Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-12 / 11. szám
12 1997. március 12. Kultúra Heti kultúra Filmbemutató A kalandor A vékonydongájú belga kisfiú, Jean-Claude van Varen- berg elhatározta, hogy testileg és szellemileg „megformálja" önmagát. Évekig tanult harcművészetet, bodybuildingezett és balet- tozott. Húszesztendősen már karate- és testépítőbajnok volt, ekkoriban egy jó nevű balett-társulat szerződést ajánlott neki. Ő azonban áthajózott az óceánon, hogy szerencsét próbáljon Hollywoodban. Színész szeretett volna lenni, felvette mestere jól csengő nevét, így lett Van Damme. Amíg álma valóra vált, sok mindennel foglalkozott: ta- xisofőrködött, pincérkedett, egy éjszakai mulató kidobóembereként kereste kenyerét. A Van Damme-sztori nagy fordulata azon az estén történt, amikor az ismeretlen, jó kötésű fiatalember egy étterem előtt megvárta Menahem Golan akci- ófilm-rendezőt, és az utcán lélegzetelállító karatebemutatót rögtönzött a meglepett filmesnek. A történet folytatását a Van Damme- rajongók betéve tudják: Véres játék, Hirtelen halál, Időzsaru, Tökéletes célpont, Hiába futsz, Oroszlánszív, Dupla dinamit, Tökéletes katona stb. A népszerű akciósztár pályája idén újabb fordulatot vett: megrendezte első filmjét, A kalandort. A húszas években játszódó történet kép- regényszerűen egyszerű (kissé gyermeteg). A sztori nem sok szót érdemel, hiszen csak körítésül szolgál az „esszenciának”, a tibeti nagy versenynek, amelyen a világ legjobb harcosai mérik össze erejüket és ügyességüket. Hogy ki lesz az Aranysárkány-díjért folyó küzdelem győztese, nem lehet kétséges, ha Jean-Clau- de van Damme a főszereplő. Igazi meglepetés viszont, hogy a mozidarab egyik szerepében az egykori 007-es ügynök, Simon Templar, a régóta nem filmező Roger Moore látható. Lapozgató Prágai Tükör Szokolay Sándor: A hit és a nemzettudat elválasztha- tatlansága az irodalom és a zene összefüggésében; Gereben Ferenc: Mi a magyar?; Élni kell! - Beszélgetés Tolcsvay Bélával; A Puky-hagyaték, avagy Rekviem egy gyűjteményért. Konrad Löw leleplezi korunk Marx-mítoszát.Látogatóban Bugár Imrénél, a esallóközkürti diszkoszvetőnél; Kétszáz éve született Wesselényi Miklós; A második világháború titkairól. Zádor András, a neves műfordító Jan Zábranát mutatja be és Éjszaka a kemencénél című novelláját kínálja az olvasóknak. BaPRÁGAI . 3 1996/5 TÜKÖR IJ imZ&msí* uoxni IVOVdd logh Edgár és Prága kapcsolatáról E. Fehér Pál emlékezik meg. Dióhéjban ennyit a Prágai Tükör most megjelent, legfrissebb számából. Zürichben játszik, svájci filmben. Repülő viszi, repülő hozza. Hit nélkül lehetetlen Eperjes Károly és Bereményi Géza, az Eldorádó rendezője Szabó G. László ___________ Be reményi Géza Eldorádójábán és Szabó István Redl ezredesében látta Jean-Luc Vey svájci rendező Eperjes Károlyt, s már négy évvel ezelőtt szólt neki: első játékfilmjében, A Bak évében övé lesz a főszerep. Nem nehéz várni egy filmre, amelyet „beígértek”? Nehéz, nem nehéz, én mindig úgy kötöttem szerződést, hogy ha ez a svájci film bejön, akkor kiengedjenek. A Thália Színház megszűnt... A Thália Társaság viszont létezik. De nem volt nehéz kiadni, hiszen vendégként játszunk a Honvéd Művészegyüttes székházában a Stefánián. Ennyi a jó e sanyarú helyzetben. Kevesebb az előadásunk, így szabaddá tudtak tenni. Játszom pár napot itthon, utána repülőre ülök, forgatok, hazaug- rom, előadások után vissza... így megy ez másfél hónapja. „Visszajöttem a zarándokúiról, és örömhírt hoztam.” Megerőltető, de gyönyörű. A Thália Társaságban ez idő tájt három darabban szerepelek. Moliére: Tartuffe, Goldoni: A hazug, Mrozek: Szerelem a Krímben. A Merlin Színházban pedig Paul Claudel drámájában, Az angyali üdvözletben. Négy kiváló feladat. Ez éppen elég. Ebben a szörnyű helyzetben, amelybe a színházunk