Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-12 / 11. szám
2 1997. március 12. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ki ad többet? Róbert Zitnansky ________ A szlovák kormány újra megajándékozta az „övéit” a többiek rovására. A szelektív módon kiválasztott vállalatok tartozásainak eltörlése és más kedvezményezése további példája annak, hogyan értelmezi a kormány és a törvényjavaslója, a kormány al- elnöke és pénzügyminisztere, Szergej Roziik a piacgazdaságot és a demokráciát. A kormány úgy akarja előnyhöz juttatni a fizetés- képtelen vállalatokat, hogy az a hitelezők önkéntességén alapszik. Mivel azonban a legnagyobb hitelező az állam és a nagy bankok, nem igen lehet szó másról, mint újra a kormányérdekek megvalósításáról. Ha a kormány úgy dönt, hogy a tartozók és a hitelezők valamelyikét előnyben részesíti, óriási gondot okozhat a hasonló cipőben járó többinek. Ha egy csoport előnyhöz jut, arra törvényszerűen egy másik fizet rá. A gazdaság centralizálására, a szűk kör előnyhöz juttatására, a korrupcióra azonban leginkább a polgár fizet rá, aki nem képes megfogalmazni és érvényre juttatni az érdekeit. A kiválasztott vállalatok nem kerülnek felszámolás alá, s így még inkább kibővül az alkotmány- ellenesen előnyhöz juttatot- tak köre. A kormány ezúttal is a fejlett demokratikus országok gyakorlatával példá- lódzik. Ahogyan a büntető törvénykönyv novellája a svéd modellen alapult volna, a revitalizációról szóló törvény a francia törvénykezéstől vette a mintát. Az egyetlen probléma csupán az, hogy a kormány ezekből a nyugati mintákból mindig azokat választja ki, amelyek szlovák viszonylatban a legkevésbé használhatók. Nehezen képzelhető el, hogy a kormány egy szűk kör kedvezményezésével az összes többit az ellenségévé szeretné tenni. Ezért, mint általában, mindenki esélyes. Tehát jöhet a licit: ki ad többet? A Sme-ben március 5-én megjelent írás rövidített változata Vendégkommentár Megint egy sötét MÁRCIUS? Galán Géza Megint a szokásos koreográfia? Előbb a (v) feszítő protokoll? Újra az üres ünnepelgetések? A böfögősen tetszelgős ko- szorúzgatások? Meddő történelmi visszate- kintgetések? A forradalmár nevének gyalázatosán méltatlan röfögte- tései? És tovább tompulunk ebben a, már azt hittük fokozhatat- lan, borzalomban? 149 év után csak ennyire telik? Amikor a közállapotok sokkal lesújtóbbak mint 1848- ban! Amikor szemünkbe vigyorogva naponta megaláznak! Leckéztetnek! Tépdesik, tapossák, gyaláz- zák édes anyanyelvűnket! Amikor a zsarnok egyik leg- szolgalelkűbb lakája nyilvánosan kijelentheti: „S Madarmi problémy budú, kym budú.” (A magyarokkal addig lesz probléma, míg lesznek.) Vagyis felszólít a kiirtásunkra! Teljes megsemmisítésünkre! És senkinek a szeme sem rebben! Isten ostora sem csattan. Ady Endréé sem. Nem dörög az ég, sem Petrovits ágyútüze! Kéjelegve tovább dőzsöl a győztes nemzeti gőg. Sorba verik a magyar sorkatonákat! Finoman. Merthogy nem haltak bele. A tettesek pedig kihívóan röhögnek, az ügyek eltussolok megjutalmazzák, kitüntetik! Velkünk mindig problémák lesznek? Ha hagyjuk. „Csak a zsarnok s a szolgaiélek, E kettő az én ellenem...” Petőfi halhatatlan lelke még szólít... A szerző színész, rendező, vállalkozó Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszolgálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírjapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyedévre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo És nem fél Itt egyedül...? MS-Rencín Elgázol bennünket, vagy félre tudunk ugrani? Jön az alternatív vonat... „Sínen