Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-03-05 / 10. szám
1997. március 5. Kópé Balajti Árpád Könyvek és könnyek- No, add ide a Tesz-veszt- szólt békülékeny hangon Áron. Gergő azonban megmakacsolta magát:- Most már nem kell! Majd én olvasok magamnak! Áron gőgös mosolyra húzta a száját:- Te taknyos, nem is tudsz Balajti Zsolt illusztrációja olvasni! Gergő olyan arccal nézett a bátyjára, hogy annak egyszeribe arcára fagyott a mosoly. „Megsértettem Gergőt” - hasított szívébe a fájdalom.- Vedd tudomásul, hogy ha majd megtanulok olvasni és lesznek könyveim, egyet sem adok neked kölcsön - mondta Gergő sértődötten.- Hát jó, ha nem, akkor nem! - tárta szét a kezeit Áron, közben arra gondolt, hogy holnapra Gergő úgyis elfelejt mindent. Folytatta az olvasást, de nem tudott a könyvre figyelni. Gondolatai elkalandoztak, és az is idegesítette, hogy Gergő meg se mukkan. Lopva kistestvére ágya felé nézett, s tekintete találkozott Gergő tekintetével. Az öcs még jobban elszomorodott. A Tesz-vesz szótárt a párnája alá csúsztatta, összehajtotta a kisvánkost, az arcára tette, a takarót pedig felhúzta egészen az áliáig. Áron vállat vont, s megpróbált olvasni. „Megbántottam Gergőt” - hatalmasodott el rajta a szégyenérzet. „Nekem is rosszul esne, ha valaki gúnyt űzne belőlem, és még meg is sértene. Gergő mindenre kíváncsi, azért kérdezi olyan sokszor, hogy miért. Ezért nem szabad haragudni rá!” - korholta magát Áron. Óvatosan öccse kiságyához lépett. A takaró alig észrevehetően rázkódott. Gergő sírt. Áron szégyell- te magát.- Gergő -, suttogta Áron, és megsimította a takarót, majd óvatosan kihúzta a párna alól öccse kedvenc könyvét. Találomra kinyitotta, és úgy tett, mintha a Tesz-veszből olvasná: - A kistestvér. Egészen fiatal testvér, aki sokszor nagyon kíváncsi, amiért nem szabad rá haragudni. - Gergő levette arcáról a kispárnát, a csücskével letörölte utolsó könnycseppéit is, és ámulva követte Áron minden szavát - feledve búját és a könnyeket. Az alábbi kis történet két fiútestvérről szól. És könyvekről meg könnyekről. Továbbá arról, hogy mi történhet, ha a szülők látogatóba mennek, és a gyerekek magukra maradnak... A báty - Áron a heverőn fekve olvasott. Gergő pedig az aznap kapott gyufacímkéket rakosgatta egy kartondobozba. Aki gyűjti a gyufacímkéket a megmondhatója, hogy egy idő eltelte után bele lehet unni a ra- kosgatásuk- ba. Nos, ez történt Gergővel is. Egy darabig mozdulatlanul üldögélt a kiságyban, térdére hajtotta a fejét, s egyfolytában sóhajtozott. Áron annyira belemerült az olvasásba, hogy nem vette észre öccse hangulatának megváltozását.- Áron - törte meg a csendet a kistestvér -, édesanya azt mondta...- Jól hallottam, mit mondott édesanya - szakította félbe Áron az öccse szavait, azzal becsukta a könyvet, de hirtelen meggondolta magát, ismét kinyitotta, s folytatta az olvasást. Megszűnt körülötte a világ. Gergő közben elővette párnája alól kedvenc könyvét, és mosolyogva nyújtotta testvére felé:- Olvass nekem a Tesz- vesz könyvből! Áron idegesen összecsapta a könyvet, megropogtatta az ujjait, és dühösen szólt:- Tudod mit, öcsikém? Már két éve olvasok neked ebből a könyvből! Unom, elegem van belőle, a könyökömön jön ki! Gergő nem szólt egy árva szót sem, csak bánatosan nézett maga elé. Megsértődött. Áront furcsa érzés kerítette hatalmába. „Olvasni kellett volna abból az utálatos Tesz-veszből! Akkor talán Gergő el is szundított volna, én pedig nyugodtan olvashattam volna. De nem! Visszaút nincs!” - makacsolta meg magát.