Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-23 / 17. szám
8 1997. április 23. Ripoi Látogatóban Frízföldön, a legszívósabb és leghagyományőrzőbb polgárok között Anyanyelvűk nem halhat ki SziLVÁSSY JÓZSEF Piros fény villog az aszfaltút közepén, majd lecsapódnak a sorompók. Néhány másodperc múlva szétnyílik az út és mi alig hiszünk a szemünknek. Vonat helyett ugyanis halászhajó berreg át előttünk. Kísérőnk, látva ámuló tekintetünket, elismétli azt, amit elolvastunk az útikönyvekben: Hollandia sorsa, sajátossága szüntelen harc a tengerrel, amelyből újabb és újabb területeket csapolnak le, így szereznek értékes termőterületeket. Ezek a polde- rek, óffízül terpek, amelyeket zárógátakkal kötnek össze.- Ahol állunk, az szintén zárógát, egyben pedig az E 10-es európai autóút is. Percek múlva indulhatunk tovább. Jobbra legelők tűnnek fel, balra meg egy-egy tanya és több kisebb település suhan el.- Ez már Frízföld! Johann van Rijn tartományi elöljáró és az egyik közeli város, Bolsward polgármestere fogad bennünket az út menti motel bejárata előtt. Az ebéd jellegzetesen hollandiai. Borsóleves, néhány szendvics, sütemény, üdítők, később tea vagy feketekávé. Alkoholt még aperitifként sem hoznak. Számukra az ebéd csak munka közbeni gyors éhségűzés. A kulináris élvezeteket estére, vagy a hétvégekre hagyják.- Ez itt a legek országrésze - kezdi mondó- káját a tartományi főnök. Hollandia hét tartománya közül területileg a legnagyobbak vagyunk, a legkevesebb lakossal, hiszen alig hatszázezren élünk e tájon, ez pedig az ország teljes lakosságának alig négy százaléka. Bennünket tartanak a legmakacsabb és leghagyományőrzőbb polgároknak, ezért sem halt ki anyanyelvűnk, a fríz nyelv. Egyébként ha bárhol az országban pappal vagy rendőrrel találkoznak, meggyőződhetnek arról, hogy majdnem mindegyikük Frízföldön született. Mert Hollandiában itt a legnagyobb a munka- nélküliség és az elvándorlás. Frízföld a 17. századtól a Németalföldi Köztársaságban, különösen pedig az 1813-ban megszilárdult Németalföldi Királyságban háttérbe szorult. Ez a periférikus lét sokáig előnyös volt, mert a holland asszimiláció nem tarolt ezen a vidéken. A hosszú politikai és társadalmi szélámyék máig érezhető következménye viszont a viszonylagos gazdasági elmaradottság, a kevés munkalehetőség és az infrastruktúra hiánya.- Hollandia ma is erősen központosított állam, ezért az országos költségvetéstől követelünk nagyobb pénzt. A magántőkét adó- kedvezményekkel, olcsó telkekkel és javuló infrastruktúrával várjuk. Ne gondoljanak nagy iparosításra. Elsősorban a környezetkímélő feldolgozóipart és a turizmust szeretnénk gyarapítani. A tiszta, egészséges környezet megóvása olyan fontos cél, mint az okos beruházások - tájékoztat a tartományi elöljáró. Johann W. Pirsmaa, a hatvanas években alakult Fríz Nemzeti Pártelnöke vette át a szót:- Nemcsak több pénzt, több jogot is követelünk. Hangsúlyozom, hogy jogot és nem kegyet. Anyanyelvűnk kiszorítását sosem néztük tétlenül. Mondok egy régirégi példát. Szent Bonifácot 754- ben ölték meg Dokkum mellett. Egyes történészek szerint azért, mert a katolikus hitet terjesztette. A mi legendáink viszont úgy tudják, azért lakolt meg, mert kijelentette, hogy a fríz nem nyelv, hanem beszédhiba. Nos, őseinkhez hasonlóan mi sem hagyjuk megalázni anyanyelvűnket. Hosszú harcaink eredményeként 1951-ben a holland parlament Frízföldön a holland mellett hivatalos regionális nyelvként ismerte el a frízt. Mégis évtizedeknek kellett eltelnie, amíg a politikai deklarációból érezhető eredmények születtek. Költséges a kétnyelvűség, fölösleges luxus, gáncsoskodtak és finnyáskodtak nem is kevesen. Éveken át tüntetéseket és más tiltakozó akciókat szerveztünk, egyet a rendőrség gumibottal vert szét. Ez volt a hírhedt gumibotos péntek, amely óriási visszatetszést váltott ki külföldön is. A holland központi állami szervek ezután végre elszánták magukat a kétnyelvűség következetes érvényesítésére.