Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Politika 1997. január 1. Újévtől százezres pénzbírságok szabhatók ki a törvény megszegőire Porondon a nyelvtörvény A10. paragrafus szankciói Fekete Marian Egy éwel ezelőtt, 1996. január elsején lépett hatályba az állam­nyelvvédelmi törvény, amelyről a kormány képviselői mindig úgy nyilatkoztak, ahogy az ne­kik éppen megfelelt. A törvény elfogadása után egy-két hétig még azt ígérgették, hogy nincs mitől tartani, törvényt készíte­nek majd a kisebbségi nyelvek használatáról is. Ennek az ígé­retnek a birtokában írta alá az ál­lamfő a szlovák nyelv védelmére hozott törvényt. Félmilliós bírság szabható ki magyar népmeséket forgal­mazó videoköl- csönzőre. A későbbiekben néhány állás­pont megváltozott, illetve kié­leződött. Mondott valamit a kor­mányfő, valami mást állított az egyik helyettese, és egészen másként látta a helyzetet a má­sodik helyettese, egy további változattal pedig a kormány szó­vivője állt elő. Meciar szerint az államnyelvvédelmi törvény el­fogadása utáni helyzet kifejezet­ten a magyar kisebbség javát szolgálta, mert megszüntette azt a korábbi törvény által meg­szabott, 20 százalékos küszöböt, amely határvonalként szolgált ott, ahol több mint 20 százalék­ban éltek a nyelvi kisebbségek. Az előző törvény szerint el kel­lett fogadni például azt, ha az ilyen településeken ők a hivata­lokban az anyanyelvükön szól­tak. A szlovákiai magyarság egy ré­sze is úgy vélekedik, hogy ennek a törvénynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, hiszen ed­dig még senki sem fizetett bírsá­got, ellenzéki képviselők cso­portja az alkotmánybírósághoz fordult stb. A törvénynek a bírsá­golás lehetőségéről szóló 10. pa­ragrafusa viszont csak most - 1997. január elsején - lépett ha­tályba. A szlovák kulturális mi­nisztérium januárban már ki­szabhatja a félmillió koronás bírságot mondjuk egy olyan vi­deokölcsönző kft-re, amely a magyar népmeséket forgalmaz­za videokazettán. Igaz, a bírság Nyelvtörvény, nyelvrendőrség, anyanyelvű mese idegen nyelven... Ezektől a gyerekektől távoli fogalmak, de januártól beléphetnek az életükbe Vlado Gloss illusztrációs felvétele kiszabása előtt figyelmeztetnie kell ezt a kft-t arra, hogy tör­vénysértő módon jár el. A Csallóköz szerkesztősége vi­szont már rögtön január elsején várhat egy minisztériumi bírság­cédulát. Milán Ferko minisztéri­umi főhivatalnok már figyel­meztette a szerkesztőséget né­hány „túlkapásra” (többek kö­zött arra, hogy Szlovákiában nem létezik Pozsony nevű vá­ros). Ez a régi, tipikus bolsevik szalámi-taktikára emlékeztet. Először a helyi magyar sajtót, a regionális kultúra őrzőit kell fel­számolni, tönkretenni, ellehe- tedeníteni. Ha ez sikerül, sor ke­rülhet az Új Szóra, Vasárnapra, Szabad Újságra, Ifire stb. Mert, ugye, hol van az előírva, hogy Szlovákiában magyar nyelvű sajtónak meg kell jelen­nie? És ha majd mégiscsak megje­lenik, akkor annak tartalmát gon­dozza egy hosszú nevű szlovákiai „magyar” párt KGB-s, StB-s baráti köre. Olyanok, akik talán még a magyar helyesírást sem ismerik. És ha ez így megy tovább, aligha­nem fölöslegessé is válik, mert Szlovákiában talán az orosz az- buka lesz a hivatalos, állami betűstílus (-típus). Ehhez talán még az alkotmányt sem kellene módosítani, hiszen az mind­össze az államnyelvről és a ki­A regionális magyar sajtó felszámolása után következhetnek a központi lapok. sebbségi nyelvek használatának garanciáiról szól. Ha a napi gya­korlatban a kisebbségi nyelvek használatának alkotmányos ga­ranciáit figyelmen kívül lehet hagyni, mi a garanciája annak, hogy holnap, esetleg négy év múlva nem kap félmilliós bírsá­got az, aki a saját nevét, hirdeté­sét nem tudja orosz azbukával kiírni? Rá kellett jönnünk már arra, hogy a szlovák alkotmányra hi­vatkozni nemcsak a magyarok­nak hiábavaló és fölösleges. Az alkotmánybíróság majd egy tu­cat törvényt nyilvánított alkot­mányellenesnek. Számos jogász szerint