Vasárnap - családi magazin, 1997. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1997-02-26 / 9. szám
Politika 1997. február 26. 3 Milán Ftácnik: „Egyidejűleg kellett volna elfogadni a két nyelvtörvényt” A Kreml begyében a NATO-belépő 1995 óta joghézag van „A Magyar Koalíció kisebbségi nyelvtörvénytervezete kiindulási alap lehet, amelyet meg kell vitatni” PriklerLászlófelvétele Lengyel kémbotrány PVonyik Erzsébet ________ MI LÁN FTÁCNIK, a Demokratikus Baloldal Pártjának képviselője szerint sürgősen szükség van a kisebbségi nyelvtörvény haladéktalan megszületésére. S hogy miért, erről fejti ki véleményét. A DBP képviselői 1995-ben megszavazták az államnyelvtörvényt. Miért? Mert ezzel teljesült az alkotmány 6. cikkelyének az államnyelv helyét meghatározó bekezdése. De egy másik pontja kimondja, hogy egyéb nyelvek használatáról külön törvényt kell hozni. A legjobb megoldásnak a két törvény egyidejű elfogadását tartottuk volna. De csak az egyik született meg, így joghézag keletkezett. Ön egyedüli DBP-s képviselőként nem szavazott a törvényre. Mert úgy véltem, következeteseknek kell lennünk, és szorgalmaznunk kell, hogy a két törvény egyidejűleg kerüljön elfogadásra. Nem az államnyelvtörvény ellen voltak kifogásaim, hanem a másik elfogadását hiányoltam. Mert csakis így tudtam volna tiszta lelkiismerettel az államnyelvre vonatkozó törvényt is megszavazni. Ez esetben megakadályozhattuk volna a most meglévő joghézag kialakulását. Peter Weiss már a szavazás másnapján számon kérte Jozef Kálmántól, hogy mikor lesz kisebbségi nyelvtörvény. Azt a választ kapta, hogy 1996 második felében a kormány kidolgozza. Ez a mai napig nem történt meg. A kormány nem szánja el magát a döntésre, úgy tűnik, időhúzásra játszik. Nem gondoltak arra, hogy a KDM-hez és a Magyar Koalícióhoz hasonlóan alkotmánybírósághoz fordulnak? Ilyen beadványt a Magyar Koalíció és a KDM képviselői nyújtottak be az alkotmánybíróságra, de ők nem szavazták meg a nyelvtörvényt, így teljesen jogos ez a lépésük. Ezzel szemben a DBP annak tudatában szavazott a nyelvtörvényre, hogy így részben teljesül az alkotmány 6. cikkelye, s ezért ehhez a kezdeményezéshez nem csatlakoztunk. Az alkotmánybíróság azonban még nem döntött, mintha arra várna, hogy Michal Kovác lép majd, aki szintén azzal a feltétellel írta alá az államnyelvet szabályozó törvényt, hogy mielőbb lesz kisebbségi nyelvtörvény... A dolog világosan úgy áll, hogy egyrészt itt van az említett bead-, vány, amely a parlament és a kormány hatáskörén kívül áll, az alkotmánybíróságra tartozik, s neki kell megmondania, hogy a törvény összhangban van-e vagy pedig nem az alkotmánnyal. Az államfő politikai feltétellel írta alá és kellő nyilatkozatot adott hozzá, de ez nem kötheti őt. Alkotmányos tényező vagy aláírja, vagy nem az illető törvényt. Az államfőnek e pillanatban nincs befolyása az egészre. Én más gondot látok. Azt, hogy elhúzódik a vita a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény előkészítéséről. Ha ez elfogadásra kerülne, akkor itt más helyzet teremtődne, még ha utólag esetleg beigazolódna is, hogy a kisebbségi nyelvtörvény önmagában nem oldja meg a helyzetet. Ezzel megszűnne a joghézag, mivel az alkotmány szerint a kisebbségekhez tartozó személyek jogosultak anyanyelvűk használatára az alkotmányban megszabott feltételek mellett. A miniszterelnök úgy értelmezi a mostani helyzetet, hogy a kisebbségek az egész országban korlátozás nélkül használhatják anyanyelvűket. Ez badarság! Ez csak olyan deklarált jog, mint a régi rendszerben: ¿nyilatkoztatták a jogot, de a gyakorlatban nem alkalmazták. Az utóbbi helyzet forog fenn, ezt támasztja alá a kétnyelvű bizonyítványok, vagy a házasságkötések ügye. Mindez az államnyelvet védő törvény elfogadásának következménye. Újra csak azt mondom: égetően szükséges a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása. Hogyan tekint ön arra az érvre, hogy a kormány mellett működő nemzetiségi tanács sem javasolta kisebbségi nyelvtörvény elfogadását? Úgy tudom, hogy a döntés a kultuszminisztérium elemzése alapján született. Ez részletesen taglalta, hogy külföldön miként szabályozzák a kisebbségek nyelvhasználatát, de teljesen hiányzik belőle egy