Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-04-02 / 14. szám
10 1997. április 2. Kópé Csehy Zoltán a villamos a villamos teste hatalmas mint kőerdőbeli szarvas agancsát az égre nyújtja láthatod nincs négy fürge lába sínen csúszik az éjszakába újra meg újra meg újra kandallónál lobban a tűz fura dalra lángja a fát noha falja éhe csak egyre nagyobb lesz kinn szelek versenye zajlik tar bokor ág-boga hajlik hó-koszorút nyer a győztes zengjen a tűz dala bátran ír ez a zord vacogásban hízzon a láng valahára égbolt bolyg a bolygó egyedül maga elől menekül csillog csillog csenevész hold anyóval cseverész Kovács Magda Hol Van Fodor Katalin illusztrációi Hol Vanról eleinte senki nem beszélt. Jól nevelten ült a helyén, és unalmában arabul tanult. S amikor már jobbról balra perfekt tudott arabul, nekilátott, hogy balról jobbra is megtanuljon, de ekkor jött a kislány.- Én is tudok arabul - mutatkozott be könnyedén, és lelökte Hol Vant a polcról. - Hoppá! - mondta bocsánat- kérőén, mert nem gonoszságból tette. - Majd mindjárt előkotorlak. - És elment, hogy keressen valami előkotorászáshoz szükségeset. Csakhogy előkotorászáshoz szükséges valamit találni nem olyan egyszerű. Mert bármi lehet az a szükséges valami, viszont nem lehet bármi az a szükséges valami. A kislány ezt nagyon jól tudta, éppen ezért alaposan nekilátott, hogy a legmegfelelőbb szükséges valamit válassza ki.- Megtalálom, ha mindjárt Mekkába kell is érte gyalogolnom - mondta. - Vagy inkább Medinába? Most aztán nem tudom! - ijedt meg, és már ment is, hogy megkeresse azt a szükséges valamit, amiből megtudhatja, Mekkába vagy Medinába kell-e gyalogolnia ahhoz, hogy megtalálja azt a szükséges valamit, amivel majd előkotorássza Hol Vant. De mire mindennek a végére ért, elfelejtette, mit akart az elején.- Mi az, hogy Hol Van? Ki az, hogy Hol Van? Több mint valószínű, sose láttam ezt a Hol Vant. Mi közöm hozzá?! - rántott egyet a vállán, és úgy döntött, hogy lerajzolja a Vezuvot. A Ve- zuvot lerajzolni viszont, főleg ha az ember sose látta, egyáltalán nem könnyű. S ha azt akarjuk, hogy a Vezúv a lehető legjobban sikerüljön, ki kell hozzá dugni a nyelvünket először az egyik, majd a másik szélén a szánknak, végezetül pedig teljes hosszában és szélességében jó mélyen lelógatni, hogy szinte érintse a papírt, amire rajzolunk. Ez egy biztos, bevált módszere a Vezúv rajzolásának. S miközben a kislány így, a nyelvét lógatva győzködte a papírt arról, hogy ez a Vezúv vezuvabb minden más Vezuvnál, Hol Van magára hagyatva búslakodott és elmélkedett furcsa helyzete felett.- Amíg voltam - nem voltam, s most, hogy nem vagyok - vagyok. Akármi legyek, ha ez nem balról jobbra arabul van - csodálkozott el, miután még egyszer alaposan átgondolta, mit is gondolt, de nem jutott előbbre, mert újra csak azt gondolta, s nem értett belőle egy kukkot sem.- Úgy látszik, máris tudok balról jobbra arabul. Anélkül, hogy érteném - és már ment is, hogy megbeszélje ezt a balról jobbra dolgot a kislánnyal. Csakhogy a kislánynak éppen ebben a pillanatban jutott eszébe Hol Van. Nagyon megörült, és úgy döntött, meglátogatja. „Mit - gondolta magában - egyszerűen négykézlábra ereszkedek, bemászok a szekrény mögé, s megbeszélem vele ezt a Vezúv dolgot.” - Mert a legvezuvabb Vezúv gyanúsan kezdett hasonlítani egy kidőlt-bedőlt oldalú kemencéhez. Pedig a kislány nemcsak lógatta, hanem kunkorította is a nyelvét, szépen föl, a két szeme közé. Egyszerre értek oda egymás hűlt helyéhez.