került és vele együtt a művészet, a jóisten megsegített. Mellesleg visszaadok dolgokat, amelyek nem követik a keresztény értékrendet. Ma sokan állítják,hogy bizonyos helyzetekben lopni is, hazudni is lehet. Én ezzel nem értek egyet. A negatív kicsengésű filmekről, előadásokról könnyűszerrel lemondok. Ezek deprimálják a népet, és engem is elkedvetlenítenek. De most itthon is van két olyan ajánlatom! Az egyik filmet elkezdtük már, tizennégy napot forgattunk, aztán le kellett állni. Elfogyott a pénz. Nagyon várom, hogy folytatni tudjuk. Az Eldorádó óta nem volt ilyen feladatom. Kitűnő film lehet belőle. A forgatókönyv egyszerűen gyönyörű. Zürichben is valami hasonlót érez? Ritka szép feladatot kaptam ott is. Egy olyan magyar férfit játszom a filmben, aki 1956-ban disszidál mint rendező. A forradalom kezdetén kiküldi a filmjeit Svájcba, bár még nem tudja, sikerül-e kijutnia. Jean- Luc Vey alkotása azzal kezdődik, hogy a férfi bekerül egy menekülttáborba, onnan pedig kiközvetítik egy parókiára, ott szolgál. Miközben kint is rendezni készül? Ehhez kellenek a korábbi filmjei. Várja, hogy postai úton megkapja őket. A parókiáról a környék leggazdagabb családjához kerül mindenesnek. Ott az édesapa haldoklik, s bármilyen svájci precizitás működik is a házban, a két lány mégsem boldog. A negyvenedik éve felé járó magyar férfi nyíltságával és közvetlenségével megváltoztatja a családot és „felszabadítja” a hölgyeket. Lelki lakmuszpapírként kimutatja, kinek mi fáj az életében. Én ugyanezt mondtam. Helyrebillenti a ház életét. Katalizátorrá válik. Változtat a családtagok lelkiállapotán. Meg is szeretik őt hamar; azt tanácsolják neki: lépjen tovább Angliába, mert Svájc kicsi lesz számára. Aztán ugrik a film tizenvalahány évet, visszajön a férfi Angliából, és az egész család boldogan várja. A lányok már férjhez mentek, gyerekeket szültek, és úgy üdvözlik, úgy kezelik őt, mint közeli rokonukat. A rendező kvalitásairól mit tud meg a néző? Hogy finom, a maga gyarlóságaival együtt jeles emberről van szó. És hogy nagyon jó filmeket készített már itthon is. A történetnek egyébként valós alapja van. Angliában hogyan alakul a sorsa? Befutott rendező lesz. De ez már csak halvány jelzés a végén. Látunk néhány képsort az ’56-os forradalomról is. Szerepem szerint ugyanis állandóan moziba járok, és látom, mi történik idehaza. Magyar kolóniát is mutat a film. Helybeliek adakoznak a magyaroknak. A svájciak tudniillik valóban szimpatizáltak velünk. Ez volt az utolsó nagy tettük. Azt mondják: még az ifjúság is megmozdult értünk. Lesznek is majd diák- tüntetések a filmben. Jean-Luc Vey nyolc évig készült erre a filmre, és én elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy engem választott a főszerepre. Dér András „gyóntatós” rendezése, Az angyali üdvözlet előtt mit érez? A legnagyobb örömet. Az általam is játszott négy előadás közül ez adja ugyanis a legtöbbet Milos Fikejz felvétele a nézőknek. Claudel drámája ugyanis olyan értékrendet képvisel, amelyre nagyon nagy szükségünk van. Feláldozza a szerelmét egy vidéki francia lány, és életét Isten kezébe teszi, az ő terveinek ajánlja. Egy durva, erőszakos világban megőrzi hitét és lelki boldogságát. Hiszem, hogy az irgalmas szeretet jegyében fogant az előadás. Amikor a végén ott áll a színpadon üdvözült arccal, mire gondol? Arra, hogy mindig, mindenütt ilyen darabokban szeretnék részt venni. Ez ugyanis átmegy a rivaldán. Volt egy fiatal lány, aki bevallotta, hogy itt fordult meg az élete. Nálam korábban jött az önvizsgálat. A nagybácsi álmát próbáltuk Anatolij Va- sziljewel. Akkor ért az a hatás, amelyre a hívő ember azt mondja: megtérés. Azóta tudom, mindig úgy kell élnem, hogy Isten dicsőségére cselekedjek. Kollégái hogy fogadták, amikor „színt vallott” előttük? Volt, aki nevetett és azt