Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-05 / 10. szám
blicisztika 1997. március 5. 9 tűk volt iskolánk számára. Legutóbb apám szülővárosában, Késmárkon jártam, ahol felkerestem a fatornyos templomot, ott keresztelték apámat, s elkértem a keresztelési anyakönyve másolatát. Azóta emlékként őrzöm.- Hogyan tudta az említett nehézségeket legyőzni?- A gondokat én sztoizmussal nézem, múló dolgoknak tekintem. A legtöbb problémát ideiglenesnek vélem, csak az emigráció okozta veszteség nem múlt el soha, tart most is. Nekem annak idején az életemet, családom életét és szabadságát kellett mentenem, egyébként nem jöttem volna el. Valószínűleg otthon többet használhattam volna az országnak, persze a „mi lett volna, ha...” kérdés teljesen felesleges, mert nem tudjuk, mi lett volna.- Ön valóban sikeres ember, mindent elért a szakmájában, ami elérhető. Mi a siker titka?- Elsősorban szerencse kell hozzá. Jelszavam, Zrínyi után, „Sors bona, nihil aliud”. A többi csak ezek után következik. A szakterületünket nagyon kell ismerni és nagyon kell szeretni. Én úgy érzem magam a szakmámban, mint hal a vízben.- Milyen jelentősége van Magyarország számára, hogy tagja a Szellemi Tulajdon Világszervezetnek?- Magyarország nagyságát, anyagi helyzetét és a népesség számát tekintve rendkívüli ország, mert áüagon felüli szellemi javakkal rendelkezik. Az irodalom, a költészet, a művészetek - különösen a zene területére gondolok-, ha csak Bartókot nézzük, szerintem a XX. század legnagyobb zenei lángelméje. De ha a tudomány, a technika eredményeit vizsgáljuk, akkor is különleges eredmények születtek. Gondoljunk a számítástechnikára, a magyarok világnagyságok e tekintetben, nálunk is három fiatal, igen tehetséges magyar dolgozik. A mi intézetünk e területen biztosítja azokat a kereteket, amelyek lehetővé teszik, hogy a feltalálók, szerzők, művészek külföldön is érvényesíthessék jogaikat, ez pedig nem elhanyagolható valutabevételt jelent az ország számára is.- Milyennek látja Magyarország jövendőjét?- Az otthoniaktól csak panaszt hallok, de ezek mind gazdasági természetűek, és ezt érthetőnek tartom, mert át kell alakítani a gazdaság egész szerkezetét, ami nehézséget okoz az élet minden területén. A gazdasági bajok elmúlnak majd, hiszen ki emlékszik arra ma, hogy milyen gazdasági problémák voltak 1823- ban? Feltétlenül optimista vagyok Magyarország jövőjét illetően, mert egy nemzet életében történelmi szinten az a fontos, hogy megtartsa kultúráját, nyelvét, identitását, politikai függetlenségét, hogy polgárai szabad, függeden emberek legyenek, hogy szabadság legyen, és ez ma adott. Meg kell tanulni élni vele. A Közép-Európai Intézet könyvtára több szempontból sem nevezhető tipikusnak, legalábbis az átlagos könyvtárfejlődés szempontjából. Aktív részvétele a társadalomtudományi alapkutatásokban különleges helyet biztosít számára a magyarországi könyvtárak között. Ugyanakkor nem kívánja különbözőségét túlságosan kidomborítani; a könyvtár elsődleges feladata a felhasználók igényeinek kiszolgálása. Magyarán: szívesen lát minden tudományos kutatót, aki a kisebbségi kérdésekkel behatóan kíván foglalkozni. em először Budapestre, akiár a szervezetünk aligazga- int, hivatalos minőségben, mát, húgomat 15 évig nem n. Magyar szót, az otthono- kívül rendkívül ritkán hal- n. Akkoriban igen kevés ráns magyar élt Nyugaton, 1956 óta található sok honunk szerte a világban, ad- ittenetes volt a hazától való ¡eteltségünk. Hiányzott a ', a kultúra, a magyar művé- minden, ami közép-európai k szerves tartozéka. Mióta ehet, évente hazamegyek, a áziumi érettségi találkozóészt veszek. Nemrégiben dakítottuk a Nyugaton Élő 1 Öregdiákok Egyesületét, ;ola berendezésének jó ré- ni, az öregdiákok biztosítotA Teleki László Alapítvány 1991- ben alakult, s az alapító okirata szerinti célja „Magyarország függetlenségen, demokrácián és kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi kapcsolatai kialakításának tudományos megalapozása, a világfolyamatok, az európai integrációs tendenciák elemzése, a közép- és kelet-európai térség biztonsági, diplomáciai és külgazdasági kapcsolatainak sokoldalú vizsgálata, nemzetközi együttműködési lehetőségek feltárása, figyelemmel az emberi jogok érvényesülése irányzataira és fejlődésére, valamint az etnikai, nyelvi és vallási kisebbségek helyzetére. Az alapítvány céljainak megvalósítása érdekében kutatásokat irányít és finanszíroz, szakértői hálózatot szervez és működtet, tudományos konferenciákat és rendezvényeket szervez...” Hábel György A múlt év decemberében budapesti otthonában szívroham vetett véget életének. A gyors és könnyű halál kegyelmével szemben a mérleg másik serpenyőjét a már megvalósítatlan tervek, befejezetlen művek súlya nyomja. Legjellemzőbb tulajdonsága a hűség volt: eszmékhez, értékekhez, mestereihez, barátaihoz. A Felvidékhez, ahonnan apai ágon származott, Kispesthez, ahol ifjúkorát élte, ahol szülei Minden idejét és energiáját a közügyeknek szentelte. nyugszanak. Hűség a mesterhez: Németh Antalhoz, a Nemzeti Színház egykori igazgatójához, akinek színházvezető- és rendezőképző akadémiájának érettségi után hallgatója lett, s maradt mindaddig, míg az 1944-es német megszállás miatt Németh Antal le nem mondott posztjáról. ’47-ben a Magyar Diákok Nemzeti Szövetségénél, ’48-^’49-ben a Népjóléti Minisztériumban volt sajtóelőadó, az 50-es évek elején raktáros, majd a nemkívánatos értelmiségiek egyik menedékhelyén, a Népművelési Intézetben külső munkatárs. 1956 tavaszán került a Magyar Rádió irodalmi és szórakoztató osztályára szerkesztőnek. A forradalom idején a Szabad Magyar Rádió c. lap szerkesztője volt, ezért ’57 tavaszán elbocsátották. 1959-től a Madách Színház, 1961-től ’74-ig az Irodalmi Színpad dramaturgja volt. Talán ezt a csaknem másfél évtizedet érezte pályája legszebb, legtartalmasabb periódusának. Nyugdíjba vonulása után minden idejét és energiáját a közügyeknek, valamint az írásnak szentelte. 1991-ben jelent meg Németh Antal c. könyve, amellyel néhai mesterének állított emléket. Közben magyar és külföldi levéltárakban gyűjtötte az anyagot egy történelmi társ Ma- lentke- termé- iz űrt azzal, jgépen kelet- trszág- igekről keit. gyú munkájához, amelyben saját felmenői sorsán át idézte volna meg a hajdani Felvidék világát, múltunk jeles személyiségeit. A Rákóczi Szövetség ügyei, a Rákóczi Hírvivő szerkesztése, a Magyarok Világszövetségében végzett munkája miatt kevés ideje maradt az írásra. Nem tudta, hogy az idővel kell versenyt futnia. A Rákóczi Szövetség kulturális alelnökeként számos ünnepséget szervezett. Támogatója volt az Esztergom és Párkány között lerombolt Mária Valéria híd helyreállításának, és részt vett a Duna innenső odalán fekvő Neszmély és a túloldali Pat által kezdeményezett Hídverő Napok rendezvényein. Ő fájlalta legjobban, hogy a felvidéki magyarok hívó szavára nem válaszoltak a szlovákok. Szívén viselte a két szlovákiai magyar társulat: a komáromi és a kassai színház ügyét. Mint a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány kuratóriumának elnöke, igyekezett támogatni a Csemadok vagy más magyar intézmények fennmaradását. Sokat segített a felvidéki magyarság múltját, jelenét őrző, feltáró könyvek, kiadványok megjelentetésében. Telefonált, kilincselt és egyszemélyes szerkesztőként, olvasószerkesztőként, sokszor tördelőként kísérte végig e kiadványok útját az ötlettől a megjelenésig. Aktívan vett részt a Magyarok Világszövetségének munkájában is, és mint nagy gyakorlattal rendelkező szakember, tagja volt az „Új Nemzeti Színházért ” alapítvány kuratóriumának. Halálával a MVSZ-t is nagy veszteség érte. Emlékezet Selmeczi Elek, 1923-1996
