Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-30 / 18. szám
4 1997. április 30. Háttér Mások írták Szlovákiai daráló A NATO-tagságról, illetve Szlovákiának ajelöltek első köréből való kizárásáról folyó szlovák polémia már a „Madrid előtti” stádiumába ért, és kísértetiesen hasonlít arra, amikor a macska a saját farkát kergeti. Meciar és koalíciójának integrációt igenlő társai az indulatok bűvkörében egyre inkább egy tragikus sablonba kapaszkodnak, amely nemcsak a közelgő, „a NATO-ba lépésről” tartott népszavazás közeledtével, de főleg a lakosság hosszú távú elkedvetlenedése szempontjából is rendkívül veszélyes. A miniszterelnök többször megismételt kijelentése, miszerint „a nagyhatalmak megegyeztek”, hogy Szlovákiát késleltetik, az ezen való rágódás annyira elhatalmasodott, hogy lehetetlen lesz más védekező improvizációra átállnia. A Meéiar által megnyitott körbe újabb és újabb ideológusok lépnek be, miközben egyre nagyobb kaliberű fegyverekből folyik a tüzelés. R. Hofbauer, a parlament privatizációs bizottságának elnöke nemrég a Slovenská republikában például már egyenesen a szlovákellenes összeesküvés „technológiáját” elemezte. Az 1995-ben az USA kormányától kapott demars szerinte az ellenzék műve, amelyet Russel pozsonyi nagykövet jelenlétében fogalmaztak - Svájc prágai nagykövetségén. A végén a csattanó: Russel nem volt elég határozott, ezért váltotta fel őt R. Johnson, aki állítólag a puccsok és államfordulatok szakértője. Az olvasó levonhatja a konklúziót: az USA államcsínyt tervez a Tátra alatt. Hofbauer azonban nincs egyedül. Hasonló fejtegetésekkel rukkol elő a DSZM két legszorgalmasabb publi- cistája-ideológusa, Slobodník és Húska. Az első a parlament külügyi bizottságának az elnöke, a másik a szlovák parlament alelnöke. Ugyanazon a napon, amikor Hofbauer pamfletje megjelenik a kormánylapban, Hamíík külügyminiszter Brüsszelben a NATO Tanácsának értetlenségét fejezi ki, miért ne szerepelhetne Szlovákia a NA- TO-bővítés első körében, mivel „semmi okát sem látja, hogy kizárják az államok közösségéből, amelybe tartozik”. És ugyanezen a napon Kováé elnök rendkívüli sajtótájékoztatón lép elő 26 felderítetlen bűnügy listájával, amelyek közös nevezője, hogy alaposan gyanítható a politikai hátterük. Tegyük hozzá, legalább egyharmaduk esetében a „megalapozott gyanút” az „abszolút biztossal” helyettesíthetjük be.Tovább zajlik tehát a frázisok, az érvek és „érvek” végeérhetetlen darálása az „integrációs” vitában Szlovákiában. És sehol egy reménysugár. Lidové noviny április 21. Nemzeti monstrum Dévényben? A Novy casban olvashattuk, hogy március végéig kellett volna eldönteni, melyik terv alapján építik meg a szlovák nemzet szabadságáért elesett áldozatok emlékművét. A hírben nem a név a meglepő, de sokakat sokkolt a helyszín, amely nem más, mint a dévényi vár. Egyenesen a vár udvarán fog hamarosan emelkedni az a monstrum (P. Benuska, a szlovák építészkamara egyik vezetője nevezte így), amelynek felállításáról a szakma és a laikusok tiltakozása ellenére sem mondanak le. A,,nemzeti monstrum” felállítása csak azért késik, mert még nem választották ki a megfelelő tervet. Önkéntelenül adódik a kérdés: mit szólna Ady, ha élne? Kelet-Európábán kevés esélyük van az egykori uralkodóknak a visszatérésre Vágyakozni azért szabad GörfölZsuzsa_______________ Április közepén hazalátogatott Simeon volt bolgár cár és I. Leka is, s mindketten felajánlották szolgálataikat a nemzeti megbékélés érdekében. Szép gesztus - de nem több. A kommunista rezsimek összeomlását követően ugyan sokféle politikai irányzat kapott erőre Kelet- Európában, de a monarchisták sehol sem tudtak számottevő erővé válni. Az uralkodó