Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-23 / 17. szám
Politika 1997. április 23. 3 Szájer József, Orbán Viktor és Deutsch Tamás Archív-felvétel Deutsch Tamás nyilatkozik a kormányváltás esélyeiről Populista voksok nélkül V. Paizs Gábor __________________ Több közvéleménykutató cég egybehangzó megállapításai szerint ma Magyarországon a Fidesz - Magyar Polgári Párt a legkevésbé ellenszenves párt. Ezzel együtt aligha várható, hogy a fiatal demokraták a jövő évi választásokon lemásolnák a szocialisták ’94-es eredményeit. A legvalószínűbb szövetségesüknek a Magyar Demokrata Fórum tekinthető, amelyet 1990-93 között még keményen kritizáltak. Ennek a Fidesznek az értékrendje azonos-e alapítóinak értékrendjével, s miként viszonyul a párt 1990-93-as szerepvállalásához? A kérdésekre Deutsch Tamás alelnök válaszolt, akinek a nevét legújabban főleg a Tocsik- botrány kirobbantójaként emlegetik. Ha a legfontosabb kötődési pontokat nézzük, a Fidesz ma is a polgári demokrácia mellett elkötelezett antikommunista párt. Más kérdésekre kellett akkor válaszolni - pl. 1990-ig a többpártrendszer, a függetlenség problémája volt a legfontosabb -, és megint mások a mai kihívások. A nemzeti elkötelezettség és a szabadelvűség vállalása jellemezte a pártot, bár a médiaértelmiség nem ilyennek kívánta látni a Fideszt. A közvélemény-kutatások szerint egyébként a Fidesz a legkövetkezetesebb párt. Három frontemberük - Ungár, Molnár, Fodor - a második ellenzéki ciklus helyett az SZDSZ-t választotta. Távozásuk milyen hatással volt a helyi szervezetekre? Kérdezem ezt azért, mert ha a kisgazdák bevonásával jövőre esetleg leváltható lesz a mai koalíció, akkor Torgyán József személyének elfogadása vajon hány politikusába, tagjába fog kerülni a Fidesznek? A pártot az előző választások előtt elhagyó politikusok abba a pártba távoztak, amelyhez politikai felfogásuk kötötte őket. Meghatározónak nem nevezném az általuk képviselt irányzatot, mivel nézeteik rendre kisebbségben maradtak. Az egy más kérdés, hogy a távozásuk ürügyén folyt médiakampány meglátszott a választási eredményeinken. A kiválási folyamat eredménye mára meglátszik a párt népszerűségi mutatóin. Az egységes polgári alternatíva, az átgondolt szakmai kritika a választók előtt meghallgatásra talál. Egyszerűbb a válasz a kérdés második felére. A Fidesz választmányának döntése szerint amíg nem jön létre konkrét együttműködés a polgári értékrendet képviselő pártok között; a párt önállóan készül a választásokra. Mivel a konkrét megoldási javaslatokat felvonultató polgári program valójában reális alternatívája a katasztrofális következményekkel kormányzó mostani koalíciónak, a kormány- alakításhoz a bizonytalan nemzeti populista erők bevonására szerintem nem lesz szükség. Egyébként azt valljuk: „a hídon csak akkor kell átmenni, amikor már a folyóhoz érkeztünk”. így utólag visszagondolva, miben tévedtek 1990-94-ben a Fidesznek a határon túli magyar szervezetekhez fűződő viszonyát, külpolitikai megközelítésüket illetően? Nem hiszem, hogy téves válaszokat adtunk volna. Más kérdés, hogy személyes tapasztalatom szerint például a szlovákiai magyarok a Magyar Narancs véleményével azonosították a Fide- szét. Ehhez az újsághoz pedig már hosszú ideje nincs semmi közünk. A határon túli magyarok helyzetét a párt mindig hangsúlyosan kezelte. Kapcsolataink ma is kiválóak. Csak egy példa: a bálványosi szabadegyetemet 1990 óta minden nyáron megrendezzük. Milyen munkamegosztást képzelnek el a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Külügyminisztérium között? Nem elsősorban a feladatmegosztáson van a hangsúly. A lényeg az, hogy a külügyminisztérium ugyanazon értékeket képviselje, mint a HTMH. Hogyan értékeli a Fidesz azt, hogy a jugoszláv rendezésből végül is kimaradt a Carrington- terv, a Vajdaság és Kosovo helyzetének rendezése? A vajdasági magyarok és a koszovói albánok törekvései mindenképpen jogosak. Ezt a kérdést a jövőben megnyugtatóan rendezni kell. A Fidesz a határon túliakért való politizálásában mit tart fontosabbnak, ha azt tapasztalja, hogy a