Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-26 / 13. szám
1997. március 26. Amit elárul (hat) keresetéről az élvonalbeli futballista, ezúttal Zsákovics Tibor „Mi közel sem kapunk havi kétszázezret” Kitárulkozott a dunaszerdahelyiek csapatkapitánya, aki nyártól külföldön szeretné folytatni a pályafutását M. Nagy László felvétele Igor Kovác és a párizsi döntő A fehér világbajnok Szabó Zoltán ______________ Zs ákovics Tibor szülőfalujában, Vámosfalun kezdte pályafutását, tizennégy esztendősen került a sárga-kékekhez. Ó volt az első saját nevelésű futballista, aki helyet kapott a Pecze Károly irányította csapatban: tizenkilenc évesen középhátvédként az Inter ellen debütált. Azóta a katonai szolgálatot és a rövid bősi kitérőt kivéve dunaszerda- helyi színekben kergeti a labdát. Vladimír Weiss távozása után a csapatkapitányi teendőket is ellátja. Szinte már minden poszton megfordultál, hol játszol a legszívesebben?-Az az edző dolga, hogy milyen feladatokkal küld pályára, A csepeliek háromszor is jelentkeztek, a kispestiek is érdeklődtek. igyekszem az elvárásoknak eleget tenni. Eleinte a középpályás szerepkört kedveltem, de most már liberóként mozgom otthonosabban. Annak idején olyan egyéniségek mellett szerepeltél, mint Micinec, Majoros, Liba... Az egy egészen más csapat volt, mint a jelenlegi, az akkori sztárok képesek voltak maguk eldönteni a találkozók sorsát. Manapság, ha eredményesek akarunk lenni, mindenkinek küzdenie kell. Szerencsére, jó kollektívát alkotunk. Név: Zsákovics Tibor. Született: 1968. augusztus 30-án, Dunaszerdahelyen. Testi adottságai: 181 cm/ 80 kg. Eddigi egyesületei: Vámosfalu (1982-ig), DAC (1982-), Hurbanovo Sok a szóbeszéd a futballisták jövedelme körül... Mi közel sem keresünk havi kétszázezret, mint a Slovan játékosai, mellettük a kassaiakat és a nagyszombatiakat fizetik a legjobban. Úgy hallottam, az Inter labdarúgói sem panaszkodhatnak. Milyen alapfizetések vannak a DAC-nál? (1987-88), Gabcíkovo (1990). Élvonalbeli mérkőzések: 147 Elsőligás gólok: 14 (az utóbbi két adat március 20-ig). Családi állapota: nős, neje Ági. Fia, Tibor három és fél éves. Általában tíz- és húszezer között mozog. Egy jól menő magánvállalkozó ennek az összegnek a többszörösét keresi... Ehhez jönnek még a meccsprémiumok. Ez igaz, de csak a sikeres szereplés után. A prémium nagyságát legtöbbször csak nem sokkal a mérkőzés előtt közlik velünk. Azt azonban megemlíteném, hogy a téli és a nyári szünetben csak az alapfizetést kapjuk. Ma már ritkaságnak számít, ha valaki tizenhárom évet húz le ugyanazon csapatnál. Nekem 1992-től van profi szerződésem, ami tavaly nyáron járt le. Közben több ajánlatot kaptam, de valami mindig közbejött. Például a csepeliek háromszor is jelentkeztek, a kispestiek is érdeklődtek... Melyik ajánlat volt a legkedvezőbb? Egyértelműen a kassai; akkor még Dusán Radolsky irányította a keleti gárdát. Beszéltem is az FC menedzserével, aztán másokat szerződtettek... Úgy hírlik, a nevesebb játékosok az átigazolásért egymillió koronát is zsebre vágnak. Ha anyagilag erős élcsapathoz szerződik valaki, elképzelEleinte a középpályás szerepkört kedveltem, de most már liberóként mozgok otthonosabban. hetőnek tartom az összeget, ám ez csak az FC Kosice, a Slovan és a Trnava esetében fordulhat elő. Az