Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-04-23 / 17. szám

íblicisztika 1997. április 23. 9 z kilométeres korcsolyaver- iyt, amely mára már világ­fi. Idén csaknem negyvenez- i indultak a versenyen. A re- dok könyvébe az 1963-as évfolyam került, amikor a metsző szélben és hóviharban a több mint húszezer induló kö­zül csupán harmincnégyen bír­ták végigkorcsolyázni a távot. Morvái István, Szűnő polgármes­tere Margaretha Zelle, azaz Mata Hari bronzszobra előtt, amely szülővárosában, Frízföld mai központjában, Leeuwardenben látható. A hírhedt kémnő tizen­kilenc éves korában ment férjhez egy holland tiszthez, akivel hét évig Indonéziában élt. Házassá­gának felbomlása után táncosnő lett Párizsban, itt vette fel szín­padi nevét, amely malájul azt je­lenti, hogy a „nap szeme”. A tu­ristáknak szépségét, kalandos életét és eszességét dicsérik, azt csak szemérmesen és nagyon rö­viden említik, hogy az első világ­háborúban a németek javára kémkedett, ezért Párizsban agyonlőtték. Peczár Károly felvételei ndrick van dér Meer harmo- ;án adja elő saját megzenésí- t gyermekverseit. Csáky Pál mmel láthatóan örömmel Ugatja, miközben ismerkedik fríz szöveggel. A sokoldalú ívész nagy példaképe Gysbert }ix, aki költészete és nyelvújí- munkássága révén a fríz nem- :i identitás szimbóluma. Van r Meer szerint ma hasonló fel- atok előtt állnak a nagy fríz Itő utódai, hiszen az integrá­ló Európában meg kell őrizni :llemi értéküket, ezt pedig ik úgy lehet, ha a fríz nyelv pes lesz megújulni, új fogal- ikkal és tudományos felfedé­sekkel gyarapodó világunk- n megmaradni Frízföld egyik mmunikációs eszközének. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom polgármesterei Bols- ward főtemploma, a Grote Kerk előtt, ahol a kántor egy régi kántordinasztia tagja, ugyanis a szépapjától kezdve minden őse ezt a hivatást űzte. A templom ékességei közé tartoznak a mennyezeti festmények, további látnivaló a 15. századi kóruspad­sor és az 1662-ben készült, gyö­nyörű, faragott szószék. A Grote Kerkben minden nyáron világ­hírű művészek adnak orgona­hangversenyeket. Múltúnk Pozsony mártírja Zilizi Tihamér Tavasztól volt élénk a természet, immár 58 évvel ezelőtt, amikor a tragédia történt. A néhány hét­tel korábban megalakult önálló Szlovákiában maradt magyaro­kat tömörítő Esterházy-párt egyik leghűségesebb tagja, s a magyar munkások önzetlen po­zsonyi vezetője, Bikszárdy Vince magyar fiatalok élén az ismert kirándulóhely, a Vaskutacska fe­lé tartott. Az akkori időkben lét­rejött Hlinka-gárda és az enge­délyezett német fegyveres ön­kéntesek mintájára a magyarok is úgy vélték, hogy az összetarto­zás és a közösségi szellem ápolá­sára szintén ildomos békés szán­dékú, önvédelmi demonstrálás­ra mozgósítani a szétzilált ma­gyarságot. Hiszen előfordultak fizikai támadások pozsonyi ma­gyarok ellen, melyek kiváltó oka volt például, ha magyar jelvé­nyeket, Bocskai-kendőt viseltek a lányok a bécsi döntés kapcsán. Erőszakos eltávolításuk ellen egyszerűen a bennük elrejtett tűvel védekeztek Az előzetesen bejelentett vasárnapi kivonulás- nak-melynek végcélja való­színűleg szabadtéri, szokványos népgyűlés lett volna - kb. két­ezer résztvevőjét a vashidat el­hagyva két oldalról, s a magasla­tokról is, Hlinka-gárdisták (egyesek szerint ukrán Szics- gárdisták is lehettek) fogták köz­re. A magyar csapat, mit sem sejtve, besétált a kelepcébe. Állí­tólag Peéry Rezső s más ismert vezető személyiség is köztük volt, de a hivatalos felszólításra Bikszárdy jelentkezett ve­zetőként. Ot az egyenruhások el­vezették, a tömeget pedig szétoszlatták. Az akkor 45 éves, életerős Bikszárdy további sorsát máig nem tekinthetjük tisztá­zottnak. A börtönben kiállított jelentés szerint másnap önkezé­vel vetett véget életének. Nyak­kendőjével akasztotta fel magát. A Magyar Párt részére engedé­lyezett szakértői csoport a bör­tönjelentést kétségbe vonta, hi­szen tapasztalták, hogy az áldo­zat kaijai össze voltak roncsolva, s így csaknem bizonyos, hogy agyonverték. Ideje lenne meg­tudni, hogy miért s kik tették ezt vele. E sorok írója Bikszárdy unokájától sem tudott meg a je­lentéstől többet. Pavol Camo­Állítólag Peéry Rezső és más ismert személyiség is közöttük volt. gursky ígéretét, hogy megpróbál utánanézni - a halál akadályoz­ta meg. Úgy tűnik, hogy válasz lehetett Nagysurányért, ahol provokáció folytán a frissen Ma­gyarországhoz csatolt, többségé­ben szlovák városkában egy ha­tárőr kiskatona golyója kioltotta Mária Kokosová életét. A pozso­nyi parlamentben gróf Esterházy János képviselő Bikszárdy Vince rejtélyes halálát illetően a bel­ügyminiszterhez intézett inter­pellációjára nem kapott választ. Temetésén a Szent András-te- metőben sokezren vettek részt úgy, hogy a temető falain is em­berek csüngtek. Résztvevők sze­rint lovas rendőrök ugrasztották szét a temetőn kívül rekedteket. Az elhunytat a Magyar Párt saját halottjának nyilvánította, és fel­szólította híveit, hogy a gyász je­léül egy hétig tartózkodjanak minden vigasságtól. A gyászbe­szédet Esterházy gróf tartotta. Síremléke - Bártfay Tibor apjá­nak munkája - ma is látható a temetőkápolna, a jelenlegi gö­rög katolikus templom mögötti főút bal oldalán. Bikszárdy éle­tének jelentős állomásait ma már kevesen ismerik. 1894. júni­us 2-án született Pozsonyban. Négy középiskolai osztály elvég­zése után 1913-ban Polába, a monarchia tengerészeti kadétis­kolájába vonult be. A civil életbe visszatérve az Adón moziban operatőrként dolgozott. Az 1938-as pozsonyi községi vá­lasztásokon a Magyar Párt listá­jának harmadik helyén indult, mint a munkásság képviselője. A bécsi döntés után Bikszárdy Vince az utolsó pillanatig helytállt, amikor a magyar ügy szolgálatában április 23-án reg­gel eltávozott otthonából. Ugyanazon éjszakán adta át lel­két Teremtőjének.

Next

/
Thumbnails
Contents