüntelen ellentétek előidézésével és botrányok keltésével. Az egyikre ráfogtuk, hogy ötmilliós csúszópénzt fogadott el, a másikra, hogy gyanús számlái vannak osztrák bankban és egy félresikerült fia, Ladislav Chudí- kot harmadosztályú színésszé alacsonyítottuk. Százezrek megélhetési garanciáit romboltuk le, mindent megragadtunk, amit nem láncolt magához az alkotmány (gyakran még azt is), árulónak bélyegeztük meg az ország lakosságának egyharmadát, másfélmillió embert, választó- vonalat húztunk a kultúrában, a sportban, a hívők táborában, a vállalkozói szférában, a médiákban, a parlamentben a mi híveink és a többi polgár között. A 83:67-es parlamenti fölényünket kihasználva kisajátítottuk a jogot, hogy eldöntsük: kinek van igaza és kinek nincs, ki a jó és ki a rossz, ki a fajtiszta nemzeti és ki nem. Most pedig, amikor gyarapítani akarjuk a millióinkat, a hivatalokban pedig vagányul fel szeretnénk rakni a lábunkat az asztalra, most mindenkit vissza kell vernünk, aki az érdekeinket veszélyezteti. Fenéken kell billenteni mindenkit, aki szabadságot és egyenjogúságot követel. Az országot térdre kényszerítettük, leigáztuk, birtokunkba vettük - és nem engedjük, hogy bárki a szabadságvágy őrületéből a mi országunk ellen lázadozzon. Békét akarunk. Ma már igen. Ez a mi egyedüli esélyünk: az éjszaka és a hatalom leple alatt privatizál- gatni a 21. századig. Ebben rejlik a mi erőnk: a privatizálásban és a médiákban. 4. Eljutottunk addig a határig, ameddig toleránsak lehettünk. Gazdaságunk bástyájára, a Nemzeti Vagyonalapra, ideológiánk fellegvárára, a kultuszminisztériumra és személyes létbiztonságunk bástyájára, a DSZM-re senki sem emelhet kezet! Csatát akarnak - megkaphatják! De a mi játékszabályaink szerint, a mi bírónkkal, a mi általunk kiválasztott pályán! (A SME Plus alapján, rövidítve) Holop Zsolt Ján Slota nagy hibát követett el. Kedve szlottyant, hát meghívta Jean-Marie Le Pent Zsolnára. Nem látott át a szitán, nem tudta, hogy kígyót melenget a kebelén. Magyar kígyót. Le Pen a Felvidékről elszármazottt szülők egyetlen gyermeke. Lepény János és Lepény Mária a gazdasági válság idején vándorolt ki Amerikába, azaz vándorolt volna, ha Lepény papa el nem issza a marseilles-i kikötőben a hajójegy árát, hogy aztán örökre eltűnjön a francia idegenlégióban, s már csak a Rejtőregények mélyen utált Potrien őrmestereként bukkanjon fel. A kis Jean-Marie ekkor már nagyokat rúgott Lepény mama méhlepényébe. Anyja, csalódván a férfinemben, mindenképp lányt szeretett volna, kis „Mari lyány”-t, ahogy mindig is mondogatta, így aztán a Jean-Marie nevet adta fiúgyermekének, és hatéves koráig szok- nyábanjáratta. Jean-Marie-nak nehéz gyermekkora volt. Mély nyomot hagyott benne az a nap is, amelyen éppen „porbapisi- pogácsázott” a tengerparton, és arab bevándorlók gyerekei gonoszul beletapostak a művébe. Már ekkor megfogalmazta választási pogromját. Amerika persze hálás a sorsnak, hogy Lepény papa nem volt abszti- nens és a hajójegy árán ab- szintot ivott; most nem nekik kell bajlódniuk Jean- Marie-val, bár mondják, nem packáznának vele any- nyit, mint a franciák, akik a szólásszabadság jegyében engedik, hogy tartsa a (nemzeti) frontot, az a maréknyi barom meg ha akar, szavazzon rá. Csakhogy a maréknyi barom egyre többen van, mégsem a pártot tiltják be, hanem mondjuk a Larry Flynt-plakátokat, ha tiltakozik a klérus. Persze, nálunk sem Le Pen látogatása ellen tiltakozott, hanem a plakát ellen ágált Sokol érsek, de ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy nálunk minden „ugyanúgy” van, mint ott; hogy Szlovákia második Franciaország volna. Mást ne mondjak, egyetlen Flynt- plakát ellen tiltakozó francia érsek sem volt a Csehszlovák állambiztonsági szervek belső ellenséggel „foglalkozó” titkosügynöke. (Azt meg más forrásból tudjuk, nem franciahont építünk itt, hanem második Svájcot meg közép-keleti Dél-Koreát, Milka tehén tő- gyén nevelt lila kistigrist, üldözési mániával.) Szóval Le Pen nem jött Szlovákiába. Magyar gyökerei napvilágra kerültek, mint ahogy az is, hogy Csurka mozgatja őt a háttérből. Látogatása csak a fiatal szlovák állam felforgatását célozta, és a magyarlakta területek elcsatolásá- val kecsegtető röplapokat nem a szlovák titkos- szolgálat szórta —szét, hanem a fran- ' -- cia. Vagy az amerikai. Hisz tudjuk, Amerika hálás Franciaországnak, amiért feltalálta az abszintot, és Lepény papa elitta a hajójegy árát. Arról meg biztos forrásból, a kormánysajtóból értesültünk, hogy az USA pozsonyi nagykövete, bizonyos Johnson nevezetű, a katonai puccsok szervezésének avatott szakértője. És akkor még nem