környező országok nem tartják be a területükön élő magyarsággal szembeni kötelezettségeiket: a többségi nemzet „számonkérését” a nemzetközi közvélemény előtt, vagy az integrációs nyomást? A Fidesz számára egyaránt fontos az euroatlanti integráció és a határon túli magyarok érdekeinek képviselete. Ezt az álláspontot képviseltük az alapszerződés megkötésekor is. Úgy látjuk, hogy ha Magyarország már az EU és a NATO tagjává válik, sokkal több eszköze lesz a határon túli magyarok érdekeinek érvényesítéséhez. Még akkor is, ha az érintett országok - pl. Szerbia - nem kívánnak csatlakozni az említett szervezetekhez. Pozsony Kelet-Európa Strasbourgja lehet Zöldet kap a fajgyűlölet? P.Vonyik Erzsébet „Minden stimmelne Európában, ha mi ketten elnökök lennénk.” így bókolt februárban Moszkvában elvbarátjának, Zsirinovszkij- nak Jean-Marie Le Pen. Hasonló dicséretet könnyen besöpörhet a francia ultranacionalisták vezérétől Jan Slota is, hiszen hamarosan az ő meghívására Pozsonyban vendégesedik. A szlovák nemzetiek fővezére a maga részéről már letudta a bókokat, mihelyt hazatért a francia Nemzeti Front hónap eleji strasbourgi tanácskozásáról. Áradozott arról, hogy először találkoztak, mégis tüstént remekül szót értettek. Miért ne, hiszen a zsolnai cigányokat városszéli gettóba szánó Slota szerint nagyon rokonszenves és intelligens emberrel volt dolga. Ezt állítja arról a Le Penről, akinek a fajok egyenlőtlenségét hirdető elmélete megrökönyödést váltott ki a demokratikus értékeket valló Európában. De Slotát ez nem zavarja, minthogy az sem, hogy Pozsony után Bagdad lesz Le Pen következő úti célja, ahol Szaddam Husszeinnel paroláz- hat. A mélynemzetiek honi pártvezérét pár hete Strasbourgban egyéb körülmények sem zavarták. így az sem, hogy miközben az európai nacionalista pártok vezérkara ülésezett, odakinn többtízezres tömeg tüntetett ellenük. Igaz, Slota csak doboló négereket és arabokat, hippi típusú narkós fiatalokat látott, ezenfelül a tömegbe sodródott turistákat. Bevallottan nagyon jól érezte magát. S miért ne hinnénk el neki? Elvégre eszmetársak, hasonszőrűek között volt. Nem hiányzott a díszes társaságból a Nagy-Romá- nia feltámasztásáról , álmodozó Vadim Tu- , dór, a renitens nézete iről és cselekedeteiről hírhedt cseh par- [Á lamenti képviselő, Miroslav Sládek, akárcsak Csurka Ist ván, a Magyar Igazság és Élet Pártjának elnöke, Pozsonyban európai nacionalista szeánsz készül. akinek lapja, a Magyar Fórum szinte hetente nosztalgiázik NagyMagyarország térképe felett. Arról nem tudni, hogy Slota vajon Csurkát is a keblére ölelte-e. Ha a magyarfaló zsolnai polgármesternek ezt Strasbourgban még nem vette volna be a gyomra, a tervezett összeurópai szélsőnacionalista szeánsz vendéglátójaként Pozsonyban illendőségből egy kézfogásra mégiscsak el kell majd magát szánnia. Még ha lélekben azt is gondolja majd Csur- káról: ezt a magyart is legszívesebben gulyásba aprítanám. Le Pen tehát rövidesen jön, tárva- nyitva előtte a szlovák államhatár. De miért is zárnák le, miért tessékelnék őt ki, hiszen legitim pártot képvisel, amely bejutott a francia parlamentbe - érvelt Slo- tához hasonlóan Dusán Slobod- ník is. Úgymond nem lenne diplomatikus lépés, ha a náci fajelméletet felmelegítő francia pártelnököt persona non gratának minősítenék. Az még hétpecsétes titok, hogy Le Pen számíthat-e kormányszintű fogadásra, ami egyébként dukálna neki, hiszen Ján Slota pártja tagja a pozsonyi kormánykoalíciónak. Szlovák ellenzéki politikusok szerint ezzel Szlovákiában zöld utat kapna------------ a fajgyűlölet. Ha Meciarék bebocsát- j ák Slota kebelbarátj át a pozsonyi Fehér Házba, lényegében lepak- tálnak a faji felsőbbrendűséget hirdetőkkel. Igaz, a Slotával kötött koalíció is ugyanezt jelenti pepitában. Le Pen például eddig még nem járt a Párizshoz némileg közelebb eső Bécsben. De mint osztrák politikusok megjegyezték, az ő országukba legfeljebb magánemberként, az idegenutáló Jörg Haider barátjaként tehetné be a lábát. Ám Szlo- - vákiába jöhet, hivatalo"\ san, pártelnökként, egyebek között azért is, hogy tárgyaljon