- Hol van? - kérdezte a kislány.- Hol van? - kérdeze Hol Van is. - Retten lennénk? - tűnődött, amikor meghallotta a kislányt, és felderült, mert egyedül lenni Hol Vannak a nagyvilágban csöppet sem szórakoztató. Megfordult hát, s elindult keresni a másik Hol Vant. A kislány is megfordult, s kezdte tűvé tenni Hol Van után a szobát. Szép módszeresen. Fölemelt és leemelt, letett és feltett. Alátette, fö- létette. És az egészet összekeverte. Majd meg vissza. És semmi nem volt többé a helyén. És csupán Hol Van lett az itt van meg az ott van. Száz számra nyüzsögtek a Hol Vanok. Fiókokból ugráltak ki és be, lámpazsinórokon himbálóztak, könyvlapok között matattak, széklábak között ker- getőztek. Lecsúszkáltak a Vezúv lejtőin, meglepték a kislány kötényzsebeit, padlótól a plafonig megtöltötték a szobát. Handabandáz- tak és tolakodtak, fontoskodtak és nyüzsögtek. Végül Hol Van már azt sem tudta, hol van ennyi Hol Van között.- Úgy látszik, Hol Vanok garázdálkodnak a szobában - mondta anyuka és gyorsan benyitott.- Brüha! Brüha! Én csak meg akartam keresni - bőgte a kislány, aki nemrég könnyedén és nagyvonalúan közölte, hogy tud arabul. Most a padlón ült elveszetten, kétségbeesve és vádlón mutogatott Hol Vanra. - Ezt az egészet ő tette. Hol Vanban meghűlt a vér. Tiltakozni akart, de anyuka nyakon csípte és visszatette a polcra. Mint egy rongybabát, mint egy senkit! Még kalimpált is közben a levegőben. Hol Vanban egy világ dőlt össze.- Azért nem dőlt össze a világ- mondta apuka, aki jól időzítve akkor jött, amikor a Hol Vanoknak már nyoma sem volt a szobában, s így azt hitte, a kislány a Vezúv miatt sír.- Egy-két vonással helyreigazítható. Csak ceruza kell hozzá. Hol van? - nézett körbe tanácstalanul.- Azt már nem! - kiáltott fel Hol Van, akinek ekkorra már több sebből is vérzett az önérzete, s hóna alá vágva kedvenc arab könyvét, világgá ment. Azóta nem hallani felőle. Senki sem tudja, hol van. Az elcserélt lábak Egyszer a rátóti asszonyok kiültek az árok szélére beszélgetni. Beszélgettek, beszélgettek, telt, múlt az idő, hát egyszer csak kezdték harangozni a delet. Az asszonyok fel akartak tápászkodni az árok széléről, de bizony a sok beszélgetésben úgy összekeveredett a lábuk, hogy nem tudták kiválasztani, melyik kié. Hej, lett nagy visítozás, kavarodás. Tépték egymás haját, rikácsoltak, de bizony ettől csak még jobban összegabalyodtak. Arra vetődött egy legény. Nézte az asszonyokat, nézte. Kérdi tőlük: ^- Mit csinálnak itt, nénémasszonyok?- Segíts rajtunk! Úgy összegabalyodtak a lábaink, hogy most nem tudjuk szétválogatni. Mindjárt itthon lesznek az embereink s még semmit se főztünk. Lesz hadd el hadd, ha haza nem jutunk! Az asszonyok mezítláb voltak. A legény lesza- kasztott az árok partjáról egy jó nagy árvacsalánt, azzal vágni kezdte az asszonyok lábaszárát. Ettől aztán mindegyik maga alá kapta a saját lábát s mehettek haza főzni. Abszolút kérdések! Melyik az abszolút kis autó? (Amelyik ugrálni kezd, ha a vezetője csuklik.) Mi az abszolút nagyképűség? (Ha egy giliszta azt mondja, horgászni megy.) Ki az abszolút gazdag földbirtokos? á madárijesztőjét nercbundába öltözteti.) Mi az abszolút selejt? (Az Alföld, mert jobbra se lejt, balra se lejt.) Mi az abszolút lehetetlen? (A tenger fenekére nadrágot húzni.) Mikor van abszolút szárazság? (Amikor a fák szaladnak a kutyák után.) Ki az abszolút szórakozott? (Aki az almát vakarja és a fejét hámozza.) Melyik az abszolút kaktuszhamisítvány? (A cserépbe ültetett sündisznó.)