szóltunk a német titkosszolgálatról, amelyik- szintén biztos forrásból tudjuk - provokációkat szervezett, hogy feszültséget keltsen Dél-Szlovákiában, és nem szóltunk még a brit titkos- szolgálatról sem, mert róla még a kormánysajtó sem szólt. Amit nem biztos forrásból tudunk, az az, hogy a szlovák titkosszolgálatnak sikerült rávennie Chiracot, hirdessen előrehozott választásokat, hogy Le Pennek ne kelljen Szlovákiába jönnie, Slotáék pedig kissé megkésve, de hozzáfogtak a frontelnökben már hatévesen megfogalmazódott választási pogrom lefordításához. Hát így kergeti egyik dolog a másikát. A „hűségesek” közt nagyon magabiztosak... Prikler László felvétele Százezrek megélhetési garanciáit romboltuk le. Árulónak bélyegeztük meg az ország egyhar- madát. Szkukálek Lajos rajza Vonal alatt Küszöbön a népszavazás Szűcs Béla ________________ Ne m emlékszem, hogy valamelyik országban egyszerre két különféle dologról tartottak volna népszavazást. Ez is szlovák specialitás. Tény, hogy jó három hét múlva, május 24-25-én a szavazóumák elé járulunk, hogy állást foglaljunk két fontos dologban: az ország NATO-tagságában és a köztársasági elnök közvetlen választásában. A megalakult Központi Népszámlálási Bizottság végre eldöntötte a szavazás mikéntjét. Kész tény, hogy egy szavazólapon négy kérdés lesz és ami még ennél is fontosabb, érvényesnek tekinthető az a szavazólap is, amelyen a négy kérdésből legalább egyre igenlő választ ad az állampolgár. Ez azért lényeges, mert voltak olyan találgatások, hogy ha valamelyik kérdésre nem válaszol a szavazó, lapja érvénytelenné válik. Győzött a józan megfontolás. Vegyük sorra a kérdéseket: Az egyik fő kérdés az lesz, hogy a szavazó támogatja-e Szlovákia NATO-tagságát. Reméljük, a józan gondolkodású polgárok erre igennel válaszolnak, noha a legutolsó felmérés szerint egyelőre az arányuk 49 százalék. Ugyanis a kormány- koalíció két pártja (munkáspárt és nemzetiek) nyíltan ellenzi a belépést és propagandahadjáratot folytatnak ellene. Nekünk, magyaroknak, azonban alapvető érdekünk, hogy minél előbb tagjai legyünk a nyugati szervezetnek, mivel az elmúlt évek tanulsága szerint azok a politikusok kérték számon Szlovákiától a kisebbségi politikát. Se szeri, se száma a nálunk járt politikusoknak, akik nyíltan követelték a nemzetiségek nyelvhasználatáról szóló törvény mielőbbi megalkotását, a magyar oktatás megnyomorításának megszüntetését és a demokratikus kisebbségi politikai alapelvek betartását. Ezért erre a fontos kérdésre jó, ha minden szlovákiai magyar igennel válaszol. Még akkor is, ha tudjuk, hogy Szlovákia az első körben valószínűleg nem kerül be a NATOba és az is ismert dolog, hogy a népszavazás eredménye csak három évig érvényes. De talán addig még mi is bejuthatunk a szervezetbe. Ugyanis arról is beszélnek, hogy a tagállamokat nem szakaszosan, hanem folyamatosan fogják felvenni. Kormányunk azt hirdeti, hogy továbbra is törekedni fog a nyugati integrációra. A szavazólapon a NATO-val kapcsolatos további két kérdés elhanyagolható, mivel a szövetség vezetői már többször is kinyilatkozták, hogy az új tagállamok területén nem helyeznek el atomfegyvereket. Ezért a két kérdésre gyakorlatilag teljesen felesleges a válasz. Ezeket a kormánypártok csak azért iktatták be, hogy elrettentsék a szavazókat attól, hogy az első kérdésre igennel válaszoljanak. Tény, hogy feleslegesnek tűnik ez a népszavazás, mivel mindenfelől olyan hírek érkeznek, hogy az első körben csupán Lengyelországot, Csehországot és Magyar- országot hívják meg a felvételi tárgyalásokra. A szlovák diplomácia azonban még mindig lázasan magyarázza a bizonyítványát, és azt ismételgeti, hogy a demokrácia nálunk is van olyan stabil, mint a többi országban, a gazdasági helyzet pedig jobb. Úgy tűnik, a NATO- országok többségének más a véleménye, ők nem nézik jó szemmel azt sem, hogy az egyik kormánypárt már Moszkvában kilincsel a semlegességért. Ha már a kormány egyszer kiírta a népszavazást, bizonyítsuk be a világnak, hogy a bizonytalan semlegesség, vagy egy esetleges keleti szövetség hívei nem vagyunk, hanem az európai közösségben látjuk a boldogulásunkat. Ezért szavazzunk igennel a belépésre. A szavazólap negyedik kérdése a köztársasági elnök közvetlen választása. Tudjuk, hogy ez az ellenzék aláírás- gyűjtésének az eredménye. A kormány szívesen látna egy olyan helyzetet, amikor minden hatalom Meciar kezébe kerül. A népszavazással azonban sikerülhet ezt megakadályozni. A felmérések szerint a lakosság többsége (76%) támogatja az ellenzék kezdeményezését, és szinte biztos, hogy sikerül megszerezni a szükséges szavazatokat.
