Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-08 / 2. szám
2 1997. január 8. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ranglista és kórtünet Kövesdi Károly Például egy ilyen vacak fogkrém... Fehér tubus, piros, arany, zöld feliratokkal. Korszerű csomagolás, tapasztalhatja bárki, ha kézbe veszi. S csaknem feljajdul az örömtől, ha elolvassa a rajta található szöveget, amely kilenc nyelven mondja el, hogy a zöld trutymó, ami benne van, fogkrém. Fogpaszta. Azazhogy, sorrendben: zubná pasta, zubní pasta, Toothpaste, Zahnpasta, zubnaja paszta, pasta dentífrica, pasta de dinti, pasta za zube, fogkrém. Hanem az örömteli feljajdulást követően jön a kisördög, amely mindig ott furkál, a fene essen belé. Hogy is van ez? Először szlovákul, mert ugye hazai termék, majd csehül, mert szlovák-cseh vegyesvállalat csinálja, utána angolul, németül (világnyelvek), majd oroszul (a tradíció ereje), ezután spanyolul és portugálul (a kisebbségek kedvéért), majd szerbül/horvá- tul (?) s legeslegvégül magyarul. Örülj, hogy ott áll az anyanyelveden is, te bunkó, mondod a kisördögnek, ne ranglistázz állandóan, te ferde agyú, egyébként is lehet, hogy piaci szempontok szerint áll össze a lista, hová mennyit visznek belőle... Láthatod, államnyelv ide vagy oda, meg vagy böcsülve kies hazádban. Hogy tudd, milyen fekáliát rottyantasz a fogkefédre, ha telik rá. Vagy mégis? Ez valami fontossági, kultúrtörténeti súlyokat, netán társadalmi elismerést sugalló sorrend? Vagy csak úgy véletlenül? Direkt, készakarva? Hergelendő? Nyugodt lehetsz, még így is akad, aki undorral mond le róla, na nem a mo- szatszínű tartalom miatt, hanem a nyelved okán. Hogy nem a nyelvre kell, hanem az agyarra? Te nagy magyar agyar, legalább nézd meg jobban, mi áll a tubus alján: fejre állítandó! S már meg is van kockásítva a Kolumbusz-tojás: a te feliratod az első, ha betartod az utasítást. Ehhez mit szólsz, te bunkó?! Vendégkommentár Alul a víznek árja... Bodnár Gyula ___________ Elc situltak a Bős ellen tiltakozó hangok, bele tudunk mi mindenbe nyugodni. Érzékelhetően erősebb lett viszont azoké, akik megszállottként ütötték a vasat: márpedig felépül a vízi erőmű, ha törik, ha szakad. Drága hirdetésekkel, pezsgős fogadásokkal meg is ünnepelték a nagy mű negyedik születésnapját. Egy emelkedett pillanatban Július Binder atya száján még az is kiszaladt, hogy a négy év alatt nem történt komolyabb baj. Normális ember efféle kijelentésnek akkor sem örül, ha a mű maga a tökély, azt mondja rá, még szép. Ettől függetlenül sok normális ember lelkendezett, köztük magas körök külföldi vendégei, akiknek a programjából újabban nem hiányozhat egy kiadós bősi kirándulás, hajóval vagy helikopterrel - hölgyeim és uraim, íme a szlovák csoda! Valójában engem sem érdekel már ez az egész, innen nézve. Onnan nézve viszont annál inkább, ahová nem utaztatnak senkit, és ahol a madár se jár, merthogy időközben elpusztult vagy elköltözött szegény. Vagyis a Bősön túli, ha úgy tetszik, a Bős alatti Duna-táj felől nézve, bár mondhatnám az egész Csallóközt, melynek az erőműtől távolabbra is vannak pontjai, ahol tavaly a pincékben egész éven át megmaradt a térdig érő víz, némely tavakból meg lassan már kicsordul. Nem vagyok szakértő, vészmadár sem akarok lenni, egyszerű emberként érzem úgy, hogy Bős réme lebeg felettünk, pontosabban alattunk, a Csallóközben. Alul a víznek árja. De ha ez csupán a természet gyakran kiszámíthatatlan játékainak következménye lenne is, mit gondoljak arról