kérdezte: „Jaj, mi történt veled?” Va- sziljev azonban gyorsan mellém állt. „Nem értik, miről beszél? Enélkül nem megy. Ezt nevezik hitnek.” Azóta hol tart? Ott, ahol Pierre de Craon Az angyali üdvözletben. Visszajöttem a zarándokútról, és örömhírt hoztam. Nemzetközi és hazai eredményeiért Kubicko Kucsera Klára művészettörténész kapta a képzőművészeti nívódíjat Évente a minőség mércéjeként osztják ki Tallósi Béla _______________ Du naszerdahelyen a Kortárs Magyar Galériában adták át a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága nívódíját. A díjat a Társaság azért alapította, hogy évente odaítélje - az előző év tevékenységét, eredményeit figyelembe véve - egy képzőművésznek a legjobb kiállításért, illetve a legjobb alkotásért, vagy egy művészettörténésznek a legjobb rendezésért, illetve a legjobb szakírásért. A díjjal, ahogy Wesztróczy Éva művészettörténésztől megtudtuk, a Társaság a minőséget kívánja jutalmazni, elérni az igényes kritikai magatartást, valamint azt, hogy a színvonalas alkotások sokkal nagyobb szakmai és társadalmi elismerést kapjanak. Az idén először adták át a díjat, az emlékplakettet, amely Darázs Rozália munkája, illetve az emléklapot, amelyet Németh Ilona készített. A díj odaítéléséről, a Társaság tagjainak javaslatai alapján, öttagú kuratórium döntött. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága idei nívódíját Kubicko Kucsera Klára művészettörténész kapta. Wesztróczy Éva elmondta: ,A kuratórium a díj odaítélésénél hangsúlyozta, hogy Kubicko Kucsera Klára szlovák és hazai magyar kortárs képzőművészettel, valamint hazai és egyetemes modem, illetve kortárs építészeti tendenciákkal foglalkozik, s több évtizedes szakmai tevékenységét számos katalógus Több évtizedes szakmai tevékenységét számos katalógus dokumentálja. és monográfia dokumentálja. Kubicko Kucsera Klára kiállításszervező, publicisztikai, illetve elméleti publikációs tevékenységének köszönhetően az önmagukat magyarnak valló, de országos szintű eredményeket felmutató kortárs képzőművészek és alkotásaik bekerültek a szlovák szakmai köztudatba. A képzőművészet terén ehhez járult hozzá például a Pöstyéni Parkok szoborkiállítás, amelyet három éven keresztül rendezett, bemutatva hazai magyar képzőművészek munkáit is. Az építészet terén is sikerült ugyanezt elérni a Projekt című szakmai folyóirat szerkesztőbizottságának tagjaként kifejtett tevékenységével - a lap a hazai magyar építészettel is foglalkozik. A kuratórium figyelembe vette továbbá, hogy 1987-től Kubicko Kucsera Klára munkássága hazai és nemzetközi eredményekkel mérhető. Ebben az időszakban a Szlovák Nemzeti Galéria tudományos dolgozója, ő alapította az intézmény építészeti gyűjteményét. 1991-ben az V. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennálé Cseh és szlovák újfunkcionalista építészet című anyagának ő állította össze a szlovák részét. Kubicko Kucsera Klára a Szlovák Építőművészek Egyesületének tagja, és a DOCO- MÓMO szlovákiai elnöke. E munkacsoport feladatának tartja, hogy feltérképezze és dokumentálja a két háború közötti hazai modem építészeti törekvéseket, lakóházakat, középületeket, s elérje, hogy ezek fennmaradjanak az utókor számára. Kubicko Kucsera Klára szervezte meg a DOCOMOMO negyedik nemzetközi konferenciáját, amelyen harmincnyolc ország száznyolcvan szakembere az egyetemes modem építészeti mozgalom regionális reflexióival foglalkozott. A konferenciával egy időben két építészeti kiállítást is rendezett Kubicko Kucsera Klára és ezekhez katalógusokat szerkesztett. Ezek nemzetközi jelentőségét is figyelembe vette a kuratórium. S végül, de nem utolsósorban azt, hogy ’89-ben főszerepe volt a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának életre hívásában, és a mai napig a Társaság tevékenységének egyik fő mozgatója.”
