Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-23 / 17. szám

16 1997. április 23. Sport Június tizedikén Pozsonyban láthatjuk Jonathan Edwards brit hármasugró világbajnokot Elsőként szárnyalta túl a 18 métert J. Mészáros Károly _________ Fu rcsa fickó ez a brit hármas­ugró! Évekig szinte azt se tud­tuk róla, hogy létezik, eredmé­nyei a középszerű sportolók közé süllyesztették, csak a versenyszám szakavatott is­merői jegyezték az „indultak még” hosszú sorában. Hu- szonkilencedik életévét tapos­ta, amikor kilencvenötben egyszeriben szárnyakat ka­pott, és szinte az egész esz­tendőben ostromolta az ame­rikai Willie Banks világcsúcsát (17,97 m), többször sikerrel, ám a megengedettnél erősebb hátszél miatt csak három re­kordja (17,98 m; 18,16 m; 18,29 m) került be a hármas­ugrás dicsőségkönyvébe. In­nentől kezdve már tudja a sportvilág, ki Jonathan Ed- wards. Atlantában nem káp­ráztatta el a rajongóit: az ame­rikai Harrison mögé szorulva lett ezüstérmes, és a tizen­nyolc méteres határt is csupán legyőzőjének sikerült túlszár­nyalnia. Ilyen előzmények után érkezik június tizedikén (hacsak valami váratlan nem jön közbe) a pozsonyi atlétikai Grand Prix-viadalra, ahol az ugrószektorban már nem egy kiválóság kísérletezett, több­kevesebb sikerrel. Ő lesz a ver­seny egyik sztárja, akitől mél­tán várja el a közönség, hogy a tizennyolc méter közelében fogjon talajt. Ilyen messzire még senki sem repült Szlová­kia fővárosában... Még mielőtt megérkezne és fel­villantana valamit kivételes ug­róképességéből, ismerkedjünk meg vele közelebbről is. Nem tartozik a minden hájjal meg­kent atlétasztárok közé, nézete­ivel, életvitelével teljesen kilóg a sportág krémjéből. Neki más az értékrendje, mint a pénzhaj- hászó csillagoknak, bár ő sem tagadja meg az atlétikából szár­mazó dollárbevételeket. Sze­rény, tisztességes, üledelmes emberként próbál boldogulni.- Valamikor semmi különlege­set nem éreztem az atlétika iránt, nem is akartam űzni ezt a sportágat - emlékezik vissza a kezdeti lépésekre. - Tizenhat éves koromban apám (skót helynök, a megyés püspök ál­landó helyettese - a szerző megj.) szedett rá, hogy próbál­jam meg. Három év múlva ke­rültem a brit juniorválogatott­ba. Büszkeség töltött el, amikor magamra húzhattam a címeres mezt, de akkoriban inkább a ta­nulást részesítettem előnyben, fizikára jártam a Durham Egye­temen. Tanulmányaim befejez­tével 1988-ban döntöttem el végleg, hogy hármasugró le­szek. Aztán sokáig nem hallatott ma­„Ha hiszik, ha nem, nekem ez így sikerült.” Mindent eláruló Ed- wa rds-teki ntet. Arch ív-felvételek gáról. Eredményei nem rangso­rolták a legjobbak közé. Mind­össze a kilencvenegyes tokiói világbajnokságon hívta fel ma­gára a figyelmet. Akkor sem a versenypályán. Babtista és is­tentisztelő ember lévén, megta­gadta a rajtot a vasárnapi döntőben. Mert vallása egy­szerűen tiltja az ilyesmit. És ő nem akart véteni ellene. Ezzel a tettével sokak számára a jó és az emberségesség jelképe lett. Két évvel később aztán mégis rábeszélték, hogy vállalja a va­sárnapi megmérettetést: Stutt­gartban meglett az eredménye, világbajnoki bronzérmet szer­Atlantában nem kápráztatta el a rajongóit: az amerikai Harrison mögött ezüstérmes lett. zett a versenyszámában. De a következő esztendőt szinte tel­jesen kihagyta. Vírusos fertőzés kínozta, aminek következtében komolyan foglalkozott a vissza­vonulás gondolatával. Aztán mégis a folytatás mellett dön­tött. Mintha kiérezte volna, hogy 1995 az ő esztendeje lesz. És valóban, abban az évben olyan dolgokat művelt az ugró­szektorban, amiért nyugodt lel­kiismerettel jutalmazhatták „A világ legjobb atlétája” címmel. A gyermekarcú fizikus addigi legjobbját (17,44 m) alaposan túlszárnyalva többször ejtette ámulatba a hármasugróverse- nyek nézőit. Legelőször Lilié­ben sokkolt mindenkit, amikor kétszer is átszállt a tizennyolc méteres álomhatár fölött (18,43 és 18,39 m), de ugrás közben a megengedettnél (má­sodpercenként két méter) erősebb hátszél támogatta, így elmaradt a világcsúcs. Egy hét­tel később Gatesheadben meg­ismételte produkcióját (18,03 m), ismét nagyobb szélben. Sa- lamankában aztán megtört a jég: nem ugrotta túl a tizen­nyolc métert, de egy centivel megjavította (17,98 m) a világ­Ezer nappal az 1998-as budapesti atlétikai Európa-bajnokság előtt látott napvilágot az esemény első hi vatalos kiadványa, melynek felvételünkön látható címlapján éppen Jonathan Edwards pózol rekordot. Igazi csúcsformában versenyzett a göteborgi világ- bajnokságon, ahova csak utó­lag nevezték, mert fáradtságra hivatkozva kihagyta a brit vb- válogatót. Versenyszáma döntőjében két ugrásával káp­ráztatta el az atlétika szerelme­seit. Mindjárt az első kísérlete során - szabályos körülmények között, a