Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-08 / 2. szám
Politika 1997. január 8. 3 A Charta 77 Nyilatkozata elfogadásának huszadik évfordulója A közvélemény és az atlanti belépő Szívvel is gondolkodni „A hangzatos kinyilatkoztatások politikájának semmi köze az emberek javára végzett mindennapi apró munkához.’’ Prikler László felvétele Hányadán állunk a NATO-tagsággal? ZUZANA SZATMARY _________ „Ez ek azok a paradoxonok” - mondaná valószínűleg Václav Havel valamelyik drámájának feledhetetlen hőse azokról a huszonéves fiatalokról, akik most önkéntesen együttműködnek a szlovákiai Charta ’77 Alapítvánnyal. Mert valóban paradox, hogy rendszerint épp a Charta elfogadásának évében született, tehát jelenleg húsznál alig idősebb fiataloknak nem okoz semmiféle gondot sem az említett dokumentumba foglalt elvek gyakorlati alkalmazása. Az 1977. január elsején elfogadott Charta 77 - nyilatkozatban foglalt célok és szándékok felvállalása e fiatal emberek szempontjából valahol természetes. Ezért könnyen azonosulnak a Charta alapeszméivel: az államhatalommal való konstruktív párbeszéd szorgalmazásával, azzal, hogy felhívják a figyelmet az emberi és polgárjogok megsértésére, az eseteket feljegyezzék, javaslatot tegyenek e problémák megoldására, e jogok kiszélesítésére és szavatolásukra, hogy válsághelyzetekben közvetítő szerepre vállalkozzanak, életvitelüket és munkájukat összekapcsolják a barátság és a szolidaritás elveivel, az igazságosság elvét alkalmazzák a rossz törvények ellenében, elsajátítsák a kritikus és pozitív gondolkodásmódot, eszményeik és célkitűzéseik, valamint az igazság eszméje által áthatott életet éljenek. A mi fiataljaink finom somolygással fogadják azoknak az emberi és erkölcsi törését, akik szavakban hangosan világgá kürtölik toleranciájukat, de részükről ez minden, mert egyébként ellenségként viszonyulnak a más véleményt han- goztatókhoz. A pusztán hangzatos kinyilatkoztatások politikájának semmi köze az emberek javára végzett mindennapi apró munkához. Nemhiába olvasható a Bibliában is, hogy „cselekedeteik alapján ítélhetitek meg őket”, s a Charta mai fiatal örökösei ehhez a vezérelvhez tartják magukat. Az egész világot behálózó kommunikációs rendszerben való cselekvő részvétel, a régi bevált és az új pozitív eszmények befogadása iránti hihetetlen igény, a toleráns és egyidejűleg kritikus ko- munikáció képessége eredményezi az eszmények folyamatosságát. Ez a kontinuitás segít hozzá a szellemi bomlás, a légüres polgári tér felszámolásához és ugyanakkor lehetővé teszi az intolerancia okainak feltárását és toleranciával történő felváltását, az eszme tényleges tekintélyének győzelmét. S ez az autoritás kell hogy áthassa a törvényeket és kidolgozásukat. Olyan törvényekét, amelyek azért születnek, hogy az emberek jól érezzék magukat hazájukban, s amelyek nem engedik, hogy valakik olyasmit tegyenek, amit jómaguk nem akarnának, hogy mások tegyenek meg velük. A kritikus, toleráns és pozitív légkörben nincs helye mások leigázásának és lenézésének. Más leigázása elvégre lehetséges akkor is, ha valaki meg van győződve saját tévedhetetlenségéről, vagy ha úgy hiszi, hogy ezt a saját maga, vagy más iránti szeretetből teszi. Térségünkben egyrészt a kooperáció, mint a polgári túlélés elengedhetetlen feltétele, másfelől az intolerancia történelmi és jelenlegi összefüggéseinek a feltárása, mások és saját magunk megismerése, a kitartás és a türelem kell hogy alkossa annak a fának az ágait, amely két évtizeddel ezelőtt eresztett gyökereket, s ennek friss zöld hajtásait nagy gonddal és kö- vetkezetességgel ápolni kell. A hét évvel ezelőtti november egyik legveszedelmesebb jelszava ez volt: „Ki, ha nem mi, és mikor, ha nem most”. A hasonló nyilatkozatok megteremtik a veszélyes diszkontinuitás táptalaját, kudarc esetén pedig az átmenetiség és a mély depresszió lehetőségét. Az ilyen magatartás egoista környezetet teremt, amelyben nincs helye a gyerekeink és unokáink iránti felelősségérzetnek. Az egyik napról a másikra végbemenő