Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-30 / 18. szám
2 1997. április 30. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Kétes kapcsolatok Fekete Marian Vladimír Meciar néhány miniszter és vállalkozó kíséretében március végén Japánban járt. Hazatérve azzal hivalkodott, hogy a Nomura befektetési-tanácsadói részvénytársaság vezetőivel is tárgyalt. A Meciarral történő találkozás, úgy tűnik, senkinek sem hoz szerencsét. Röviddel a találkozó után a Nomura Rt. vezetőit is sajnálatos, ám a demokratikus országokban nem ritka baleset érte. A zavaros üzletkötések miatt két csúcsvezetőnek kellett távoznia. Mindez csak azt bizonyítja, hogy a szlovák kormány még a külföldi tárgyalásai során sem igen ragaszkodott a Meciar által két éve meghirdetett „Tiszta kezek” elnevezésű, főként korrupció-ellenes programhoz. Belföldi politizálásuk során pedig még inkább elszakadnak a saját programjuktól - ezt bizonyítja a köztársasági elnök nemrég megfogalmazott kritikus jelentése is. Meciarék ezzel szemben az országszerte tartott tömeggyűléseiken a független újságírókat, a DSZM-től nem függő szerkesztőségeket vádolják azzal, hogy amerikai dollárokért külföldi érdekeket szolgálnak ki a Sörösök érdekében. Meciarék a dollárban fizetett újságírókról szóló gyalázkodásaikat soha nem tudták bizonyítani. Másrészt ott tartunk, hogy a legfőbb ügyész mentegeti a nyilvánvaló bűntetteket, és Meciar kér bocsánatot a korrupt hivatalnokoktól azért, mert a köztársasági elnök egy közel hatvan éve tartó korrupt náci, sztálinista, Meciar-féle rendszer érvényesülése után ki merte mondani: Meciar hivatalnokai is megvesztegethetőek. Az elnök bátorsága csodálatra méltó, hiszen ő is csak Meciar környezetéből juthatott el egy ilyen magas funkcióba. Ugyanakkor ő sem tudja ma azt, kinek sikerült privatizálnia valamilyen aprópénzért azt a Nafta Gbelyt, amely az óvatos pénzügyi szakértők szerint is legalább pár milliárd koronát ér. Vendégkommentár A történelem szemétdombján Róbert Kotian __________ Ni ncs törvényes alapja a kormány döntésének, amellyel utasítja a belügyminisztert, hogy a 4. kérdéssel ellátott szavazólapokat ne küldje szét, míg az alkotmánybíróság nem dönt, hogy a kérdés (az egyenes elnökválasztásról) összhangban van-e az alkotmánnyal. Az 564/1992 törvény 15§-a 3. bek. szerint a belügyminisztérium biztosítja a szavazólapok kinyomtatását és eljuttatását a községeknek. Egyébként a kormánynak ez időben már semmi köze a népszavazás szervezéséhez. Ez a központi választási bizottság dolga. Ez azt jelenti, hogy a kormány legújabb lépése törvénytelen. Tóthová, a kormány alelnöke téved, amikor nem veszi figyelembe az alkotmánybíróság döntésének indoklását, amely szerint a) az alkotmány kétféle népszavazást különböztet meg (és nem egyet); b) a népszavazásnál a törvényhozás alkalmazásáról van szó, közvetlenül a polgárok által; c) a polgároknak jogukban áll döntést hozniuk a közügyeket érintő fontos kérdésekben. Ezt a jogot szeretné a kormány a polgároktól elvenni, mert világos, hogy az aláírásgyűjtési akció szorongatott helyzetbe hozta és veszélyezteti hatalmi törekvéseit. A népszavazásról szóló petíciót csaknem félmillió polgár aláírta. Példátlan antidemokratikus lépést tesz a kormány akkor, amikor már csak a vak nem látja, hogy nyugatellenes tevékenységének részéről van szó, amely minden polgár biztonságát fenyegeti. A polgárok véleményét a kormány a szemétdombra veti. A polgárokon múlik, hova küldik ők az ilyen kormányt. A