világon elsőként - túl­jutott a tizennyolc méteren (18,16 m), majd a következő ugrása még jobban sikerült, mert az elsőnél tizenhárom centivel messzebb (18,29 m) zuhant a homokágyba, így egy versenyen belül kétszer javított világcsúcsot, ami szintén ritka­ságnak számít. Megtelt vele a világsajtó, min­denki rá volt kíváncsi. Meg a véleményére:- Nem akarom, hogy valaki is azt gondolja: csúcsaim többet érnek, mint a kenyér. Ezek csak közönséges ugrások, míg a kenyér az életet jelenti. Erővel, gyorsasággal és elru- gaszkodási készséggel ajándé­kozott meg az Isten, és ezért teljes mértékben ki kell hasz­nálnom ezeket az ajándékokat. Értékítéletem ezután sem vál­tozik. A sport nem valami nagy dolog, ám arra jó, hogy eltart­sam belőle a családomat (két fia van: Sámuel és Náthán - a szerző megj.). Járhatom a ver­senyeket, kereshetek, senki sem gátol ebben. Nem vágyom a gazdagságra, csak egy kis ott­honra, közös fészekre. Semmi sem fontosabb a családomnál, s jó keresztényként akarok él­ni. Tokióban még kihagytam a vasárnapi vb-döntőt, de aztán úgy gondoltam, Isten nem vé­letlenül áldott meg ilyen tehet­séggel. Tisztességes, istenfélő ember maradok akkor is, ha vasárnap versenyzem. Pályafu­tásom befejeztével Kaliforniá­ba készülök. Teológiát akarok tanulni, hogy Istenről és a val­lásról szerzett ismereteimet később terjeszthessem az em­berek között. Jonathan Edwards talán már túl van versenyzői zenitjén, de harmincegyedik életévében még mindig a hármasugrás je­lenlegi világcsúcstartójaként és világbajnokaként érkezik Po­zsonyba. És versenyezni is fog. Hat kísérlete közben-után va­jon hányszor hördül fel az atlé­tikakedvelő fővárosi közön­ség? Kuriózumkosár Bacrot a legfiatalabb nemzetközi nagymester Étienne Bacrot lett a világ legfia­talabb nemzetközi sakknagy­mestere. A francia fiú eddigi fan­tasztikus pályafutásának (1993- ban korosztályos Európa- és vi­lágbajnok, majd két évre rá a 12 éven aluliak világbajnoka) meg­koronázásaként 14 éves és két hónapos korában teljesítette a nemzetközi nagymesteri szintet. Ezzel a második helyre szorítot­ta az eddigi csúcstartó magyar Lékó Pétert, aki 14 éves és négy hónapos korában kapta meg ezt a címet. Bacrot edzője, Joszif Dorfman szerint tanítványa már sokkal jobban sakkozik, mint ahogy a jelenlegi világbajnok, Garri Kaszparov játszott tizen­négy esztendős korában: Bacrot szintje nagyjából Kaszparov 17- 18 éves korabeli játékerejének felel meg. A nemzetközi nagy­mesteri cím a Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE által adományozható legmagasabb elismerés: jelenleg mintegy négyszáz nemzetközi nagymes­ter van a világon. Többségük - ami azért jól mutatja a sakkvi­lág erőviszonyait - a kelet-eu­rópai országokból származik. Megnyitóünnepség - Örömódával? Felcsendüljön-e a naganói téli olimpia megnyitóünnepségén Beethoven Örömódája? Többek között ez a kérdés foglalkoztatja a jövő évi játékok szervezőbi­zottságát (NAOC). Olyannyira, hogy az ügyben a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól (NOB) váiják a döntő szó kimondását. A megnyitóünnepség kétórás műsora a tervek szerint a német zeneszerző IX. szimfóniájával zárulna, s a közismert mű tol­mácsolásában egy kétezer tagú kórus is közreműködne. A japán kulturális élet több neves képvi­selője hevesen ellenzi Beetho­ven művének előadását. Szerin­tük ez teljességgel elhibázott lé­pés a szervezők részéről, mert a megnyitón elsősorban a sziget- országi kulturális élet értékeit il­lene megismertetni a világgal. A NAOC azt szeretné, ha a vitá­ban a NOB végrehajtó bizottsá­ga májusi ülésén döntene. Tho- mas Bach német NOB-tag vi­szontjelezte: „Kulturális kérdé­sekben a NOB mindig szabad kezet ad az olimpia ren­dezőinek.” Épül a világ legnagyobb edzőtábora Több mint 200 millió koronának megfelelő összegért hét hektá­ros területet vásárolt a spanyol főváros közelében a Reál Mad­rid labdarúgóklub, hogy felépít­se rajta a világ legnagyobb edzőtáborát. A szupermodem létesítményben a pályák mellett szálloda, fitness-központ, mély­garázsok és uszoda is lesz. Az ifjú tehetségek számára pedig külön lakásokat építenek. Drechsler bizonyítani akar Balszerencsésnek mondható két év után újra a legjobbak közé akar felkapaszkodni Heike Drechsler. A harminckét éves női távolugró vüágbajnoknő igazán jó eredményeket a nyári, szabadtéri viadalokon vár ma­gától. - Ha visszanyeri gyorsa­ságát, akkor mindenre képes le­het - nyilatkozta félje, aki egy­ben az edzője is. A távolugrás mellett hármasugrásban és 200 méteren is nemzetközi szintű eredményeket vár nejétől. A hét fotója, avagy ahogyan Jirí Dopita, a vsetíniek erőssége ünnepelte csapata zsinórban harmadik Extraliga-győzelmét a cseh jégkorongbajnokság­ban CTK-felvétel

Next

/
Thumbnails
Contents