a mülió tonna betonról, melyet jó ideje például a töltések mentén öntenek a tájra? Érdemes megnézni. Ezt is! Persze, ha majd elolvadt a hó. A szerző újságíró, a nagymegyeri SPTV szerkesztője Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: Szénási György Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Nagyvilág: Ordódy Vilmos (52-38-314) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Terjeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírlapterjesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz tlace, KoSická 1,813 81 Bratislava. Az újságkülde- mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyed évre 130 korona. Index: 480 201. A VASARNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo Igen, ezen a ponton még örömömre szolgált az emberiség... Emelt fővel, egyenes gerinccel éljünk Új esztendő, régi gondokkal? Nyakunkon az új esztendő, amely általános vélemény szerint semmivel sem lesz jobb az előzőeknél, legalábbis ami a belpolitikai porondot és a közéletet illeti. Pedig ránk férne egy kis bizakodás, nyugalom, optimizmus, hiszen sok jót tavaly sem volt módunkban © Optimista vagyok. közérzetem. megélni. Tudjuk, milyen évet zártunk, sejthető, mire készül a hatalom az idén. Ha elfogadjuk, hogy a politika megmérgezze az életünket, nem lesz jó évünk. A szlovákiai magyar szellemi élet három képviselőjét kérdeztük, mit várnak az új évtől. Rossz a Mészáros András filozófus, egyetemi tanár: Q A Két dolgot szükséges v ^ előrebocsátanom: az új év elválaszthatatlan a múlt évtől, s hogy mi volt tavaly és mit várok 97-től? Három szinten gondolkodva: a közéletben, a szakmában és a magánéletben együtt gondolva, mert ezek elválaszt hatatlanul összefonódnak egymással. A tavalyi év nem javította a közérzetemet, sok kelle metlenségem volt. De alapjában véve optimista vagyok. Szakmai téren: tavaly befejeztem egy könyvet, amely még nem jelent meg, és megjelent egy másik könyvem. A tanszék rendezetten működik, a lehetőségeken belül. Előrelépést jelentett, hogy két nemzetközi konferenciát szerveztünk. Az idei évben nem látok sok kecsegtető jelet a politikában, ezen a téren pesszimista vagyok. A magánéletemben remélem, rendeződnek a dolgok. A I szakmában: nem unatkozom, jelenleg két témán dolgozom. Egy hosszabb tanui- ányt szeretnék efejezni január vé- ;ére, s ezután készülök megírni a felvidéki iskolákban létezett filozófia-oktatás történetét a 19. században. A tanszéken pedig remélem, sikerül megemelni a munka szintjét. Ádám Zita, Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége: Q Nagyon optimista vagyok. w Változást természetesen én is várok, de minden változásnak a csíráját magamban hordozom. Tudok várni, és tudom, hogy ki kell várni a kedvező változást. Mindemellett készülni kell, emberileg, lelkileg, hogy a változás ne érjen bennünket felkészületlenül, meglepetésszerűen. Kötelességem, hogy elősegítsem, ösztönözzem a változást, s hogy példát mutassak a környezetemnek. A kedvező változás lehet, hogy nem hamarosan következik be, de azért ezt várom el az új évtől, s hogy szükségük legyen rám az embereknek, és hogy javuljak mind szakmailag, mind emberileg, a családom, a környezetem örömére. Mindannyiunk számára kérem, hagyjanak bennünket embernek, állampolgárnak lenni. Próbáljunk meg emelt fővel, egyenes gerinccel élni, erős hittel és kitartással. Ne adjunk fel semmit az elveinkből, hiszen egy csodálatos kultúra örökösei vagyunk, amiért felelősséget viselünk. Ha már elvárásokat kell