Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-30 / 18. szám

4 1997. április 30. Háttér Mások írták Szlovákiai daráló A NATO-tagságról, illetve Szlovákiának ajelöltek első köréből való kizárásáról fo­lyó szlovák polémia már a „Madrid előtti” stádiumába ért, és kísértetiesen hasonlít arra, amikor a macska a sa­ját farkát kergeti. Meciar és koalíciójának in­tegrációt igenlő társai az in­dulatok bűvkörében egyre inkább egy tragikus sablon­ba kapaszkodnak, amely nemcsak a közelgő, „a NATO-ba lépésről” tartott népszavazás közeledtével, de főleg a lakosság hosszú távú elkedvetlenedése szempontjából is rendkívül veszélyes. A miniszterelnök többször megismételt kije­lentése, miszerint „a nagy­hatalmak megegyeztek”, hogy Szlovákiát késleltetik, az ezen való rágódás annyi­ra elhatalmasodott, hogy le­hetetlen lesz más védekező improvizációra átállnia. A Meéiar által megnyitott körbe újabb és újabb ideoló­gusok lépnek be, miközben egyre nagyobb kaliberű fegyverekből folyik a tüze­lés. R. Hofbauer, a parla­ment privatizációs bizottsá­gának elnöke nemrég a Slovenská republikában például már egyenesen a szlovákellenes összeesküvés „technológiáját” elemezte. Az 1995-ben az USA kormá­nyától kapott demars sze­rinte az ellenzék műve, amelyet Russel pozsonyi nagykövet jelenlétében fo­galmaztak - Svájc prágai nagykövetségén. A végén a csattanó: Russel nem volt elég határozott, ezért vál­totta fel őt R. Johnson, aki állítólag a puccsok és állam­fordulatok szakértője. Az olvasó levonhatja a konklú­ziót: az USA államcsínyt tervez a Tátra alatt. Hofbauer azonban nincs egyedül. Hasonló fejtegeté­sekkel rukkol elő a DSZM két legszorgalmasabb publi- cistája-ideológusa, Slobodník és Húska. Az első a parlament külügyi bizott­ságának az elnöke, a másik a szlovák parlament alelnöke. Ugyanazon a na­pon, amikor Hofbauer pamfletje megjelenik a kor­mánylapban, Hamíík kül­ügyminiszter Brüsszelben a NATO Tanácsának értetlen­ségét fejezi ki, miért ne sze­repelhetne Szlovákia a NA- TO-bővítés első körében, mivel „semmi okát sem lát­ja, hogy kizárják az államok közösségéből, amelybe tar­tozik”. És ugyanezen a napon Kováé elnök rendkívüli saj­tótájékoztatón lép elő 26 felderítetlen bűnügy listájá­val, amelyek közös nevező­je, hogy alaposan gyanítha­tó a politikai hátterük. Tegyük hozzá, legalább egyharmaduk esetében a „megalapozott gyanút” az „abszolút biztossal” helyet­tesíthetjük be.Tovább zajlik tehát a frázisok, az érvek és „érvek” végeérhetetlen da­rálása az „integrációs” vitá­ban Szlovákiában. És sehol egy reménysugár. Lidové noviny április 21. Nemzeti monstrum Dévényben? A Novy casban olvashattuk, hogy március végéig kellett volna eldönteni, melyik terv alapján építik meg a szlovák nemzet szabadságáért el­esett áldozatok emlékmű­vét. A hírben nem a név a meg­lepő, de sokakat sokkolt a helyszín, amely nem más, mint a dévényi vár. Egyene­sen a vár udvarán fog ha­marosan emelkedni az a monstrum (P. Benuska, a szlovák építészkamara egyik vezetője nevezte így), amelynek felállításáról a szakma és a laikusok tilta­kozása ellenére sem mondanak le. A,,nemzeti monstrum” felállítása csak azért késik, mert még nem választották ki a megfelelő tervet. Önkéntelenül adódik a kérdés: mit szólna Ady, ha élne? Kelet-Európábán kevés esélyük van az egykori uralkodóknak a visszatérésre Vágyakozni azért szabad GörfölZsuzsa_______________ Április közepén hazalátogatott Simeon volt bolgár cár és I. Leka is, s mindketten felaján­lották szolgálataikat a nemzeti megbékélés érdekében. Szép gesztus - de nem több. A kom­munista rezsimek összeomlását követően ugyan sokféle politi­kai irányzat kapott erőre Kelet- Európában, de a monarchisták sehol sem tudtak számottevő erővé válni. Az uralkodó csalá­dok kiebrudalása