nálunk sokkal több alkot­mánysértő törvényt, intézke­dést, központi utasítást alkal­maznak. Ézt is figyelembe kell venni akkor, amikor Milán Fer­ko főhivatalnok azzal kérkedik, hogy Szlovákiában harmincva- lahány jogszabály rendelkezik a kisebbségi nyelvek használatá­ról. Roppantul kevés viszont az, amit ez a harmincvalahány jog­szabály szavatol, holott har­mincvalahány jogszabálynak ugye, harmincvalahány jogot kellene garantálnia. Ennyi jo­gunk nincs, de január elsejétől valakiknek nagyon sok joguk van arra, hogy bírságoljanak minket, hogy a pénzbüntetések­kel ott irtsák a magyar nyelvet, ahol csak érik, s hogy a gyerme­keink minél kevesebbet talál­kozhassanak a magyar nyelvvel. Jogunk van arra is, hogy mind­ezt január elsején megünnepel­hessük - a saját adóink rovásá­ra. A szlovák nyelv védelmére ta­valyelőtt novemberben hozott törvény megsértői január else­jétől pénzbírsággal sújthatok. Az alábbiakban közöljük a bün­tetések kiszabásáról intézkedő, valamennyiünket érintő 10. pa­ragrafust. 10. § Pénzbírságok (1) Amennyiben a jogsértő álla­pot (9. §) nem szűnik meg, a kulturális minisztérium a követ­kező pénzbírságokat szabhatja ki: a/ jogi személyeknek 250 000 (azaz negyedmillió) koronáig terjedő pénzbírságot a 4. § (4) bekezdésében, a 8. § (1), (3), (5) és (6) bekezdé- _______ se iben megfogalma­zott kötelességek megszegéséért, b/ jogi személyek­nek 500 000 koro­náig terjedő bírsá­got az 5. § (2) és (4) bekezdésében emlí­tett kötelességek megszegéséért, c/ vállalkozásra jo­gosult magánsze­mélyeknek ötven- -----------­ez er koronáig ter­jedő pénzbírságot a 4. § (4) be­kezdésében, az 5. § (2) és (4) bekezdésében, valamint a 8. § (1), (3) és (5) bekezdésében említett kötelességek megsze­géséért. 4. § (4) A nevelés és az oktatás során alkalmazott tankönyve­ket és tanítási szövegeket a Szlo­vák Köztársaságban az állam nyelvén jelentetik meg, kivéve az idegen nyelvek oktatását, il­letve a nemzetiségi kisebbségek és etnikai csoportok nyelvén történő oktatást szolgáló tan­könyveket és tanítási szövege­ket. Ezek kiadását és alkalmazá­sát külön előírások /9/ szabá­lyozzák. 5. § (2) A tizenkét éven aluli gyermekeknek szánt audiovizu­ális műveket államnyelvű szink­ronnal kell ellátni. (4) A regionális vagy a helyi te­levíziós állomások, rádióállo­mások és rádióberendezések közvetítése alapvetően az állam nyelvén történik. Egyéb nyelve­ket csak az adott műsornak az állam nyelvén megtörtént köz­lése után szabad használni. (1) A fogyasztó védelmének érde­kében kötelező az államnyelv alkalmazása a hazai, illetve az importált áru tartalmának meg­jelölésekor, az egyes termékek- főként élelmiszerek és gyógy­szerek - használati utasításai­A12 éven aluliaknak szánt audio­vizuális műveket szinkroni­zálni kell. nak, valamint a jótállás feltéte­leinek és a fogyasztóval szembe­ni egyéb információk megfogal­mazásakor/13/. 8. § (1) A fogyasztó védelmének érdekében kötelező az állam­nyelv alkalmazása a hazai, illet­ve az importált áru tartalmának megjelölésekor, az egyes termé­kek - főként élelmiszerek és gyógyszerek - használati utasí­tásainak, valamint a jótállás fel­tételeinek és a fogyasztóval szembeni egyéb információk megfogalmazásakor. (3) A pénzügyi és a műszaki do­kumentáció, a szlovák műszaki normák, a társulások, egyletek, politikai pártok, po­litikai mozgalmak és kereskedelmi társa­ságok alapszabályai az állam nyelvén ál- lítandóakki. (5) A közszolgálati szervek előtti olyan szerződésekről szóló eljárásokban, ame­lyek kötelmi viszo­nyokat szabályoz­nak, csak az állam­nyelven megfogal­mazott megszövege­zés ismerhető el. (6) Az állam nyelvén kell feltün­tetni a nyilvánosság tájékozta­tását célzó valamennyi feliratot, reklámot és értesítést, mégpe­dig elsősorban az üzletekben, a sportlétesítményekben, a ven­déglátóhelyeken, az utcákon, az utak mentén és azok fölött, a re­pülőtereken, a buszmegállókon és vasúti pályaudvarokon, a va­gonokban és a tömegközlekedé­si