forradalmi változásokba vetett hit a forradalmakról hirdetett tanok csö- kevénye, amely mellőzi a hagyományokat, a szokásokat, a demográfiai, szociológiai, geopolitikai, etnikai és egyéb sajátosságokat. Csalódottságot, ürességet és káoszt eredményez. Az ilyen légüres teret aztán meg lehet gyorsan tölteni bármivel, és bárhogyan, s teret nyerhet bármi, akár a nacionalizmus, a populizmus, a fasizmus... netán furcsa vallások vagy egyéb izmusok. A Charta 77 nyilatkozatában megnevezett értékek olyan pontosan körülhatárolt emberi értékek, amelyek napjainkban is elősegíthetik a megfelelő polgári lét megteremtésének alapjait. Egyik önkéntesünk egy húszéves diák, aki az emberi jogok napjának előkészítésében segédkező diákok kérdésére válaszolva így magyarázta azt, hogy mit jelent manapság a Charta elveinek vállalása: „Nem félni, nem lopni, mást nem becsapni. A törvényeket betartani, s ha azok rosszak, akkor meg kell őket változtatni. Művelődni és kritikusan gondolkodni. Párbeszédet folytatni. Segíteni a rászorulóknak és szívvel is gondolkodni.” A legmeglepőbb az volt, ahogy egy borotvált fejű gimnazista elgondolkodva válaszában így kommentálta a hallottakat: „Arra gondolsz, amit Havel mondott? Hogy igazságban kell leélni életünket?” A kopasz középiskolás mindössze tizenhat éves... (A szerző a szlovákiai Charta 77 Alapítvány igazgatója, 1993-ban neki ítélték oda az Európa Asszonya díjat) Az idei esztendő sorsdöntő lesz a NATO-tagságra készülő országok számára, hiszen végérvényesen eldől, mely államok előtt tárul ki az a bizonyos brüsszeli kapu. Nálunk Meciar kormányfő ígérete szerint legkésőbb májusban népszavazás lesz a NATO-belépő ügyében. A referendum, meglehet, már nem lesz más, mint eső után köpönyeg, hiszen mérvadó politikusok és tekintélyes nyugati Mintegy harminc ország, fele részben nem NATO-tagállam vesz részt az új boszniai béke- fenntartó küldetésben. Az SFOR, a „helyzet stabilitását elősegítő hadtest”, mintegy 31 ezer fős kontingens helikopterekkel, harckocsikkal, tüzérségi ágyúkkal, rakétákkal felszerelve. A William Crouch amerikai tábornok által vezényelt SFOR-erőket három övezetben telepítették a korábbi IFOR-erők mintájára, amelyeket december 20-án váltottak fel 18 hónapra: az északkeleti övezet amerikai, az északnyugati brit, a délkeleti pedig francia ellenőrzés alatt lesz. Az SFOR-erők vázát a NATO- erők adják, mintegy 20 ezer fővel. Az ezen erőkhöz való hozzájárulásként az egyes országok által bejelentett kontingens-létszámok nem tesznek különbséget a Boszniában állomásozó és a térségben lévő, de „segítő” csapatok között: A következő NATO-országok lapok Szlovákiát jó pár hete nem emlegetik az esélyesek között. Hazai felmérések szerint a lakosság nagyobbik fele óhajtja a NATO-tagságot. Az alábbi statisztika arról nyújt áttekintést, hogy a környező országok közvéleménye miként viszonyul az esetleges NATO-belépőhöz. A felmérés az US Information Agency amerikai sajtószolgálat felkérésére készült. küldtek kontingenseket: Egyesült Államok (850 fő), Nagy- Britannia (5000 fő), Németország (3000), Franciaország (2500), Olaszország (1900), Spanyolország (1400), Hollandia (1300), Kanada (1200), Dánia (1000), Törökország (1000), Norvégia (700), Portugália (330), Belgium (300), Luxemburg (mintegy 20 fő). Nem NATO-országok: Egyiptom (200 ), Marokkó (1200 az IFOR-ban, egyelőre nem tudni, mennyi marad az SFOR keretében), Jordánia (50), Malajzia (még ismeretlen számú), Svédország (510 fő), Finnország (300), Ausztria (230 az IFOR- ban), Oroszország (1500 ), Ukrajna (400), Cseh Köztársaság (600-700 tervbe vett), Lengyelország (471 fő), Magyar- ország (385 fő), Szlovénia (logisztikai hozzájárulás és esetleg csapatok), Albánia (34 az IFOR-ban), Lettország, Észtország, Litvánia (néhány tucat katona). A Charta fiatal örököseinek vezérelve: Mindenkit tettei alapján kell megítélni. A törvények azért szülessenek, hogy az emberek jól érezzék magukat hazájukban. Helyesli-e ön a NATO-tagságot? igen inkább igen inkább nem ellenzi Albánia 56% 