egyesületek nagy része komoly pénzügyi gondokkal küszködik. Manapság a szerződéshosszabbítás sem ingyenes... Ez igaz, de a két összeget nem lehet egy napon említeni... Nyáron kisebb herce-hurca után kötelezted el magad továbbra Is a DAC-hoz... A dunaszerdahelyi vezetőknek nem volt túl sietős a dolog, így a Slovan elleni győztes mérkőzésen szerződés nélküljátszottam. Utána közöltem a vezérkarral, ha nem egyezünk meg, a következő összecsapáson nem lépek pályára. Egyéves megállapodást kötöttünk. Hogyan tovább? Lassan huszonkilenc esztendős leszek, nyártól szeretném külföldön folytatni pályafutásomat. Be akarom biztosítani a családom jövőjét, hiszen a határon túl az alacsonyabb osztályú csapatoknál is lényegesen többet keresnek a játékosok. Lehet, hogy valamelyik német harmadik vonalbeli gárdánál kötök ki. J. Mészáros Károly Ne tévesszen meg senkit: Igor Kovác még nem világbajnok, csupán az előkelő ötödik helyet szerezte meg Szlovákia számára a nemrégi párizsi fedettpályás vb-n. A Prágában élő iglói gátfutó (Jan Pospísil tanítványa) már évek óta kimagaslik a hazai mezőnyből, pályafutása során másodszor jutott nagy világverseny döntőjébe, előtte három esztendeje a kontinensviadalon sikerült beverekednie magát a legjobbak mezőnyébe. Mostani helytállása azonban értékesebb, mert a világbajnokságon mégiscsak több erősebb vetélytárssal kellett megbirkóznia a 60 méteres gátcsatában. És ő volt az egyedüli fehér bőrű sportoló a hattagú döntőben. Kaza- novs, az elmúlt évek kiváló gátasa a szállodában meg is jegyezte neki: „Elégedett lehetsz, hisz te vagy a fehér világbajnok.” Igor azonban ötödik helyével és a 7,59 másodperces új szlovák fedettpályás csúcsával sem volt teljesen elégedett. Ő negyedik szeretett volna lenni, és 7,55-ös rekordra vágyott. Párizsban háromszor állt rajthoz, s mindannyiszor az egyes pályán kellett futnia, ami a Bercyben némi hátrányt jelent a többiekkel szemben. Végül is így fejezte be értékelését: „De lehet, hogy ez az ötödik hely most jobb, mint a negyedik. Az még jobban bántana, bár nem titkolom, előtte arra vágytam.” Szlovákia legjobb gátasa tehát sikeresen zárta a fedettpályás idényt, jócskán merítve dél-afrikai alapozásából, melynek igazi gyümölcsét majd a szabad ég alatti versenyeken gyűjtheti be. És ebben az évben igazán lesz kárpótolnivalója, hiszen tavalyi atlantai szereplése hatalmas kudarccal végződött. A hőn óhajtott ötkarikás döntő helyett már a középfutamban kiesett, gátdöntögető futásával az idény legrosszabb idejét érte el (13,70). Sokáig edzőjével még magyarázatot sem találtak a váratlan kisiklásra. Most, úgy látszik, ismét megtalálták a sikerek felé vezető utat, melynek kicsú- csosodása az augusztusi athéni világbajnokságon várható. Télen újabb versenyzőkkel bővült Jan Pospíáil együtt készülő atlétacsoportja: a gerelyhajító Zelezny, a hármasugró Birjukova és Kováé társaságában feltűnt a tehetséges cseh tízpróbázó Podébradsky és egy finn gátfutó, Anti Haapakoski. Igornak tehát végre akadt egy igazi edzőtársa: „Jó volt, hogy gátassal készülhettem. Ez főleg a rajt és az első gátvétel gyakorlásában segített. Egyedül sohasem tudom magamat annyira motiválni, mint egy rivális jelenlétében. Haapakoski junior világbajnok, majdnem egyenrangú edzőtársnak bizonyult.” Igor Kovác tehát tovább Párizsban