Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-23 / 17. szám
12 1997. április 23. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató Szép kis nap! Adva volt egy forgatókönyv, nem túl érdekes sztorival. A 20th Century Fox stúdió „agyai” valószínűleg azt mondták, a siker csak azon múlik, kijátssza a nőt és a férfit. Rakosgatták a sztárfotókat, mint a pasziánszot, és amikor a gyönyörű Michelle Pfeiffer meg a Vészhelyzet Ross doktora, alias George Clooney került egymás mellé, felkiáltottak: ez az! Elkészült a „mű”. Nagy meglepetés nincs. Az ambiciózus építészmérnököt, az elvált Melanie-t alakító Pfeiffer ismét a megszokott típust hozza: emancipált, önálló, dolgozó nő, aki lelke mélyén meghitt kapcsolatra vágyik. Ross doktor ezúttal újságíró - szintén elvált -, amolyan kedvesen link pasas, aki minden ujjára találna szeretőt. A film egyetlen nap története, azé, amelyen Melanie sorsdöntő találkozóra készül. Legújabb tervére tekintélyes megrendelő akadt, ám épp a tárgyalás idején nem talál senkit, aki vigyázna imádott kisfiára. Ugyanezen a napon Jack, a sztárriporter is szorult helyzetbe kerül: szenzációs hír nyomában van, ám exneje rábízza kislányukat. Az egyedülálló anya és apa útjai keresztezik egymást. A gyerekek - szüleikhez hasonlóan - első látásra utálják egymást. Ám Melanie és Jack nem tehet mást, közös erővel próbálja megoldani a helyzetet... A film - a két sztár rajongóin kívül - bizonyára azoknak fog igazán tetszeni, akiket már az is örömmel tölt el, ha másfél órán át egyetlen lövés sem dördül, semmilyen véres jelenet nem borzolja az idegeiket. Azokat pedig nyilván különösen elbűvöli, akik szeretik, ha a film végére minden bonyodalom megoldódik, tehát ragaszkodnak az amúgy is elkerülhetetlen happy endhez. Heti hír Új Guggenheim-múzeum Juan Carlos spanyol király szerint századunk legszebb épülete lesz Bilbaóban a harmadik Guggenheim-múzeum, mely több híres festményt kap a New York-i és velencei társintézménytől. Ezek ugyanis helyhiánnyal küzdenek. A különös, tudatosan összevissza, már-már labirintust idéző épület meglepő tervéről (a kanadai Frank O’Gehry munkája) lehet vitatkozni, kétségtelen viszont, hogy az ötvenöt négyzetméteres központi csarnokot körülvevő 19 kis terem teli lesz modem munkával, s így rögtön bekerül majd a turisták programjába. A megnyitóra szeretnék kölcsönkapni Picasso Guernicáját is. Mia Farrow: „Korán itthagyott az édesapám. Ezért vonzódom a nálam idősebb férfiakhoz.” W. A. eldobott rózsája Gyengéd szálak fűzték Václav Havelhez Is Milos Flkejz felvétele Szabó G. László ________________ Ka rlovy Vary fesztiválján kilencvenöt nyarán már bejelentette: több száz oldalas könyvben meséli el fordulatokban, szerelmekben, sikerekben, de kudarcokban, csalódásokban és ballépésekben is gazdag ötvenegy évét. Mia Farrow írt is szakadatlan, pedig önéletrajzával párhuzamosan egy másik könyv is készült róla. Ez Róbert Laffon munkája, az És most hogyan tovább? Sokkal nagyobb feltűnést keltett azonban az a vaskos kötet, amelyben a vüághírű színésznő köntörfalazás nélkül beszél három házasságáról, s minden létező szennyest kitereget az évtizedeken át gádásosnak, betegesen pesszimistának, szerelmi életében örök vesztesnek hitt Woody Allenről, tíznél is több közös filmjük világhírű rendezőjéről. Ezeket a civakodásokat, marakodásokat, szaftos hálószobatitkokat nem adta el Mia Farrow. Kiváló üzleti érzékkel ő maga tálalja mindegyiket. Rosszmájú kritikusai szerint azért is döntött e leplezeden vallomás mellett, hogy a könyvért hatalmas összeget kérhessen, elvégre tizenkét gyereket nevel. What falls away. Ami elúszott... Ezzel a címmel jelent meg a kötet a Dubleday kiadónál, és Ame- rika-szerte ez most a legnagyobb könyvsláger. S miközben milliók falják a mesterien ízesített történeteket, Mia Farrow connecticu- ti farmján pátyolgatja gyerkőceinek népes seregét, és bizonyára nem kis elégtétellel állapítja meg: most aztán sikerült borsot törnie egykori élettársa, Woody Allén orra alá. A