családok kiebrudalása óta eltelt évtizedeket az is jellemezte, hogy a hivatalos propaganda kedvenc bűnbakjai voltak. Érdekes megfigyelni, hogy a monarchista törekvések elsőként Oroszországban kaptak szárnyra. Az orosz nemesség le- szármozattjai szerveződni kezdtek, s mivel csak egykori palotáik megmentését, államosított műkincseik méltó bemutatását szorgalmazták, a Gor- bacsov-vezetés nem fordult ellenük. Amikor erősödni kezdett a nagyorosz nacionalizmus (Jelcin védőszárnyai alatt), felerősödtek a monarchista törekvések is. Egyre többen vélték úgy, hogy a cár lehet az a tekintély, aki képes egyesíteni a széthulló nemzetet. Egyetlen eredménye volt ezeknek a vágyaknak: az utolsó orosz cár és családja szentté avatásának az elindítása. Ami viszont továbbra is várat magára, az a legyilkolt cári család újratemetése Szentpétervárott. S hogy még kisebbek legyenek a monarchisták esélyei, arról maguk a Romanovok gondoskodnak: az 1992-ben elhunyt korábbi trón- követelő, Vlagyimir Kirillovics nagyherceg unokájának, Georgij Mihajlovics nagyhercegnek a trónra való jogát vitatja édesanyjának nagybátyja, Nyikoláj. A 75 éves, Svájcban élő „igazi” Romanov szerint Marija unokahúga és 15 éves fia szóba sem jöhet, mivel részben a grúz Bagratyion uralkodócsalád leszármazottjai. „Hiszen akkor Palm Beach polgár- mestere inkább igényt tarthat a cári trónra, hiszen ő szintén Romanov!” - fakadt ki a nagyherceg. Jelcin elnök mintha mégis az ifjú herceg felé hajlana. Hozzájárult, hogy megkezdhesse tanulmányait az egyik szentpétervári katonai akadémián. Egészen más a helyzete I. Mihály román királynak, akit 1947-ben mondattak le. Ceau- sescu bukása után vehemensen szorgalmazta a monarchia helyreállítását. Sikerült is elérnie, hogy az Iliescu-féle gárda nem egyhamar engedte be a hazájába, s előbb néhány megaláztatásban részesítette. Időközben feledésbe merült a res- titúció ötlete, ám a mostani vezetés kétségkívül kellő tisztelettel viseltetik Mihály iránt, s Constantinescu államfő fel is kérte: segítse az ország csatlakozását az EU-hoz és a NATO- hoz. Mihály vállalta a feladatot, s különösen azokban a tagállamokban szorgoskodik, amelyek valamilyen formában megőrizték a monarchikus államformát. II. Simeonnak, aki 1943-ban hatévesen lett bolgár cár, kényesebb a helyzete. Spanyolországban él, s a spanyol típusú alkotmányos monarchia híve. Tavaly májusban hazalátogathatott - s dicsőséges fogadtatásban volt része. Mostani visz- szatérése már kicsit pikánsabb volt, hiszen arra csak négy nappal a választások előtt került sor. A monarchista pártok és a velük szövetkező török párt fel is használta portréit a választási kampány során. Szófiában a cár találkozott Sztojanov államfővel is, aki ezután közölte: ha a parlament úgy dönt, hogy népszavazást kell tartani az államformáról, akkor ő azonnal kitűzi a referendum időpontját. Pillanatnyilag az albán I. Leka helyzete a legbizonytalanabb. Mindössze néhány napos volt, amikor apjával, I. Zog királlyal és anyjával, Apponyi Geraldine grófnővel menekülnie kellett. 1993-ban megpróbált beutazni az országba, de akkor azzal fordították vissza, hogy Albán Királyság feliratú útlevele lejárt. Most a szkipetárok földjén bármi lehetséges... A jelenlegi zűrzavarban az óvatos Leka csak villámlátogatásra érkezett Dél- Afrikából. Röviddel ezt megelőzően viszont azt nyilatkozta: „Elfogadom a vállamra nehezedő súlyos felelősséget”. Ám Albánia egyelőre csak ott tart, hogy a nemzetközi erők igyekeznek rendet teremteni. A sors iróniája, hogy I. Zog és családja anno az olasz megszállás elől volt kénytelen menekülni... Az egykori uralkodók és leszármazottjaik évtizedeken át egy másik világban éltek, így túl