Ján Slota nagylelkű ajánlatáról: Pozsonyban tartsák az európai nacionalista pártok csődületét. Bekövetkezhet az, amit egy francia lap előrevetített: Pozsony Kelet-Európa Stras- bourgjává válhat. Vonal alatt Felülkerekedhet az ellenzék? Szűcs Béla _____________ A szlovákiai belpolitikai élet bizony eléggé zavaros. A kormánykoalíció és az ellenzék közötti szakadék napról napra növekszik, újabb és újabb problémák fokozzák az ellentéteket. A kormánynak esze ágában sincs az ellenzékkel megosztani a hatalmat a legkisebb mértékben sem, s a gyakran emlegetett mondás, hogy „a választási győztes mindent felmarkol”, naponta nyer igazolást. A kormánykoalíció különféle engedményekkel valahogy összetartja a szélsőjobboldali nacionalistákat és a balos munkáspártot. Pedig a két társpárt alapvető dolgokban sem támogatja a kormányprogramot, például a NA- TO-csatlakozásban. Meciar pártja már készül a választásokra. A taglétszámot állítólag már sikerült százezerre emelni, és mindenütt lázasan folyik az állami alkalmazottak beléptetése. A kulturális miniszter pedig el- dicsekedte, hogy rövidesen lesz saját tévé- és rádióállomásuk, amely a kormánypolitikát propagálná. Mintha az állami televízió és rádió nem azt tenné... Szóval már elkezdődtek a választási előkészületek. Közben a lakosság tájékoztatására több közvélemény-kutató intézet is havonta közli a politikusok népszerűségi listáit és azt, hogy az adott időszakban mely pártokra szavazna a lakosság. Természetesen, ezek a felmérések csupán hozzávetőleges képet adnak, azonban évtizedes tapasztalatok szerint alapvető tévedések nem szoktak előfordulni. Az viszont lehetséges, hogy az elkövetkező másfél évben megváltozik a választók jelentős részének véleménye és egyes pártok több-kevesebb szavazatot kapnak a felmérésekben kimutatottnál. A szlovákiai helyzetre jellemző, hogy a legnépszerűbb politikus még mindig Vladimír Meciar, akiben a lakosság 21,8 százaléka bízik. (Érdekes, hogy majdnem ugyanannyian van- nak-21%-, akik senkiben sem bíznak.) A többi párt vezető politikusainak népszerűsége jóval kisebb: Jozef Moravéík 10,5%, Peter Weiss 8,7%, Ján Camogursky 7,2%, Bugár Béla 6,7% és Ján Slota 4,8 százalékkal szerepel a felmérésben. Hasonló képet mutat a pártok népszerűsége is. Meéiar pártja márciusban 24,3 százalékkal vezetett, az utána következő három párt mindegyikére a választóknak csupán a fele szavazna: a kereszténydemokratákra 12,1%, a Demokrata Unióra 12,1%, a Demokratikus Balodal Pártjára 10%. A kormánypárt politikáját még mindig ennyien támogatják és ebből úgy tűnhet, hogy az ellenzéknek nincs esélye. Ez azonban egyáltalán nincs így. A Sme összegzése szerint az összes ellenzéki pártra eső szavazatok aránya 57,7 százalékot tenne ki, míg a kormánykoalíció három pártja esetében ez 37 százalék lenne. Ha véletlenül Migasék tíz százalékukkal csatlakoznának a most kormányzó trióhoz, még akkor sem kerekednének felül és nemigen tudnának kormányt alakítani. A választási koalíciókról még most folynak az egyeztetések. Ha azonban a Meciarék által összehozott koalíció nem szerez 50%-tól többet, a választások után nemigen talál olyan partnert, amely biztosítaná parlamenti többségét. A következő választásokon tehát az ellenzéknek reális lehetősége van a még mindig népszerű kormányfő pártjának leváltására. Persze, addig még sok víz lefolyik a Dunán és senki nem tudja, hogy a DSZM milyen módszerekkel próbálja majd meggyőzni a választók kétkedő, bizonytalan tömegeit, hogy rájuk szavazzon. Egyelőre azt sem tudni, hogy a Magyar Koalíció köt-e választási szövetséget valakivel. Ha maga indul, akkor is 10,5%-ot jósolnak neki, ami egy demokratikus kormány megalakításához igen jól jöhet az ellenzéknek. Ám ésszerűbb lenne, ha a választások előtt jó előre megállapodnának az ellenzéki pártok, hogy győzelem esetén milyen feladatokat szánnak a Magyar Koalíciónak. Úgy, mint Romániában történt Sajnos, az ellenzéki pártok csak általánosságokban beszélnek a választási együttműködésről, pedig az idő szalad, a kormány pedig még bizonyára tartogat számunkra egy-két meglepetést.