óta eltelt évti­zedeket az is jellemezte, hogy a hivatalos propaganda kedvenc bűnbakjai voltak. Érdekes megfigyelni, hogy a monarchista törekvések első­ként Oroszországban kaptak szárnyra. Az orosz nemesség le- szármozattjai szerveződni kezdtek, s mivel csak egykori palotáik megmentését, államo­sított műkincseik méltó bemu­tatását szorgalmazták, a Gor- bacsov-vezetés nem fordult el­lenük. Amikor erősödni kezdett a nagyorosz nacionalizmus (Jelcin védőszárnyai alatt), fel­erősödtek a monarchista törek­vések is. Egyre többen vélték úgy, hogy a cár lehet az a tekin­tély, aki képes egyesíteni a szét­hulló nemzetet. Egyetlen ered­ménye volt ezeknek a vágyak­nak: az utolsó orosz cár és csa­ládja szentté avatásának az el­indítása. Ami viszont továbbra is várat magára, az a legyilkolt cári család újratemetése Szentpétervárott. S hogy még kisebbek legyenek a monar­chisták esélyei, arról maguk a Romanovok gondoskodnak: az 1992-ben elhunyt korábbi trón- követelő, Vlagyimir Kirillovics nagyherceg unokájának, Georgij Mihajlovics nagyher­cegnek a trónra való jogát vitat­ja édesanyjának nagybátyja, Nyikoláj. A 75 éves, Svájcban élő „igazi” Romanov szerint Marija unokahúga és 15 éves fia szóba sem jöhet, mivel rész­ben a grúz Bagratyion uralko­dócsalád leszármazottjai. „Hi­szen akkor Palm Beach polgár- mestere inkább igényt tarthat a cári trónra, hiszen ő szintén Romanov!” - fakadt ki a nagy­herceg. Jelcin elnök mintha mégis az ifjú herceg felé hajla­na. Hozzájárult, hogy meg­kezdhesse tanulmányait az egyik szentpétervári katonai akadémián. Egészen más a helyzete I. Mi­hály román királynak, akit 1947-ben mondattak le. Ceau- sescu bukása után vehemensen szorgalmazta a monarchia helyreállítását. Sikerült is elér­nie, hogy az Iliescu-féle gárda nem egyhamar engedte be a hazájába, s előbb néhány meg­aláztatásban részesítette. Idő­közben feledésbe merült a res- titúció ötlete, ám a mostani ve­zetés kétségkívül kellő tisztelet­tel viseltetik Mihály iránt, s Constantinescu államfő fel is kérte: segítse az ország csatla­kozását az EU-hoz és a NATO- hoz. Mihály vállalta a feladatot, s különösen azokban a tagál­lamokban szorgoskodik, ame­lyek valamilyen formában meg­őrizték a monarchikus állam­formát. II. Simeonnak, aki 1943-ban hatévesen lett bolgár cár, ké­nyesebb a helyzete. Spanyolor­szágban él, s a spanyol típusú alkotmányos monarchia híve. Tavaly májusban hazalátogat­hatott - s dicsőséges fogadta­tásban volt része. Mostani visz- szatérése már kicsit pikánsabb volt, hiszen arra csak négy nap­pal a választások előtt került sor. A monarchista pártok és a velük szövetkező török párt fel is használta portréit a választá­si kampány során. Szófiában a cár találkozott Sztojanov ál­lamfővel is, aki ezután közölte: ha a parlament úgy dönt, hogy népszavazást kell tartani az ál­lamformáról, akkor ő azonnal kitűzi a referendum időpontját. Pillanatnyilag az albán I. Leka helyzete a legbizonytalanabb. Mindössze néhány napos volt, amikor apjával, I. Zog királlyal és anyjával, Apponyi Geraldine grófnővel menekülnie kellett. 1993-ban megpróbált beutazni az országba, de akkor azzal for­dították vissza, hogy Albán Ki­rályság feliratú útlevele lejárt. Most a szkipetárok földjén bár­mi lehetséges... A jelenlegi zűr­zavarban az óvatos Leka csak villámlátogatásra érkezett Dél- Afrikából. Röviddel ezt megelő­zően viszont azt nyilatkozta: „Elfogadom a vállamra neheze­dő súlyos felelősséget”. Ám Al­bánia egyelőre csak ott tart, hogy a nemzetközi erők igye­keznek rendet teremteni. A sors iróniája, hogy I. Zog és csa­ládja anno az olasz megszállás elől volt kénytelen menekülni... Az egykori uralkodók és leszár­mazottjaik évtizedeken át egy másik világban éltek, így túl fel­világosultak és demokraták