Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1997-03-12 / 11. szám

2 1997. március 12. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap 66 sor Ki ad többet? Róbert Zitnansky ________ A szlovák kormány újra meg­ajándékozta az „övéit” a töb­biek rovására. A szelektív módon kiválasztott vállala­tok tartozásainak eltörlése és más kedvezményezése to­vábbi példája annak, hogyan értelmezi a kormány és a tör­vényjavaslója, a kormány al- elnöke és pénzügyminiszte­re, Szergej Roziik a piacgaz­daságot és a demokráciát. A kormány úgy akarja előnyhöz juttatni a fizetés- képtelen vállalatokat, hogy az a hitelezők önkéntességén alapszik. Mivel azonban a legnagyobb hitelező az állam és a nagy bankok, nem igen lehet szó másról, mint újra a kormányérdekek megvalósí­tásáról. Ha a kormány úgy dönt, hogy a tartozók és a hi­telezők valamelyikét előnyben részesíti, óriási gondot okozhat a hasonló cipőben járó többinek. Ha egy csoport előnyhöz jut, ar­ra törvényszerűen egy másik fizet rá. A gazdaság centrali­zálására, a szűk kör előnyhöz juttatására, a korrupcióra azonban leginkább a polgár fizet rá, aki nem képes meg­fogalmazni és érvényre jut­tatni az érdekeit. A kiválasz­tott vállalatok nem kerülnek felszámolás alá, s így még in­kább kibővül az alkotmány- ellenesen előnyhöz juttatot- tak köre. A kormány ezúttal is a fejlett demokratikus or­szágok gyakorlatával példá- lódzik. Ahogyan a büntető törvénykönyv novellája a svéd modellen alapult volna, a revitalizációról szóló tör­vény a francia törvényke­zéstől vette a mintát. Az egyetlen probléma csupán az, hogy a kormány ezekből a nyugati mintákból mindig azokat választja ki, amelyek szlovák viszonylatban a leg­kevésbé használhatók. Nehe­zen képzelhető el, hogy a kormány egy szűk kör ked­vezményezésével az összes többit az ellenségévé szeret­né tenni. Ezért, mint általá­ban, mindenki esélyes. Tehát jöhet a licit: ki ad többet? A Sme-ben március 5-én megjelent írás rövidített vál­tozata Vendégkommentár Megint egy sötét MÁRCIUS? Galán Géza Megint a szokásos koreográ­fia? Előbb a (v) feszítő proto­koll? Újra az üres ünnepelgetések? A böfögősen tetszelgős ko- szorúzgatások? Meddő történelmi visszate- kintgetések? A forradalmár nevének gya­lázatosán méltatlan röfögte- tései? És tovább tompulunk ebben a, már azt hittük fokozhatat- lan, borzalomban? 149 év után csak ennyire te­lik? Amikor a közállapotok sok­kal lesújtóbbak mint 1848- ban! Amikor szemünkbe vigyo­rogva naponta megaláznak! Leckéztetnek! Tépdesik, tapossák, gyaláz- zák édes anyanyelvűnket! Amikor a zsarnok egyik leg- szolgalelkűbb lakája nyilvá­nosan kijelentheti: „S Madarmi problémy budú, kym budú.” (A magyarokkal addig lesz probléma, míg lesznek.) Vagyis felszólít a kiirtásunkra! Teljes megsem­misítésünkre! És senkinek a szeme sem reb­ben! Isten ostora sem csat­tan. Ady Endréé sem. Nem dörög az ég, sem Petrovits ágyútüze! Kéjelegve tovább dőzsöl a győztes nemzeti gőg. Sorba verik a magyar sorka­tonákat! Finoman. Merthogy nem haltak bele. A tettesek pedig kihívóan rö­högnek, az ügyek eltussolok megjutalmazzák, kitüntetik! Velkünk mindig problémák lesznek? Ha hagyjuk. „Csak a zsarnok s a szolgaié­lek, E kettő az én ellenem...” Petőfi halhatatlan lelke még szólít... A szerző színész, rendező, vállalkozó Főszerkesztő: Szilvássy József (52-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Kövesdi Károly (52-38-316, 52-38-317) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (52-38-315) Kommentár, Vélemény: Kövesdi Károly Politika, Háttér: P. Vonyik Erzsébet (52-38-314) Gazdaság: J. Mészáros Károly Riport, Modem élet: S. Forgon Szilvia (52-38-315) Kultúra: Szabó G. László(52-38-315) Sport: J. Mészáros Károly (52-38-314) Nagyvilág, Szabadidő: Ordódy Vilmos (52-38-314) Fotó: Prikler László (52-38-261) Kiadja a Vox Nova Rt. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit (52-38-322, fax: 52-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 820 06 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 52-38-343; Szedés, képfeldolgozás: Vox Nova Rt., Bratislava. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Teijeszti: Postai Hírlapszol­gálat, d, a. Czvedler. Előfizethető minden postán és hírjapteijesztőnél. Külföldi megrendelések: ES PNS Vyvoz dacé, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságkülde­mények feladását engedélyezte: RPP Bratislava - Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Előfizetési díj: negyedévre 130 korona. Index: 480 201. A VASÁRNAP az Interneten megtalálható: http://www.istemet.sk/ujszo És nem fél Itt egyedül...? MS-Rencín Elgázol bennünket, vagy félre tudunk ugrani? Jön az alternatív vonat... „Sínen vagyunk” újra. Eddig még sikerült kikerülni, köszön­hetően elsősorban a szlovákiai magyarság életösztönének, ön- szerveződésének, a pedagógu­sok és a szülők ellenállásának, a magyar iskolák ellen kitalált, alternatív oktatásnak nevezett halálos csapdát. A szlovák kor­mány „okult” az esetből, s ezút­tal nem minisztériumi rendele­tekkel készül továbbvinni az D. Kovács József, az IFI főszerkesztője: A Szerintem nem, ha a kor­mánykoalíció is úgy akar­ja. Lehet bármennyire haté­kony pártjaink politizálása, lob­bizása, lehet bármilyen elszánt a Szlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, il­letve a szülői tanácsok, tilta­kozhatunk külföldi fórumokon, akár fejre is állhatunk, ha a par­lamenti többség megszavazza (s miért ne szavazná meg?), jön az alternatív oktatás. Bár az sem hagyható ki a pakliból, hogy időnként (nemcsak Albá­niában) Szlovákiában is történ­nek „csodák”. Tóth Lajos, a galántai magángimnázium igazgatója: O Ez a kormányzat, ez a mi­nisztérium nem azért talál­ta ki ezt a javaslatot, hogy ne ügyet, hanem a készülő új köz­oktatási törvénybe kívánja be­o Ki tudjuk védeni. © Veszélyes, kivédhetetlen. emelni elnemzetlenítő politiká­ját. A parlament hamarosan valósítsa meg. Semmi jót nem várok tőle. Mindent el kell kö­vetnünk a parlamentben, az ér­dekszövetségekben, a pártok­ban, hogy kivédjük. Nagyon veszélyesnek tartom, ha nem magyarok fognak magyar tör­ténelmet oktatni. Pedig először a szlovák történelem-szemléle­tet kellene hozzáigazítani az európai követelményekhez. A szlovák történelem mint téma, mint szemlélet, egyértelműen magyarellenes. Ennek belátha­tatlan következményei lesznek a magyar ifjúság nevelésében, öntudatában. Gyökerét vesztett generáció nő föl, amire egy de­mokratikusan működő kor­mányzatnak nem lenne szüksé­ge. Hogy kivédhető-e az újabb támadás? Három lehetőséget látok: 1. Keményen szembe- szállunk vele, de mindannyian. 2. Partizánkodunk, mint a régi rendszerben. 3. Svejki hozzáál­lást tanúsítunk. Mint magán­megtárgyalja (és ismerve me­chanizmusát, nyilván elfogad­ja) azt a törvénytervezetet, amellyel visszalépünk a múlt század legvadabb éveibe. Gyer­mekeink, az elképzelések sze­rint, szlovákul fogják tanulni a történelmet, a földrajzot, a testnevelést. Van-e esélyünk kivédeni az újabb támadást, az alábbiakban erről közlünk három véleményt. gimnáziumi igazgatónak, az a véleményem, hogy lassan már a magániskolák sem magánis­kolák, mert bennünket ugyan­úgy sújtanak a társadalmi, ki­sebbségi, gazdasági problé­mák. Már minket is megfenye­gettek, s bármikor kiiktathat­nak bennünket az iskolaháló­zatból, illetve megvonhatják tőlünk az állami támogatást. Nem látok reményt. Soóky László költő, Marcelháza polgármestere: a Ha annyira egységes lenne ^ a szlovákiai magyarság, fél­évkor nem kellett volna kiadni semmilyen bizonyítványokat. Ha a gyerekek nem kaptak vol­na bizonyítványt, ez jelzés lett volna a világ felé, hogy alkot­mányellenes az, amit a kor­mány az iskoláinkkal szemben alkalmaz. De a paedagógusaink és az iskolaigazgatóink lépése­iből egyértelművé vált, hogy korántsem tudjuk egységesíteni a lépéseinket. Ebből adódik, hogy a jelenlegi szlovák kor­mány a megosztottságunkból adódóan vérszemet kap, és bát­ran elindíthat olyan tervezete­ket, javaslatokat, amilyeneket