lényeges fejezet, amely elemezné, hogy a jelenlegi helyzet milyen mértékben felel meg az alkotmánynak. Ezért a kultuszminisztérium elemzése célzatos volt, s abba a megállapításba kellett torkollnia, hogy hiszen van itt 34 egyéb jogszabály, amely garantálja a kisebbségi nyelvek használatát. Ez elegendő garancia lehet a kisebbségeknek? Létezik ugyan valamiféle 34 jogszabály, amely a kisebbségekre, némely kifejezetten a nyelvre vonatkozik, de 1995 óta egyértelműen hiányzik a kisebbségi nyelvek hivatali használatát engedélyező jogszabály, amelyről az alkotmány is rendelkezik. Ezt nem pótolhatja a 32 vagy 34 jogszabály, amelyek részkérdéseket érintenek. Nagyon félrevezetőnek tartom, hogy a kormány megpróbálja bebeszélni: hiszen van több tucat jogszabály, amelyek teljesen megoldják a helyzetet. Teljes felelősséggel állítom, hogy ez nem így van. 1990 óta a kisebbségek nyelvének használata a hivatali kapcsolatban nem megoldott. Ebből kell kiindulni és el kell dönteni: egy törvényt fogadunk el a kisebbségek nyelvének alkalmazásáról a hivatali kapcsolatban, amely erre az egy területre vonatkozna, vagy pedig a már említett több mint harminc jogszabályt lenne- e célszerű összefogni egyetlen törvényben. Az utóbbi tehát nemcsak a hivatali kapcsolatra vonatkozna, hanem a közélet egyéb területeit is felölelné. Mit kellene tartalmaznia a kisebbségi nyelvtörvénynek? Már utaltam erre. Először tisztázni kell, hogy csak a hivatali kapcsolatot szabályozó nyelvtörvényre van-e szükség vagy tá- gabb területet lefedő jogszabályra, amely érinti az oktatásügyet, a gazdasági és a szociális területet, ahol a kisebbségi nyelvet használják. A Magyar Koalíció saját kisebbségi nyelvtörvény-tervezete ismert. Az ön pártja mit tart ebből elfogadhatónak? Erről tárgyalni kell, de úgy gondolom, hogy a Magyar Koalíció tervezete kiindulási alap lehet, s a benne foglalt elveket meg kell vitatni. A magyar képviselők indítványát azért lehet vitaalapnak tekinteni, mert annak a kisebbségnek a véleményét tükrözi, amelyet az illető törvény érintene. ÚJSÁGHÍR: A lengyel titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, Zbigniew Siemiat- kowski szerint az orosz titkosszolgálatok súlyos provokációkra készülnek Lengyelországban, hogy gátolják az ország európai és NATO-integrációját. Ezek várható formája az állam vezetőinek lejáratása - nyilatkozta a Rzeczpospo- lita című lapnak. Felhívta a figyelmet arra is, az orosz diplomaták és hírszerzők erősíteni igyekeznek kapcsolataikat a politikai és üzleti körökben, hogy erős oroszbarát lobbyt hozzanak létre, miközben az orosz titkosszolgálatok tőkéjük segítségével igyekeznek növelni befolyásukat a gazdaság kulcsfontosságú területem. *■** Alig több mint egy éve, hogy lemondásra kényszerült Jozef Oleksy lengyel miniszterelnök, mert azzal vádolták meg, hogy orosz ügynök. A vádak nem igazolódtak be, de a politikust hiába választották meg vezetőjükké a szociáldemokraták, pályája megtört, s a népszerűségi listán az élvonalból a sereghajtók közé csúszott le. Azóta sem derült ki egyértelműen, hogy a közkedveit és rendkívül tehetséges Oleksyt a lengyel jobboldal egyedül vagy az orosz hírszerzés segítségével állította félre. A mostani botrány közvetlen előzménye, hogy a lengyel lapok előásták Jevgenyij Primakov Primakov hírszerző korában nyilatkozta, hogy nyomást tud gyakorolni Kwasniewskire orosz külügyminiszter egy régi interjúját, amit még a hírszerzés főnökeként adott. Ebben Primakov kijelentette: módjában áll nyomást gyakorolni Aleksander Kwasniewski lengyel államfőre, hogy az ne nagyon sürgesse hazája NATO-tagságát. Siemiat- kowski, aki Kwasniewski közeli munkatársa és kampányfőnöke volt, lehetséges, hogy egy, ezúttal a köztársasági elnököt célba vevő kémbotrány vitorlájából akarta ¿fogni a szelet bejelentésével, amit részletesebben nem volt hajlandó kifejteni. Mivel Moszkvának a pályázók közül a legveszélyesebb Lengyelország NATO-csatlakozása volna, reálisnak tűnnek a miniszter által felvázolt veszélyek. A radikális jobboldal viszont úgy véli, csupán ködösítési szándék vezette a leleplezőt, hogy a közelgő parlamenti választások előtt bizonyítsa: a szociáldemokraták jó hazafiak, akik még Moszkvával is készek szembeszállni. A szándékoktól függetlenül egy dolog biztos - a lengyel belpolitika választások előtti hónapjainak egyik központi témája lesz az új kémbotrány, amelynek ébrentartásában különös módon egyaránt érdekeltek a hazai jobboldal képviselői és a moszlcvai keményvonalasok. Az előbbiek célja a hatalom átvétele a baloldaltól, az utóbbiaké a lengyelek NATO-tagságának akadályozása. (MN) Solana NATO-főtitkár szavaiból is kivehető, hogy a lengyelek szinte biztos befutók Archív-felv. Oleksyt is az orosz hírszerzés állította félre. Vonal alatt Magyarul beszélő szlovákok? Szűcs Béla _____________ Ne m lehet elfelejteni a szlovák nacionalista hazafiak égbekiáltó ostobaságát, miszerint Szlovákiában nincsenek magyarok, csak magyarul beszélő szlovákok. Az itt élő több mint félmillió magyar szerintük szlovákok leszármazottja. Ezért minden eszközzel igyekeznek őket visszaszerezni az „anyanemzetnek”, minden elszlovákosító intézkedés ezt szolgálja. Annak szemléltetésére, hogy a történelemhamisítás milyen méreteket ölt a Maticában és az állami intézményekben tevékenykedő híveiknél, elegendő idézni Peter Zajacnak, az akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatóját, aki ezt mondta: „A Matica jelenlegi ideológiai szerepe a szlovák történelem miti- zálása, vagyis: Samo frank kalmárból szlávot, még pontosabban jó szlovákot próbálnak faragni. A Nagymorva Birodalomból Ószlovák Birodalmat, az ősi szlovien nyelvből szlovák nyelvet.” így nemcsak magyar őseink származását sajátították ki, hanem másokét is. Ők már tiltakozni sem tudnak, de mi, magyarok, itt vagyunk ezerszáz éves történelmű nkkel, európai kultúrájú anyaországunkkal, mégis megpróbálnak bennünket elszlovákosítani. Természetesen elsősorban az iskolákban. Arról nem akarok írni, hogy a szlovák iskolákba járó magyar gyerekek közül hányán szlovákosodnak el. Inkább arról, hogy mi történik a magyar iskolákban. Felteszem a kérdést: biztosítják-e vajon ezeknek a gyerekeknek a magyar identitástudat megőrzését, fejlesztését, vagy fokozatosan magyarul beszélő szlovákokat nevelnek belőlük? Létezik-e rendelkezés, törvény, hogy a szlovákiai magyar iskolákban magyar nemzetiségűeket kell nevelni, és nem magyarul beszélő szlovákokat? A felsőbb oktatásügyi szervek nagyon szívesen keverik össze a nyelvtanulást, a szlovák állampolgárságot, a lojalitást a nemzeti hovatartozással. Nagyon jól tudjuk, hogy szlovákiai állampolgárok vagyunk és a saját boldogulásunk érdekében meg is tanulunk szlovákul. Kétnyelvűségünk azonban nem jelenti azt, hogy hátat fordítunk a múltunknak, történelmünknek, kultúránknak, identitásunknak. Biztosítják-e mindezt a szlovákiai magyar iskolák? Törődnek-e ezzel a politikusaink, számon kérik-e az iskolaügyi hatóságoktól a magyar iskolák szellemiségét? A mostanában gyakran emlegetett alternatív oktatás bevezetése után a nemzetállami tankönyvekből a magyar gyerekek megtanulnak-e valamit őseikről, történelmük nagyjairól, vagy a mitizált szlovák történelemmel tömik tele a fejüket? Végre egyértelműen tisztázni kellene: a magyar iskolákban magyarnak nevelt gyerekek nyilván jó állampolgárai lesznek az országnak, de nemzeti hagyományaik ismerete nem teszi őket irredentává. Ezt a nevelést azonban csakis magyar tanítók, tanárok képesek elvégezni, akikben él a magyar azonosság- tudat, akik képesek az új nemzedéknek továbbadni nemzeti kultúránkat, hagyományainkat. A magyar iskola nemcsak azt jelenti, hogy magyar nyelven folyik a tanítás, hanem azt is, hogy magyarokat nevelnek. Ellenkező esetben megvalósulhat a nacionalisták álma: az itt élő magyar kisebbség magyarul beszélő szlovákság lesz. Amikor erről beszélünk, nem sértjük a szlovákok nemzeti öntudatát. A legszélsőségesebb szlovák lapok sem képesek előkapami a szlovák-magyar együttélést sértő eseményeket, tényeket, még a vegyes lakosságú területekről sem. Elvárjuk azonban, hogy amiként mi becsüljük a szlovák népet, értékeit, ugyanúgy ők is tartsák tiszteletben a mi hagyományainkat, identitásunkat. Nem vagyunk magyarul beszélő szlovákok és nem is leszünk azok. Hiába próbálják anyanyelvűnket kiszorítani a közéletből. Szlovák állampolgárok vagyunk, de magyarok, akik mindent elkövetnek magyar nemzetiségük megőrzéséért.