említeni, két konkrét téren várok el önmagunktól előrelépést: meg kell próbálnunk összefogni és profi módon cselekedni elsősorban gazdasági téren, de a kultúra és az oktatás területén is. Fontossági sorrend nélkül. Ferenc György fafaragó: © 1989 novembere után én komolyan gondoltam a demokráciát, a társadalmi viszonyok megváltozását. De valahogy megromlott, megbüdösö- dött az egész. Nem titkolom, fájó érzést okoz, ami manapság Szlovákiában, főleg a politikában történik. Amúgy azt is mondhatnám, hogy nem érdekel az egész, csak azt szeretném, hogy ne az legyen a legfontosabb az emberek közötti kapcsolatokban, ki milyen nyelven beszél. Ezek a problémák idővel úgyis megoldódnak, letisztulnak. Én mindig is optimista voltam, s tudom, hogy ez így sokáig nem mehet. Hogy fogunk még újra örülni. Tavaly sokat dolgoztam, csináltam jó pár szobrot, néhány emlékművet, főleg a Millecentená- rium alkalmából. Szívesen csináltam őket. Az a véleményem, hogy ha egy kis közösségnek igénye van ezekre, semmilyen hivatal ne verje bele az orrát. Mit várok az idén? Dolgozni akarok, s hogy ne legyenek filléres gondjaim, a felebarátaimmal továbbra is jó viszonyban legyek. Mert ez elsősorban tőlünk, valamennyiünktől is függ. Mi pedig toleránsak, bé- ketűrők vagyunk. Olvasói levél Pletyka, vagy hókuszpókusz? Érdekes cikket olvastam a Vasárnap 48. számában Jelcin már nem él? címmel. A mellékelt táncos ábra nem arra utal, hogy meghalt volna, habár a felvétel Jelcinről bizonyára nem a műtét után készült, hanem jóval korábban. Be kell valljam, nem szívesen keveredek politikai spekulációkba, politikusokról meg végképp nem szokásom véleményt nyilvánítani. De sehogyan sem fér a fejembe ennek a lengyel jósnak az állítása. Azt elhiszem, sőt meggyőződésem, hogy vannak emberek, akik annyira hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra. Hogy ne menjek messzire, a budapesti tévé egyes csatornája épp most közvetíti a Homok titkai című filmsorozatot és a filmben szereplő ikertestvéreket csak a hangjukról és a viselkedésükről lehet megkülönböztetni egymástól. De hogy Jelcint ennyire tökéletesen tudná utánozni valaki, nem tudom elhinni. A másik dolog, ha Jelcin valóban meghalt volna, valami módon bizonyára kiszivárgott volna a halálhíre. Manapság lassan már semmin sem lehet csodálkozni. Vagy mégis? Vannak emberek, akik képesek bármit kitalálni, csak hogy felhívják magukra a figyelmet. Hát még hajós az illető! Ezek szerint a második választási körben már Jelcin hasonmása mutatkozott a képernyőn? Ugyan ki érti ezt? Önök igen? Juhász Irén Kőhídgyarmat Kell-e irodalom egy hetilapban? Kell-e az újságolvasónak irodalom? Teszem fel a kérdést annak a magyar nyelvű hetilapnak, amely az évek folyamán mindig közölt egy novellát, néhány yerset, remekül válogatva a hazai és a nemzetközi irodalom terméséből. Afféle szellemi szendvicsek voltak ezek, figyelmeztetések, hogy ilyesmire is szükség van. A lap átrendezése után elmaradtak ezek az irodalmi betétek. Nagyon jó, esetenként hátborzongatóan sikeres riportok vannak, de mégis. Nem tartják fontosnak, hogy irodalmat is tálaljanak az olvasók vasárnapi asztalára? Nem magamért beszélek, hiszen házi könyvtáramban ezernél több kötet van. (Ezzel nem mondtam nagyot, mert a tucatnyi hazai szerző művei is megvannak, és ezek nagy része igencsak filigrán.) Szóval megérne egy vitát, kell-e a magyar sajtótermékeknek irodalmat is közvetíteniük? Évvégi morfondírozás ez, kérem, próbálják meg elviselni! Győry Sarolta Szepsi