történet persze nem itt kezdődik. Az egykori Tarzan-fil- mek sztárja, Maureen O’Sullivan és John Farrow filmrendező lánya naiv, illedelmes bakfisként hagyja el a a katolikus ír családot, hogy édesapja nyomdokán haladhasson. Szigorú egyházi iskola után London, Madrid és Los Angeles színészkurzusai. Tizennyolc évesen az off-Broadwayn debütál, 1964-től a Peyton Piacé című nagy sikerű tévésorozatban játszik. Még húszéves sincs, amikor a nála harminccal több Frank Sinatra oldalán örök szerelmet és sírig tartó hűséget esküszik. Két esztendővel később mégis elválnak. Valami nem stimmelt. Az. Mást akart az egyik, és valami egészen mást a párja. De azért nincs harag. Jó viszonyban maradnak. Nem sokkal később új szerelem, új házasság bizonyos André Previn karmesterrel. És jönnek a gyerekek. Egy, kettő, három. Mind fiú. Legyenek lányok is, döntenek egy napon, és három színes bőrű kislányt fogadnak örökbe. „Nagy családból jöttem, heten vagyunk testvérek, de sosem gondoltam volna, hogy nekem is ennyi gyerekem lesz - mesélte Karlovy Varyban. - Mindegyik után azt hittem, ez lesz az utolsó, de mindig ráakadtam egy következőre, és képtelen voltam lemondani róla. Nem akartam, hogy szülők nélkül nőjenek fel, és főleg, hogy ne tudják, mit jelent szeretetben élni. És akárhányan voltunk is már otthon, valahogy mindig úgy éreztem, volna még hely egy újabb emberkének is. És most a világ legboldogabb mamája vagyok, hiszen mindent biztosíthatok számukra, amit fontosnak tartok. Van ebben természetesen némi önzés is a részemről, ez kétségtelen. Szeretem, ha rajonganak értem. A gyerekek pedig mindig ki tudják mutatni, mennyire imádnak.” Ez a vallomás, „bővített formában”, a könyvből sem maradt ki. Mint ahogy az is bekerült: miért vonzódik Mia Farrow a nála idősebb férfiakhoz. Hiszen Previn is, Woody Allén is jóval több volt nála. Az egyik tizenhattal, a másik csak tízzel. „Korán elvesztettem az édesapámat. Ezért kapaszkodom mindig nálam érettebb, tapasztaltabb férfi karjába.” Külön fejezet szól a könyvben Salvador Daliról. Ez is nagy szerelem volt, de inkább csak Mia Farrow részéről. A szürrealisták zsenije képtelen volt azt nyújtani a fiatal színésznőnek, amit az elvárt tőle. John és Mary, Halál a Níluson, Esküvő... ahogy gyarapodik filmjei száma, úgy szaporodik a gyereksereg is. Previnnel ugyan búcsút intenek egymásnak, de az adoptálásban nincs megállás. Újahb két árva kerül a házhoz. Aztán a hetvenes évek végén New Yorkban Michael Caine, a neves angol színész kézen fogva vezeti Woody Allenhez. „Szerintem lesz mondandójuk egymás számára.” Lett is. 1992 nyaráig úgy beszélnek róluk, mint a Central Park elválaszthatatlan párosáról. Összetartoznak, noha nem is laknak egy fedél alatt. De azért több időt töltöttek egymás társaságában, mint külön-külön. Tizenhárom év alatt tizenhárom filmet forgatnak (Hannah és nővérei, A rádió aranykora, Kairó bíbor rózsája...), és bár házasságot sosem kötöttek, 1990-ben gyerekük született. Aztán újabb három érkezik - az árvaházból. A Férjek és feleségek forgatásakor már dörög az ég felettük. Viták, veszekedések szűrődnek ki a házból. „Én már korábban is tudtam, hogy Woody gyógyíthatatlan idegbeteg, aki a komplexusai miatt képtelen normálisan élni. Mindennek tetejében még hipo- chonder is - írja a könyvben Mia Farrow. - Többet nyavalyog, mint bármelyik filmhőse. Testének minden részét más orvos vizsgálja. Zakója belső zsebében toll helyett lázmérőt hord és egy ezüstszelencét, tele gyógyszerrel. Moliére Képzelt betege hozzá képest Michelangelo erőtől duzzadó Dávidja. Kapcsolatunknak az évek folyamán lett egy számomra nemkívánatos szemtanúja: egy flúgos pszichológusnő. Olyan hatással volt Woodyra, hogy nélküle még paplanhuzatot sem vett.” Titkai persze a kifecsegett sztorik mellett is vannak még a színésznőnek. Akármilyen vaskos is a kötet, egy ’95-ös történet valahogy „nem fért bele”. Karlovy Vary fesztiválján ugyanis szerelmes lett Mia Farrow. Szíve pedig nem másért dobogott, mint Václav Havelért. A