28% 5% 3% Bulgária 25% 27% 24% 14% Csehország 17% 34% 21% 12% Lengyelország 28% 44% 9% 3% Magyarország 19% 38% 15% 12% Románia 56% 23% 4% 3% Szlovákia 18% 28% 19% 13% Szlovénia 32% 39% 13% 11% Az IFOR-t az SFOR váltotta fel Soknemzetiségű „Bábel” Vonal alatt A kormány rossz szelleme Szűcs Béla ________________ Mi nden koalíciós kormányban előfordulnak viták, nézeteltérések. Ján Slota nemzeti pártja a Meciar-kormány amúgy is kiszámíthatatlan politikájának a rossz szelleme, az ország európai integrációjának a sírásója, s a kabinet politikáját egész ténykedése alatt a szélsőségek felé sodorta. Ha visszagondolunk az elmúlt évre, olyan komoly válság is kirobbant, amely a szakítás szélére juttatta a koalíciós együttműködést. De aztán a privatizációs engedményekért cserébe Slota hajlandó volt a megalkuvásra. Meciamak is engednie kellett: így kerülhetett újra a parlament elé a világ jelentős szervezetei és politikusai által számtalanszor bírált „köztársaság védelméről” szóló törvény- javaslat kissé megkozmetikázott változata, amelyet a kormánypárti voksolómasinéria az ellenzék tiltakozása dacára is megszavazott. Minden józanul gondolkodó állampolgárban felvetődik a kérdés: ugyan miért tették, amikor ezzel a lépéssel tovább nehezítették Szlovákia európai csatlakozását? Ellenzéki lapok szerint Slotáék meg akarják torpedózni az integrációt, mivel a törvény elfogadása a kormánypárti politikusok szemforgató ígérgetései ellenére újabb pofon a demokratizálódásnak. Úgy tűnik, a kormánykoalíció egyre inkább a nemzeti párt befolyása alá kerül és Slota már nyíltan arról beszél, hogy ha az Európai Unió felmondja a társulási szerződést, „túléljük a velejáró rövid lejáratú gazdasági problémákat is”. A párt másik két korifeusa, Prokel és Móric urak pedig Moszkvában nyíltan helyeselték Szlovákia semlegességét, kimaradását az euroatlanti csatlakozásból. így kormányprogram ugyan még létezik az integrációról, a kormány tagjai még szavakban mindenütt támogatják azt, azonban Slota, a koalíció rossz szelleme igen céltudatosan más vágányra tereli az ország politikáját. S ha már a nemzeti pártról beszélünk (amelyet a szlovák választók alig 6-7 százaléka támogat), azt is nyíltan meg kell mondani, hogy az SZNP a Szlovákiában élő magyarság fő ellensége. E párt vezetői dolgozták ki és hajszolták keresztül a hírhedt államnyelvvédelmi törvényt, az ő agyukban született meg az alternatív oktatás bevezetésének ötlete a magyar iskolákban, a köztársaság védelméről hozott törvény nemkülönben. Az ellenzék az utóbbiban különösen „az alkotmányos rend felforgatására való törekvést” és a „tömeges nyugtalanságot” büntető paragrafusaival nem tudott egyetérteni, mivel azt a demokratikus véleménynyüvánítás ellen lehet fordítani. Slota úr pedig bennünket, magyarokat különösen kiemelt, nyíltan világgá kürtölte : igen fontos a magyar politikusok elleni paragrafus (92), amely megakadályozhatja, hogy panaszaikkal nemzetközi fórumokhoz fordulhassanak. Azt hiszi, hogy ezentúl minden magyarellenes intézkedést, méltánytalanságot némán fogunk tűrni. Ilyen nyílt nacionalista törvény a kisebbségek ellen még talán sehol nem született. Megdöbbentő, hogy a vezető politikai erő nem határolja el magát ettől az egyértelmű ma- gyarellenességtől, pedig az alapszerződésben megbékélést ígért. Az ellenzék is ezernyi módon tiltakozik egyes törvények ellen, azonban Slota úr csak a magyarokat fenyegette meg. Mi azonban nem félünk, mivel nincsenek sanda államellenes szándékaink. A provokációkat pedig nyíltan visszautasítjuk. Ma Európában nehéz elképzelni, hogy nemzeti identitásunk, fennmaradásunk védelmezése miatt bíróság elé állítsanak és bebörtönözzenek magyar politikusokat. Az ördög azonban nem alszik. Különösen akkor kell ébereknek lennünk, ha Szlovákia kimaradna az euroatlanti csatlakozásból, mert a nacionalisták még veszedelmesebbek lennének. Reméljük, hogy a jó másfél év múlva esedékes választásokon megváltoznak a hazai erőviszonyok és a demokratikus erők kerekednek felül. Úgy, mint Romániában.