Igor Kovácot háromszor sorsolták az egyes pályára Archív-felvétel küzd a világ legjobb gátfutói között, idei csatározásaik kimenetele egyelőre ismeretlen, ám a fedettpályás megmérettetés biztatónak bizonyult. Edzője és menedzsere, Jan Pospísil találóan jellemzi: „Tanítványom megértette, mi az a „kémén/’ atlétika. Megismerte már azt is, hogyan kell profi szinten sportolni. Nagyra becsülöm benne, hogy képes a lehető legjobban a teljesítményére összpontosítani, a fejében rend uralkodik, az edzésmunkában következetes. Megfelelő edzőtársat már találtam neki, csak egy kicsit több sportolói szemtelenség hiányzik belőle.” Névjegykártya Sportolóktól hallottuk Vjalbe a családjáról Már hosszabb ideje nem él együtt a férjével, az észt Ur- masz Vjalbéval az orosz Jele- na Vjalbe, napjaink legjobb női sífutója, aki valamennyi egyéni számban nyert a februári trondheimi világbajnokságon. Családi viszonyairól újságolta: „Urmasz is, én is más-más úton járunk, életünk különvált, de barátok maradtunk. A fiunk, Frants kilencéves, és a volt férjemmel lakik Tallinnban. így egyeztünk meg. Amíg aktívan versenyzek, nála marad. Pillanatnyilag ugyanis többet utazom, mint amennyit otthon tartózkodom. Amikor Frants kisebb volt, elvittem magammal az edzőtáborba, most azonban már nem járhat velem, tanulnia kell. Szüleim nagyon távol laknak tőlünk, ráadásul Magadan nem a világ legszebb városa. Rendre szomorúság tölt el, ha a fiamra gondolok, amikor csak nyílik rá lehetőség, mindig elviszem magamhoz.” Mutola, a gyászszalagos világbajnok Maria Mutola immár harmadik világbajnoki címét szerezte a 800 méteres síkfutásban a párizsi fedettpályás vb- n. A mozambiki hölgy mindvégig gyászszalaggal versenyzett, mert két héttel a világbajnokság előtt édesapja autóbaleset áldozata lett. „Egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet nélküle. Sokkal több volt számomra, mint apa, ő volt a gyámolí- tóm. A családom rengeteget segített. Mivel az Egyesült Államokban élek, a szörnyű baleset után azonnal szülőhazámba utaztam. Édesapám elvesztését követően képtelen voltam enni, versenyezni. Családtagjaim kértek meg arra, hogy ne adjam föl, így a vb előtt csupán öt nappal érkeztem meg Európába.” Puskás és a mai futballegyéniségek Megjegyezték Puskás Ferencnek, a magyar Aranycsapat egykori kiváló, napjainkban is nagyra becsült csatárának, hogy a futballban kevés az igazán nagy egyéniség. Mire ő így válaszolt: „Ezzel nem értek egyet. De az tény, hogy mindig is a csapatjáték az, ami eredményt hoz. Soha nem lehettem volna világ- klasszis a Reál Madridban, ha nem futballozik mellettem Alfredo di Stefano, vagy Gento. Megtanultuk, előre kell játszani, nem hátra. A mai futball azért van zsákutcában, mert kilenc ember védekezik, egy pedig elvétve Villeneuve az idén a gyorsasági autós világbajnoki cím egyik legnagyobb várományosa CTK-felvétel támad. Mi szórakoztatóbbak voltunk.” Villeneuve az ütközésekről Jacques Villeneuve kanadai Forma-l-es pilóta szerint az ütközések több izgalmat adnak a versenyeknek: „A nézők sok-sok előzést szeretnének látni, így a versenyzőknek több kockázatot kell vállalniuk. Az az igazság, hogy az emberek a „csatákra” kíváncsiak. Természetesen senki nem akar halált vagy súlyos sérülést, de olyan ütközéseket igen, ahol senki nem sérül meg.”