- Máig nagy gond az, hogy ugyan az itteni lakosság legalább nyolcvan százalékának fríz az anyanyelve, ám alig harminc százalékuk tud olvasni frízül, a helyesírást még ennél is kevesebben ismerik. Jómagam több kis település polgármestere vagyok, ott húsz-huszonöt ember híján mindenki fríz, minden hivatalos irat, közlemény kétnyelvű, de majdnem mindannyian a hollandot olvassák, mert az anyanyelvükön nem tudnak. Előremutatónak tartom, hogy a helyi és a tartományi képviselő-testületekben már évek óta mindenki anyanyelvén szólalhat fel, a határozatok és a jegyzőkönyvek kétnyelvűek. A tartományi hivatalokat pedig már törvény kötelezi arra, hogy olyan nyelven válaszoljanak az állampolgároknak, amilyenen ők fordultak a hatósághoz. Másnap reggel vezetőnk angolul mondja, hogy “textshopba” megyünk. Hirtelen azt hittem, valamilyen textilüzletbe kalauzol, ajándékvásárlásra, de szerencsére tévedtem, mert igazi helyi csemegével szolgált: fríz szövegboltba vitt el. Az ötletgazda és tulajdonos Hyndrick van dér Meer, aki költő, zeneszerző, amatőr színházi rendező, a fríz nyelv nagy szerelmese és népszerűsítője. Saját kezűleg illusztrált gyermekversköteteit árusítja, kazettákon pedig azokat a gyermekrigmusait kínálja, amelyeket szintén ő ze- nésített meg. Ézenkívül gyermekek és felnőttek számára fríz nyelvkönyveket, fríz-holland és fríz-angol szótárakat és fríz klasszikusokat árul, külön polcon tartja a nagy nemzeti költő, Gysberg Japix verseit. Megrendelésre fríz születésnapi, névnapi vagy más rigmusokat is fabrikál. Miközben nézelődünk, előkeresi a harmonikát és rögtönzött bemutatót tart megzenésített gyermekverseiből. A helyi és az országos szellemi élet égjük fellegvárába, a Fríz Akadémiára is ellátogattunk, ahol az előcsarnokban Lammert G. Jansma igazgató folyékony magyarsággal üdvözöl bennünket. A Fríz Akadémiát 1938-ban alapították. Költségvetésének majdnem a felét központi keretből, ötvenöt százalékát pedig a tartományi pénzekből kapja. Ma kereken ötven főállású tudósember munkálkodik három fontos tudományágban: a nyelvészet, a történelem és a szociális diszciplínák, például a nyelvszociológia, a politológia, a munkaerőpiac-gazdaság és a népességkutatás szakterületén. Munkájukat mintegy ezer szerződéses adatbiztos és más amatőr személy segíti. Legnagyobb vállalkozásuk a fríz nyelv húsz kötetesre tervezett szótára, amelyből már kilenc megjelent. Számítógépen elkészült a fríz nyelv és a különböző nyelvjárások adatbankja is. Tagjai a MERCATOR-nak, amely a ritkán beszélt európai nyelvek információs és dokumentációs hálózata. A szlovákiai magyarokról is sok adatot és tanulmányt tárolnak. Nézelődés közben nagyot sóhajtva mondom félhangosan, hogy a szlovák kormány vajon mikor fogja ilyen bőkezűen támogatni a hazai magyar tudományos életet? Pontosabban fogalmazva: mikor fordítja a mi szellemi épülésünket is szolgáló célokra adóink egy részét? Robogunk Amszterdam felé. Még mindig a fülemben cseng Johann W. Pirsmaa monológja: - Ez a nép nagyon mélyre került, anyanyelve is majdnem kihalt. Az egyik fríz közmondás szerint az ember nem tud a padlóról egyből a padlásra lépni. Vagyis sok apró, céltudatos és szívós lépésre van szükségünk ahhoz, hogy a fríz nyelv, Frízföld valóban egyenrangú legyen Hollandiában és Európában. De belátható időn belül biztosan az lesz. Frízföldön a holland mellett hivatalos nyelv a fríz is. Ez a nép nagyon mélyre került, anyanyelve is majdnem kihalt. — mm, ■ Esti hangulat Bolswardban. Az egykori Hanza-várost átszelő csatornák, a kivilágított hidakkal