váratlan fellobbanást azonban el kellett titkolni. Már amennyire lehetett. Erre mindkét félnek komoly oka volt. Pár hónappal később, New Yorkban aztán volt még egy kis folytatás, majd maradt a kölcsönös szimpátia. Hogy melyikük döntése volt ez, talán nem is fog már kiderülni soha. Mindegyik után azt hittem, ez lesz az utolsó... A váratlan fellobbanást el kellett titkolni. Éva Urbanová, Lucie Bílá és Peter Dvorsky most léptek először együtt színpadra, de már a folytatásra gondolnak Páratlan koncert emlékét őrzik mostantól a prágaiak Kubány Éva ________________ Re ndkívüli érdeklődés előzte meg Lucie Bílá, Peter Dvorsky és Éva Urbanová közös prágai koncertjét, amelyre az elmúlt napokban került sor a Zofi'n- sziget előadótermében. Már néhány nappal az említett koncert előtt minden jegy elkelt, de a három kiváló művész hozzájárult ahhoz, hogy a főpróba a nyilvánosság számára is hozzáférhető legyen. így azok is láthatták őket, akik a hivatalos előadásra nem kaptak jegyet. A kitűnően megválasztott repertoár lehetővé tette, hogy az ismert előadók bemutassák tudásukat az egyes zenei műfajokban. Különösen nagy taps fogadta a Dracula című, sikeres musical Te vagy az úr című dalát, amelyet Lucie Bílá adott elő a műsor első felében. Az utóbbi évek legsikeresebb cseh énekesnője Peter Dvorsky oldalán is felcsillantotta kivételes tehetségét. Leonard Bernstein West Side Storyjából a Sötét úton és U. Giordano Fedorrájából az Ámor ti vieta duettjét adták elő nagy sikerrel. A műsorban Lucie Bílá előadásában elhangzott és szintén nagy tapsot kapott A. L. Webber Requiemjének Pije Jesu című dala is. „Ez a mű gyakorolta rám eddig a legnagyobb hatást. Őrölök, hogy már kétszer is volt módom a Requiemet énekelni a prágai Rudolfinumban a Cseh Szimfonikusok és a Kühn gyermekkórus kíséretében. A közeljövőben szeretnék komolyzenei művekben is énekelni, ezért nagy megtiszteltetés számomra, hogy Éva Urbanovával és Peter Dvorskyval közös koncerten szerepelhettem. Nagyon örültem annak is, hogy az előadásnak ilyen nagy sikere volt” - mondta Lucie Bílá. Hírnevéhez méltó teljesítményt nyújtott Peter Dvorsky is. Különösen kedvező fogadtatása volt R. Cardiffero és S. Cardillo Co- re n’grato című dalának, valamint E. Sátori és L. Quarantotto Noc te Partoró duettjének, amelyet Éva Urbanovával adott elő. „Úgy igyekeztünk összeállítani a műsort, hogy a kiválasztott dalok mindhármunknak megfeleljenek. Lucie Bílá kitűnő énekesnő, többször is láttam őt énekelni, nemrégen a Draculá- ban. Gyönyörű hangja van, amelyet érdemes továbbképezni. Ami pedig Éva Urbanovát illeti, meg szerettük volna mutatni a közönségnek, hogy szívesen adunk elő ismert dalokat más műfajból is, mint az opera. Egyáltalán nincs szó arról, hogy a könnyebb műfaj felé forduljak, hanem azon igyekszem, hogy „felfrissítsem” a repertoáromat. Mindegyik műfajban nagyra értékelem azokat az alkotásokat, amelyeknek magas színvonaluk van. És egy ilyen koncert nagyon jó alkalom egy bizonyos konfrontációra, hogy meg tudjam ítélni, képes vagyok-e egy ilyen jellegű műsorban is énekelni” - mondta a koncerttel kapcsolatban Peter Dvorsky. A világhírű tenoristának több újságíró is feltette azt a kérdést, hogy a jövőben esetleg nem kívánna-e valamelyik musicalben is énekelni. „Eddig nem kaptam semmilyen hasonló ajánlatot. De ha esetleg a jövőben felkérnének, hogy elvállaljak valamilyen musicalszerepet, lehet, hogy igent mondanék. Mégpedig akkor, ha az adott szerep megfelelne a hangomnak és az egyéniségemnek” - válaszolta Peter Dvorsky. Az est harmadik kiválósága, Éva Urbanová, szintén el volt ragadtatva a koncert fogadtatásától. Tudása és tehetsége előtt nemrégen a milánói Scala közönsége is meghajolt. A bensőséges hangulatú koncertet Verdi Nabuccójának Dicsérjük a földet című dala zárta, amelyet Lucie Bílá, Peter Dvorsky és Éva Urbanová közösen adott elő. A nagy sikerű koncert műsora rövidesen CD-n is megjelenik. A hírek szerint a három népszerű művész a jövőben is tervez közös fellépést.