vagyunk” újra. Eddig még sikerült kikerülni, köszönhetően elsősorban a szlovákiai magyarság életösztönének, ön- szerveződésének, a pedagógusok és a szülők ellenállásának, a magyar iskolák ellen kitalált, alternatív oktatásnak nevezett halálos csapdát. A szlovák kormány „okult” az esetből, s ezúttal nem minisztériumi rendeletekkel készül továbbvinni az D. Kovács József, az IFI főszerkesztője: A Szerintem nem, ha a kormánykoalíció is úgy akarja. Lehet bármennyire hatékony pártjaink politizálása, lobbizása, lehet bármilyen elszánt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, illetve a szülői tanácsok, tiltakozhatunk külföldi fórumokon, akár fejre is állhatunk, ha a parlamenti többség megszavazza (s miért ne szavazná meg?), jön az alternatív oktatás. Bár az sem hagyható ki a pakliból, hogy időnként (nemcsak Albániában) Szlovákiában is történnek „csodák”. Tóth Lajos, a galántai magángimnázium igazgatója: O Ez a kormányzat, ez a minisztérium nem azért találta ki ezt a javaslatot, hogy ne ügyet, hanem a készülő új közoktatási törvénybe kívánja beo Ki tudjuk védeni. © Veszélyes, kivédhetetlen. emelni elnemzetlenítő politikáját. A parlament hamarosan valósítsa meg. Semmi jót nem várok tőle. Mindent el kell követnünk a parlamentben, az érdekszövetségekben, a pártokban, hogy kivédjük. Nagyon veszélyesnek tartom, ha nem magyarok fognak magyar történelmet oktatni. Pedig először a szlovák történelem-szemléletet kellene hozzáigazítani az európai követelményekhez. A szlovák történelem mint téma, mint szemlélet, egyértelműen magyarellenes. Ennek beláthatatlan következményei lesznek a magyar ifjúság nevelésében, öntudatában. Gyökerét vesztett generáció nő föl, amire egy demokratikusan működő kormányzatnak nem lenne szüksége. Hogy kivédhető-e az újabb támadás? Három lehetőséget látok: 1. Keményen szembe- szállunk vele, de mindannyian. 2. Partizánkodunk, mint a régi rendszerben. 3. Svejki hozzáállást tanúsítunk. Mint magánmegtárgyalja (és ismerve mechanizmusát, nyilván elfogadja) azt a törvénytervezetet, amellyel visszalépünk a múlt század legvadabb éveibe. Gyermekeink, az elképzelések szerint, szlovákul fogják tanulni a történelmet, a földrajzot, a testnevelést. Van-e esélyünk kivédeni az újabb támadást, az alábbiakban erről közlünk három véleményt. gimnáziumi igazgatónak, az a véleményem, hogy lassan már a magániskolák sem magániskolák, mert bennünket ugyanúgy sújtanak a társadalmi, kisebbségi, gazdasági problémák. Már minket is megfenyegettek, s bármikor kiiktathatnak bennünket az iskolahálózatból, illetve megvonhatják tőlünk az állami támogatást. Nem látok reményt. Soóky László költő, Marcelháza polgármestere: a Ha annyira egységes lenne ^ a szlovákiai magyarság, félévkor nem kellett volna kiadni semmilyen bizonyítványokat. Ha a gyerekek nem kaptak volna bizonyítványt, ez jelzés lett volna a világ felé, hogy alkotmányellenes az, amit a kormány az iskoláinkkal szemben alkalmaz. De a paedagógusaink és az iskolaigazgatóink lépéseiből egyértelművé vált, hogy korántsem tudjuk egységesíteni a lépéseinket. Ebből adódik, hogy a jelenlegi szlovák kormány a megosztottságunkból adódóan vérszemet kap, és bátran elindíthat olyan tervezeteket, javaslatokat, amilyeneket egyébként nem mert volna. A legfőbb probléma nézetem szerint, hogy pártalapon megosztott a pedagógustársadalom. Visszatérve az eredeti kérdéshez: nem látok esélyt arra, hogy ezt a törvényt meg tudjuk akadályozni. Abszolút komolytalanul politizált a parlamenti képviseletünk, többek közt ebben a kérdésben is. Ugyanis kinőttünk már abból, hogy