egyébként nem mert volna. A legfőbb probléma nézetem sze­rint, hogy pártalapon megosz­tott a pedagógustársadalom. Visszatérve az eredeti kérdés­hez: nem látok esélyt arra, hogy ezt a törvényt meg tudjuk akadályozni. Abszolút komoly­talanul politizált a parlamenti képviseletünk, többek közt eb­ben a kérdésben is. Ugyanis kinőttünk már abból, hogy petí­ciókkal oldjunk meg dolgokat. Az ő kreativitásuk hiánya az, ami ebbe a helyzetbe sodorja a pedagógusokat, a kultúra képviselőit és másokat. Múnden honpolgár szabadon használ- hatja anyanyelvét szemben az államkor­mánnyal, saját egyházi, iskolai és törvény- hatóságával és a községekkel, s anyanyel­vén nyer értesülést és elintézést annak kö­zegeitől; a községek, egyletek, magánin­tézetek és egyházak szabadon választják jegyzőkönyvi és ügykezelési nyelvöket; a törvényhatóságok az állam hivatalos nyelve mellett más nyelveken is vitethetik jegyzőkönyveiket; anyanyelvén szólalhat föl mindenki a községi, törvényhatósági, egyházi és egyleti gyűléseken; biztosítta- tik a teljes jogegyenlőség az egyesülés, a közoktatás s az egyházi kormányzat terén, hogy az ország nem magyar ajkú lakosai szabadon fejleszthessék nemzeriségöket minden irányban. Az országgyűlés nemzetiségi bizottságának javaslata az 1868: XUV. törvénycikkhez 1868. november 12. Szöveg nélkül... Olvasói levél Gratulálok a bácsinak! A Vasárnap 9. számában ol­vastam, hogy egy olvasójuk gusztustalannak tartotta a 86 éves bácsi dicsekvését. Én nem értek vele egyet, ugyanis hol van az megírva, hogy egy idős ember nem élhet nemi életet? Én 21 éves vagyok, a barátom 43 éves, és büszke vagyok rá. A barátnőim sem tudják elképzelni, hogy miért vagyok vele. Ilyet szerintem csak az ért meg, aki már volt ilyen helyzetben, és persze, akinek jóval idősebb barátja van. Én gratulálok az öreg bá­csinak, hogy ilyen jó formá­ban van. Tisztelettel: V. Magdaléna Biztatják a vén szatírokat? Mélyen fel vagyok háborodva Önökre! A Vasárnap 9. számá­ban egy 38 éves olvasó írt az öreg, 86 éves, mocskos, gusz­tustalan, vén szoknyapecérről, és még sorolhatnán a nyomda- festéket nem tűrő szavakat. A fiatalasszonynak teljes mérték­ben igaza van, és Önök még a vén gazembert védik. Felhábo­rító! Inkább templomba járna és imádkozna, hogy a Jóisten ilyen szép magas kort hagyott neki megérni! Az én édesapám egyidős volna vele, ha élne, de ő sajnos 21 éve halott. Önök, tisztelt szerkesztőség, mért nem azzal kezdik, hogy egy 100 éves asszony szüljön, és egy 110 éves ember szexuális életet él­jen? Azt hittem, Önök tanult és művelt emberek, de muszáj va­gyok Önökben csalódni! És még jót várunk ettől az élettől! Hát mit lehet várni, ha még maguk is biztatják az ilyen mocskos, vén szatírokat?! Hiszen nehéz az élet, kevés a nyugdíj, nagy a munkanélküliség, szegény világ van, de a Jóisten segítse a né­pet, míg a 86 éves vén gazem­berek élnek! Remélem, Önök közt is vannak még úriemberek, akik megértenek engemet és még sok kedves olvasójukat! Egy mélyen felháborított 55 éves asszony Tisztelt olvasók! Némileg igaza lehetett a költőnek, amikor azt írta: az élet él és élni akar - függetlenül életkortól, pártállástól, nemzeti hovatartozástól. Mi sem gondol­tuk, hogy egy szexuális tanácsa­dói levél ekkora visszhangot ké­pes kiváltani. A sok közül kivá­lasztott és itt közölt két levél is azt példázza, mennyire eltérőek az ízlések, az erkölcsi szokások, elvárások és konvenciók kis tár­sadalmunkban. Természetesen nem akartunk senkit felháborí­tani, netán a közízlést dek- lasszálni. Egy dolog azonban jelzésértékű: mind a felháboro­dott, mind a helyeslő vélemé­nyeket megfogalmazó olvasók olvassák az ízlésüknek megfe­lelő, vagy azzal ellentétben álló rovatot. Önmagában már ez is valami. Nincs szándékunkban igazságot tenni, sem álláspontot megfogalmazni ez ügyben. Mi csak egy dologhoz tarthatjuk magunkat: a vélemény szabad. Ezért várjuk tovább a leveleiket, véleményeiket. A szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents