Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-16 / 16. szám
1997. április 16. Kópé Bettes István Dél-amerikai indián mesék A bálna álma könnyedén merülve félálomban úszott a lomha cet hódító fuvallat érintette mintha csak Csuang Cet* Jónás is szundikált a bálnában - töksötét de álmában egy réten meglátta Csuang Cét s így tovább - de ekkor hajókürt hangja szól a cet erre megremeg tarka pillangó száll rét és tenger felett * Kínai bölcs, aki elaludt a réten és nem tudta, hogy ő ál- modja-e a pillangót vagy a pillangó álmodta csak őt meg. Csíny feszkiri feszeng leskiri leseng suskiri susmog puskiri pusmog piszkiri piszmog nyiszkiri nyiszgol nyaszkiri nyaszgol iszkiri iszkol iszkiri biszkiri usgyi el Dolán György Illusztrációi A mosoly szépít Sanyi becsönget Dönciék ajtaján, mert focizni szeretne a barátjával a téren. Nyílik az ajtó, Dönci mamája áll ott, s kicsit zavartan mondja Sanyinak:- Dönci azt üzeni neked, hogy nincs itthon...- Rendben! De akkor tessék megmondani neki: nagyon örülök, hogy nem jöttem el hozzá és nem hívtam játszani! A lóvásáron hosszan nézegeti egy vevő az egyik gebét, végezetül rácsap egy nagyot a farára. A ló erre megiramodik, s fejjel nekimegy a szemközti falnak. A vevő felbőszül:- Maga csaló! Hiszen ez a ló vak! Mire a kupec:- Ez vak? Dehogyis, kérem szépen - ez bátor! Az Arany-patak Élt egyszer egy szegény földműves, akit kora ifjúságától fogva erősen vonzott a vadászat. Egy napon éppen szarvaslesre indult. Édesanyja feltarisznyálta fél tucat főtt tojással és két banánnal. A legény a Kumbasza folyó felé vette útját, majd annak folyása mentén felbandukolt a forrásig. Amikor odaért, leült a forrás mellé pihenni. Amint ott ül és nézelődik, látja ám, hogy aranyhalak úszkálnak a forrás vizében. Meg akarta fogni őket, de a halak ügyesen kicsusszantak a keze közül és elrejtőztek a mélyben. A legény azt hitte, a szeme káprázik. A forrás mélyéről hirtelen egy fényes szőrű fekete bika bukkant fel és kilépett a partra. Erőt vett ijedelmén és közelebb merészkedett a bikához. Az meg csak állt, mintha a földhöz cövekelték volna. Akkor látta a legény, hogy sárga nyál csorog az állat szájából. nem tágítottak az anyjuk szoknyájától. A gonosz öregasszony ekkor elküldte a kicsinyeket egy fonott vesszőkosárral vízért a patakra. A gyermekek nem akartak menni.- Vesszőkosárban nem lehet vizet hozni - mondták -, mert mire a házhoz érnénk, a víz kifolyna belőle. A nagyanyjuk erre rájuk parancsolt, hogy tömjék be a réseket apró kavicsokkal, úgy hozzanak vizet. Mindenképpen időt akart nyerni, hogy véghez vihesse szörnyű tervét. Amint a fiúcskák kitették a lábukat a házból, az öregasszony behívta a lányát, megölte őt, feldarabolta, és egy hatalmas üstben feltette a tűzre főni. Akkorra a gyermekek is megtöltötte a tarisznyáját aranyhomokkal és már indult is, hogy mielőbb hazaérjen vele. De alig tett meg egy visszatértek a patakról és kérdezték, hol van az anyjuk. Az öregasszony azt felelte, hogy kiment ellátni az állatokat, csak másnap tér haza. Ekkor megszólalt az anya a fazékban:- Én édes fiacskáim, meneküljetek innen, mert nagyanyátok benneteket is megöl! Kérjétek az eget, hogy legyen segítségetekre! Amikor a kicsik megtudták, mi történt az anyjukkal, megbeszélték, milyen módon fognak elmenekülni. Odamentek a nagyanyjukhoz és megkérték szépen, mutassa meg nekik, hogyan lehet a kosarat vízzel megtölteni, mert nekik nem sikerült. Útban a patak felé azonban elrejtőztek és visszatértek a házba. Ott gondosan összeszedték édesanyjuk testének darabjait és elmenekültek. Amint a gonosz öregasszony észrevette a gyermekek kőhajításnyi utat, szörnyű szélvész kerekedett, olyan mennydörgés, villámlás támadt, hogy egy tapodtat se mehetett tovább. Közben sűrű sötétség ereszkedett a tájra. Amikor látta a legény, hogy semmiképp sem juthat tovább, elővette az aranyhomokot és beleszórta a folyóba. Ekkor mintegy varázsütésre elcsitult a vihar, s a legény békében hazamehetett a falujába. Otthon elmesélte a történteket a törzs egyik öregjének, aki azt mondta neki:- Mielőtt az aranyhoz értél volna, egy vágást kellett volna ejtened magadon, s a tulajdon véreddel keresztet rajzolni az aranyra, hogy elmúljék róla a varázslat. A legény akkor az öregemberrel együtt visszatért a forráshoz, de sem az aranyhalakat, sem a bikát nem látták sehol. De a folyó, amely abból a forrásból ered, máig is az Arany-folyó nevet viseli... eltűnését, a nyomukba eredt. Utol is érte őket hamarosan, de Szent Mihály arkangyal megkönyörült a kicsinyeken és egy kötelet bocsátott le nekik az égből, hogy felmászhassanak rajta. Az öregasszony is megkapaszkodott a kötél végében, de akkor odaszállt egy madár és a csőrével kettévágta a kötelet. Estében a boszorkány kiáltozni kezdett:- Róka koma, róka koma, feküdj alám, hogy rád essem és ne üssem meg magam! A rókának megesett a szíve az öregasszonyon, lefeküdt a földre s várta, hogy az asszony ráessen. Abban a pü- lanatban, ahogy a vénség földet ért, lagúnává változott és belefulladt a saját vizébe. A lagúna még ma is látható. A kellős közepén egy sziklaszirt emelkedik a magasba, amelyet máig is Mama Gályának nevez a nép. Mikola Anikó fordításai Az ábrák közül melyik kettő egyforma? Megfejtés A Vasárnap 13. számában feladott rejtvény helyes megfejtése: a 9-es számú teknős hasonlít az anyjára. A helyes megfejtők közül könyvjutalmat nyertek: Sándor Gyula, Nádszeg; Györgyfi Dénes, Királyhelmec; Horváth Zsolt, Nagymegyer; Kovács Szilvia, Dunaszerdahely; Greso Zoltán, Komáróc. Mama Galya Élt egyszer egy gonosz öregasszony, Mama Galya. A Kantából Uamantagába vezető út fölött lakott szegényes viskójában. Emberhúst evett. Ételeinek illatával csábította magához az éhes, fáradt átutazókat, s azután őket is megölte. így ritkán hiányzott a hús a fazekából. Volt az asszonynak egy lánya és két kis unokája is, alakét távol tartott magától, hogy ne tudjanak szörnyű üzelme- iről. Egy nap az öregasszonynak nem volt mit ennie, mert a rossz idő miatt elmaradtak az utazók, egy lélek sem vetődött a háza közelébe. Elhatározta hát, hogy a lányát fogja megölni és megenni. Meg is tette az előkészületeket, de a kisgyermekek csak Amint a bika nyála a földre ér, mentem aranyhomokká változik. Megörült a vadász a szokatlan zsákmánynak,