- Gergő! - szólt szigorú hangon öccséhez Áron - ha más könyvet választasz, akkor talán olvasok neked. Mégsem fogom minden este ugyanazt a könyvet olvasni, mert neked az tetszik! Gergő csak ült, s némán szorította magához kedvenc könyvét. Bella István A zöld pizsamabéka A zöld pizsamabéka egy paplanban lakik, s akármi fura, néha mindent bepaplanít. Ilyenkor zöld a párna és zöld a lepedő, zöld lesz a kék, a sárga, s a fehér is zöldellő. A zöld pizsamabéka, ha alszik, csupa sás a sötét is, kikéi a zöldpuha szuszogás, bicikliküllők árnya forog a falakon, mintha a nap hintálna a tükrös habokon. A zöld pizsamabéka magát elfedi, a hold, a langaléta, kis létrát hoz neki, s ő úgy megy azon égig, törékeny léceken, ahogy az ember végig a vékony éveken. A zöld pizsamabéka jósolni is szokott: jó időt, margarétamezőt, meg jó napot, annak, ki komor felnőtt, varázsol éghabot, borotválkozni felhőt, buborékpamacsot. A zöld pizsamabéka jósolna még sokat, de hajnalra elég a lajtorjahold foka, álma egyre fehérebb, nagyot bukfencezik, kuruttyol még, felébred, kislánnyá változik. Érdekességek az állatvilágból Élelemrejtegetők Akadnak olyan állatfajok, amelyek jó előre gondoskodnak élelemtartalékról, számítva a téli, ínséges hónapokra. Az élelemrejtegetők versenyében talán a közönséges hörcsögök a legeredményesebbek. A mindössze 30 deka súlyú állatok 12-15 kilónyi ga- bonamagvat, száraz gyümölcsöt is felhalmozhatnak föld alatti - egy-két méter mélységben rejtező - raktárukban. A mókusok és az ürgék szintén raktároznak némi táplálékot. A legkülönlegesebbek a vakondok. A kamrájukban „élő konzerveket” tárolnak. Mit jelent ez? Amikor bőségesen találnak maguknak földigilisztákat - alagútjaik fúrása közben -, csak egy részüket fogyasztják el. A felesleget félreteszik egy föld alatti üregben. Persze a giliszták onnan könnyűszerrel szétmászhatnának, mert a földásásban igencsak jeleskednek, de mégsem tehetik. A vakondok ugyanis óvatosan megharapják feji részüket, és így már képtelenek a földfúrásra. így helyben maradnak, mint „élő konzervek”. A szajkók ősszel makkot gyűjtenek, egyesével elássák őket. Télen rájárnak a földben lévő táplálékra, bár annak csak egy részét találják meg. A magyar mondakincsből A sapkatöltés Amikor Szent István Sza- lacska várát ostromolta, katonáival sokáig volt a vár körül, mégsem tudta bevenni. Később biztatta katonáit, hogy szökjenek be a várba, de egyik se mert bemenni. Ekkor Szent István fogott egy rossz kereket, és bekarikázott a várba. Itt bognárt keresett, s talált is. Neki adta a kereket, hogy csinálja meg másnap reggelre. Estefelé járt az idő, szállást keresett. Kapott is szállást egy öreg néninél. Amikor lefeküdtek, azt mondta Szent István a néninek:- De nem tudja ez a Szent István ezt a várat bevenni! Azt mondja rá az öreg néni: - Nem ám, pedig már régóta ostromolja. Pedig ha minden katonája csak egy sapka földet hozna, akkor már be tudna lovagolni. Szent István reggel elment a bognárhoz, elkérte a kereket, és kikarikázott a várból. Úgy is tett, ahogy a nénitől hallotta. Minden katona egy sapka földet vitt a várhoz. Mikor már magas töltés lett, beugrattak és elfoglalták. Még ma is megtalálhatók ezek az úgynevezett sapkatöltések. Somogyi népmonda nyomán Törd a fejed! A lapunk 8. számában feladott rejtvényre örvendetesen sok megfejtés érkezett. A helyes válaszok közül ötöt kisorsoltunk. Könyvjutalmat nyertek: Silló Zitka, Libád; Sebők Gábor és Csaba, Lénártfalva; Petrezsél Szabolcs, Ipolynyék; Csíkfejes Erik, Tornaija és Libái Erika, Nagymegyer.