teli grachtok mentén elegáns üzletsorok és polgári házak. A csatornák egyébké mos hollandiai és belgiu rost kötnek össze. Télen, fagynak a csatornák, megrendezik a több mii Jegyzet Egy tanítónő naplója Vojtek Katalin Október 5. Vlasticka Vlastivedná vagyok, történelem és szlovák szakos friss diplomás. Holnap már abban a dél-szlovákiai magyar faluban leszek, ahol tanítani fogok. Anyu sír, apu káromkodik, és folyton azt hajtogatja, hogy nem a k.... magyaroknak taníttatta a lányát. En sem repe- sek a boldogságtól, de hát istenem. Valahol dolgoznom kell. Október 6. Megtörtént! A magyar igazgató (egész jóvágású negyvenes) széles mosollyal fogadott, hosszan szorongatta a kezemet, megfújta a széket, mielőtt leültetett, és biztosított, hogy jól fogom érezni magam náluk. Ő, úgymond, mindent megtesz ennek érdekében, már elrendelte, hogy a tanári kar valamennyi tagja intenzív szlovák nyelvkurzuson vegyen részt. A hangosbeszélőn keresztül utasította a diákokat, hogy szeretettel fogadjanak és fegyelmezetten viselkedjenek, nehogy csorba essen az iskola jó hírnevén, és az iskola vezetését sovinisztának tartsák. Az ebédlőben kellemes meglepetés ért: kollégáim késsel és villával esznek. A gyerekek is! Október 17. Az igazgató minden nap megkérdezi, hogy érzem magam, nincs-e valami kívánságom. írásos figyelmeztetésben részesítette Bodót, a biológia szakost, mert a tanáriban nem hajlandó másképpen beszélni, csak magyarul. De hiába rebel- liskedik, mert a kollégák mindig szlovákul válaszolnak neki. Október 20. Ma hívatott a járási hivatal tanügyi osztályvezetője. Mindenkinek bemutatott, kis hősnőnknek nevezett, kávéval és konyakkal kínált. Megkért, tapasztalataimat, megfigyeléseimet hetente közöljem vele, de lehetőleg ne az iskolából telefonáljak. „Ha bármi problémája van, csak forduljon hozzám” - mondta búcsúzóul. Október 30. Jól vagyok, mindenki tüntetőén kedves hozzám, csak Bodó undok. Most már magyarul sem beszél, mert megvonták a személyi pódékát. November 10. Bodó köszönt a folyosón! Szlovákul!!! Igazat mond Rocco a Fidélióban: „Hatalmas úr, nagy úr a pénz.” Haha! Ma kaptunk fizit. Én kiemelt fizetést kapok, de az igazgató, az Az ebédlőben kellemes meglepetés ért: a kollégáim késsel és villával esznek. az aranyfalat, prémiummal is megtetézte. Juhhé! A tanáriban is ezt kiáltottam, mire csupa savanyú pofa meredt rám. Mind sárgák voltak az irigységtől. Pukkadjanak meg! November 11. Ma megint a tanügyi osztályvezetőnél voltam. Amikor kérdésére, hogy érzem magam, azt mondtam, remekeb- bül már nem is lehetne, hirtelen tartózkodóvá és nagyon hivatalossá vált. Erre gyorsan panaszkodni kezdtem, mondván, csak azért nem tettem eddig, mert nem akartam ezekkel az ügyekkel zaklatni. Panaszkodtam mindenre, ami csak az eszembe jutott. Erre aztán ismét nagyon nyájas lett. Jelszó: panaszkodni! November 24. Megint panaszkodtam az osztályvezetőnek. Azt mondtam, kollégáim ellenséges magatartása következtében teljesen izolálódtam, ami idegileg kikészít, nem tudok koncentrálni. Az oszt.vez. megkérdezte, tudnék-e valakit, aki hajlandó lenne idejönni. A vőlegényemet említettem, aki szintén friss di] lomás kémia-biológia szakos. I nem jó, mondta az oszt.vez. Er szívet tépő zokogásba kezdteir „Kislány, ne sírjon. Mindenre van megoldás” - mondta meg- hatottan az oszt.vez. November 28. A suliban mindé a feje tetején, az igazgató teljesen összeomlott. Leváltották, fi vőlegényem jön a helyébe. Sze gény diri, úgy sírt, mint egy gy< rek: „Hát ezt érdemeltem én, a még a széket is megfújtam, mielőtt ráült, a beosztottaimmal szemben örökké magát védten mert irigyelték a fizetését! Hát nem lestem minden kívánságát?” Igazán megsajnáltam. De mit csinálhatok? Talán én tehe tek róla, hogy nem szlováknak született?