ah­hoz, hogy Európának ebben a kevésbé szerencsés fertályában akárcsak szimbolikus vezetők legyenek. Nicaragua: Hogyan lesz a „kontrás” katonából civil, avagy egy modell, amely nem igazán működik Megbékélni? Kivel és mivel? Talán a szegénységgel? P. Vonyik Erzsébet __________ Nic araguában rég véget ért a háború. De mi van a katonák­kal, akik elvesztették az ottho­nukat, az állásukat, a családju­kat? A magukra maradottak számára az egyeden kiút gyak­ran az újbóli fegyverkezés. Amióta 1990-ben aláírták a bé­keszerződést, 147 ezer katonát szereltek le mindkét oldalon. A kormány földet és lakást ígért nekik a fegyverekért, de az ígé­retek ígéretek maradtak. A munkanélküliségi arány meg­közelíti a 60 százalékot, a szo­ciálisjuttatások lecsökkentek, a rosszul tápláltság megnöveke­dett. A veteránok csalódottak és dühösek. Az északi vidéke­ken, ahol kényszerű takarékos­ság miatt megszűnt a rendőr­ség, a bíróság, a helyi kormány­zat, sőt ahonnan még a hadse­reg is kivonult, egykori katonák fegyveres bandái vették kezük­be a dolgok irányítását. A robbanás megelőzésére alakí­tották meg 1991-ben a Nemzet­közi Tanulmányok Központját (CRI), hogy a békeépítés straté­giáját kidolgozza és megvaló­sítsa. A központ arra a megálla­pításra jutott, hogy mindkét fél volt katonáinak 60%-a 25 éven aluli, zömmel paraszt, és mind­annyian nehezen fogadják el az új társadalmi valóságot. „Ezek az emberek nem érdekeltek a háború folytatásában, de a megbékélési szólamokat ha­misnak érzik.” - mondta a köz­pont egyik alapítója, Alejandro Bendana, és a harcosok volt ve­zetőit idézte: „Megbékélés? Ki­vel, mivel? Azt akarják, hogy a szegénységgel béküljünk meg? Ne úgy tárgyaljunk a megbéké­lésről, mint valami mennybéli ideálról, hanem mint fegyver­ről ahhoz, hogy harcolhassunk méltóságunkért, jogainkért, családunkért.” Ma már nem számít, hogy ki melyik oldalon harcolt, a sze­génység lett a közös ellenség. A központ létrehozta a katonák­ból lett békeaktivisták hálóza­tát. Ez segédkezik a volt szan­dinista csapatok és az Ellenál­lás (a kontrák közkedveltebb elnevezése) gerilláinak a lesze­relésében. Tagjai közvetlen kapcsolatok és oktatás útján se­A katonák leszerelése nem azon múlik, hogy kiváltsák őket a hadseregből. gítik a veteránokat, hogy önbe­csülésük visszanyerésével tár­sadalmi megbecsülést is szerez­hessenek. A száz békeaktivista harminc területen dolgozik, olyan vidékeken, ahol a legéle­sebb a helyzet. Az északi Waslala járásban sikerült lesze­relni azt a két veszedelmes ban­dát, melyek ellenőrzésük alatt tartották a közúti szállítást és a kereskedelmet. Egy fegyveres csoport leszerelése bonyolult feladat. A békeaktivistáknak a hegyvidék úttalan utain járva kell legyőzniük a harcosok el­lenállását, de nehezíti munká­jukat a polgári és katonai ható­ságok értetlensége és félelme is. Megismerkednek a fegyve­res csoport tagjainak történeté­vel, nyomoznak utánuk a rend­őrségen, a lakosságnál, ahol a banda tevékenykedik. Az em­berek tudják, ki miért van a he­gyekben. A bűncselekmények elkövetői csak akkor teszik le a fegyvert, ha a kormány vagy a hadsereg amnesztiát és anyagi juttatást ajánl fel nekik. Ilyen­kor a békeaktivisták közvetíte­nek. A másik módszer, hogy a banda tagjait rábeszélik bűnö­ző hírében álló vezetőjük cser- benhagyására. A nicaraguai bé­keaktivisták módszerei külföl­dön is figyelmet keltenek. „A kormányoknak tudomásul kell venniük, hogy a katonák demo- bilizálása nem azon múlik, hogy kiváltsák őket a hadsereg­ből. A volt katonák nem előjo­gokat, egyenlő esélyeket köve­telnek” - mondta Bendana. I. Lekét meglepően lelkesen fogadták hazájában. A hónapok óta tartó káosz alatt egyetlen politikus sem kapott ilyen bizalmat. CTK/AP-frelvétel

Next

/
Thumbnails
Contents