felvilágosultak és demokraták ahhoz, hogy Európának ebben a kevésbé szerencsés fertályában akárcsak szimbolikus vezetők legyenek. Nicaragua: Hogyan lesz a „kontrás” katonából civil, avagy egy modell, amely nem igazán működik Megbékélni? Kivel és mivel? Talán a szegénységgel? P. Vonyik Erzsébet __________ Nic araguában rég véget ért a háború. De mi van a katonákkal, akik elvesztették az otthonukat, az állásukat, a családjukat? A magukra maradottak számára az egyeden kiút gyakran az újbóli fegyverkezés. Amióta 1990-ben aláírták a békeszerződést, 147 ezer katonát szereltek le mindkét oldalon. A kormány földet és lakást ígért nekik a fegyverekért, de az ígéretek ígéretek maradtak. A munkanélküliségi arány megközelíti a 60 százalékot, a szociálisjuttatások lecsökkentek, a rosszul tápláltság megnövekedett. A veteránok csalódottak és dühösek. Az északi vidékeken, ahol kényszerű takarékosság miatt megszűnt a rendőrség, a bíróság, a helyi kormányzat, sőt ahonnan még a hadsereg is kivonult, egykori katonák fegyveres bandái vették kezükbe a dolgok irányítását. A robbanás megelőzésére alakították meg 1991-ben a Nemzetközi Tanulmányok Központját (CRI), hogy a békeépítés stratégiáját kidolgozza és megvalósítsa. A központ arra a megállapításra jutott, hogy mindkét fél volt katonáinak 60%-a 25 éven aluli, zömmel paraszt, és mindannyian nehezen fogadják el az új társadalmi valóságot. „Ezek az emberek nem érdekeltek a háború folytatásában, de a megbékélési szólamokat hamisnak érzik.” - mondta a központ egyik alapítója, Alejandro Bendana, és a harcosok volt vezetőit idézte: „Megbékélés? Kivel, mivel? Azt akarják, hogy a szegénységgel béküljünk meg? Ne úgy tárgyaljunk a megbékélésről, mint valami mennybéli ideálról, hanem mint fegyverről ahhoz, hogy harcolhassunk méltóságunkért, jogainkért, családunkért.” Ma már nem számít, hogy ki melyik oldalon harcolt, a szegénység lett a közös ellenség. A központ létrehozta a katonákból lett békeaktivisták hálózatát. Ez segédkezik a volt szandinista csapatok és az Ellenállás (a kontrák közkedveltebb elnevezése) gerilláinak a leszerelésében. Tagjai közvetlen kapcsolatok és oktatás útján seA katonák leszerelése nem azon múlik, hogy kiváltsák őket a hadseregből. gítik a veteránokat, hogy önbecsülésük visszanyerésével társadalmi megbecsülést is szerezhessenek. A száz békeaktivista harminc területen dolgozik, olyan vidékeken, ahol a legélesebb a helyzet. Az északi Waslala járásban sikerült leszerelni azt a két veszedelmes bandát, melyek ellenőrzésük alatt tartották a közúti szállítást és a kereskedelmet. Egy fegyveres csoport leszerelése bonyolult feladat. A békeaktivistáknak a hegyvidék úttalan utain járva kell legyőzniük a harcosok ellenállását, de nehezíti munkájukat a polgári és katonai hatóságok értetlensége és félelme is. Megismerkednek a fegyveres csoport tagjainak történetével, nyomoznak utánuk a rendőrségen, a lakosságnál, ahol a banda tevékenykedik. Az emberek tudják, ki miért van a hegyekben. A bűncselekmények elkövetői csak akkor teszik le a fegyvert, ha a kormány vagy a hadsereg amnesztiát és anyagi juttatást ajánl fel nekik. Ilyenkor a békeaktivisták közvetítenek. A másik módszer, hogy a banda tagjait rábeszélik bűnöző hírében álló vezetőjük cser- benhagyására. A nicaraguai békeaktivisták módszerei külföldön is figyelmet keltenek. „A kormányoknak tudomásul kell venniük, hogy a katonák demo- bilizálása nem azon múlik, hogy kiváltsák őket a hadseregből. A volt katonák nem előjogokat, egyenlő esélyeket követelnek” - mondta Bendana. I. Lekét meglepően lelkesen fogadták hazájában. A hónapok óta tartó káosz alatt egyetlen politikus sem kapott ilyen bizalmat. CTK/AP-frelvétel