Sme-ben megjelent kommentár, rövidítve Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly, Kópé: Balajti Árpád Riport, Modern élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52- 38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343;Telefon: 52-38-332 52-38-262 Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, Kosická 1, 813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - PoSta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. Á VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.isternet.sk/ujszo Hogy milyen tapasztalataink vannak a felvilágosult politikusokkal? Vegyesek. A legrosszabb valamennyi közül a felvilágosult tökfej. MS-Rencín Ha a szlovák parlament jóváhagyja az új oktatási törvényt... Kimenjünk-e az utcára? Elfogadja-e a szlovák parlament az új oktatási törvényt? Ez talán a legégetőbb kérdés ma a szlovákiai magyarság körében. Mint ismeretes, az oktatásügyi minisztérium a tavalyi fiaskó után, amikor kiderült, hogy a magyar szülők és pedagógusok összefogása, a közfelháborodás miatt nem tudják megvalósítani az ún. alternatív oktatást (a másik két kormánySzkladányi Endre középiskolai igazgatóhelyettes, Ipolyság: a Ez a kormány olyan hely- v zetbe sodor bennünket, hogy ennél hátrább már nem léphetünk. Ha azt akarjuk, párt bólogatása mellett), új farbával rukkolt elő: ha nem megy szépen, majd megy csú© Jogunk van az engedetlenségre. Q Jogtalan lenne. nyán. Az is ismert, hogy soha nem tapasztalt kampány zajlik hogy ez a nemzetrész fennmaradjon, akkor a legmesszebbmenőkig ki kell használnunk az önvédelem minden formáját. S ha ők tovább ragaszkodnak a céljaikhoz, akkor a polgári engedetlenség is használható. Mert az anyanyelv használata ugyanolyan alapvető emberi jogunk, mint az, hogy levegőt vehetünk, vagy élhetünk. Ezt még az állatvilággal sem művelik, amit itt velünk manapság. Csáky Károly iskolaigazgató, Ipolyság: a Amennyiben minden lehe- v tőséget kimerítettünk, és ez nem hoz számunkra elfogadható eredményt, úgy élnünk kell, sőt erkölcsi kötelességünk élni a polgári engedetlenség jogával Szlovákia délvidékén az újabb merénylet ellen. A Magyar Koalíció ebben a kérdésben összehangoltan dolgozik, s nem kétséges, hogy amennyiben szükség lesz rá, végső érvként a polgári engedetlenség is szóba jöhet. A kérdés tehát: ha a szlovák parlament elfogadná a diszkriminatív törvényt, éljünk- e a polgári engedetlenséggel? Három pedagógus válaszol. is. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a harcot mindkét fronton meg kell vívni. Gondolok itt a közös tiltakozásra, tüntetésre, de a magunk kis frontján is, mert az embernek nemcsak a nagy tömegben kell bátornak lennie, hanem otthon, a maga kis közösségében is. Hadd mondok egy példát: néhány iskolában már megkapták az újabb utasítást, hogy a kétnyelvű hivatalos pecsétet cseréljék ki egynyelvűre. Néhány buzgó igazgató már ott is lépett, ahol még nem volt levél. Most már nincs hová hátrálnunk. Ne higgyük viszont, hogy egy-egy petíció aláírásával letudjuk a dolgot. Állandó éberségre van szükségünk, mert nem ez lesz az utolsó kísérlet. Balajti Lajos alapiskolai tanító, Tornaija: Q Mivel jogállamban élünk, ahol az alkotmány biztosítja számunkra ezt az állampolgári jogot is, ha semmi nem segít, se petíció, se tiltakozás, sem egyéb, akkor végső esetben ehhez a tiltakozási formához kell folyamodnunk. Erre szervezésileg is fel vagyunk készülve. Megvannak a koordinációs bizottságaink járási és helyi szinten, s