petíciókkal oldjunk meg dolgokat. Az ő kreativitásuk hiánya az, ami ebbe a helyzetbe sodorja a pedagógusokat, a kultúra képviselőit és másokat. Múnden honpolgár szabadon használ- hatja anyanyelvét szemben az államkormánnyal, saját egyházi, iskolai és törvény- hatóságával és a községekkel, s anyanyelvén nyer értesülést és elintézést annak közegeitől; a községek, egyletek, magánintézetek és egyházak szabadon választják jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvöket; a törvényhatóságok az állam hivatalos nyelve mellett más nyelveken is vitethetik jegyzőkönyveiket; anyanyelvén szólalhat föl mindenki a községi, törvényhatósági, egyházi és egyleti gyűléseken; biztosítta- tik a teljes jogegyenlőség az egyesülés, a közoktatás s az egyházi kormányzat terén, hogy az ország nem magyar ajkú lakosai szabadon fejleszthessék nemzeriségöket minden irányban. Az országgyűlés nemzetiségi bizottságának javaslata az 1868: XUV. törvénycikkhez 1868. november 12. Szöveg nélkül... Olvasói levél Gratulálok a bácsinak! A Vasárnap 9. számában olvastam, hogy egy olvasójuk gusztustalannak tartotta a 86 éves bácsi dicsekvését. Én nem értek vele egyet, ugyanis hol van az megírva, hogy egy idős ember nem élhet nemi életet? Én 21 éves vagyok, a barátom 43 éves, és büszke vagyok rá. A barátnőim sem tudják elképzelni, hogy miért vagyok vele. Ilyet szerintem csak az ért meg, aki már volt ilyen helyzetben, és persze, akinek jóval idősebb barátja van. Én gratulálok az öreg bácsinak, hogy ilyen jó formában van. Tisztelettel: V. Magdaléna Biztatják a vén szatírokat? Mélyen fel vagyok háborodva Önökre! A Vasárnap 9. számában egy 38 éves olvasó írt az öreg, 86 éves, mocskos, gusztustalan, vén szoknyapecérről, és még sorolhatnán a nyomda- festéket nem tűrő szavakat. A fiatalasszonynak teljes mértékben igaza van, és Önök még a vén gazembert védik. Felháborító! Inkább templomba járna és imádkozna, hogy a Jóisten ilyen szép magas kort hagyott neki megérni! Az én édesapám egyidős volna vele, ha élne, de ő sajnos 21 éve halott. Önök, tisztelt szerkesztőség, mért nem azzal kezdik, hogy egy 100 éves asszony szüljön, és egy 110 éves ember szexuális életet éljen? Azt hittem, Önök tanult és művelt emberek, de muszáj vagyok Önökben csalódni! És még jót várunk ettől az élettől! Hát mit lehet várni, ha még maguk is biztatják az ilyen mocskos, vén szatírokat?! Hiszen nehéz az élet, kevés a nyugdíj, nagy a munkanélküliség, szegény világ van, de a Jóisten segítse a népet, míg a 86 éves vén gazemberek élnek! Remélem, Önök közt is vannak még úriemberek, akik megértenek engemet és még sok kedves olvasójukat! Egy mélyen felháborított 55 éves asszony Tisztelt olvasók! Némileg igaza lehetett a költőnek, amikor azt írta: az élet él és élni akar - függetlenül életkortól, pártállástól, nemzeti hovatartozástól. Mi sem gondoltuk, hogy egy szexuális tanácsadói levél ekkora visszhangot képes kiváltani. A sok közül kiválasztott és itt közölt két levél is azt példázza, mennyire eltérőek az ízlések, az erkölcsi szokások, elvárások és konvenciók kis társadalmunkban. Természetesen nem akartunk senkit felháborítani, netán a közízlést dek- lasszálni. Egy dolog azonban jelzésértékű: mind a felháborodott, mind a helyeslő véleményeket megfogalmazó olvasók olvassák az ízlésüknek megfelelő, vagy azzal ellentétben álló rovatot. Önmagában már ez is valami. Nincs szándékunkban igazságot tenni, sem álláspontot megfogalmazni ez ügyben. Mi csak egy dologhoz tarthatjuk magunkat: a vélemény szabad. Ezért várjuk tovább a leveleiket, véleményeiket. A szerkesztőség