eszközökben. Ezek más nyelv­re is lefordíthatóak, de az ide­gen nyelvű szöveg csak az azo­nos nagyságú államnyelvű feli­A Milán Ferkóék által bevasalt pénzt a Pro Slovakla vágja zseb­re SomogylTiborfelvétele Vonal ala^t Hét szűk esztendő Szűcs Béla 1997... Vannak semmitmondó számok és olyanok is, ame­lyekhez az évszázadok során különféle hiedelmek fűződnek. Ilyen a hetes is. Jó lenne, ha a „hét szűk esztendő” már mögöttünk lenne és a vár­va várt jóléti társadalom nem valahol „hetedhét országon túl és még azon is túl” várna ránk. Meg azt, hogy honi politikusa­ink között szép számmal akad­nak olyan jelentéktelenek, mint „a kártya között a hetes”, mégis úgy „hetvenkednek”, mintha zsenik lennének. Ilyen­kor, az új esztendő kezdetén érdemes kicsit megnézni, ho­gyan is áll a szénánk. Nagy belső ellentmondás feszíti tár­sadalmunkat. A gazdaságot si­került stabilizálni, hiszen a re­formországok között nálunk a legalacsonyabb az infláció, a gazdasági fejlődés üteme is jó. Sajnos, ez azonban nem látszik az életszínvonalon, hiszen a fi­zetések rendkívül alacsonyak. Egyelőre ez még nem okoz olyan társadalmi feszültséget, amely megmozgatná a töme­geket, nincsenek sztrájkok, mint más országokban. A leg­nagyobb probléma a demokrá­ciával van. A kormány nem­hogy oldaná a feszültséget, amelyet szemünkre vet a világ, hanem azt az ellenzék áskáló- dása következményének minősíti, sőt tovább mélyíti. Nyílt titok, amit a kormányfő is beismert, hogy az első forduló­ban a nyugati integrálódás több mint bizonytalan, noha vezető politikusaink naponta ismételgetik, hogy a szlovák kormány programjában szere­pel a csatlakozás. Különféle fó­rumokon azonban a kor­mányfő sem mulasztja el, hogy méltassa Oroszország szerepét a jövő Európájában. Így néha Moszkva prókátorának tűnik, amit a nyugati sajtó nyűtan emleget. A belső demokratizá­lási folyamatban az elmúlt hó­napokban, sajnos, egy tapod­tat sem jutottunk előre. Leg­utóbb ugyan leváltották a tévé elnökét, azonban helyére egy olyan új vezető került, akiről az ellenzéki lapok nyíltan meg- íiják, hogy jó kapcsolatai van­nak a titkosszolgálattal, s ezt már a tévé képernyőjén be is bizonyította. Egy sor kényes kérdés pedig egyelőre a le­vegőben lóg. Ezek közül is a legszembeötlőbb az ellenzék teljes kizárása a kormányzás­ból és a köztársasági elnök el­leni kampány, amely parla­menti beszéde után új lendüle­tet vett. Mi vár ránk, szlovákiai magyarokra ’97-ben? Remél­jük, nem hét rossz esztendő, noha néhány kellemetlen dol­got már kifőztek a nacionalis­ták boszorkánykonyháján. Ta­lán a legmegdöbbentőbb, hogy a kulturális miniszter szerint végleg leveszik a programról a hivatalos kisebbségi nyelvhasz­nálatról tervezett törvény ki­dolgozását, amelyet az alkot­mány is kilátásba helyez. A ma­gyar iskolákban pedig több tantárgyat is szlovákul akarnak tanítani. Azt viszont természe­tesnek tartanák, hogy a Prágá­ban megnyíló szlovák gimnázi­umban egyetlen tantárgyat se tanítsanak csehül, mivel az már nem lenne nemzetiségi is­kola! A magyarság összefogá­sának leghatékonyabb bázisa a magyar pártok koalíciója, ame­lyet úgy kellene erősíteni, hogy a legrafináltabb választási rendszer mellett is össze tudja gyűjteni az itt élő magyarok szavazatait. Legyen az unió, vagy bármi más. Fontos, hogy a kormány barátai ne tudják elo­rozni tőlünk az újabb választá­sokon a képviselői helyeket. Itt az ideje konkrét tervek készíté­sének, hogy az utolsó pillanat­ban jóváhagyandó választási törvény ne lephessen meg bennünket. Jó hír, hogy a ma­gyar külügyminiszter vála­szolt az alapszerződéssel kap­csolatos szlovákjavaslatokra és belátható időn belül meg­alakulhatnak az albizottsá­gok, amelyek közül számunk­ra a legfontosabb a kisebbségi ügyekkel foglalkozó testület lenne. Reméljük, hogy az idén talán fokozatosan ren­deződnek az egyes vitás prob­lémák és a jó román példa is hatással lesz Szlovákiára. Dokumentum

Next

/
Thumbnails
Contents