ha meg kell szervezni a tiltakozásnak ezt a formáját, megszervezzük. Nagyon jó a hátterünk, áldozatkész szülőink vannak, ezt bizonyítja a tavalyi gyertyás felvonulás is. A tornaijai szülői munkaközösség bebizonyította, hogy mellettünk áll, az emberek tudják, miről van szó. Olvasói levél Vannakjobb színdarabok is Címzett: a kassai Thália Színház vezetősége és tagsága. Kéréssel fordulunk Önökhöz a kassai Thália Színház többéves bérletesei nevében, akik kezdettől fogva hűséges közönsége és támogatói voltunk a Thália Színház előadásainak. Boldogok voltunk és vagyunk, ha az anyanyelvűnkön elhangzott előadások sikeresek - ez növeli önbizalmunkat és ragaszkodásunkat a magyar kultúrához. Sajnos, az utolsó években előadott darabok rendezése és tartalmuk hanyatlóban van. A taps már csak a színészi teljesítménynek szól, színészeink lelkes játéka változatlan - menti a menthetőt! Ez már nem állítható a darabok kifejezésmódjáról, a rendezői átdolgozásról. Például a Bánk bán kíméletlen átváltoztatása drámából paródiává a közönség nagyméretű nemtetszésével párosult. A rendező, Verebes, valószínűleg nem volt tudatában annak, hogy a szlovákiai magyar kisebbségnek a Thália Színház az egyetlen kulturális intézménye, mely előadhatja és megismertetheti a magyar és más nemzetek íróinak eredeti, kiemelkedő drámai alkotásait - nincs igényünk elferdített parodizálásra! Különösen károsnak találjuk, hogy fiataljaink első benyomásként ilyen élményt szerezzenek egyik legértékesebb drámánkról, és végignevetgéljék az előadást, mint egy komédiát, nem lévén ismeretük az eredetiről. Lehetséges, hogy Magyarországon ezt előadják, de ott van lehetőség a színház után érdeklődőknek a darabok megválasztására. Nekünk csak ez az egy színház adatott és lassan az az érzése az embernek, hogy felesleges bérletet váltania, inkább csak jegyet egyes darabokra, amelyek nem fognak csalódást okozni. Az 1996/97- es évad első darabja Moliére „Don Juan, avagy a kőszobor lakomája” vígjátéka, mely Vidnyánszky Attila rendezésében ízléstelen tragikomédiává alacsonyuk, ordítással és trágársággal párosulva, félmeztelen színpadi jelenésekkel tarkítva próbálta a közönséget megnevettetni - nagyrészt sikertelenül. Gombrowicz tragikomédiája „Yvone, burgundi hercegnő” távol áll a komédiától a rendező, S. Korenci jóvoltából. Yvona megszemélyesítője, a kitűnő Bandor Éva tökéletes színészi teljesítménye sem vitte sikerre a darabot. Molnár Ferenc „Liliom” színműve Korcsmáros rendezésében tele volt ízléstelenséggel és szennyszavakkal. Mi már tudunk ösz- szehasonlítást és értékelést tenni a darabválasztások között, és tudatában vagyunk annak is, hogy igenis vannak kiválóan megírt színdarabok, pl. Karinthy, Mesterházy, Molnár, Mikszáth, Jókai stb. Próbáljuk ezeket is megismertetni fiataljainkkal és az egész közönséggel, hiszen mindnyájan azért megyünk színházba, hogy kikapcsolódhassunk az élet durva és ízléstelen problémáiból. Kérjük a tisztelt vezetőséget és rendezőket, ne változtassák meg az eredeti színműveket, ne „modernizálják” trágárságokkal és brutalitással, ordítozás- sal és színpadi verekedéssel. Nem az a színház célja, hogy a közönség az előadás után letörve távozzon. Reméljük, észrevételeinket figyelembe veszik, hiszen jó darahkiválasztással és a kiváló szereplőgárdával ez megvalósítható és a társulat az évek folyamán nagyon a szívünkhöz nőtt. Idézzük Lorcát: „A színház az egyik legkifejezőbb és leghasznosabb eszköz az ország építésére!” 11 aláírás
